1909-ben egy havas decemberi éjszakán- a Csend ucca 1 sz házban az Athenaeum Nyomda kottaszedő nyomdászának családjába 10. gyermekként egy kislány született , akit Stefi névre kereszteltek a tabáni templomban...(Készült ez a blog anyám és nagyapám emlékére...)
Article and photo copying is prohibited

2015. december 25., péntek

A LEBONTOTT ÁLMOK KORCSMÁI............... (Értekezés az egykor volt tabáni korcsmákról) VIII..rész







2. NEVEZETES TABÁNI KORCSMÁK




* Albecker a Holdvilág u 7-ben

BCZLJ: HOLDVILÁG u 7 1891,92,94,96,98 Albecker Antal

*ALBECKER a Hullám u 15-BEN

 Közvetlenül a naphegyi szőlők alatt a lépcsős Kőműves utca környékén Albicker, Albecker néven : A név korábbi Albiker változata arra utal, hogy a család korai őse a svájci Albikonból (Albingshoven) származhatott.




Hullám u 15.thgy
BCZLJ HULLÁM u 15 1891,92 Eberhart Pálné
1902,03 ,04,05 ,06,07,08 Albecker Antal
1907,08 Schreil Győző


A késobbi, csak Magyarországon eloforduló Albecker névalak az Albach pataknévre és az Ulm közelében fekvo Albeck falu nevére mutatna, ám ez valószínuleg a főként württembergi eredetű Buda vidéki németség ajkán keletkezett torzítás eredménye.Az endermettingeni Albicker család tagjai 1764-ben leltek új otthonra a jezsuiták törökbálinti birtokán.A törökbálinti Benedikt Albicker (1746-1792 ) is Diósdra költözött, miután 1770-ben egy diósdi özvegyet vett nőül.( diósfa.hu ) A diósdi születésű Albecker Antal 1863-ban vette feleségűl a vele egykorú egyancsak tabáni Rohardt Jozefát. A nyilvántartásokban az 1870-es években szatócsként (Greissler), majd az 1890-es években már kocsmárosként szereplő Albecker Antal „polgári állása” a latinul kiállított házasságlevél szerint ekkor még vinicola (szőlőműves,kapás-németül hauer) ahogy leginkább nevezték akkoriban Budán őket. Ez nem volt egy ritka foglalkozás errefelé, hiszen akkr még- jó negyedszázaddal a szőlőket a környéken (is) kipusztító filoxéra (magyarul szőlőgyökértetű) megjelenése előtt- javában virágzott a szőlőművelés a közeli Gellérthegy , Naphegy és Sashegy lankáin. Albecker a Holdvilág utcában kezdte szatócsként, belekóstolt a dohánytőzsde üzletbe,majd bormérő lett,korcsmáros a Holdvilág u 7-ben ,ahol lakott. Későbbiekben a Hullám u 15-ben bérelt korcsmát. Veje ,Schreil Győző már itt átvette és vitte tovább az üzletet., Kereszt téri vendéglőben ő már csak magánzóként üldögélt.

*ALBECKER A KERESZT TÉR 4-BEN


BCZLJ: KERESZT tér 4 1908,09,10,10,11,12 ,13,16,22,28 Schreil Győző

Buda első halászlécsárdája,udvarán öreg gesztenyefával,írók, művészek tanyája.A kapualjban üldögélő szolga "Lámpás Rudi" kísérte le a hazatérő vendéget a Dunapartra. Az alapító Albecker után Schreil Győző a tulajdonos.

Az Albecker megnyitása az új helyen 1908-bA Tabán szívében ,a Kereszt téren volt a tabáni kisvendéglők egyik reprezentánsa,a messze földön híres "ALBECKER" ,a 4-es számú házban.Zórád Ernő visszaemlékezései szerint remek bort mértek,pl sashegyit ,vagy a szikrai kadart.
Minden vendéglőnek meg volt a saját ételspecialitása,itt a halételekhez értettek a legjobban.
A hely hírnevét mutatja, hogy Mátéka Béla "Filléres budapesti útikalauza" négy vendéglőt tart a környéken említésre méltónak, köztük az ALBECKER-t.A vendéglő speciális szolgáltatása volt, hogy az átmulatott éjszaka után tántorgó léptekkel hazainduló vendéget égő lámpással kísérték le a Döbrentei térre a konflisig,vagy villamosig.A tabáni kisvendéglők hírnevét a helyi borok , az ínycsiklandő ételek ,az olcsó árak alapozták meg.
„Remek sajtokat is kínáltak a görbe utcákban szerénykedő vendéglők. Különösen népszerű volt a szerb hagyományból származó köményes és borsos, amelyet kis szeletekre vágva kínáltak a jóféle nedűk mellé. Ugyancsak örömmel eszegették eleink a házi disznótorosokat: akadt hely, ahol hetente kétszer is öltek, mert a „népek” olyan tempóban ettek, hogy a ritkább utánpótlás már kikezdte volna a firma jó hírét. Mámoros tollal írt irodalmi művek szólnak a zsírban pirosló hurkákról, a foszlós kenyérről, a kalácsokról, az apróra vágott gyümölcsökkel rakott süteményekről, az esztendős befőttekről, a déltájban vagy estefelé az egész Tabánt belengő nyálcsorgató illatokról.
S bár való, akkoriban még nem dívott a cigizők elkülönítése, e miatt mégsem jutott eszébe tiltakozni senkinek. Sőt, egyesek szerint volt valami izgató abban, ahogy a főtt házi debreceni és a tulajdonos által saját kezűleg reszelt és almával vegyített torma illata, a sörök és borok kipárolgása összekeveredett a havannák kékes füstjével. Mai ésszel pedig szinte felfoghatatlan, micsoda földöntúli gyönyört jelenthetett egy, a macskaköveken zörgő konflison tele hassal hazatérni egy olyan helységben, amely gyakorlatilag egy generáció szeme láttára lett közepes méretű településből világváros. Őszintén sajnálhatjuk, hogy eleink lebontották a Tabánt.”
Forrás. mfor Mesél a múlt c. cikksorozata
                

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése