A messenger-boyoktól a regényolvasó bakfisokig és vissza mindenki, tudja, -hogy Krudy Gyula évek hosszú sora óta a Margitsziget egyik legrajongóbb lakója, együtt él feleségével, gyerekeivel az egykori árpádházi királylány tündéri szigetén, a romok, a hervadt levelek, főváros közepén viruló romantika között, de a hídról kiszökkenő merész kis iv segítségével, itt terem közöttünk, a villanyfényes, cigarettafüstös, kártyás világban, amikor akarja.
Eddig legalább így élt Krúdy. A szigeten lakott, dolgozott, de szórakozni, vacsorázni bejárt a városba. Egy idő óta azonban Krúdy Gyula hűtlenné lett a pesti éjszakához. Nem jár be többé esténként a városba, nem záratta magát-rozoga konflisokban, nem mutatkozik, -Eltűnt. Vajjon hová lett?
Hosszas nyomozás után sikerült csak meg-állapítani, mit csinál mostanában esténként Krúdy Gyula, hová jár, miért nem jön be a városba A nagy romantikus esténként beül a sziget partján egy csónakba. Isten tudja, hol szerezte azt a rozoga szerszámot ! Beül a csónakba, mint Szindbád, a hajós, akinek élete és szerelmei olyan hű krónikásra találtak benne és egymaga átevez csendben, biztosan a túlsó partra. Nem is a pestire, hanem a budaira. Az utolsó evezőcsapásra a ladik felszalad a kavicsos, homokos partra, szépen, simán meg feneklik, Krúdy belefekteti az evezőket, hogy el ne unja magát a csónak, amig- ő odajár, azután felballag a parton nyugodt, lomha járással, mintha maga volna az egyik Zathureczky és beül " egy kis óbudai csapszékbe, ahol csendesen iddogál matrózok, meg sváb legények társaságában, Savanykás bort mérnek az óbudai korcsmában, villanylámpa sem ég az asztal fölött," mégis jól érzi magát ott Krúdy. '
Mikor aztán üres lesz nz üveg, elbúcsúzik szépen, a matrózoktól, a sváboktól meg a korcsmárostól, leballag a Dunapartra, beül az elhagyott csónakba, nagy rúgással belöki magét a csendes vizbe, melyen ezüstösen csillog a decemberi holdsugár.
Ez most Krúdy Gyula mindennapos esti kirándulása. Ezért nem látható mostanában Budapesten. Vannak, akik különcségnek tartják a viselkedését, de a beavatottak csak a vállukat vonják és titkolódzva súgják alighanem uj regény lesz belőle.
Forrás:Szinházi Élet 1919
Eddig legalább így élt Krúdy. A szigeten lakott, dolgozott, de szórakozni, vacsorázni bejárt a városba. Egy idő óta azonban Krúdy Gyula hűtlenné lett a pesti éjszakához. Nem jár be többé esténként a városba, nem záratta magát-rozoga konflisokban, nem mutatkozik, -Eltűnt. Vajjon hová lett?
Hosszas nyomozás után sikerült csak meg-állapítani, mit csinál mostanában esténként Krúdy Gyula, hová jár, miért nem jön be a városba A nagy romantikus esténként beül a sziget partján egy csónakba. Isten tudja, hol szerezte azt a rozoga szerszámot ! Beül a csónakba, mint Szindbád, a hajós, akinek élete és szerelmei olyan hű krónikásra találtak benne és egymaga átevez csendben, biztosan a túlsó partra. Nem is a pestire, hanem a budaira. Az utolsó evezőcsapásra a ladik felszalad a kavicsos, homokos partra, szépen, simán meg feneklik, Krúdy belefekteti az evezőket, hogy el ne unja magát a csónak, amig- ő odajár, azután felballag a parton nyugodt, lomha járással, mintha maga volna az egyik Zathureczky és beül " egy kis óbudai csapszékbe, ahol csendesen iddogál matrózok, meg sváb legények társaságában, Savanykás bort mérnek az óbudai korcsmában, villanylámpa sem ég az asztal fölött," mégis jól érzi magát ott Krúdy. '
Mikor aztán üres lesz nz üveg, elbúcsúzik szépen, a matrózoktól, a sváboktól meg a korcsmárostól, leballag a Dunapartra, beül az elhagyott csónakba, nagy rúgással belöki magét a csendes vizbe, melyen ezüstösen csillog a decemberi holdsugár.
Ez most Krúdy Gyula mindennapos esti kirándulása. Ezért nem látható mostanában Budapesten. Vannak, akik különcségnek tartják a viselkedését, de a beavatottak csak a vállukat vonják és titkolódzva súgják alighanem uj regény lesz belőle.
Forrás:Szinházi Élet 1919
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése