DAL A HÚSVÉTI LOCSOLÁSRÓL

Dal a húsvéti locsolásról

             (Juczi szobalány monológja

            BorsszemJankó 1908 04,26)

’Szüz Márijám, megvolt a nagy Locsolás ; 

Tavak álltak a konyhában s pocsolyák. 

Igen nagy volt az imádók Vadsága ; 

Migrént kapott s görcsöket a Nacssága. 

Vasszerlejtung-vizet s hej nem Otkolonyt. 

Zúdított ám a nyakamba Sok bolond : 

»M i történt itt — mondta szentem, Angyalom ? 

No hát, kérem, ez egy botrány, Skandálom ! 

Vizet kapott — látom — sokat, Hideget, 

S az megvisel gyönge női ideget. 

Szagolja meg ezt a csokor Ibolyát;        

M ajd meglátja, meggyógyítja a baját! 

Megszagolom s ah, ördöngős csokorbul 

Párfümös viz arczocskámra kicsordul. 

Mészáros, pék, kéményseprő, szerelő; 

S eperajkam hasztalan volt perelő. 

No hát ez sikk, ez komilfó,és manér, 

Imádom is Alikám at Én azér!                    

Ennyi vizet, hogy kapjak, nem Gondolám ; 

Csurom viz lett harmat-testem s pongyolám. 

Ám olaj volt az illatos Vizecske, 

Kitől lánggal lobogott a Szivecske. 

Ám istenes volt még az én esetem ; 

Kati dolgát fösteni nincs ecsetem. 

S a tűz ott benn nem tudott megférni ah, 

Csók-szikrát szórt, hamissak az Férjfiak!!!