Eltűnt már ezer év tőlünk, és száll a helyére
Új ezer év, a vágy és a remény utain.
Valljon jobb s fényesb lesz-e országunk a jövőben ?...
Hogyne, — jövőnk maga már élet; a mult a halál.
Országházban tart országgyűlést Magyarország
És országkövetek pártosan állanak ott.
Országbíró a törvény országntain most
Országnádor alatt állna, de székök üres.
Fénylenek ámde a főurak országos múzeumban!...
Mert hiszen úr a magyar, nem szorul az, ki soha.
Országkincs, országpénz és országos adósság,
Országköltségek járnak adóval együtt.
Pusztaszer ó, és kvótaszer új országos egy emlék,
Az a miénk, — közös ez, — németem, ezt viheted!
Ország a földünk lent úgy, mint fent a menyország,
Hogyne legyen mi velünk mind : a jelen s a jövő!..
Hajh, de sok ország! és mégsem független egy ország!
Mint a szárnyaszegett sas szeme napba mereng!
Faragó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése