A Bagyik jól csengő név volt hajdanán pesti vendéglős körökben. Valamikor a 19.század végén kezdte a VIII.Szentkirályi utca 2-ben ,1894-ben már 1 kemény forintot ajánl fel kocsmárosként a Kossuth szobor felállítására, a milleneumi kiállításon beírja nevét a Nagy Aranykönyvbe 1896-ban
— Az arany könyv bejegyzései. —
A kiállítás aranypavilonjában gyönyörű mívü aranyalbumba írják be nevüket a kiállítás látogatói. Ez album majdan a Nemzeti Múzeumba fog örök emlékül elhelyeztetni. A beiratkozók erről diplomát kapnak
(Pesti Napló)
1899-ben a Kerepesi út 19-ben van vendéglője(1)
Legözelebb 1907-ben hallunk róla-összevész egy konfliskocsissal mert az nem akarja átvinni Budára. A közbelépő rendőr a kocsisnak ad igazat, megveri , bekíséri az őrszobára ,ott még jobban megverik.
Országos, Andrássy Gyula belügyminiszterig érő botrány kerekedik,mert "Tulipannóniában"mindent lehet-(Népszava)
Időközben székhelyét átteszi a II. kerület Iskola u 44-be, a néhai kedves papa Bagyik József kocsmájába Azután 1922-ben terjed a hír, a Bagyiknál muszáj alkoholt inni, különben 20%-kal drágább a fogyasztás. Róla ennyi. Halálakor Bajcsy Zsilinszky Endre fajvédő lapja 1923 július 9-én így emlékezik meg róla:
Bagyik Vince vendéglős tegnap este fél fiz órakor szivszélhüdésben 52 éves korában meghalt Budán volt vendéglője, amely megtartotta a régihites budai kisvendéglők hagyományait, tisztaságát,jó borát és szokásait. Bagyik gondosan vigyázott,hogy vendégének minden jóban része legyen: vigyázott arra is, hogy vendéglőjébe zsidó be ne kerüljön.Nyerszavú, de melegszívű ember volt, akinek halála nagy részvétet keltett. Bagyik Vincét vasárnap délután
öt órakor temetik a. farkasréti temetőben.
Özvegye nagy elánnal folytatta férje munkáját,felvirágoztatta az üzletet.Divat lett társaságok,egyesületek,hadastyánok részére összejöveteleket tartani a Bagyikban. A vendéglő közben átköltözött a Tabánba, megneszelve a negyed mulató jellegének erősödését.Előbb az Árok utcában rendezkedett be, majd a volt Kabon vendéglőben a Palota tér 5-ben.
Igen ám, de eljött 1933, kezdték bontani a Tabánt. Az özvegy kezdte kellemetlenül érezni magát a bizonytalanságban , végül rögtön el is szánta magát.Üzletét átpasszolta a Kereszt térről költözni kényszerülő Albecker vendéglőnek és angolosan távozott a II.kerületi Csalogány utcába.-Ezek a vendéglősök állandóan kóricálnak-vendégek után kutatva ,keresve forgalmasabb helyeket
1.Baloldali kis ház a Bagyik
2.Zórád Ernő festménye
3. Bagyik vendéglő udvara az Árok utcában
Szerény kis hajlék,de vendégül látta pl Saljapint is.
A Palota téri Bagyikról egy árva fotót se találtam , ellenben a Csalogány utcai BAGYIK fényképe fennmaradt:
Hát, mit mondjak, nem egy osztályon felüli vendéglő képe, de nagyforgalom és kielégítő haszon mellett elviselhető
Lássuk özv. Bagyik Vinczéné apróhirdetéseit:
1933.09.23
Helyére beugrik a Kereszt térről kiköltözó Schreil Győző az Albeckerrel.
Est 1933 november
Karácsonyi disznótoros vacsorák Est 1933 dec 16
1934 05.10
Az idő közben könyörtelenül halad előre,az özvegy sem fiatalodik.Valamikor 1934 és 39 között felhagy a vendéglátással.
Egy Firtinger nevü kocsmáros veszi át a stafétabotot.
Aki hamar feladja és Lang Mátyásnak adja át.
De hova lett az özvegy?
A nagy világégést, Budapest ostromát szerencsésen átvészelte és 1949-ben már nem a legjobb kondícióban egy menhelyen találjuk meg:
Kis Ujság Kis Ujság, 1949. április
(3. évfolyam, 76-99. szám)1949-04-01 / 76. szám
Bagyikné, Talabérék, Széger Péter...
öreg pesti és budai vendéglősök között a
Pauler-utcában
A Pauler-utcában romokból helyreállított szép kétemeletes sárga házban van az elaggottés tönkrement vendéglősök és szállodások otthona.
Lakóinak száma, a gondnokházaspárral együtt,19.
Van ebédlőjük, társalgójuk és egy egész emeletük— a második —, amely még lakókra vár.
Tönkremenni azonban nem elég, hogy valaki ebbe az azilumba juthasson; öregnek is kell lenni.
Olyan öregnek, hogy már ne legyen érdemes újrakezdeni, mert nem telik már az életből még csak egy kezdésre sem.
Abban a pillanatban hallom ezt a bölcseséget, amikor éppen az otthon társalgójába lépek. Egy feketeruhás,idősecske hölgy, aki már erre a kicsinyítő jelzőre is megérett, mondja éppen a másiknak, valakiről: — Könnyű neki! Még csak 65 éves. Újrakezdheti...muszáj neki vendéglősnek lenni? Kezdjen mást. Péceltő! Budapestig .
A falakon múlt századvégi és jelen századeleji képek.
Köztük Blaha Lujza életnagyságú, vagy tán még annál is nagyobb teljesalakot ábrázoló portréja. Mellén a Blaha-féle piros rózsával. — Az ebédlőnk dísze! — mondja erre a képre büszkénKlemenlz Ferenc, a gondnok, aki még az életkezők, a hat, vagy legfeljebb hét iksze- ek közé tartozik s feleségével együtt „az otthon lelke“. Mindketten jóerőben vannak még. Az asszony a szakácsnője és rendtartója a háznak, Klementz maga az intézkedő, az igazgató, a ..tarhás“ és minden.
— Húsz évig Pécelen volt az otthonunk — folytatja.
— A felszabadulás után azonban ideköltöztünk, hogy az ország szívében legyen a szállodások és vendéglősök otthona. Az „Arany angyal” az öregek angyala — És miből élnek? — A még nem elaggott és még működő kartársak szociális jóindulatából. Az én gondom, hogy ennivalót szerezzek, én megyek el a kartársakhoz és kérem tőlük, amire szükségünk van. Élelmiszert. Egyesek nagyon gavallérosak, mint például az otthon ügyvezető elnöke: Keve János is, aki 65 éves ugyan,de még aktív, még működik. Az „Arany angyal“ című vendéglő tulajdonosa s ha megszorulunk, hozzáfordulunk, ö mindig segít. — Vannak rossz kartársak is? — Olyanok is vannak. Még egy kanál sót is nehezen adnak. Ezek neveztek el engem tarhás“-nak. és ígyis fogadnak: „No már megint tarhálsz?“
Én meg aztmondom nekik: Örülj amíg adhatsz!“
De ilyen kartárs kevés van és ezek nem is az igaziak ... Amint tovább beszél Klementz úr, akinek a Teleki-térsarkán, majd Budán a Döbrentei-téren volt vendéglője, megértem, mit értenek ők „kartárs“ alatt. A dolgozó vendéglősöket, akik borfiúságon kezdték és itt... az aggok menedékházában végzik. Ki volt nagyobb? Hogy vidámabbra váltsuk a szót, megkérdezzük:most is, itt is olyan jól megértik-e egymást, mint kint az életben? A dereshajú ember elmosolyodik. — Hát folyik néha a versengés a bentlakók között: ki volt nagyobb a maga idejében. Ilyenkor bizony összekülönböznek, hogy ki mit adott és ki hogyan adta a vendégeinek. Még most is vendéglősök, amikor már semmijük sincs. — És enni tudnak-e, akiknek az volt a mesterségük,hogy enni-inui adjanak? — Tudnak. Van azonban egy megfigyelésem: aki itt két-három napig nem eszik, az rövidesen meg is hal.
Szívbajban, vagy végelgyengülésben. Ennek a
menedékhelynek több lakója ment már úgy elközülünk, hogy előre megsejtettük böjtöléséből a végét. Ez menhelyi és vendéglősi megfigyelés. Még az étlapjukat is megkérdezzük. Bizony egyszerü...
Hetenként háromszor kávét vacsoráznak, ezt szeretik a legjobban, de már délután. Mert este aludni szeretnek, akik sosem aludtak. Érdeklődésünkre megtudjuk hogy kik a lakói az otthonnak.
Itt van például Bagyik Vincéné a Tabánból, aki bizony már elég rossz karban van, itt van a 85 éves Seger Péter, aki több magyar írónak „adta a lelket" rostélyos formájában. A valamikor dúsgazdag hírében álló vendéglős ma époly tehetetlen, mint Bagyikné.
Vannak, akik párosán szorultak ide, mint Talabér Ferencés a felesége. Régi, elhunyt híressége a Szállodások és Vendéglősök Otthonának Tőkésné. a Körúti-söröző
tulajdonosnője, aki még 90 éves korában is szemüveg nélkül olvasott és vitatkozott a menedékházbansorstársaival. Maga is jóltevője volt az otthonnak. Mi lesz holnap? És mi az otthon jövője? Ezt már a Vendéglátók Ipartestületétől kérdeztük meg, miután az a fenntartója a szép intézménynek.
Ott kapjuk a felvilágosítást, hogy nemcsak a munkaadók jutnak öreg korra menedékhez és ellátáshoz, hanem ugyanúgy a munkavállalók is, tökéletes és teljes demokráciában. — Ha az Ipartestület anyagi helyzete megjavul, továbbépítjük és bővítjük ezt a nagymnltú, szivünkhöz nőtt intézményt, hogy minél tökéletesebben teljesíthesse szociális kötelezettségét.
Most is'van üres hely az otthonban. Mihelyt fedezethez jutunk, betöltjük ezeket az üres helyeket is iparunk derék veteránjaival, akik megérdemlik a pihenést és
az élet nyugalmas végét.
A szociális teljesítések idejét éljük s a vendéglátóipar sem hajlandó lemaradni.
Rozványi Vilmos
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése