EGY FESTŐ SZEMÉVEL

1934. február (2. évfolyam, 25-47. szám)1934-02-03 / 27. szám

Egy történeti városrész romjai fölött 

Irta és rajzolta: Nemes Mihály festőművész 

A Gellérthegy északi oldalán, a szűk kis sikátorok között csattognak a csákányok. Bontják a Tabánt, a költők által oly szokszor megénekelt öregvárosrészt amelynek szűk sikátoraiban még a közelmúltban is sok, romantikus szerelem kezdődött. A tabáni kiskocsmák sok boldogságnak voltak tanúi, színdarabtémák születtek itt, a tabáni leányok romantikus szerelme mindig hálás téma volt az operettszerzők számára.

Utolsó este bontás előtt

Ha most valaki fel akarja keresni a kedves kiskocsmák valamelyikét, azoknak bizony csak hűlt helyét találja. A rommaradványok és eltűnt regényes kis utcák nyomain már el nem lehet igazodni.

Az a lakos, aki még nem költözött ki az ósdi épületből, szomorúan nézi, mint tűnik el egy-egy épülete a régi jóvilágnak.
Ócska volt itt minden, de mégis kedvesen érdekes. A kis házak típusai voltak a nyárspolgári életnek. A fővárosnak talán egyik városrésze sem őrizte meg ennyire az 1800-as éveknek romantikáját, szűk kis utcáival, kedvesen egyszerű, de tiszta kiskocsmáival, amelyek évtizedek óta találkozó helyei voltak a legelőkelőbb köröknek is.
És most vége mindennek.... Rövidesen csak az emléke él ennek a kedves, múltat felidéző városrésznek.

Ahol a vendégek főzték a halpaprikást 

Halvacsorák helye: Preiszler vendéglő a Kereszt utca 4-ben

Tabánt talán majd elfelejti a fővárosi polgár, de a Preiszler-féle vendéglő kitűnő borait, rácürmöseit, halászléit, rántott halát és disznótoros vacsoráit aligha felejtik el. Előkelő vendégek összejöveteleiken maguk főzték itt a halpaprikást. A vendéglősné ilyenkor öt-hatféle halat vásárolt össze s a legelőkelőbb férfivendég kötötte fel a szakácskötényt, hogy a szakszerű előkészítés után hozzáfogjon a főzéshez. Persze a kitűnő gazdasszony hírében álló kocsmárosnő felügyelete mellett.
Mikor az óriási lábasban a pompás illatú halpaprikást a társaság két férfi tagja az étterembe vitte, a vendégek felállva éljenezték a fehérkötényes úri szakácsot. Ilyen bensőséges estélyeket csak a tabáni kisvendéglőkben lehetett tartani.

A tabáni búcsúk 

A régi jóvilágban híres volt a két tabáni búcsú is. Az egyiket húsvét másnapján, a másikat pedig novemberben, Katalin napján tartották. A búcsúk alkalmával óriási néptömeg lepte el a Gellérthegyet és a tabáni kiskocsmákat, ahol az őslakók igazi biedermeires kedélyeséggel vendégelték meg ünnepi látogatójukat. Tabán egy darab kisváros volt a nagy világváros budai oldalán, amelynek ma már csak a fájó emlékei élnek még az idősebb tabáni lakosok között is.

Talán soha sem szállja meg az embert annyira az elmúlás gondolata, mint itt, e halálraítélt kedves városrész közelében. A kegyetlen csákányok mintha a budai polgár lelkébe vágódnának. Igaz, hogy a mai rohanó világban az óriási léptekkel fejlődő főváros belterületén, minden kedves romantikája mellett sem maradhatott meg.

Az Árpádoktól a mai napig 

Most pedig vessünk egy kis visszapillantást e letűnő, elaggott városrész történeti fejlődésére. Az első Árpádházbeli uralkodók idejében, a pesti révvel szemben, a mai Döb- rentei-tér helyén keletkezett egy révésztelep, amelyet akkor Kispestnek neveztek. Tehát az árpádkori első révhíd, amely Pestet Budával összekötötte, körülbelül a mai Erzsébet- híd közelében volt. Később Tabánt Alhéviznek nevezték melegforrásairól. Lakosai ekkor magyarok és németek voltak, de IV Béla király ideje óta rácok is laktak itt, akik később, a Hunyadiak idejében, Kinizsi Pál alatt még jobban elszaporodtak. A török hódoltság alatt boszniai szerbek, bolgárok és törökök telepedtek le Budán, akiknek legna- gyobbrésze, — különösen a törökök — cserzővargák voltak. A törökök ezért tímár- városrésznek, törökül „Tabakhane”-nak nevezték el. Innen ered a mai Tabán elnevezés. (A timárt különben abban az időben magyarul is „tabakos”’-nak nevezték.

A XVIII. században, Csemovics pátriárka alatt Tabán rác lakói nagyon megszaporodtak, mert a törökök elől északra menekültek s a legtöbben Budapest környékén telepedtek meg. Akkor nevezték el a tabáni részt „Rácváros”-nak. Volt az itteni rácoknak 1800 körül egy kitűnő költőjük is, Vitkovics Mihály, rác pap fia. Ő azonban már jó magyar hazafi is volt, amit az is bizonyít, hogy sok magyar nemzeti színművet és hazafias verset írt.
Tabánnak ebben az időben két híres magyar kiválósága is volt: Döbrentei Gábor és Virág Benedek. Az egyiknek emlékét a Döbrentei-utca és a Döbrentei-tér, a másikét pedig a most lebontott Virág Benedek-utca örökítette meg.

A múlt század második felében, amikor a dunai gőzhajózás felvirágzott, igen sok hajóskapitány, kormányos, gépész és vitorlamester vásárolt kis kertes családi házat a Gellérthegy tabáni oldalán. A Tabánnak ezt a részét azonban már pár évtizede kisajátították és lebontották. A hajózás összezsugorodásával egyidejűleg a hajósvilág is eltűnt Tabánból, az érdekes kis utcák helyét pedig a Gellért-szobor és a szépen kiépített hegyoldali szerpentines park foglalta el. 

A megmaradt kis városrészt pedig most döngetik a

Húsvéti körmenet a tabáni szerpentinen

csákányok. A régi, romantikus Tabánt kikezdte az idők vihara s ahol nemrég még a kedves kiskocsmák voltak, felépülnek a nagyvárosi paloták, amelyek diadalmasan hirdetik a XX-ik század hatalmas előretörését.
Mi mégis úgy érezzük, hogy egy darab életet lopnak el tőlünk a kopogó csákányok....