Népszabadság - Budapest melléklet, 1996. július1996-07-23
Túl a Déryné cukrászdán, de a Vérmezőn még innen, szűk csíkján a Krisztina körútnak, mint valami bűbájos emlékkép, megmaradt néhány ház a régi Tabánból. Nem a nagyon régiből, nem a honfoglalás utáni Kis-Pestből, nem is a középkori Szent Gellértfalvából, Kelenföldből, Alhévízből, hanem a XVIII. század végi Tabánból. Annak a Tabánnak a maradványa, amelyet 1932-33-ban bontottak le teljesen a Nap-hegy és a Gellért-hegy oldalából, a budai vár déli karéja alól.
Mit tudunk a Tabánról? A lexikonok korántsem teljes részletességgel számolnak be az egykori rác településről, a girbegurba utcácskákról, a tűzvészről, az Ördögárok árvizéről. Keveset tudunk a Tabánról, ezért hát szinte csodaszámba megy, hogy éppen itt, szemben a krisztinavárosi templommal és az önkormányzat századvégi épületével egy apró kirakatban korabeli rézmetszetek, fénymásolt grafikák a múltat idézik. Ne tévesszen meg senkit a díszes portál felirata: „Rill Imre órásmester, alapítva 1870- ben”. Mert a kis Tabán-kiállí- tás és a felirat is egyfajta emlékezés a múltra.
Rill Ágoston, az 1850-ben született nagyszebeni polgárgyermek - ki tudja, milyen indíttatásból - a kolozsvári Husznik János nagynevű órásmesternél kitanulva a szakmát Magyarországra telepedik.
így kezdődik a tabáni Rillek története. Mert órás lesz aztán Rill Ágoston fia, Rill Imre, s az ő utóda, a Krisztina körúti órásműhely és Tabán-kiállítás gazdája, őrzője, az 1909-ben született Rill Géza.
Bent a műhelyben száz év története keveredik. Száz év órástörténelme - három generáció mesterlevelei -, az ősök fényképe, százéves órák szerkezetének szép rajzai és persze a Tabán.
Olyannyira itt van, hogy városzerető polgárok, és gyakran a csak úgy arra járók is beköszönnek a boltba: „Benézhetünk?”
- Ötvenegy éve én tartom karban a Főposta ingaóráit. Én vigyázok a pannonhalmi órákra is. Amúgy már, nyolcvanöt évesen; csak szaktanácsadást vállalok, nem nagyon tudok már dolgozni az órákkal.
- De bejár...
- Hogyne járnék be, ez a műhely nem zárhat be. Igaz, az eredeti műhely az éppen szemben volt, az önkormányzat épületében, ott laktak a szüleim, még 1902-ben is.
Aztán hirtelen tanítómesteresre vált a hangja:
- Az óra az olyan, mint az ember. Az órás - mint egy orvos. Tudom jól, sok kórházat megjártam, szóval az órának is szervei vannak, ahhoz kell érteni. Nem, nem a kvarcórákhoz, az más. Nem legyintek rájuk, csak hát az igazi óra az a fogaskerekes, köves, súlyos óra, akár kicsi, akár nagy. Az órákban, mindegyikben benne az idő. Kétféleképpen is. Tudja, fiam, most másról is szó van, mint a mutatott időről. Arról a csodáról, hogy valamikor száz vagy kétszáz évvel ezelőtt valaki elkészítette, s most itt van a kezünkben, megjavítható, felhúzható, és aztán élni kezd.
- És a Tabán?
- Az visszahozhatatlan. Nagy kár volt a lebontása. Hogy miért tették? Volt, aki azt mondta, amikor elkezdték rombolni, hogy zsenánt
volt a főkormányzó úrnak kinézni a királyi palota ablakán, és ezt látni. Tudja, milyen volt gyerekkoromban a Tabán? Kedves, meghitt, csúnyaságában is szép.
- Emlékeihez ragaszkodik ezzel a kis kiállítással?
- Megmutatni akarom. Meg aztán, hogy felhagytam az aktív órásmesterséggel, mit tehettem volna a kirakatba?
- Az emlékek?
- Aj, azt nem lehet elmesélni, de mondok egy furcsaságot: volt egy zárda a Gellért-hegy oldalában, s abban egy óvoda. Hát oda akart apám mindenképpen beszervezni, sikerült is, de csak egy feltétellel: lányruhában kellett járnom. Hát így lettem óvodista. Mondok mást: ki emlékszik már a Horváth- kertre? Tudja, be volt kerítve, estére bezárták, s csak reggel nyitották ki. Nap közben, de főleg este meg itt volt a Krisztinában a sváb korzó, mert igaz, korábban rácok lakták, de azért sok sváb is élt itt. Ha meg kirándulni akartunk, hát fölmentünk a Nap-hegy tetejére, akkora rét volt ott...
Mesél, mesél Rill Géza. Szülei galaci esküvőjéről, odavalósi volt édesanyja. Aztán a Werbőczi - ma Petőfi - Gimnázium rendjéről, a tabáni kiskocsmákról, utcai mosónőkről meg a nagy változásról, az autókról. És ismét az órákról:.
- Erőst bízok benne, hogy valamelyik unokámból órás lesz. Itt, a Tabánban.
S. Boda András
Helbing Ferenc: Tabáni részlet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése