TABÁNI ANNA BÁL ANNO

Feltámad a tabáni őslakók legendás Anna-bálja

FRISS UJSÁG

1939 július 16, vasárnap

Milyen volt régen és milyen lesz most a vígasság?

Tabán: már nincs, de tabániak vannak.

Eltűntek a Gellérthegy lankájáról az apró, omladozó házak, a macskaköves, girbe gurba uccák, a vén szederfák és Poldi bácsi vendéglője. Tabán pacsirtája ki tudja hol énekel most, ha még él ez az egykor szép napokat látott, volt bécsi énekesnő, s ki tudja, hol énekelnek a sárga kanárimadarak, melyek a kis ablakok mögött trilláztak, a sötét, levegőtlen szobácskákban? Hol játszanak a srammlik, melyek egykor itt muzsikáltak, és hol muzsikálnak a régi zenélőórák, melyek a szűz imáját és a Norma áriát játszották az öreg bútorok között. Tabán már nincs, de tabániak azért vannak. A rögtől elszakadtak, szétszóródtak a nagyváros minden irányában mégis tabániaknak tartják, mondják, magukat most is. Elsősorban azok, akik ott maradhattak az I. kerületben, mely az egykori Tabán kerülete volt, annak is a lebontott régi városrészhez közeleső uccáin, házaiban, ahonnan el-elsétálnak a Kőkereszthez, mely még ott áll régi helyén, az új környezetben.

Az őslakók, akik az évszázadokon át a Tabánban élő családokból születtek, nem felejtették el a régi Tabánt.
Holott nem volt  fényűző, kényelmes, fővárosias városrész. Elhanyagolt volt, rendezetlen volt, vad volt, de Tabán volt, és ennek a szónak varázsa, varázslatos ereje van ma is.

Az I. kerületi Iparoskör kebelében működik a Budai Iparos Kereskedő Ifjak Kultúr Egyesülete. Híres műkedvelő színjátszó társulata van, a testvéri összetartást, a jól végzett munka utáni polgári szórakozást ápolja. Tagjai Tabán őslakóinak utódai. Ezek most elhatározták. hogy július 22-én. szombaton feltámasztják a régi, legendás hírű tabáni Anna-bálat.

-Ez idézi fel az emlékezést, hogy milyen voltak régen a tabániak Anna-báljai.

Amikor az öreg Potorisics bácsi rendezte ....

A régi Tabánban alig élt úgynevezett kaputos* ember. A kézművesek, iparosok, munkások városnegyede volt, még régebben, a nagyapák és dédapák idejében a halászoké, vízimalmosoké és hajósoké.  A céhek már eltűntek, de a Tabán sokáig ápolta a céhhagyományokat, céhemlékeket. A Hadnagy utcai kedélyes kocsmában egy asztalnál borozgattak a kádárok, bognárok, lakatosok, asztalosok az öreg Potorisics bácsival, aki foglalkozására nézve nyugalmazott dunai hajóskapitány volt, és arról volt nevezetes, hogy csömört kapott a víztől, csak a borért lelkesedett. Potorisics bácsi nem volt mindig kapitány, nem volt mindig bácsi, fiatal éveiben dunai hajós volt, aki a Tabánban lakott, és lelke volt az ifjúságnak. A régi Anna bálokat ő rendezte, szárazon és vizen. Inkább vizen, mert ott összegyűjtötte hajóján a borozókat, a pajtásokat, a szépséges leányzókat és daliás ifjakat és a nyári estében, a csillagos ég alatt elvitte őket hajójával valamelyik dunai szigetre, a srammli-zenekarral, a cigányokkal, a sörös és boroshordókkal, a kolbászsütő asszonyokkal. a rácpontyot készítő öreg halászokkal együtt, úgy vigadtak szórakoztak hajnalhasadásig.

Potorisics bácsi előtt is rendeztek a tabániak Anna-bálokat, esztendőről-esztendőre. Előfordult hogy kedvük kerekedett és átrándúltak a Városmajorba, ahol akkoriban még a mariandli volt a divatos szerencsejáték, a városmajoriak saját termésű budai bort mértek, nem is kellett messze menniük szüretelni. Ott termett a szőlő a mostani Városmajor ucca tájékán, ha ugyan tavaszi áradásakor el nem pusztította az Ördögárok megdagadt vize. Céllövészet, tekeverseny előzte meg a báli mulatságot. Aki a hordó sört megnyerte, nyomban csapraüthette. aki a kakast nyerte meg: megkoppaszthatta és nyársrahúzhatta rögtön.

Anna-bál napján korán letették a szerszámokat a tabáni kézművesek és iparosok műhelyeiben. A fehérnép egész nap csinosította magát, a dalárda a torkát köszörülte, a cigány negyedik húrt kerített hegedűjére. Gondtalan, vidám, zenés. nótás, mámoros volt a régi tabáni Anna-bál, vendégeket is hívtak, nemcsak a Várból és a Vízivárosból, hanem a messze Pestről is, amellyel akkoriban a hajóhíd adta az együttélést, az összeköttetést.

Volt is híre, becsülete a tabániak Anna-báljának. Ha a Gellérthegy tetején rendezték, ahol akkor még csillagvizsgáló épülete állt a régi fából készült Gerendavár helyén kora délután kezdődött, ökörsütéssel, állatheccekkel és más szórakozásokkal.

Boltzárás után népies játékokkal

A feltámasztott tabáni Anna-bál este kilenc órakor kezdődik, julius 22-én. Boltzárás után. Külön hajót bérelt a szorgalmas, igyekvő rendezőség, mely a Gellértfürdő előtti hajóállomásról indul este kilenc órákor. Dunafüredre viszi a hajó a bálozókat. Ott kötnek ki. Fényáradatban siklik majd a hajó a csendes Dunán és a két partra el hallatszik az ének, a muzsikaszó. A lányok, legények magyaros ruhába öltöznek, Dunafüreden népies játékokat mutatnak be, tárogatósok édes-bús nótázása sír bele a dunaparti éjszakába és mire hajnalodik, még járni fogják a híres Kállay-kettőst.

Arra is gondoltak, hogy Isten ments, az időjárás elronthatja, az eső elverheti a mulatságot. Oda se neki! Ott a bérelt hajó és a dunafüredi tágas nyári fogadó, fő a jókedv, a bút, bánatot otthon hagyják ezen az estén, ezen az éjszakán a tabániak, akik az őslakók szellemében akarják az Anna-bálat áttáncolni, átmulatni a vasárnapi reggelbe. Az sem zavar, hogy az Anna-bál nem Anna napkor lesz- Anna napja hétköznapra esik. 
A hétköznap pedig a munkáé, a műhelyé, a bolté, a szaladgálásé, a küzdelemé és a hajszáé az élettel, a megélhetésért!

Vajjon- így volt ez régente is? Nem volt így. A régi Tabán őslakói megengedhették maguknak, hogy Anna napját, az ő hagyományos, legendás báljaik napját ünnepnapnak nyilvánították. Ma már ez lehetetlen. Lassan-lassan az ünnepnapok is munkanapok lesznek, olyan lázas a hajsza, olyan kicsi a kenyér és olyan kevés a pénz a kispolgárok erszényében.

A régi Tabán boldogabban, könnyebben élt, az őslakók ifjú utódai, leszármazottai viszont jobban tudják értékelni a mai életet s annak minden kis örömét, halovány szépségeit.

Hogy is énekelte a költő ezekről az utódokról?

„Lesznek-e oly boldogok, mint a holtak.

Kik a Tabánban oly boldogok , voltak?“

Hisszük, bízunk abban, hogy igen!

L. S.

*kaputos=hivatalnokféle