Egy leanderfa virágai ontják származási helyéről, a görögök földjéről hozott mézédes illatukat és rózsaszín szirmaik színe lehelik a hellén életörömet egy tabáni utcasarok bástyaszerű romfal- maradéka fölött.
Virág Benedek lakott itt egykor. Martinovics lefejeztetésének esztendejében költözött Budára és a tabáni nagy tűzvész óta lakott a hajdani „Vajkay-házban.“ Az első emelet egy kisablakú szobájában, amelyben csak egy fenyőfa nyoszolya, egy láda, egy könyvespolc, fiókos fenyőfaasztalka és három szalmafonalú szék állott.
Itt is halt meg magárahagyatva. Sírját sem látogatta senki a régi tabáni temetőben. Vörösmarty, amikor egyszer rábukkant sírjára,Budai temető címmel keserű sorokban emlékezett meg róla:
1934-ben lebontották a regényes hangulatú Tabán öreg, kis házait, viskóit. Eltűnt az Arany kakas-, Arany- kacsa-, Hadnagy-, Csákó-, Virág Benedek-utca és a többi elhanyagolt sikátor és „köz“. Az Apród-utca 10. számú ház azonban megmaradt. 1880 óta emléktábla jelölte és műemlékké nyilvánították. A háború azonban nem törődik a kegyelettel és az ostrom lángzivatarában összeomlott az ódon házikó. Egy ideig még ott függött az emléktábla egyik csücske a romfalon, de azóta elhordták a romokat és csak a Döbrentei-utca 9. számú ház hátsó falához épített alapzat egy része búslakodik a dombon. Egyetlen zúgban húzódik itt meg valaki és a falmaradék fölött, mint ottlétének életjele, egy leanderfa — a várhegyi, tabáni, óbudai múltbeli udvarok ládákba, hordókba ültetett mézillatú fája áll ott, mintha emlékkő helyett tették volna oda. . Eltűnt a Kosztolányi megénekelte „küszöb“ is. Csak a „villamosmegálló“ maradt meg és most csupán a rózsaszínvirágos leanderfa emlékeztet arra, hogv itt élt, írta verseit és „Magyar századok“ címmel, nemzete történetét: Virág Benedek.
(te)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése