KOCSMAJÁRAT 1933
PESTI NAPLÓ
(Helyszínre küldött tudósítónk jelenti)
Az ódon Tabán bontása körüli eseményekről és azok visszhangjáról lapunkban kezdettől fogva részletes és kimerítő tudósításokban számoltunk be olvasóinknak minden érdekelt fél véleményét felvonultatva, szigoruan maradva végig a semlegesség mezején ..Ám nem rejthetjük el aggodalmunkat a tény miatt, leradírozni a térképről egy egész városnegyedet ,ráadásul minden epekedő szerelmes és minden borisszaa polgár imádott rejtekhelyét,teljesrn szokatlan és mindenképpen döbbenetes lépés . ilyen még nem volt a város történetében.
Szerkesztőségünk napjainkban is feszült figyelemmel kíséri a fejleményeket, nem mulasztva el azok ismertetését a közvéleménnyel, mely részvéttel és együttérzéssel viseltetik a felszámolt, kövenként szérthordott otthonok lakóival, a világgá zavart hentesek, szabók, suszterek egyéb iparosok iránt, ám a legjobban fájlalja a bezárt csapszékek üzemeltetőit,borzalommal szemlélve a lebontott otthonok között gúlákba felhalmozott ajtók,ablakok,tetőcserepek,téglahalmok szívbe markoló látványát. Vendéglősök csaposok ,pálinkamérők száz és száz éven át oltották szomját az itt lakó magyar,sváb, rác és a hangulatos kocsmákat kedvelő vendégek,egyszerű emberek ezreinek nyújtottak felüdülést telt ónkupákkal, habzó sörös, gyöngyöző boros üveg poharaikkal romantikus és vadregényes körülmények között ,meglapulva girbe-gurba utcácskák labirintusában.. Ezért is szívünkön viseljük minden egyes vendéglős kizsuppolását, egyéni tragédiáját. Természetesen helyt adunk a hivatalnak is álláspontja ismertetésére.
De most –igen most végre történt valami: nem csak a pusztulásról tudunk számot adni, de remnytkeltő kezdeményezésről is beszámolhhatunk, mely talán elhessenti a bizonytalan jövő rémképét és modern, a korszellemet tükröző megoldással példát ad minden férdekeltnek, kocsmárosnak és szomjazó delikvensnek egyaránt,nem beszélve a romantikára vágyókról,valamint fricskát nyújt a kárörvedőknek-
Mégsem lehet túljárni egy tabáni kocsmáros eszén!
*
Helyszíni riport
Mára virradóra a szomorkás hajnali szürkületben álmosan munkába baktatóknak igencsak különös látványban lehetett részük. Az Erzsébet híd felől lekanyarodó sinpáron robosztus tömegével egy ,diszkréten pislogó lámpásaival világító villamos fordult be a Döbrentei tér felé enyhe jajszóra késztetvén a síneket. A Rácz Fürdő előtti megállóban fáradt szemű bohémek ,akikben az áldott gyógyvíz- fürdő hatására némileg felhígult a tegnapi lumpolás mámora, alig hittek az eléjük ködből kibontakozó látképnek.
A favázas, dupla motorkocsis villamosa lassan kibontakozva a felszálló ködből méltóságteljesen gördült be a megállóba, homlokán DREHER emblémával, ablakok alatti oldalsávjában egy izléses ,mégis feltünő "CSOPAKI RIZLING" feirattal.Tlyet se láttak még . A vezetőfülke párás üvegén át őszhajú, báránybőrbekecsbe burkolt kocsmáros kezelte az ellenállásszekrény forgatókarját. Lassan,némi fékcsikirgással állt meg a szerelvény.
RÁCFÜRDŐŐŐ -mondja hangosan,elnyújtva a szó végét ,majd egyet köhintve bajusza alatt kissé halkabban - csatlakozás az alfüldi borokhoz –teszi hozzá.
Kiakasztottam a lépcsőkorlát biztonsági láncát, vigyázva lenyitottam a vasrácsot, felkapaszkodtam a vezető mögé a nyitott peronra., mely az ilyen szerelvénynél megszokott módon tolóajtóval választatott el az utastértől Néhány vendég benn az asztalokra könyökölve üldögélve koccintott ,többek az ablakon át integettek.. Aki közelebb hajolt, piroskockás abrosszal letakart asztalokat vehetett észre, az asztalokon dőlésbiztos tartókban remegő félig üres borospalackokat.
Az ősz hajú, borastás arcú vezető önkéntelenül is észrevéve fel-le mozgó ádamcsutkáma- intett fáradjak be. beljebb van még ülőhely hely odabenn….
-Hová lesz az irány_?- kérdezem óvatosan érdeklődve..
Az őszhajú –miközben tincseit cibálta a feltámadó hajnali szél,készségesen válaszolt-:
Menetrend szerint közlekedünk a Keleti - és a Déli vaspálya között- a szokásos megállók érintésével. -Itallapot is talál , pillanatnyilag nyolcféle jófajta alföldi bounk van az első pohár grátis!.-
-Na,de ebben a korban megtanult villamost vezetni?-
-Hja kérem-felelte a kocsmáros –hétrasimítva őszülő haját ,a szükség törvényt bont-letettem a vezetői vizsgát, anélkül fuccs az üzletnek.De voltam én már nagyobb slamasztikában is. A háborúban román fronton egy egész századra kellett naponta főzni,beleértve a rekvirált distnó és marha levágását. Ahhoz képest ez bakfitty.-
-De engedje meg hogy bemutatkozzam-teszi hozzá rutinosan a kocsmárosok határozottságával.
-Krausz Lipót a becsületes nevem , de aki ismer csak Polddi bácsiként emleget.Maga bizosan friss ember az újságnál,a régiek már ismernek,sokukkal pettut is ittam a boldog időkben-
A villamos áramszedői felé pillantva többen megdöbbenve konstatálták a cégtáblát,melyen magam is elcsodálkoztam-majd folytattam a beszélgetést.
-Igen, az egyik régi cégtáblám-somolygott bajusza alatt-tudja rengeteg kiadásom volt a biznisz újraindításával és az ember ott spórol, ahol tud-bökött a cégtábla felé.
-VENDÉGLŐ A MÉLYPINCÉHEZ alapítva 1549-ben-
Ámuló tekintetünket látva a korcsmáros készségesen felvilágosított:
-Igen, ez ugyanaz a vendéglő amely itt nem messze a Görög és Fehérsas utca sarkán üzemelt egyhelyben az elmúlt századokban,de minket is utólért a bontás.Nejemmel egy álló hónapig törtük a fejünkt,mitévők legyünk ebben a nyomorúságos helyzetben, miután a megmaradásra semmi esélyünk nem maradt.
Kicsit szűkebben vagyunk,de mindent ugyanúgy rendeztünk be, mint azelőtt. Még a fürjmadár kalitkáját is áthozattam.
Külön bekereteztettem Gyula* bácsi bejegyzését itt eltöltött szép napjairól,.Persze pihenőszobára nincs hely, de a családi törzsasztal, ha szűkebben is, elér.
-Az élet megy tovább, a betérő vendégnek helyet kell adni, ebben semmiféle végzés sem akadályozhat meg.- dörmögte határozottan tömött harcsabajusza alatt.
További firtatásunkra részletesen elbeszéli hogy a BESZKÁRT-tal hároméves koncesszióban állapodott meg, havi elszámolásban.
-Talán lendít a forgalmon, hogy nem egyhelyben állunk, a teljes viszonylaton szolgáljuk ki vendégeinket két pályaudvar között. Bár én aggodalmaskodtam a mozgó jármű rázkódása okozta problémák miatt, a villamos vállalat vezérkara megnyugtatott: Már dolgoznak olyan technológia kifejlesztésén, mely az oldalfalra rögzített palackokból és szódásüvegekből csappantyúval záródó csöveken át a vendég automatikusan a poharaiba töltheti itókáját,vagy ennek megfelelő arányú keverékét. Rájuk hagyom, a technika fejlődésének jobb nem ellenálni...- vélte barátságos mosollyal.
Maga a a mentőötlet végső kétségbeesésemben villant át agyamon-közölte. Megjegyzem a vendéglátás mobilizálása-végtelen lehetőségeket rejt magában-
Igen, ha belegondolok hosszabb távon akár borfesztivált is lehetne rendezni pl.egy Kőbánya alsó - Sátoraljaújhegy viszonylaton! –villant fel bennem de nem fejtettem ki hangosan elképzelésemet.
-Mit szólt mindehhez a Közmunkatanács? Tarthatja-e a Mély Pince ezen lépését rendelete kijátszásának-?
- Semmiképpen! Kínosan ügyeltünk a vonatkozó rendeletek betartására. Különben is, a Mélypince kft a bontási területen nem foglal talpalatnyi helyet sem, csak áthalad rajta, hogy elérje közönségét. És ez a lényege az ötletnek, működési területünket kiterjesztjük a viszonylat teljes hosszára,pótolandó a kilakoltatott,városszerte szétszóratott régi törzsközönséget,mely talán a villamosvonal valamelyik pontján újra csarlakozni tud viszonylatunkhoz.
Sajnos ez avval jár, a Mély Pince már csak a nevében a régi, le kellett mondanunk a több emelet mély pincebázisról, a kettes kocsiban lévő raktárunkat csak a végállomásokon tudjuk feltölteni, de számolunk a patinás név iránti lojalitással a megértő törzsközönség részéről-.
.- Tanúsíthatomtovábbá, a vendéglátás nívója a régi békebeli időkre emlékeztet, a villamos hátuljában jégszekrény gondoskodik az italok megfelelő hőmérsékletéről, a szomjas és éhes vendég ellátását útközben pár fillérért rendelhető hideg falatok(kolbász, szalonna, hagyma, sajt és egyéb ínyenc harapnivaló) is biztosítja meglepően -ismétlem –MEGLEPŐEN olcsó áron, -mint az korábban is szokásban volt a patinás korcsmánál.Feleségem a hinterland,aki a Déli pályaudvari végállomáson a raktárunkban dekkol,őrzi a raktárkulcsot. HÁT ÍGY MŰKÖDÜNK KÉREM.-
-Hogy aztán három év múltán -a koncesszió lejártakor - mi lesz majd, az még a jövő zenéje! Az utódom - mivel én három esztendő múltán nyugdíjaztatni szándékozom magam-bizonyára szintén meg fogja vívni a maga harcát a Mély Pince név méltó fennmaradásáért.-fejezte be az interjút az ősz tulajdonos, Krausz Lipót,azaz a híres Poldi bácsi,a tabáni csapszékek leghíresebbjének tulajdonosa,aki a világháborúból kiszolgált tizedesként visszatérve-mint utólag megtudtam- sok-sok éve pártolja a művészet üres zsebű szolgáit jókedvre derítve őket bújukban ,bánatukban.
Időközben a Bethlen udvar megállóhoz értünk.Poldi bácsi gyors tekeréssel fékezett.Még mozgott a járgány , mikora csapossegéd jelent meg a villamos lépcsőjér felügprva:
-Főnök úr fogytán a rizling! –
-Rudi,te csak menj vissza, majd Leni asszomynál tankolunk! Vidd ezt a füzetet és az a két lírai koltőtanonc két fröccs között irkáljon valamit a vendégkönyvbe!-
Rudi vissasietett a helyére,kimérni a maradék rizlinget, a villamos komótosan elindult a megállóból.
-Mikor Schreil úr végleg bezárta az Albeckert, megsajnáltam szegény állását vesztett Rudit, felfogadtam csaposnak. Itt még lámpást se kell cipelnie és megvan a mindennapi boradagja. Csak berúgnia tilos,akkor kirúgnám.- dörmögte hamiskásan méretes harcsabajsza alól
A szerelvényen-.ki tudja,talán az elfogyasztott italok hatására emelkedőben volt a hangulat. Négyen osszekapaszkodva halkan szordínósan dúdolni kezdtek:
-LehulLott a rezgőnyárfa ezüstszínű levele……-
Szegény Krúdy űr ,ha ezt megérhette volna
Fellelkesülve a szokatlan vállalkozás szemmel látható sikerén-sok szerencsét kívántam az üzlethez és ellenálva a jófajta borok és fröccsök kínálta kísértésnek –cikk leadása előtt sosem iszom-A következő megállónál fájó szívvel és kiszáradt gigával leszálltam. Alig tudtam átverekedni magamat a dalolók közt a leszálláshoz a hátsó, peronig. Kinek ne esne jól- még ha kis időt várni kell is- egy felesre, vagy munkabeindító hosszúlépésre , mindennapi szorgos tevékenysége kezdetén?A csapossegéd a hátsó kocsiban alig győzte a rendeléseket.
Intettem a megállóból lassan kigördülő villamosnak, a vezető búcsúzóul rácsapott egy párat a csengőre. Az éles dallamos csengő hangja betöltötte a bontástól meggyötört völgyet és egybevegyülve a nótaázók danájával lassan halkuló hanghullámokban felszállt a villanyos vezeték fölé a magasba!
-ISTEN VELED ÉDES, ISTEN VELED KEDVES,
EGYÜTT ÉLNI NEM LEHET….-https://www.youtube.com/watch?v=QvgGR0rTyA0
xx
Ebben az ősz vendéglősben van még virtus, van kurázsi! mormoltam.-
Erősen törtem a fejem, mi legyen a végszó a cikkben, végül ez jutott eszembe:
ÉRZEM ,AZ ÜZLET SÍNRN VAN!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése