1909-ben egy havas decemberi éjszakán- a Csend ucca 1 sz házban az Athenaeum Nyomda kottaszedő nyomdászának családjába 10. gyermekként egy kislány született , akit Stefi névre kereszteltek a tabáni templomban...(Készült ez a blog anyám és nagyapám emlékére...)
Article and photo copying is prohibited

2017. május 31., szerda

LADÁNYI MIHÁLY:: TABÁN

Tabán


Egy-egy lányt még lefognak estelente,
ki erre vágyódott a szerelemre,
egy-egy házban még szépasszony lakik,
akivel jól eljátszhatsz hajnalig.

Így õrzi már a múltat csak az utca,
az öreg házak, félig földbe bújva,
egy kis középkor, ahol dohoson
fogatlan szél - javasasszony - oson.

Reggel, midõn idetéved a nap
s lelöttyinti a göthös házakat
színekkel: festõk vernek itt tanyát,
hogy elszedjék a nyomor aranyát.

Az ittlakó nedves szalmazsákról
felkecmereg, a ház elé kilábol,
s az újvárosi útnak nekivág,
hogy keressen egy kis romantikát.




FESTŐK MUNKA KÖZBEN....

a Holdvilág utcában......

2017. május 30., kedd

JÓZSEF ATTILA MÚZSÁI

Gyenes Gitta :Tabáni részlet

Van a TabánAnno Galériában  egy  szerény kis vázlat Gyenes Gitta a szignóval. A tabáni Fehérsas tér sarkán  hajdanvolt kis papírkereskedést ábrázolja,amely házacska  a még a török időkből maradt fenn . De  hogy jön ide József Attila?

GYENES GITTA




Gyenes Gitta 1888-ban született és 1960-ban halt meg, mindvégig Budapesten élt. Tanulmányait Budapesten, Nagybányán a híres művésztelepen és Rómában végezte. Polgári családban született és egy jól ismert újságíró (Wallesz Jenő) felesége lett. Zuglói tágas otthonuk a húszas-harmincas években művészeti és irodalmi szalonként vált ismertté, mely vonzotta a fiatal tehetségeket, többek között József Attilát és barátait is.
Gyenes Gitta vonzó és művelt asszony volt, aki számos kiállításon szerepelt alkotásaival, porcelánfestészettől, formatervezésen át a festészetig. A húszas-harmincas években alkotott art deco grafikái és festményei kiemelkedő szépségűek, több közülük a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona.


József Attila legkiemelkedőbb versei közül Gyenes Gittához írta a
 Nyár volt.....


NYÁR VOLT

Nyár volt,
De mindnyájan fáztunk,
Hát begyújtottunk a mesekályhákba,
Ott melegedett belém,
Hogy valahol, ahová elérünk,
Vár ránk a lány, aki mi vagyunk,
Vár rátok a legény, aki meg ti vagytok,
Biztosan és észrevétlenűl,
Mint hóborított földekben a tavasz
És előjön és megigéz,
Ha napszivünk kisüt szép homlokunkon.

1924. jan. 29.

.....és a ......

Miért hagytál el, hogyha kívánsz    címűeket

          

Gyenes Gitta lánya Wallesz Luca, aki tizenéves korától érdeklődő és egyre aktívabb szereplője a családi irodalmi szalonnak. Szépsége, mint a fényképek is igazolják, valóban elbűvölő, tehetsége a művészetekben szintén sokoldalú, bár nem jut el olyan elismertségig, mint édesanyja.



Wallesz Luca



Wallesz Luca

Wallesz Lucához, aki ekkor 16 éves, 1927 karácsonya és 1928 között egy egész csokor gyönyörű verset ír József Attila. E Luca-versciklus nyitó, egyben egyik legismertebb darabja, az Áldalak búval vigalommal című, mely annyira muzsikál, hogy több kiváló zenei feldolgozás ihletője is lett.” (Zarándy Zoltán)
****************************
A Kossuth Rádióban 2001. június 10-én elhangzott Névjegy-beszélgetés
Vértessy Sándor interjúja Sándor Ivánnal
– E múltidéző kitérő után hallgatom a József Attila-élményt.
– Igen. Nos, Wallesz Luca, aki József Attila első múzsája volt 1924-től, később az Amerikai út 74-ben lakott. Gyerekkoromban ismertem meg. Ezelőtt 25 évvel elindultam a nyomába, mert úgy éreztem, hogy többet kell tudnom arról a világról, amiben József Attila is itt élt a szomszédos Korong utcában. Amit most mondok, Wallesz Lucától tudtam meg. A szomszédos ház itt a Mexikói út 54. A második emeleti lakásba lépett be József Attila 1924 decemberében. Walleszék akkor ott laktak. Gyenes Gitta – Luca anyja – festő volt. Ő hívta meg a 19 éves József Attilát a műtermébe. Először a festőmamába volt szerelmes, aztán Lucába. Ha kinézünk az erkélyen, akkor látsz két öreg gesztenyefát. A lakóktól, akik itt laknak, szüleik emlékeit közvetítve megtudtam, hogy ezek alatt a régi gesztenyefák alatt ült József Attila is Gyenes Gitta is. Az Az a szép régi asszony című versben írja: „Azt a szép, régi asszonyt szeretném látni, ismét… Csak látni szeretném őt, nincs vele semmi tervem. Napozva, álmodozva, amint ott ült a kertben. S mint ő maga becsukva, egy könyv van a kezében, s körül nagy, tömött lombok zúgnak az őszi szélben”… Hát itt írta. Zúgnak itt azóta is a nagy tömött lombok. Attila később a Korong utcában lakott, ott írta az Eszmélet című versét. A tizenkettedik strófa: „Vasútnál lakom. Erre sok vonat jön-megy és el-elnézem, hogy’ szállnak fényes ablakok a lengedező szösz-sötétben”… Hallom ebben a lakásban a vonatok hangját. Márton László kiváló fiatalabb írótársam egy ideig itt lakott a környéken. Adtam neki ebből a József Attila fotóból, ami Gyenes Gitta festménye alapján készült. Nekem Luca adta. A hátára ráírtam: Laci elmondtam neked, hogy kitől kaptam ezt a fotót, elmondtam a történetét. Add majd te is tovább egyszer ezt a képet, őrizzük, őriztessük meg az élményét.

Faludy György visszaemlékezése:
Jegyzetek az esőerdőből
A 30-as évek közepén nagyobb társaság jött össze szombatonként Gyenes Gitta festőművésznő lakásán. Forgács Anti, Goda Gábor, József Attila és e sorok írója a társaság törzstagjai közé tartozott. Összejöveteleink központja és célja a festőművésznő lánya, Luca volt. Attila Lucának udvarolt, mint ahogy hozzá írt szerelmes verseiből közismert. Luca, úgy hiszem, nagyon kedvelte Attilát, a költőt és verseit, de személyéhez jóval kevésbé vonzódott. Alighanem ez volt az oka, hogy Attila az egyik szombaton kijelentette: másnap, vasárnap rajta lesz a 4:25-kor induló ceglédi vonaton. Nézzük meg őt az erkélyről, mert bizonyságot tesz majd Luca iránt érzett szerelméről.
Ebből semmit sem értettünk. A ceglédi vonat annak idején kelet felé a Nyugati pályaudvarról indult, ahogy a bécsi vonat manapság a Keletiből indul. Lucáék Zuglóban laktak, azt hiszem , a Mexikói úton; nyugatra néző erkélyükről le lehetett látni a vasúti sínekre. A Thököly utat, talán kétszáz méterrel odább, akkoriban - 1935 vagy 36 nyarán - a vonatok még nem hídon keresztezték, mint most, hanem sorompó volt, amiért is a szerelvények lépésben haladtak keresztül. Hogy azonban Attila mire készül vonaton és miért kívánja, hogy a balkonról nézzük - ezt nem tudta egyikünk sem.

Vasárnap délután ott szorongtunk valamennyien az erkélyen. Luca zsámolyon ült a balkon közepén, mi pedig félkörben álltunk, illetve szorongtunk mögötte. A ceglédi személyvonat menetrendszerűen tűnt fel. Attila az egyik lehúzott, harmadik osztályú ablaknál állt. Mintha biccentett volna felénk. Leemelte fekete kalapját és maga mögé hajította. Aztán mellmagasságban gyufát gyújtott és kihajolt az ablakon. Az égő gyufát a hajába dobta. Később tudtuk meg tőle, hogy előzetesen egy kis flaska benzinnel locsolta meg. Néhány pillantásig hosszú lángnyelvet vonszolt feje mögött, majd újra föltette kalapját. Ott állt, mereven, mozdulatlanul - talán azt figyelte: megnyerte-e Luca szerelmét? - míg a szerelvény elragadta előlünk.




József Attila: 

Mikor az utcán átment a kedves...

Mikor az uccán átment a kedves,
galambok ültek a verebekhez.

Mikor gyöngéden járdára lépett,
édes bokája derengve fénylett.

Mikor a válla picikét rándult,
egy kis fiúcska utána bámult.

Lebegve lépett – már gyúlt a villany
s kedvükre nézték, csodálták vígan.

És ránevettek, senki se bánta,
hogy ő a szívem gyökere-ága.

Akit ringattam vigyázva, ölben,
óh hogy aggódtam – elveszik tőlem!

De begyes kedvük szivemre rászállt,
letörte ott az irígy virágszált.

És ment a kedves, szépen, derűsen,
karcsú szél hajlott utána hűsen!

1925. jún. / 1928

   
    

     



Én,József Attila itt vgyok
A költő 1927-ben


SZŰCS SZIGNÓVAL: HOLDVILÁG UTCA

2017. május 28., vasárnap

FÉNY-KÉP LOVASKOCSI AZ ÁROK UTCÁBAN



A festőnek villámgyors lehetett a  reflexe. Sikerült a  elkapni a pillanatot, amikor a lovaskocsi a fehér ház elé ért az Árok utcában. .. ....figyelmesebb szemlélőnek feltünhet, hogy a festményen már csak  egy paci baktat, a másik abrakolni ment


Haffner Jenő festményén  már eldöcögött a lófogat a rázós macskaköveken,  újra csend üli meg az utcát...........

2017. május 27., szombat

FÉNY-KÉP ERKÉLY JELENET A HORGONY UTCÁBAN





Lejárat a Horgony utcából  a Fehérsas térre. A fotón egy kislány üldögél a kőkerítésen. A képet erősen felnagyítva az erkély ajtónyílásában egy kiváncsi férfiarc rajzolódik  ki...

2017. május 25., csütörtök

SÍPLÁDÁSOK ÉS HÁZALÓZENÉSZEK BUDAPEESTEN





Forrás :KISS ESZTER 2016.11.14.


Vak kintornás egy tabáni ház udvarán, 1929

Fotó: FSZEK / hungaricana.hu

„Énnekem Pesten minden ház
 Egy-egy koncertterem,
 Hol összedobban annyi szív
Míg szól a hangszerem” – énekelte a verklis himnuszt Bilicsi Tivadar, majd a Budapest Bár.



A sípládások, kintornások és verklisek csaknem egy évszázadig hozzátartoztak Budapest utcaképéhez, a keréken guruló zenekar nótáira andalodtak szerelmes szakácsnék és költői hajlamú mesterlegények. Pedig volt benne valami, ami miatt már születése pillanatában eljárt felette az idő.
Temették is az 1860-as évektől az 1960-as évekig folyamatosan és nagyjából ekkor már valóban alig akadt belőle Pest utcáin.
Igaz, a macskakő is kikopott a kerekei alól.

De mi is az a kintorna, verkli vagy sípláda?

A három elnevezés nagyjából azonos hangszert takar. A láda rejti a varázslatot: az oldalon lévő kar tekerésével működésbe lépnek a benne lévő fújtatók, működni kezd egy kis fémszögecskékkel ellátott, forgó henger (ez a verkli) vagy lyukszalag (ez a kintorna), és utóbbiak közvetítésével szelepeken továbbítódik a levegő a síprendszerhez. A szögecske vagy lyuk elhelyezkedése dönti el, hogy melyik síp szólal meg, és mikor.

A végtelen hosszú vonót már a középkorban feltalálták, így született meg a világ  legmenőbb hangszere
menőbb hangszere

A kintorna olasz eredetű szó, egykor a tekerőlantot hívták így, s mivel a zenegép is hasonló kurblival működik, a név ráragadt. A verkli német eredetű szó, a Monarchiában nevezték így az utcai zenegépeket. Állítólag „a verklit először Pákh Albert nevezte el tréfásan kintornának (szójátékos vonatkozással a ’kín’-ra), a verkli jó magyar neve pedig sípláda.”
Egy biztos: „Nem wurlitzer a verkli, / Ezt szívvel kell tekerni!”

Verklisek kiskátéja


Csakis vagyontalan és keresetképtelen, de erkölcsös egyén folyamodhatott évente megújítandó rendőrhatósági engedélyhez. „Kintorna, sípláda, citera és általában hangszerekkel udvarokon, utcákon, tereken, nyilvános helyeken kereseti célból való játszáshoz engedély szükséges.”

Hiába a rendőrhatósági engedély, ha a bérházba lépve ez volt olvasható: Tilos a házalás, a koldulás, a „sípládáni játszás” és a cselédeknek és a hordároknak a főlépcsőn való járás!

 A háziúr tilalma azonban csak arra vonatkozott, aki el is tudja olvasni. A külvárosokban így ez nem lehetett akadály: „A külvárosi házalók, koldulok és sípládások nem tudnak olvasni s elárasztják udvarunkat” – hangzott a panasz 1888-ban a Budapesti Hirlapban.

Magára valamit is adó kintornás minél fényesebbre lakkozott, kerekeken mozgó, harmónium nagyságú muzsikáló szerkezetet tolt maga előtt sarokról sarokra. A nyakba akasztott, kisebb sípláda egyből rosszabb fényt vetett tulajdonosára.
A verklis kalap nélkül nem mehetett dolgozni. Legjobb volt, ha külön segéd kísérte, aki a műsor végén összekalapozta a koncertdíjat és felszedte az emeletről ledobott, papírba csomagolt filléreket. Így
„bár nincsen fixem énnekem, / A gázsi ölembe hull.”



Budapest és a kintornások

1874-ben Pesten négy, Budán két sípládás működött. Az 1860-1870-es években a bérházudvarokon kívül a vurstli, a Liget is a sípládások terepe volt. A befagyott Városligeti tavon korcsolyázó, rózsás arcú delnők és hajlongó dandyk a verkli zenéjére szálltak a jég hátán. De csak délelőtt, mert délután át kellett adniuk a helyet a fáklyafényben játszó katonai zenének.
Már a századfordulón arról cikkeztek a lapok, hogy a kintornások régi nótáikkal együtt kimentek a divatból, hiszen már az utcagyerekek is divatos operetteket fütyörésztek. Valóban, gyakori életpályamodellt ír le a tudósítás:


Verklibaleset

„Már a verkli is gázol. Az Akácfa utca 14. számú ház előtt szerdán egy ismeretlen kintornás elgázolta Schmidt Miklósné 94 éves asszonyt. A verklis elmenekült. Az életveszedelmesen megsebesült anyókát a Rókus Kórházba szállították.” Népszava, 1912.

Az első világháború, majd a gazdasági világválság miatt romló életviszonyoknak köszönhetően 1930-ban már 136 engedélyes kintornás működött Budapesten, sokszorosa a 60 évvel azelőttinek. Valószínűleg ez a visszaesés előtti utolsó boom lehetett, mert 1940-ben már csak huszonöt körülire tették a fővárosi verklisek számát. Végképp kiszorította őket a gramofon, a rádió és a mozi.

A második világháború alatt két légiriadó között az „Ez lett a vesztünk, mind a kettőnk veszte, egy csillagos és forró május este…" meg a „Holnap, ki tudja, holnap ..." szólt néha még a verklikből a bérházak udvarán. Egyre jobban a város peremére szorultak, és leginkább villamosok végállomásán, nyáron a budai hegyek sétaútjain lehetett verklit látni, vagy búcsúkon és vásárokon.


Zongoraverklis 1960-ban.

Ezt a hangszert is tekerni kell, és ebben is előre fel vannak "szögezve a dallamok", de más elven működik: kis kalapácsok szólaltatják meg a hangot
Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.c.10

Azt gondolhatnánk, 1948-ra végképp eltűnt ez a múltidéző, nosztalgikus polgári csökevény. De nem így történt. Csak a sípládás a „Tüzes vulkán a szád..." és az „Este fess a pesti nő ..." mellett a Marseillaise-t és az Internacionálét is kitekerte a ládájából.
„Nem való verklire, nem lehet profanizálni azt, ami, emberek millióit forralja, fűti, buzdítja, új és új harcokra, amely ima, induló, szózat és parancs” – kelt ki az ideológiailag fejletlen sípládás ellen a Népszava.

Állítólag 1958-ra Budapestnek már csak egyetlen engedélyes verklise maradt, akiről csak a pontos cím maradt meg (Vágó híd utca 47.), de a nevét nem írta le az újság. A hatvanas éveiben járó verklisre apja hagyta a kétkerekű zenélő dobozt.

Ő is haragudott – a gramofonra már nem, de a magnetofonra és a rádióra igen. „Ha rajtam múlna, bezárnám azt a gyárat, ahol a lemezeket csinálják. Egyik sem tesz jót a verklinek.

Konkurencia kérem, óriási konkurencia!”

Az angyalföldi lakótelepen, 1972
Fotó: FORTEPAN

Éppen ezért „modern zenét” akart beletetetni. „Belerajzoltatom” – mondta. „Kispesten lakik az Arany János utcában egy ehhez értő ember, kottából rápontozza a nótát erre a fahengerre és én minden pont helyére beleütök egy szeget. Megy az könnyen kérem, csak azt nem tudom, hogy milyen dalokat válasszak.”


Apáról fiúra

A névtelen verklis-dinasztián kívül ismerünk egyet név szerint is. Az Isola vagy Izola Károlyok is egymás kezébe adták át a verkli tekerőjét. A Budapest Főváros Levéltárában található iratok szerint Izola Károly kintornást 1905 és 1914 között háromszor tartóztatták le becsületsértésért. Talán vitába keveredett a háziurakkal. Aztán 1978-ban is felbukkant egy Isola Károly: „Valamikor Budapest utcáit járta ez a több mint százéves verkli. Ma már csak külön kérésre ’lép fel’ vele Isola Károly. A filmgyár és a televízió veszi olykor igénybe, hogy a produkciókban visszacsalja a század eleji hangulatot.

Róla vagy egy másik névtelen verklisről szólt Szenes Iván „Az utolsó kintornás Pesten” című dala is, amelyből már több helyen idéztünk:

Az utolsó kintornást Pesten
csak nevettük nagyon sokan,
a szuperszónikus világnak
már egész más igénye van.
Mi bírálunk jelent és múltat,
és törünk az égbolt felé,
de nyáron, ha csillagok hullnak, 
egy dal mégis mindenkié….”

Köszönet Mednyánszky Miklósnak.




Vajon létezik még Budapesten  „Tilos a sípládáni játszás!” felirat? Küldj egy fotót róla!



Tábla egy pesti bérház udvarán  háborús golyó nyommal


URBANISTA

A  témában elmélyülni kívánóknak 2 régebbi bejegyzés:

1. Sípláda szól az udvaron.................

2. Tabán-pantheon: Calligaris Ferenc



És végül  szóljon a tangókirály Kalmár Pál dala..........

2017. május 22., hétfő

HADNAGY UTCÁN VÉGESTELEN VÉGIG.....

HOLDVILÁG UTCA A-TÓL Z-IG

Romantikára hajló Tabán kedvelők, Holdvilág utca rajongók figyelem!


Bemutatásra kerül 127 db Holdvilág utca-festmény rajz-grafika a rég lebontott Tabán andalítóan girbe-gurba utcácskájáról olykor  nyersen odavetett harsány színekkel, olykor elomlóan lágy és fínom ecsetkezeléssel.

Vigyázat! Ne tévessze meg Önöket a behízelgő hangulat teremtés, a már-már giccsbehajló ábrázolás. Együltő helyben való megtekintésük nem javallott, a változatos stílus nem csak gyönyörködtet, olykor  megfekszi a gyomrot, hiszen az eredeti és  hiteles művek mellett sok utánérzés, koppintás is bekerült a  válogatásba. Izlések és pofonok különbözőek ,célunk  a teljes  paletta bemutatása . A művek kritikai elemzése a szemlélőre marad












A  Holdvilág utca kiállítás további
120 festménye
megtekinthető a 

Tabán Anno Galériában

A RÁC FÜRDŐ NEM MARADHAT TORZÓ.....

A Rác fürdő nem maradhat torzó, a sikló jó ötletnek  tűnik....

Brückner Gergely/Index 2017 május 17


A sikló régebbi látványterve 

Több érdekkör is fantáziát lát a gellérthegyi siklóban, amely nemcsak egy emblematikus látványberuházása lehet a fővárosnak, de pénzügyileg is jó befektetésnek tűnik. Csak éppen a jó tervek mellett finanszírozás és politikai támogatás is kellene hozzá. A projekt hamarosan új lendületet nyerhet.

A Rác gyűjtőnévvel leírható beruházások körül valahogy minden el van átkozva, legyen szó a szállodáról, a fürdőről, vagy akár a kevésbé ismert sikló projektről. Pedig a háttérbeszélgetésekből úgy tudjuk, hogy még személyesen a legnagyobb főnöknek, vagyis Orbán Viktor miniszterelnöknek is fontos, hogy a Rác ne legyen a város közepén egy befejezetlen torzó.

Így többen, többféle elképzeléssel is jelentkeztek, hogy miként lehetne életet lehelni a fürdőt és hotelt, valamint ettől viszonylag elkülönülőa létesítendő siklónak....en siklót is tartalmazó komplexumba.

Most ugyan nem mennénk bele a hotel és a fürdő kálváriájába, de itt a lényeg röviden az, hogy a korábbi magánbefektetők (Prekuta Bálint, Valkó Csaba) mellett vastagon érintett a legfőbb hitelező, vagyis a Fővárosi Önkormányzat. Egy ideig úgy tűnt, hogy a már korábban hitelt nyújtó MFB is újra beszáll a projektbe, és az állami bank újabb szerepvállalása után majd egy Tiborcz Istvánhoz, vagyis a miniszterelnök vejéhez közeli megoldás körvonalazódhat.

Ez azonban egy furcsa, a fővárosi közgyűlésben lejátszódó szavazási közjáték után gellert kapott, és most egy másik felfelé törekvő szállodaipari üzletember, egy bizonyos Mészáros Lőrinc lehet a politikai támogatás és a nyitás záloga. Zárójelben megjegyezhető, hogy állítólag egy nagyon gazdag kínai néni is érdeklődik.

Jelen cikkünk tárgya, vagyis a sikló története mindezzel össze is függ, de különbözik is tőle. Az eredetileg még gróf Széchenyi István által megálmodott projektben ugyanis tényleg sokan hisznek önállóan is. Nemcsak a Rác fürdő egykori magánbefektetői, de a mellettük 25 százalék erejéig tulajdonos főváros is, korábban a gyógyfürdővállalat, 2013-tól pedig a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) is.

Egy korábbi látványterv
Rác sikló – eredetileg ez volt az elnevezése a Rác fürdő mellől induló, az Orom utcáig alagútban közlekedő, majd a felszínre kiérkezve egészen a Citadelláig felszaladó kötött pályás jármű elképzelésének. Az egész út mindössze két percig tartana. A 300 méteres pálya, a 40 férőhelyes kabinok, és a mindenféle kiegészítő beruházás összesen 13+1-2 millió euróba, azaz 4,2-4,5 milliárd forintba kerülne még a legfrissebb tervek szerint is.
A projekt részeként buszparkoló is épülne a lenti állomáson, és  a sikló indulása után a turistabuszok már nem is mehetnének fel a Citadellához,
nyilván ez is jelentős természetes forgalmat generálna.
Ám menet közben sok minden változott, már nem is Rác siklónak hívják a tervezett kisvasutat, hanem gellérthegyi siklónak. Talán a tulajdonosok (akiknek a személye szintén módosult) szerették volna eltávolítani az önmagában kifejezetten életképes ötletet a sok vitával, adóssággal, veszekedéssel terhelt „Rác” névtől.
Mert a sikló tényleg jó projekt, forrásaink szerint még közepes használattal számolva is három-négy éven belül megtérülhet. Ráadásul akár jóval komolyabb turisztikai igénybevétel is elképzelhető. Ha egy külföldi „siklónapot” szeretne tartani, a budai oldal csodálatos látnivalóit, vagyis a gellérthegyi kilátást és a budai Vár megtekintését egy kis Várkert bazáron átívelő, összekötő sétával akár fél nap alatt is abszolválhatná. Feltéve persze, ha 2019-re valóban elkészül a gellérthegyi projekt.
Ma ugyanis ebből még semmi nem látszik, igaz nem is áll olyan rosszul a magánbefektetők 75 százalékos és a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) 25 százalékos tulajdonában álló beruházás. Minden terv és engedély megvan már, lehetne építeni, sőt a szabályoknak megfelelően már a projekt hivatalos építési naplója is megnyílt.
Valójában, az összes engedély már 2013 októberére is megvolt, csak éppen eddigre ismét összezavarodtak a szálak a főváros és a Rác magánbefektetői között. Most azonban a meg élénkülő hitelpiacon akár piaci finanszírozás is elérhető lenne, de a politika is felrakott az asztalra egy megoldást. Azt hallottuk, hogy amennyiben a Rác magánbefektetői segítik a fürdő és a hotel helyzetének rendezését, cserébe támogatásra számíthatnak a sikló ügyében.
A tulajdonosok ma már nem Prekuta és Valkó. De talán azért annyira nem is került messze tőlük a projekt, hiszen a cégben az ismerőseik lettek tulajdonosok. A Gellérthegyi Sikló Kft. tulajdonosi szerkezete szerint ugyanis 25 százalék a fővárosi cégé, 75 százalék pedig magánbefektetőké.
A három magántulajdonos Horváth Gábor, Einspach Gábor és Walton Imre,
ha információink helyesek, akkor ők 40-40-20 százalékban részesednek.
De vajon kik ezek a befektetők?
Walton Imre neves építész, aki vélhetően tervezési munkája ellenértékeként kapott tulajdont.
Einspach Gábor művészeti szakember, igazságügyi műtárgyszakértő, az Artmagazin kiadója. Eddig nem a komolyabb építőipari befektetéseiről és tőkeerejéről volt ismert, de már volt olyan vállalkozás, amelyben üzlettársa volt Valkó Csabának.
Horváth Gábor kétszeres olimpiai bajnok kajakozó, ő több olyan cégben is tulajdonos, ahol korábban Prekuta Bálint is tisztviselő volt.
Ezen összefüggések után több feltételezés is lehet, vagy az, hogy a korábbi tulajdonosok fokozatosan kiszorulnak üzleti birodalmukból, vagy az, hogy Prekutának és Valkónak maradt némi közvetett befolyása a siklóprojektre.
Sok idő nincsen, hamarosan valamilyen formában meg kell kezdeni az építkezést.


Az elátkozott Rác fürdő

2017. május 19., péntek

LAKAT ALATT MARAD A RÁC FÜRDŐ

Még éveket késhet a Rác fürdő megnyitása
Szabó Zsolt
SZABÓ ZSOLT
2017. május 18., csütörtök 09:44, frissítve: csütörtök 13:47

A Rác fürdő felújítása 2002-ben kezdődött, összesen 11 milliárdot költöttek rá. A rohamosan pusztuló ingatlan megnyitásához újabb milliárdok kellenének


Kinn vagyunk a vízből

Többé nem terjeszti elő a városvezetés, hogy 3,1 milliárd forintért az állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Bank (MFB) szerezze meg a több mint nyolcmilliárdos értékűre becsült, hét éve felújított Rác fürdőt és a mellé épített luxusszállót – tudta meg a Magyar Nemzet Bagdy Gábortól (Fidesz–KDNP).

A főpolgármester-helyettes kérdésünkre elmondta: nem tudnak védekezni azok ellen a sajtópletykák ellen, amelyek szerint Orbán Viktor miniszterelnök veje, Tiborcz István vagy Felcsút polgármestere, Mészáros Lőrinc vinné a működőképesen kincset érő komplexumot. – A teljes, összességében 11 milliárd forintos projekt, amelynek korábban része volt egy, a Gellért-hegyre vezető sikló megépítése is, ma már kizárólag a felszámolótól függ – szögezte le Bagdy Gábor. Ugyanis a beruházásra létrehozott, 25 százalékos fővárosi részesedésű cég, a Rác Nosztalgia Kft., illetve a Rác Beruházó Kft. ellen a kormány stratégiai döntésével már korábban megindult a felszámolási eljárás Börcsök Sándor felszámolóbiztos vezetésével.

Hat éve tologatják a visszafizetendő milliárdokat.
A Fővárosi Közgyűlés elé februárban terjesztette a városvezetés azt a megoldást, hogy az MFB kérésére 3,1 milliárd forintért adják vissza a banknak a követelést. A pénzintézet vállalta volna, hogy befektetőt szerezve nyolc hónapon belül megnyitják a létesítményt. Azonban nem csupán az ellenzéki fővárosi képviselők nevezték „kótyavetyélésnek” a javaslatot, de több fideszes politikusnak is sok volt, hogy némi készpénz fejében lemondjanak egy sokkal nagyobb értékű vagyonról. Az sem tett jót az elképzelésnek, hogy banktitokra hivatkozva zárt ülésen próbálták meg nyélbe ütni a sokak szerint akár hűtlen kezelésnek is minősülő ügyletet. Végül Tarlós István kormánypárti főpolgármester javaslatára nyílt ülésen nem kapott minősített többséget a javaslat.

– Nem tehetünk mást, kivárjuk az eljárás végét. Kétségtelen, hogy előnyös helyzetben vagyunk, hiszen a fővárosi önkormányzaté a Rác fürdő és szálló alatti földterület, továbbá a termálvíz használati jogába is van beleszólásunk – mondta Bagdy Gábor.

A Demszky-korszakban, 2002-ben kitalált konstrukció akkor bicsaklott meg, amikor a Rác Nosztalgia Kft. 2010 előtt a csőd szélére jutott, s 6,4 milliárdos kölcsönszerződését az állami bank felmondta. A kamatokkal együtt több mint 7 milliárdos hitelkövetelést a főváros még az előző ciklusban 2,2 milliárd forintért megvásárolta, a befektetőkkel először csődegyezséget kötött, ám az immár hét éve üresen álló, állagában folyamatosan romló ingatlanegyüttes működtetéséhez nem találtak befektetőt, pedig csaknem egy éve még egy kínai partnerrel is tárgyaltak. A főváros így nem tudta megszerezni a Rác fürdő és a mellé épített luxushotel tulajdonjogát annak ellenére sem, hogy kifejezetten erre a célra hozott létre egy önkormányzati céget, a REK Rác Fürdő Eszközkezelő Kft.-t. A cég 2016-os beszámolóját a múlt héten tárgyalta a fővárosi pénzügyi és ellenőrző bizottság. Szaniszló Sándor, a testület MSZP-s elnöke érdeklődésünkre elmondta: ki kell várni az eljárás végét, majd a főváros akár nyílt nemzetközi pályázaton is értékesíthetné a kincset érő vagyont, és így Budapest is jól járna.

A REK Kft. beszámolójában közölte: a Fővárosi Törvényszék gazdasági kollégiuma előtt folyamatban lévő felszámolási eljárásban mindkét beruházó céggel szemben nyilvántartásba vették hitelezői igényüket.

A magántulajdonosok egyébként egy éve még alig több mint 600 millió forintra tették a rohamosan pusztuló Rác fürdő megnyitásához szükséges összeget. A városvezetés szerint ez az összeg ma akár több milliárd forint is lehet, s az elhúzódó felszámolás miatt a nyitásra még éveket is várhatunk.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.05.18.


TÖRTÉNELMI VISSZAPILLANTÁS

Korábbi hét cikk a témáról   a Tabán Anno-ban 
hét év távlatában:

Mit akar  az élveteg Ybl Miklós  Owen bácsitól

Nagy bajban a Rácz Fürdő

Nyithat a Rácz Fürdő


Csődben a még meg sem nyílt  Rác Fürdő


Rác Fürdő: Most őszi vagy téli megnyitásról beszélnek

Fillérekért kelhet el aRác Fürdő


Azonnal nyissák meg a Rác Fürdőt......

Foto.:VS.hu Zagyi Tibor

A bejáraton marad a felirat!

2017. május 16., kedd

HOGY JÖN IDE ZÖLD MARTZI?

Érdekes belegondolni  mit olvashatott a tabáni polgár magyarul 200 évvel ezelőtt ebben az eddigre echte német és szerb anyanyelvű minibábelben, mint a Tabán!Tegyük, fel, tudott olvasni ,igénye is volt rá. Német utca- intézmény és kocsmanevek , rác fűszeresek ,csizmadiák, szőlőmunkások között  elvétve hallatszott magyar szó, tünt fel magyar írás. A néhány időszakos és ritka magyar sajtóterméket amúgy sem olvasta a  köznép, maradt a vásárokon leterített" ponyván "kínált olvasnivaló: a ponyvaregény. Téli éjszakákon a beszűrődő holdvilág és a pislogó faggyúmécses fényében pipafüst mellett  maradtak borzongásra  a harsányan izgalmas betyár- történetek egyenesen a vásári kikiáltók reklámozásában. Nem egy neves írónk, költőnk  a   napi betevő előteremtésén fáradozva nyúlt a ponyvairoodalom műfajához. Maga Petőfi is írt egy népszínművet Zöld Marci címen,amit aztán a kedvezőtlen fogadtatás okán tűzbe hajított
     Közművelődés vásári kordováncsizmák között

    De ki is volt ez a  híres-hírhedt Zöld Marci, csaljuk elő az ismeretlenség homályából,poroljuk le a két évszázados feledést!

Született 1790 körül Berettyóújfalu
Elhunyt 1816. december 6.Fegyvernek
Berettyóújfalusi nemes Zöld Márton (vagy Zöld Marci, Berettyóújfalu, 1790 körül – Fegyvernek, 1816. december 6.) híres alföldi, sárréti betyárvezér volt a 19. század elején. A magyar irodalomban és ponyvairodalomban az egyik leggyakrabban ábrázolt magyar betyár: magáról Zöld Marciról írt Jókai Mór, Petőfi Sándor, Gaal József és a 20. században Körmendi Lajos is, egyik társáról pedig Vörösmarty Mihály.
Felakasztása előtt tett tanúvallomásában röviden így vallott magáról:[1]

Zöld Márton a nevem, 25 esztendős, tekintetes Bihar vármegyében fekvő Berettyó Újfalubul való születés, református, nőtelen, a Herceg Hessen Hamburg Nemes Regementbéli szökött katona, nemes személy vagyok... Hat esztendőket töltöttem el mind összesen temlecben. Elsősorban verekedésért, másodszor az újfalusi bíráktul erőszakosan elvett ökrökért, harmadszor két lovat elfogattatván Nánáson, annak utána katonának adattam... Most karácsonykor két esztendeje, hogy elszöktem Nagy Váradrul..."

Már édesapja, Zöld Mihály is összeütközésbe került a törvénnyel, többször ült börtönben, bujdokolt. Zöld Marci az insurrectioból hazatérve lépett apja nyomdokaiba. A berettyóújfalui bíró marháit elhajtotta, ezért a vármegye egy év tömlöcre ítélte, onnan katonának adták, ahonnan megszökött, majd az egész Alföldet bejárta. Egyszer aztán összetalálkozott az akkora már országszerte elhíresedett haramiák vezérével, Palatinszki Pistával, akivel szövetségre lépett. Tevékenységük fő területe Bihar és Heves megye mellett a Hortobágy volt, de végül árulás miatt a pandúrok kezére kerültek 1816. november 26-án egy öcsödi tanyán.[2] A statáriális bíróság Zöld Marcit, Palatinszkit és társaikat a fegyverneki pusztán 1816. december 6-án felakasztotta.

Emlékezete

A századfordulón a betyárokról szóló fél-népi irodalom elburjánzása idején, a Zöld Marciról szóló ponyvák is napvilágot láttak. Sorra születtek a népdalok, balladák, 1817-ben már az ország valamennyi vásárában árulták a
1. „Zöld Martzi és szeretője nótáji, és egymástól való bútsúzások" című ponyvát.

2. Vándza Mihály Zöld Martzi, vagy az uton álló haramia 1817-ben írt színdarabja

3.Petőfi Sándor 1845-ben írt egy drámát Zöld Marciról, amit aztán elégetett fellobbanó haragjában azt követően, hogy a Nemzeti Színház visszautasította. A téma mégsem hagyhatta nyugodni, mert 1847 tavaszán írt egy Zöld Marci című verset is.
Olvassunk hát bele egy ilyen, Zöld Marciról szóló ponyván árult történetbe .Hogy igaz-é vagy sem, vajmi kicsiny az esély eldönteni.

Gaál József: Pusztai kaland (Auróra,Hazai Alamanch 1836)


Őszi   esthajnal volt; a’kadarcsi csárda’ keményének  árnyéka  óriási  rémként  nyúlt b e  a’  pusztába.  A tornáczi karzatfa’ oszlopához  támaszkodva  állott  a’ kocsmáros,végig  nézegetve  az  országúton,  melly  mint  egy  fejér  szalag  tekerge által  a’ hervadó zöld téren. Arczán a  minden magyar  fogadós’  hidegsége   ült,   ’s  épen  nem    látszék    búsulni,  hogy   két   három  ivó  parasztot  k iv é v e ,  háza  vendégektől   ü r e s,   ’s   inkább   időtöltésből,  mint  vendég-várás  miatt  nézte  az  országútat;  de   bár   meddig   vizsgálódott,    legfeljebb   is egy   széltől   felkapatott   katangkóró    háborítá   itt— ott  a’  m ély  nyugodalm at.  Végre  előbbi  hidegségével  fordúla  egy   kijövő vendéghez   e’  szavakkal:
„N a  ’s z é n ,  János   gazd a,  m ég   ezt  a’   debreczeni   vásárt  is  megáldja  az  iste n , a’  nélkül  hogy elfáradna b ele.     Alig   ment    egy   két   kereskedő erre. “
, H ja !   mióta  olly  nagy vám van  a’  hortobágyi hídon , s   még  nyaktörő  i s ,  inkább  Nádudvarnak és   Szoboszlónak  hajtanak  bécsi   és   pesti  uraimék —   félélé  ez.  — De  nézze  k e n d ,  ki  jő  ott?   Ha  jól látok, egy lovas,  sebesen  vágtatva,   úg y  van  biz  az.‘ A  fogadós   oda   függeszté   szemeit,s   kevés ideig  merőn  n ézve  m o n d á :   „Hallja   k e n d ,   az  a’ hortobágyi   vámos,   de   nagy   kísérete  v a n ,    m ert utána  egész  porfelleg   
emelkedik.“
, Tegnap  indultak k i  D ebreczenből   a’   dsidások ,  vármegye-hadnagyokkal,  ellene ;   alkalm asint azok  vették  ű ző b e;   már   csak  m egvárom ,  mi   foganatja   lesz?
„Szokás    szerint    semm i.     Nézze   csak    kend , mennyivel  utána   vannak,   ha  valamennyi   rá  lőne is ,  egy  golyóbis sem érné  porát.“
, Könnyű   annak   sebesen    lovagolni, ki olly sok  lovakból   választ  parip át!'   jegyzé meg   János gazda.
Ez   alatt  a’  lovaglók  már  közel  értek  a’  csárdához.  „N ézze meg  kend  jól  őt ,  ez Zöld  M a rci“   m ondá   a’   fogadós  vendégének.




,  Csapiáros,   egy  itcze  bort!“  kiáltá  a  haramia   alig  hallható   távolságból; ez elvesztve   minden  hidegségét,  szót  fogadott,s  mire  Z öld M arczi  a’csárdához ért, már tele palaczkkal    állt előtte.     A ’  haramia   hátra   tekinte, és látá   üldözőit  még   nagy  távolságban    ügetni.  „Szegények ! mit  erőlködtök,elfújja  a’szél  Szárcsám ’  nyomát, mielőtt  bele   tapodnátok.   Commissarius   és  főhadnagy  uraimékat   az   úr  isten   éltesse,  minden  vitéz  katonáikkal  együtt! “   Ezzel  kiitta  a’  palaczk’ felét,  visszaadd, s  egy  tele  marok  pénzt  vete  a’ földre.    „Itt  az  ára;  a’  többivel  itassa-meg  kend ezen  utánam  nyomorgó  szegény  vitézeket,  úgy  is kiszárította  torkokat  a’  pusztai  por.  Áldja   isten kenteket! “  ’S a’  megsarkantyúzott ló  könnyen  és sebesen  vágtata  tovább,  a’  lovag’  harsány  nevetése  között.
„ Ez   ám  legény  a’  talpán  —   mond János  gazda  —   harmincz  katona   nyomában,’s   m ég  egészségűkre   iszik. “
Most  m egérkezett  a’  katonaság  is ,   Zöld Mar czi  még  egyet  tekinte  rájok, s  eltérve  az  országútról,  bevágtata    a’   pusztába.     Mérgesen   pillantának  üldözői   utána , s   az  elsők  rásüték  pisztolyaikat.   „Comm issarius  uram !  állju n k m eg,  mert embereim ’   lovai  kidűlnek.     Az   ördög   vigye  ezen tolvajt,  lovát   legalább   is   erdélyben  lopta, kétezer  forintot  mindjárt  letennék  érte “  mondá   P... főhadnagy   a’  tolvajbiztosnak.
, Én   hiszen   főhadnagy   úrnak    nem     parancsolhatok,   de   azt   tartom , nem kellene   tágítani rajta,   mert  e ’szerint   soha   sem    fogjuk-meg.‘
„ Nem   bánom , nyúzza  akárm eddig  a’  földesurakat és kalmárokat,   én  katona  vagyok ’s nem félek  tőle.     Egy  kard , egy  pár  pisztoly!   gyáva  ki illy   eszközökkel    haramjától   megijed. , Sok    beszélt   már  íg y , de   azért   még    sem állotta ki   a’  sarat.
„Az   gyáva  volt.  —   Én itt  m egpihentetem   katonáimat,    ’s   holnap    visszatérek    D ebreczenbe.“ Erre  leszállván  ,  lovaikat  az   állásba   vitték ,   magok  pedig  nyugodni   a’   csárdába  m entek.
                                                     I I .
Más  nap  több  katonatiszt  estelizett  egy  d ebreczeni   kávéházban,  —   így   neveztetett   legalább az   a’  füstverem ,   mellyben  ültek.  —   Középen  egy több    évek   óta   Pestről   kiküszöbölt    biliárd ,    a’ falnál   néhány  veres  asztal,   bőrszék  ’s   egy  falócza  is  állottak,   szegletében  farostély  rekesz  volt, ketrecz   alakú , honnan  a’ német   kávés   szolgálta vendégeit.Vígan  folyt  az  ifjú   tisztek ’ estelije. Egyikök     fölemelkedék tele    pohárral    kezében. „Szerencsés  utat  Károly  barátunknak, ki   holnap in d u l, s  boldog  találkozást  a’ haram iákkal.“   K aczagva  ittak  m indnyájan.
, K öszön öm ,    bajtársim !   m ondá   P ....   főhadnagy,  kit   ezen   szerencseivás  illetett.—Már meglehetősen ösm erem a’  zsiványokat,   tegnap   futott előttem fejők , Zöld M arczi; szerencséjérekím élésből   legroszabb     lovamon    mentem -k i,  s   így tova  elhagyott    gyors   erdélyi   paripáján; de tsak találkoznám  szem közt  ve le ,  jőne   kocsim ’ oldaláh oz,   fejeben  akadna fel golyóbisom ;főkép  mo st, m időn  talán  házasodni  sietek , ne háborítsa  utamat;  mert  az   akasztófától  ugyan  m egmentem ,de csak  jókorább  halállal.“
,Tens  főhadnagy  ur!  e'n  is  azt  ondám   tegnap édesanyámnak Újvároson;   de  mióta   ma  reggel  elke'rte   pe'nzemet   ’s    csak  annyit  h agyott,   am iből  alig  élhetek  D eb reczenben ,   más   nótát   fújok ‘  —  m ondá  egy  a’  hadnagy’  beszéde   alatt   belépett id e g e n ,   karcsú, középmagasságú  fiatal  emb er;  fényes   fekete   h aja,   szem e  és  b ajúsza,  barna piros  orczái,   tüzes  és  bátor  tekintete,   a’ minden  mozdulatán   kitetsző   férfierő s   egész  alakjának  sz ép ség e,   kitűnők   valának.     Zöld   frak   finom   posztóból,   fekete   sűrűn  zsinórozott  nadrág, veres  aranyozott   mellény  és   sapka,  ’s   nagy  sarkantyús  kordovány   csizma  voltának  öltözeti.  Baljában  öblös   tajték  pipáját  tartá,   ’s  jobbjával  dohányzacskója’ czifra sallangaival verdeste  lábszárát.
"Hát   hányad   magával Jött   egy„haramja?"   Merde    Egy   tiszt.
,Csak  egyedül  jött  biz   az,  —   felelé   az   id eg e n —  ’s   én  fegyveresen   valék ;   de   elm últ   kedvem  a’ puskázásra, a’ m int úgy  m ennydörgés’  módjára   fülembe  zúgott/
,      „Isten  adná nekem    ezen   szerencsét,   hogy lőném    agyon  a’  g a zem b ert,“  mondá  félig  boszúsan  P ....   hadnagy. ,N a    n a ,   m int  h allom ,    holnap  u tazik,   könnyen  lehet   ezen   szerencséje ‘  vélte   az  idegen.
„Barátim !  még  egy  poharat—  szóla  P ...  föl— állva.  —   Éljen  Tarnay  M á li,   ’s  adjon  isten     sok szeren csét,   hogy   őt  m int   hitvesem et   hozhassam D ebreczenbe  ! “
, Éljen !   kiálták tarsai  —   ,,’S   a’  szerelem ’ istennéje  pártoljon   leánykérő  utadon ! “  tévé  hozzá   egyik.
,A h !   Tarnay   M áli,    felséges   leány  valóban. Ösmerem   őt ;   hát  sok  szerencsét   hadnagy   uramnak  a’   szép   feleséghez.'     E zzel   meghajtó    m agát az    idegen ’s    m ent.     , Csak    vigyázzon ,    nehogy Zöld   Marczi   legyen   vőfélye ;  jó   éjszakát! ‘  —  
A ’ tisztek  is  rövid   idő   múlva  haza   tértek ,   elinduló barátjoknak   még  egyszer  kifejezve  szives  szerencse-kívánásokat.
 „Jó   estet  kívánok   barátom  uramnak  !  —  köszönte  Tasnádyt   a’  belépő  id eg en .  —  Engem   nehezen   ösm er, azért bocsássa-m eg     alkalm atlanságomat.“
, Semmi  alkalm atlanság,   de  mi   jóért   teve   az úr  ezen   fáradságot?kérdé  T asn ád y.
„A kár  h isz i,   akár  n em ,csupán   önnön   b oldogsága  miatt“   vala  az  idegen ’   válasza.
, Valóban? ámbár  csodálkozom ,de  mégis örvendek , hogy ösm eretlenek    is   részt   vesznek abban.    Hanem ,   igazán  szólva ,   hogy’  segíthet   az r  rajtam ?
„ Ha   valaki,   úgy  bizonyosan  én  ,   mert  ösm erem  Tasnády   úr’    egész   baját,   tudom ,  szerelm es a’szép   Tarnay   Máli   kisasszonyba  ,   de    atyja   őt egy  főhadnagynak  akarja   nőül   adni  ;   innen  származik   minden  búja  
, Barátom ,   igazat  beszél  —  mondá   az    elcsodálkozott Tasnády  —   és  azért  nem   is tagadom   azt, a’  mit  eddig  magam   előtt  is  rejteni  akaitam .
„ K á r  is  voln a;   ne   b ú su ljon ,   segítek   én  baján ;   ma  megösmertem azon szerelm es  hadnagy u r a t, s  magam’   dolgában    is   szám ot   k ell    vetni v ele ,  m ajd  kiűzöm   fejéből a ’házasságot.
,U ram ! mit tehetne a d ologb an? kérdé  nevekedő   álmélkodással   Tasnády.
„Most  nem   mondhatok   több et,  csak   azt   tanácslom holnap   utáu   reggel   legyen   Tarnay   ú r’ jószágán;   de   k érem ,   ha   ön  boldogságát   sz e r e ti, el  ne   m ulassa   e z t,   a’   többit   ott   várja-b e,    én szavamat  adom , estére jegyese lesz M áli  kisasszonynak. “
,D e  csak  szabad    k érd eznem , ki  fogja olly m elegen  pártomat,  ’s  k i  dolgozik  boldogságomon?*
„ En   csak  a’ m unka  után   szoktam   magamat megösmertetni,  hogy  a’ tett szolgálat  legyen  ajánlásom . Azért   jobb   is   ha   titokban    m arad   szövetségünk ,   kérem ,    h allgassa-el   m indenki   előtt beszédünket.      H olnap   után    pedig   jelenjék-m eg reggel    Tarnay   ú r n á l ’s   becsületem re  Ígérem , szavamnak  be  k eli   teljesedni.“
, Legforróbb   hálám ról    legyen   b izon yos,   ha azt   teendi. ‘
„ Erre  szükségem   nincs  —  szakasztá   hirtelen az  idegen   félbe
Tasnády’   kitörő   köszönetét.  — Csak   egy   csekélységet  igérjen-m eg.     M időn  gyönyörű   feleségét   haza   v ie n d i,    a’   sámsoni   csárda elő tt  hajtson -el; nem nagy   a’  kerület, m ellyet, reménylem ,  kedvem ért  sokallani  nem   fog ,  legyen az  bár milly  időb en ,   engem   ott  talál. “
, Becsületem ’ adom   zálogu l,  kivánata  meglesz, ha   csak   rendelkezésünk’   h elyét   a’   föld   el   nem n yeli. *
„ így   hát   jól   van.     Még    egyszer    ajánlom  , holnap  után   reggel  Tarnay  úrnál  leg y en .“ , A’   nap  jószága’  határán   fog  reám  virradni viszonzá  Tasnády.
„ H á t  az  isten  áldja-m eg!   Jó  éjsza k á t“  m onda  T asnády’   kezet   megrázva   az ösm eretlen ,’s hirtelen   kile'pe   az   ajtón.  
  Tasnády   kísérni    akar á ,   de az   visszainté’s    hamar   eltűnt   a’   sötét lép csőkön ,    szerelm es   védenczét   legnagyobb   za- varodásban  hagyván ,   ki  nem    tudá ,  higyen  e   az id egen ’   ígéretének,  mint   szerelme  javallá,   vagy csúfolódásnak  v eg y e,   mint   kételkedő   elméje   tan ácslá;    de   mindazonáltal   a’    dolog’   kimenetelét m egtudni     eltökélé  m agát,    a’    határozott   időre Tarnayéknál  m egjelenni.
                                                   IV.
M ásnap  a’ derülő hajnal már  úton  lelé  P... hadnagyot, reménylett   mátkája’ lakja  felé.     Tarnay  gazdag   földes  úr  vala,   ’s  ifjú   korában   maga is   katona  lévé n , nagy  barátja  ezen  ren d n ek ,   azért  határozá  magát    el   olly   könnyen   P ...   főhadnagynak  leányát  nőül   ad n i,  kit   alig  ösm ert  még, de  ki   maga alkalm azása,    és   bár    csak   igen  könnyű  m ivelése,   leginkább  pedig    beszéde’ fennhéjázása  miatt  igen  kedves lön  a’  könnyen  hivő  öreg előtt. T arnayné, az egyszerű  asszon y,  minden   erejéből  ellenzé    a’   házasságot, nehogy leánya   kénytelen   legyen  férjét  a’ távolba  követni. Már  kitűntek    az    utazó    hadnagy’    szeméből Debreczen’   fedelei,csak   egyke't    torony  e elkedők   a’    láthatáron;  majd    fütyölt,   m ajd   danolt, nem   annyira  elűzni   unalm át,   mint   bizonyos    féle'nk  gondolatokat   fejéből   kiverni.     Eddig   senkivel  sem   találkozott,   ’s   már  neki   bátorodék,   m időn   egyszerre   egy  az   erdő   felől   sebesen    vágtató lovas  tűnt   szem ébe,   egyenesen   kocsija   felé   tartó .     A’ hadnagy b en n e   Zöld   Marczira   ösm ert, pisztolyait  keresé, de  kezei  rem egtek ,   ’s   mielőtt a’  tokból  kihúzhatná, már a’ haramia’ hatalmas szava  megállítá  kocsiját.     Csákánya   a’  nyeregben fü ggött,   pisztolyai    el   valának   takarva,  s csak karikás  ostora  csattogott   kezéb en ;   de   fegyvereit kipótolák   tekintetének   villámai    ’s   egész   valóján elömlő   haragja,  melly  minden  m ozdulatát   ijesztő   fenyegetéssé  tette, s  arcza’  legcsekélyebb  vonásán    is  írva  látszék  len n i:  Ura lk o d o m   P e s t t ő l   H o r t o b á g y ig !
„Szeretn ém    tudni   hogy   állunk   az   id ő b en , adja    id e   az   úr   ó ráját“   szólítá-m eg   parancsoló hangon  P ...t ;   ez   szótalanúl   húzta ki   zsebéből  ’s oda  nyujtá.     „Hajts  to v á b b !“    dörgé   Zöld  M arczi  , s  a’  p a ra sz t,   lovai  közé   csapva,  m egin d u lt; a’ haramia  távolról   és   lassan  követé  őket.     M integy  félóráig  haladhattak,  m időn  lódobogás  és ostorcsattogás  ijeszté-föl  az   olcsó  menekedésen   örven d ező    hadnagyot.     Ismét  dörge    a’   rettenetes“­„ m e g á llj! “   ’s  a’  lovak i s ,  m intha  érzenek  a ’  szó’ parancsoló   erejét,   legyökereztek.
"Csak   a legtöbb   láttam, AZ   órakulcsot    Nem      ADTA    IDE   Hadnagy   u r,   duzzanat    tudhatja,   Hogy   nélküle AZ    óra   van    haszontalan,    hát   szerint csak    IDE   v ele."
P ....   vizsgálta    zsebeit,    de   a’   kívánt  kulcsot nem   lelv é n ,   kérőleg szóla a’ haram iához:    „  azt  vagy   elvesztettem ,  vagy  otthon  felejtettem   ,    nagyon   sajnálom ,    hogy   nem    szolgálhatok v ele.“
, Hát  e ’szerint   mást  kell   venni  ;  most  épen nincs   p én zem ,   azt   csak   nem    felejtett   otthon  az ú r ,   azért   ne  terheltessék  kezem be  nyújtani.“     A’ hadnagy  vonakodás   nélkül  kiad ta,  míg  katonája, mérges   tekinteteket  vetve  Zöld   M arczira,   titkon integete   urának.
„ F ic zkó !   —   kiálta   az    útonálló  —   ha   m occanni   mersz,   oda  vagy! “  ’s   ez   rémülten  rázkódék  össze.     A’  haramia  ment  ’s  a’   kocsi  is.   Már látható  lett  Tarnay’  jószágának  tornya  ’s  egy  csárdához   értek.     Nagy  sóhajtásokkal  könnyíté   megszorult  keblét  P ...,   em beri  lakok felé  k özelítvén , midőn   a’   rettegett  „ m e g á llj!“   és    ostordurranás harmadszor  gátolják  útát.     Még  parancsolóbb   vala a’   haramia’  bánása.     „ Itt   az   úr’   órája  és  p énze, nincs   szükségem   reá.“  —    ezzel   visszaveté   m ind a ’   kettőt  —  „ D e   m ost   szálljon-ki   a’   kocsiból   ’s jőjön   a’  csárdába.“   A’   hadnagy  vonakodotl.  „P a-rancsolom  ,    sz á lljo n -le ! “      Leugrik  lováról  ’s  baljába     veszi     piszto ly a it,    a’    csákányt    jobbjába. „ Kend  —   szóla  a’   paraszthoz  —  lovam ért   házáv a l,   fejevel  áll  jó t.“     P ...  m ár   földön   volt   ’s   a’ haramia   után  bem ent  a’   csárdába.     Ez   itt  tintatartót,   tolla t,    papirost   vett   elő    tarisznyájából, „ írjo n    egy   le v e le t,   a’   m int   én   m ondom . “     A’ hadnagy  leü lt   és  k észült.      Zöld    Marczi   k e z d é : „T ekintetes  ú r !   —    Én   szerettem   leá n y á t,   —    és el   akartam  v e n n i;   —    de  jelen tem ,  hogy  némelly fontos   akadályok    m iatt,   —   részem ről   ezen   házasság  teljes    le h e te tle n ;   —     ’s   arra   gondolni   is felejtkezés   volt   tőlem .    —   E gyébiránt   m aradok, kész  szolgája  —   írja   alá   n e v é t! “
, N ev em et? m Onda ijedő Bam ulással P ...
„ A ’  n ev ét!  lánczos   lo b o g ó s!“     A’   hadnagy írt.     „ M o st  hajtsa  Össze  ’s  p ecsételje-le   ön  gyűrűjével ,  itt    a’    spanyolviasz.   —   írja   a’    czím et : T e k in tetes,  n e m e s,  nem zetes   és   vitézló    Tarnay Gáspár  táblabiró   úrnak. “
, Kerem    AZ    u ra t,   m azt    Gondol? "     Sopánkodott P ....
„ A z t,  hogy  írjon ,  vagy  agyon   lövöm .“   Ezen fontos   ok  használt.     , Már  készen  van ‘  m ondá  a* hadnagy;   Zöld  Marczi   élvévé   a’  lev elet,  ’s   irnokát  a’  kocsra  kísérte.  „ L á ssa   az  úr  —  úgymond itt  —  többé   ne   dicsekedjék   tele  asztalnál,   ’s  ne gyalázza  Zöld   M arczit;  üres   pisztolyokkal   ijesztettem -m eg.“    ’S  a’  gyújtó  lyukakon  által  orra  alá fújt  a’  hadnagynak.    „ D e   azért  parancsolom ,   tü stént  térjen  vissza  Debreczenbe,   ’s  onnét   ezen   a’ héten   kijőni   ne   m erjen,   mert   társaim    minden résen   lesik .“     A’   hadnagy  engedelmeskedett,    ’s Zöld  Marczi  néhány  száz   lépésnyire   követé  őt.
                    

Ponyva kiadás        Zöld Marciról
                                 V.
A’  pártfogója  által  k ijelelt  reggel’   első  sugarai   már  úton   lelék  Tasnáddyt, reményés félelem között   habozva.  M inden baj   nélkül    elért   még jóval  dél  előtt  Tarnayékhoz.  Az úr   gazdaságát megtekinteni   volt, s   így  az  asszony  és  leánya  fogadták.     Az   anya kezdé  panaszlani,   melly   sok szenvedést szült neki  ura’  makacssága,   ki   leányát   egy  alig   ösm ert  idegennek ,   maholnap   már talán  m essze  távozónak,   akarja   adni  ;   ő  részéről egy   vöt  óh ajt,   ki   hozzájok    közel  lakn ék , hogy eggyetlen  gyerm eke’  többszöri  látását  nélküleznie nem   kellene.  T asn ád y,  egyedül   lévén    ked vese’ an yjával, m egvallotta  forró szerelmét leánya  iránt, meg  legédesebb   szándékát  őt   nőül   kérni,   de   az öreg  Tarnay’   erős  akaratját   ism ervén ,    kétségbeesett  már  rem ényei  felől.     Tarnayné  sem   vígasztalhatá, s így  hősü n k , bár   bizonyos   volt   M áli’ viszonszerelméről,  lemondani  kénytelen  vala  boldogságáról ;   csupán    az  egy ösm eretlen’ ígéretet táplálá   kevés  rem énnyel.     Máli   is  bejött,   szemei könyezni   látszottak ,   de  mégis  erőt  vön  magán, és   elnyomva   a’   nehéz  bút,   melly   szép   homlokát felhőként   fedé, fekete  nagy  szemeit  ismét  eleven fényűkben   akarta   tüntetni.     Tasnády   kérő ,   vezettetné  őt  atyjáh oz,   nehogy  az   öreg   m egboszonkodjék   a’  látogatáson.     Kim enőnek   az   ud varb a, ’s   a’  kapun  épen   Tarnay  jött-be.
„ Isten   hozta   öcsém    uram at!   —   üdvözlő   az öreg  vendégét.  —  Már  tegnap   óta várom P ...  hadnagyot  i s ,  reménylem ,  barátságban   fog   v ele  maradni.“
, Csak   átmenőben   tettem    tiszteletemet,   m áskép    Nem    lettem    Volna   Illy    ünnepélyes    NAPON    alkalm ATLAN   m Onda   Tasnády.
„Semmit  erről   —    viszonzá   az   öreg.  —    Hát a’    posta    mi   jót   hoz ?    E zen    pillantalban    a’ p osta-legén y   sípját  harsogtatva   lovagla b e,   ’s  újságot  és   egy  levelet  ada Tarnaynak.   „E z  P ..  hadnagy’   írása  és   p ecsétje,  —   szóla   T arnay,   a’   levelet  vizsgálva.   —   H allju k ,  mi jót  ír.“     Sápadt és  pirúlt  az  ö reg ,   szemei  forogtak;  végre  egy  huzamos    csend   u tá n ,    a’   többieket   is    bám ulásra gerjesztvén,    földhöz    csapá   a’   levelet.     „Vigyen hát   az  ördög ! “   kiálta-fel   nagy  boszúsan.
,  Mi   lelte   Uram    b átyám meg? kérdő   Tasnády.
„Jaj!    az  isten     áldja-m eg   édes    öcsém     uram at,   b o csá sso n -m eg ;   m iért  nem    is  teljesítőm    elsó  kérését!  m ond ja-m eg:   akarja  e  még   nőül -e á nyomat ? “
, Szerelmem     sokkal   állhatatosabb ,    hogysem őt  m ost  is  nyílt  karokkal  ne  fogadnám ,   mint  üdvességemet ‘  feleié   Tasnády.
„Hát   legyetek   egymásé.“     És  leánya’   kezét T asnády’  kezébe  adván,  m egáldá   őket;    ezt  tévé szíves  örömmel   az   anya   is.
„Csak.   nézzétek   ezen  kárhozatos   levelet.    Oh átkozott ember !  —   nem   látható  akadályok —   megfelejtkezés  magáról. -—  N a  de   megmutatom ,   hogy Tarnay  még nálánál különb   vejet  is  kaphat,   azért még  holnap   adjon   össze  benneteket   a’  pap.“
Úgy  lett, s   kevés  nap  m úlva  haza  vivé  boldog   hölgyét   a’   boldog   Tasnády.
Az  úton  elbeszéld   feleségének  Tasnády   történetét  az   id egennel,   ’s   hogy  neki   m egígérte   a’ sámsoni  csárdánál  vele  összejőni.       Az  ifjú  hölgy még  kíváncsibb vala m egtudni  az   egész   e s e te t, melly  talán  mostani  boldogságát   alkothatta.   K itértek  az   útb ól,   és  nemsokára  a’  sámsoni   csárda   előtt    álla   kocsijok.     Tasnády   körűi   tek in te, s  láta   egy  lovagot   paraszt,   de  hófejérségű csinos öltözetben  ,   az   erdőből   kivágtatni.
„ Ö rven d ek ,   hogy   m egállóit  szavának  az   u r , én  is  megtartám  ígéretem et,   ’s  most  semmi  sincs, a’mi   nevem ’  eltitkolását   parancsolná ;  én   —   de m eg  ne   ijedjenek  —   a’  híres   Z ö ld    M  a r c z i   vagyok.     A’ tens   úr’   istállójáb ól    egykor   egy   igen jó   lovat   fogtam -k i,  m elly   sebességével   az   ü ld özőktől   többször   megm entett,   azért    hálával   tartoztam ;  történetből  megtudtam   szerencsétlen   szerelmét,   ’s   ebben  kivántam   segíteni.“   Szólt  a’   lovas ,  a’  házas  pár  előtt megállván   Tasnády  benne   csodálkozva   ösmert   azon    idegenre,  ki   neki a’   debreczeni   fogadóban   pártfogását   ígérte.     E lm ondá  Z öld  Marczi  történetét  P ...h ad n aggyal, s hozzá  tévé ,  hogy  ez   ijedtében   rá   sem   ösm ert   a’ kávéházi idegenre,’s  hogy  a’  hadnagy D ebreczenb e  visszatérvén ,   tüstént  irt  Tarnaynak,   de   Zöld Marczi  ’s  társai   a’  levelet   vivő   katonát   elfogták , és   csak   ma  b ocsájták el  levelestől.
,, 'S m Ivel hálálhatom -meg EZT? „Kérdé T asnády.


, N ekem   elég ,  hogy  a’  ficzkándozó  hadnagyon boszút  álltam    ’s   a’   jó    lovat   megköszönhettem .  ‘ A ’ kocsiba  n yú lt,  megfogá  gyengéden  az  ifjú hölgy’ k ezét,    m eghajolt   
n yergéig,    ’s    csókot    nyom ván rá ,    elfordult   és    sebesen    vágtatott-el   az   erdőnek ,   ’s   csak   visszatekintve   kiáltá :   „ Szerencsés ú ta t!   emlékezzenek-meg  Zöld  M arczira! 

Mondás is maradt fenn róla: Él mint Marci Hevesen.....