KERÍTÉS A NAPHEGY UTCÁBAN

ISTÓKOVITS KÁLMÁN KÉPEI

PAULOVITS PÁL:ŐSZ A TABÁNBAN

Színezett rézkarc...  További Paulovits alkotások a 

TABÁN ANNO GALÉRIÁBAN

KERESZT UTCA LÁTKÉPE ANNO 1930

Középen jobbra a sarkon a régi KAKUK vendéglő

BÁNSÁGI ANDRÁS : TABÁN

EGY PAPÍRKERESKEDÉS REJTELMEI

                      Papírkereskedés a Fehérsas tér sarkán 
                      Turmayer Sándor festménye

Műsoron kívül

A helyiség három négyzetméter kiterjedésű, öreg ember bérli, aki rövidszáru pipából makulatúra papírt füstöl naphosszat A Tabán egyik mellékutcájában nyitott vén napjaira papírkereskedést, mint tudjuk, a Tabánban a főútvonalak sem különösebben forgalmasak. Az öregember három polcot állított föl, körben a falak melleti, asztalt is kerített valahonnan, s a kályha mellett üldögél, kelletlenül, savanyúan. Ha vevő érkezik, morog egyet, feltápászkodik. Utálja a vevőket. 
Mocskos, szürke szakállt visel, horgolt mellényt, nyakában vastag gyítpjukendő. Mérges magyar ember, úrféle lehetett, elkallódott hivatalnok. aki megszokta a közpályán a fogalmazópapir és a tinta pállott, unalmas szagát s most vén napjaira papirkereskedést nyitott a Tabánban.
 Nála saerzem be az íráshoz szükséges kellékeimet; amig „kiszolgál" — ha a tápászkodásnak, zsörtölődésnek, megvetésnek és tájékozatlan, ügyetlen szöszmötölésnok egyvelegét, melyet az öreg kifejt a ritka vevő jöttén, „kiszolgálásnak szabad nevezni —, szemügyre veszem raktárát, s mélyen elcsodálkozom üzleti elvein. Amerikában ezt a bolthelyiséget bizonyára mutogatják, mint Lincoln szülőházát, vagy az első acélekét. 
Két tucat tintásüveg a raktár, de másféle tintát, mint koromfeketét, nem tart az öreg. Aztán néhányszáz ív fogaknazópapir, olcsó levélpapír tizes csomagolásban, törlőgummi, kétfajta toll, vágott és hegyes. Néhány képeslap, melyek holdfényben érkező hajókat ábrázolnak. Az ajtó felett háromévelőtti naptár, kifeszítve rajzszeggel. Néhány rongyos, öreg könyv, „Magyar dekameronok", Vas Gereben összegyűjtött művei. Befőttesüvegben levelibéka. A falon dohányszita lóg, s egy kos tök. 
A tulajdonosra nem lehet reáfogni, hogy „a modern üzletember típusa". Amíg a környéken s benn a városban asztmatikusan loholnak és versenyeznek a kereskedők. 
hogy új és új ötletekkel, kereskedelmi bűvészmutatványokkal pénzt varázsoljanak elő a vevő zsebébői, a halódó és jajongó század egyik irgalmatlan pillanatában nyugodtan pipázik Budán egy élemedett papír és írószer-kereskedő, morog a vevőkre, s a gyermekekkel különösen ingerült és szigorú, A környékbeli iskalásgyermekek réme. Tanúja voltam, mikor egy ijedt kölyökre, aki visszahozott neki egy üveg avas, beszáradt tusfestéket, vonalzót fogott. 
Engem se szeret, amit megérték és helyeslek. Azért én kedvelem őt és kitartok mellette, mert egyéniség, fütyül a korra, s nem hajlandó „üzemét racionalizálni". A tollat, mellyel bírok, tőle vásároltam, s másfélét adott, mint a megszokottat — „Ezzel nem tudok írni , — mondtam aggodalmasan. — „Hát ne írjon, — felelte tömören. S visszaült a kályha mellé, rágyújtott, fel se nézett, mikor távozóban elköszöntem. 
Nála vásárolok, ha megpukkad is.....

A félig már lebontott üzlet anno 1933

(nt. s)

Ujság, 1933. január (9. évfolyam, 1-25. szám)1933-01-04 / 3. szám

A PHILADELPHIA KÁVÉHÁZ ALKONYA

Ujság, 1935. szeptember (11. évfolyam, 198-222. szám)1935-09-03 / 199. szám

Megszűnik egy kávéház... .....

Lerombolták a Tabánt és most bezárhatom a kávéházat — mondja a Philadelphia tulajdonosa 
Egy lemondó legyintés, egy fáradt mozdulat és aztán nagysokára egy halk mondat: 
— Nem látom, hogy valami jövőnk legyen. 

Szabó Sámuel, a Philadelphia-kávéház tulajdonosa mondja ezt, megerősítve ezzel a hírt, mely szerint a nagymultú kávéház megszűnik. Miért? 
— Két házunk volt azelőtt — mondja a főnök —, ez a ház itt az Alagut-utcában és a másik sarokház, amelyben a söröző volt. 
Két sarokház Budán, a Krisztinában, nem megvetendő érték és nem kis jövedelem. Ennyit hozott a Philadelphia-kávéház azelőtt. És most? 
— A kávéházat ezeS a környéken kissé gúnyosan, kissé becézve a „méltóságosék kávéházá“-nak ismerik — folytatja Szabó Sámuel — ahová tisztviselők, nyugdíjasok járnak. Leszállították a tisztviselői fizetéseket és talán még ennél is nagyobb mértékben a nyugdijakat. A közönségnek a kisebb jövedelemből kellett megélni, tehát beosztotta jobban a nénzt és száműzte a felesleges luxuskiadást, a kávéházat. -

Kis hangsúllyal mondja Szabó Sámuel a luxus szót, kissé csodálkozva, mert még ma sem érti, miért luxus az. Aztán tovább folytatja a beszélgetést, megemlékezve mindenről, ami hozzájárult a forgalom csökkenéséhez; 

Lerombolták a Tabánt 

— A fizetéscsökkentés után felére esett vissza a napi forgalom. Következeit az állami hivatalok és a délivasut igazgatóságának elvándorlása erről a környékről. Újabb visszaesés a forgalomban. Majd a kegyelemdöfést a Tabán adta meg, amit leromboltak. Elköltöztek a lakók és igy sok jó vendégünk végleg elmaradt. 
Más üzletnek is lecsökkent a forgalma és mégsem akarja a tulajdonosa megszüntetni. Itt még valami oknak kell közrejátszani, de erre is kapunk választ: 
— Sok volt a teher. A gyarmatáruk egytöl- egyig megdrágultak, ugyanakkor az árakat mi kénytelenek voltunk leszállítani, hogy a megmaradt közönséget megtartsuk. Aztán van-e valakinek arról fogalma, hogy milyen nagy mértékben fejlődött és fejlődik ma is a közönség igénye? Napról-napra jobbat kell nyújtani, ami szintén nem kismértékben teszi veszteségessé az üzletet. Az eredmény a köztartozások számláján mutatkozott. 
Köztartozások, adó, OTI — ez a három szó, amit egy üzletember sem hall szívesen. A Philadelphia-kávéház tulajdonosa is látható rossz érzéssel említi meg ezt a hálom nevet, majd a hatóságokra tér ki: 
— Nem tapasztaltvnk soha semmi támogatást sem a hatóságoktól. Hiába hivatkoztam a rossz üzletmenetre, az emelkedő terhekre, az érvek és a számok — amik magukban beszélnek — nem használtak. El kellett adni az egyik házat, annak árából kiegyenlíteni a terheket, hogy adósságmentesen, emelt fővel állhassak bárki előtt. 

a kávéház belülről

A dolgozó polgár önérzete ez, odaadni mindent, de nem tartozni senkinek sem. Még ha rá is megy az üzlet... 

Egy magas fiatalember lép most hozzánk. Szabó Sándor, a tulajdonos fia. A beszélgetést ő folytatja, igyekszik ezzel is kímélni az apját. Ne kelljen az öregurnak az eladásra gondolni... 

Kávéház helyett bankfiók 

— A Pesti Hazai vette meg a házat, azt az épületet, ahol most vagyunk, a kávéház épületét. Megegyeztünk évi tízezer pengő házbérben és kölcsönösen egy évi felmondást kötöttünk ki. Egy ideig nem is volt semmi baj, mig most arról értesültünk, hogy a bank budai fiókját ide akarja hozni. Igazuk van, mert azért most évente körülbelül húszezer pengő házbért fizetnek. Kidobott pénz az a bank szempontjából. 
így került sor azokra a tárgyalásokra a bank és a Philadelphia-kávéház között, melyek eredményeként a kávéház nemsokára megszűnik. Helyét majd a jövő év elején a bankfiók foglalja el. 
— A banknak nincs is szüksége az egész helyiségre — folytatja tovább Szabó Sándor—, annak felét meghagyná nekünk. De mit kezdjünk azzal? Alakítani kellene, ami legalább ötven vagy hatvanezer pengős kiadást jelent. Ezt pedig ma nem lehet behozni, sokkal, okosabb, ha megszüntetjük a kávéházat 
— És mihez fognak akkor kezdeni? 

— Nem tudom. Kávéházat azonban semmi esetre sem fogunk nyitni. Én Bécsben a szakiskolát egy év alatt kitüntetéssel végeztem el. Azóta minden áldott nap déli 2 órától reggel 6 óráig itt vagyok és dolgozom. És ennek a nagy munkának az értelmét nem látom a fize téscsökkentés, a sport, a rádió és a weekend korszakában. Talán más szakmában, de itt semmi esetre sem ... 

Beszélgetés közben az egyik öreg pincér, Józsi bácsi jön az asztalunkhoz. Szabó Sándor, a fiatal főnök rámutat és megjegyzi: 

— Az öreg még Ady Endrét szolgálta itt ki. 

Józsi bácsi meghallotta ezt a megjegyzést és 
Ady Endréről, a Philadelphia egykori törzsvendégéről mesél. 
— Tetszik tudni, Ady úr a legerősebb snapszökat hozatta, egyik pohár a másik után ment le, de ő tovább ivott. Nagyon jó vendég volt kérem. Itt maradt reggelig, akkor a kártyaszobában össze kellett  tolni egy pár széket és azokon aludt. Máskor verseket irt, ráborulva a cimbalomra. 

Ady Endre a Philadelphia-kávéházban a cimbalmon írta verseit, újabb irodalomtörténeti adat. Szabóék azonban sok más írót ismernek, hiszen a Philadelphiában mindig találkoztak és találkoznak az irók meg a színészek és a színésznők a szemben fekvő Budai Színkörből. 
— Állandó vendégünk — mondja a fiatal főnök — Szabó Dezső. Húsz évnél is hosszabb ideje jár ide. Stammhelye a harmadik ablak, amelyen kinézve gyönyörködik a krisztinai korzóban, a Horváth-kertban. 

Szabó Dezső szobra a Gellérthegyen

Szabó Dezső asztalára mutatva jut az eszébe Szabó Sándornak, hogy annak az asztalnak is van nevezetessége, ahol mi ülünk 
Ez az asztal, „Balog sakkaszlal szemben", volt Ady Endre kedvenc helye. Furcsa érzés annál az asztalnál ülni, ahol valamikor Ady Endre foglalt helyet. Különösen akkor, amikor a mai írókról beszélünk, azokról, akik ma járnak a Philadelphiába.

Politikusok és sakkozók 

Szabóék 1905-ben vették át az üzletet és csináltak abból egy szolid kártya- és billiárd- helyiséget, ahová azonban politikusok is gyakran járlak. Róluk is tud valamit mesélni Szabó Sándor: 
— Ripka Ferenc, családja és környezete mindennapos nálunk. Folkusházy is gyakran megfordult itt. Ja igen, volt már itt miniszter is, Bornemisza Géza. A katonák közül pedig Kárász táborszernagy és Nagyszombathy altábornagy a leggyakoribb vendégünk. 
A szomszéd asztalnál sakkoznak, kissé hátrébb a billiárdaszta! körül állnak az emberek. Szabóók talán erre a legbüszkébbek: 
— Hivatalos helyisége a Philadelphia a Budai Sakkozó Társaság-nak, a többszörös bajnokcsapatnak. így aztán aki a sakkéletben számít, Moróczytól kezdve mind megfordult nálunk, így vagyunk a biliárddal is, mert a kávéház a Budai Billiárd Kör-nek is hivatalos helyisége. Adorján, a nagynevű mester volt itt játékvezető, még az utcáról is nézték az ablakon át a játékát. 
Szabó Sándor szívesen mesélne a Philadelphia vendégeiről reggelig is, mindenkire büszke és mindenkire külön v;gyáz. De nem teheti, mert most már percenként kérik az asztalokhoz, ahonnan csak a hangját hallani:
— Igen, kérem. Bezárjuk a kávéházat, mert amióla lebontották a Tabánt, azóta nincs értelme.
Völgyes Miklós

Akit bővebben érdekel a nagymultú hajdani kávéház olvassa el Saly Noémi Krisztinaváros és Philadelphia c. írását

EGY PAPÍRKERESKEDÉS REJTELMEI

                      Papírkereskedés a Fehérsas tér sarkán 
                      Turmayer Sándor festménye

Műsoron kívül

A helyiség három négyzetméter kiterjedésű, öreg ember bérli, aki rövidszáru pipából makulatúra papírt füstöl naphosszat A Tabán egyik mellékutcájában nyitott vén napjaira papírkereskedést, mint tudjuk, a Tabánban a főútvonalak sem különösebben forgalmasak. Az öregember három polcot állított föl, körben a falak melleti, asztalt is kerített valahonnan, s a kályha mellett üldögél, kelletlenül, savanyúan. Ha vevő érkezik, morog egyet, feltápászkodik. Utálja a vevőket. 
Mocskos, szürke szakállt visel, horgolt mellényt, nyakában vastag gyítpjukendő. Mérges magyar ember, úrféle lehetett, elkallódott hivatalnok. aki megszokta a közpályán a fogalmazópapir és a tinta pállott, unalmas szagát s most vén napjaira papirkereskedést nyitott a Tabánban.
 Nála saerzem be az íráshoz szükséges kellékeimet; amig „kiszolgál" — ha a tápászkodásnak, zsörtölődésnek, megvetésnek és tájékozatlan, ügyetlen szöszmötölésnok egyvelegét, melyet az öreg kifejt a ritka vevő jöttén, „kiszolgálásnak szabad nevezni —, szemügyre veszem raktárát, s mélyen elcsodálkozom üzleti elvein. Amerikában ezt a bolthelyiséget bizonyára mutogatják, mint Lincoln szülőházát, vagy az első acélekét. 
Két tucat tintásüveg a raktár, de másféle tintát, mint koromfeketét, nem tart az öreg. Aztán néhányszáz ív fogaknazópapir, olcsó levélpapír tizes csomagolásban, törlőgummi, kétfajta toll, vágott és hegyes. Néhány képeslap, melyek holdfényben érkező hajókat ábrázolnak. Az ajtó felett háromévelőtti naptár, kifeszítve rajzszeggel. Néhány rongyos, öreg könyv, „Magyar dekameronok", Vas Gereben összegyűjtött művei. Befőttesüvegben levelibéka. A falon dohányszita lóg, s egy kos tök. 
A tulajdonosra nem lehet reáfogni, hogy „a modern üzletember típusa". Amíg a környéken s benn a városban asztmatikusan loholnak és versenyeznek a kereskedők. 
hogy új és új ötletekkel, kereskedelmi bűvészmutatványokkal pénzt varázsoljanak elő a vevő zsebébői, a halódó és jajongó század egyik irgalmatlan pillanatában nyugodtan pipázik Budán egy élemedett papír és írószer-kereskedő, morog a vevőkre, s a gyermekekkel különösen ingerült és szigorú, A környékbeli iskalásgyermekek réme. Tanúja voltam, mikor egy ijedt kölyökre, aki visszahozott neki egy üveg avas, beszáradt tusfestéket, vonalzót fogott. 
Engem se szeret, amit megérték és helyeslek. Azért én kedvelem őt és kitartok mellette, mert egyéniség, fütyül a korra, s nem hajlandó „üzemét racionalizálni". A tollat, mellyel bírok, tőle vásároltam, s másfélét adott, mint a megszokottat — „Ezzel nem tudok írni , — mondtam aggodalmasan. — „Hát ne írjon, — felelte tömören. S visszaült a kályha mellé, rágyújtott, fel se nézett, mikor távozóban elköszöntem. 
Nála vásárolok, ha megpukkad is.....

A félig már lebontott üzlet anno 1933

(nt. s)

Ujság, 1933. január (9. évfolyam, 1-25. szám)1933-01-04 / 3. szám

ADT KUTATÁSOM

Tisztelt Felhasználónk!

Tavalyi évhez hasonlóan idén is megrendezzük ADT kutatásom című versenyünket. Írja meg nekünk, mi az, amit adatbázisunkból tudott meg, fedezett fel. A legérdekesebb írásokat közé tesszük blogunkon, és egy résztvevő 10 percben bemutathatja a 25. Könyvfesztiválon tartandó konferenciánkon (április 20. 13 óra).

Az első helyezett 12 hónapos, a 2. és 3. helyezett 6 hónapos ADT előfizetést nyer.

ADT kutatásom 

Beérkező levelek

címzett :ADT

Tisztelt Arcanum Adatbázis kft

 72 éves nyugdíjasként, úgy is mint a Tabán Társaság tagja , 10 éve szabadidőm egy részét a lebontott városrész  emlékeinek  amatőr szintű kutatásával és publikálásával töltöm.
 (tabananno.blogspot.hu).
Ebben hatékony segítségemre van az ADT, mert egy közkönyvtárhoz viszonyítva  az adatok sokkal gyorsabban elérhetők és  kényelmesebbé teszi a munkát.

Az utóbbi négy évben a tabáni vendéglátás témakörében vizsgálódtam és az Önök segítségével többek között két kötetnyi adatot sikerült könyvformába öntenem egyenlőre a magam szórakoztatására későbbi publikáció reményében. A kutatás a kötet elkészültével nem áll meg, időnként újabb és újabb adatok előkerültével gyakorlatilag folyamatos.

 Az említett  kötet címe:

 " LEBONTOTT  ÁLMOK KORCSMÁI",

 melyben számtalan hivatkozás  van az adatbázisukban  lelhető linkekre. CEWE könyv alakban 1 pld-ban ki is lett nyomtatva.
Mellékelve: fenti könyv 2 kötetben PDF formátumban mammut mail-ben

 Kutatás lényege:

 A még fellelhető adatok alapján a Tabán mint városrész témán belül  a tabáni vendéglátás  elmúlt 200 évének felderítése, elsősorban a kispolgári réteg szórakozóhelyeinek számba vétele (bormérések ,kocsmák) ezek története, beleértve az egyes helyek érdekességeinek bemutatása és népszerűsítését , hírük a korabeli sajtóban, stb.

 2009-ben  létrehoztam egy blogot taban-anno néven. 2012  óta meg kellett nyitnom egy másodikat is, mert az első betelt. Melléktermékként a tabáni témájú fotókra   festményekre is kreáltam egy-egy blogot:

 Foto            :          tabanalbum.blogspot.hu  (többezer fotó)
Festmény:          taban-galeria.blogspot.hu (kb ezer festmény)

 Ezek a blogok az adatbázisra épültek,nagyrészt  innen a forrásuk.Ma is üzemelnek.

10 év elteltével még mindíg találok a témában új kutatnivalót , köszönet és hála az ADT-növekvő adatbázisának

(Kő kövön nem marad  = Tabán bontása)

(Kis korsó sör hanzli nélkül= Tabáni kocsmák a korabeli sajtóban)

 Budapest 2018 április

                                                      Tisztelettel
                                                                              Kaszás Ferenc
                                                                       amatőr Tabán-kutató                                                         






Biszak Bogáta (Arcanum Kiadó)
13:07 (4 órája)
címzett: 
Tisztelt Kaszás Ferenc!

Köszönjük pályázatát, féléves ADT előfizetést nyert, gratulálunk!

Üdvözlettel: Biszak Bogáta
ADT referens

FRISS PEST-BUDAI HIREK "JELENKOR" ANNO 1832-33

 

A’ budapesti újabb szorgalom-intézkedéseit közt figyelmeztető említésre méltók , a’ nemes városi tanács engedelmével divatba hozott, ’s most egészen uj formára készült társasági kocsik (tán pajtás, czimborás v. mindenesnek híhatnók a’ franczia omnibus szerint), a’ pestiek Kratochwill Jánosé , ki haszonbérben bírván a’város erdőcskéjét, az itteni nép leg- kedvesb séta- ’s mulatóhelyét, azokat olly czélból állította fel, hogy a’közönség takarékos áru oda szálliítatására szolgáljanak ; mi végett kocsijai:

 julius elsőjétől kezdve minden nap s minden órán a’ kalmár-egyesületi kávéház e­lőtt, mint felülési helyen pontosan megjelennek, ’s habár egy vendég találkozzék is, mennek’s térnek rendesen, ’s igy könnyítik, kel- lemesítik a’ különben talán sokra nézve költséges kirándulást; de mint látszik czélt is ér, mert kocsijai kényelmesek, ’s a’ vitel díj (6 pengő kr. egy személytől menet ’s térőben viszont annyi) jutalmas. 

— A’ budai bérkocsis- czéh is hasonló szekerek divatosítására nyervén tanácsi engedelmet, e’társaságkocsik elkészültökig is czélirányos alkalmazatú stájer kocsikat Tabánban a’ szarvasnál, várban a’ bécsikapunál, vízivárosban a polgári kórháznál állíta már ki, mellyek  aug. 5től mindennap reggeli 6 órától kezdve folyvást egész nap rendesen Lászlovszky majorjához ’s Leopold mezejére ki és visszaindulnak , Tabánból 10, a’ bécsi kaputól ’s kórháztól 6 ezüst krajczárt határozván meg kimenet és szintannyit visszajöveti árul.

Jelenkor, 1832. január-december (1. évfolyam, 1-104. szám)

Szőlővessző eladás.

Budán a’ Tabánban nem messze az Arany szarvas kávéháztól 924 szám alátti háznál, több 100,000 darab kis rózsa- s fejér muskatal szőlővessző, melly fajokat se jég, se rothadás nem emészti,s egy magyar holdnyi földtéren (1200 négyszög ölön) kellőleg ültetve,s mívelve közép terméskor 100 — 120, jobbkor pedig 140—160 akó bort terem ezerenkint eladó, jelesen a’ rózsaszőlőé 1 ft. 30 kr., a’ muskatalé penig

1 forintjával pengőben.

Jelenkor, 1832. január-december (1. évfolyam, 1-104. szám)

Rudas-fürdő

Alábbírtnak szerencséje van ezennel jelenthetni, hogy  ő   sz. k. Buda fővárosa tanácsától ugyan Budán a Tabánban (Ráczvárosban) helyezett

                      Rudas-fürdőt 

haszonbérbe vevén, lekötelező alázatos kérése mellett számos látogatást igér magának minden kitelhető igyekezetét arra szánván fordítani, hogy csinossággal és megelőző gyors szolgálatjával igen becses vendégei kivánságinak megfelelhessen. A’ nélkül továbbá, hogy már e’ régtől nevezetes fürdőnek ismért gyógyító erejét fejtegetné, egyedül említeni kívánja, hogy hozzá az alkalmak, fürdőszobák t. i. részint csinosak, általában pedig kellemes és alkalmas eszközökkel vannak felkészítve. 

Az első emeleten lévő vendégszobák gyönyörű kilátást ajánlanak, újon festettek, és bútorokkal ellátottak úgy, hogy minden szükségi ’s kényelmi kívánságra teljes elégithetést szerezhetnek. Ugyan a’ fürdői vendégfogadós magára vállalván minden rendű vendégnek jó ízlésű étkekkel, valódi ,’s nem pepecselt italokkal a’ legjutalmasb áron lenni szolgálatjára, ő is bizonyosan azon leszen hogy készségét a’vendégek megelégülésére fordíthassa. 

Budán május elsőjén 1833. 

 Pauszetiberger Ferdinand.

  Rúdas - fürdő haszonbérlője.

 Jelenkor, 1833. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)960. oldal

TABÁN HALÁLA -ELNÉMUL A WERKLIS

Kis Ujság, 1935. április (48. évfolyam, 75-97. szám)1935-04-30 / 97. szám

TABÁN HALÁLA

In memoriam Blaskó Imre

—• Imre bácsi, most az én nótámat húzza el!  Imre bácsi új pléhlemezt veit elő, rárakta ócska sípládájára, azután rángatni kezdte a forgatóját. A kopott fekete ládából kopott hangok törtek elő, de Imre bácsi is, a nóta rendelője is átszellemült arccal hallgatta őket.

Az elvégre, hogy egy nóta tetszik-e valakinek vagy sem, nemcsak a nótától függ, hanem a lélektől is, amely beissza. Néha kiszárad a lélek, mint a szivacs és duzzadtra növekszik minden beléje csörgő muzsika-létől.




Imre bácsi mindenkiről tudta, hogy meiyik az ő nótája. Már persze az ő külön kis birodalmában, a Tabánban. Harmic éve jár házról- házra, udvarról-udvarra a harminc év alatt jól meg lehet tanulni, hogy ki melyik érzelmes régi nótát szereti.

. Mert Blaskó Imre  bácsi kizárólag régi nótákat sípoló lemezeket tartott. A régi Tabánba csak régi dal illik. A modern slágereket verklizzék azok, akik modem házak udvaraiba járnak. A vad foxtrottok és egyéb jazzos nyávogások jól illenek egy ötemeletes bérkaszárnya rideg udvarára, de a Tabán földszintes házainak virágos udvaraiban a keringő hangzik legjobban.

Imre bácsit az egész Tabán ismerte. A legjellegzetesebb tabáni figurák közé tartozott. Alacsony, sántikáló alakját már a körvonalairól megismerték. Fehér kecskeszakálla sárgás volt a dohánytól, keze reszketett az öregségtől Nehéz élet a verklis élete, sokat kell járnia udvarról-udvarra, hogy a szerény mindennapra, való összegyűljék ...

Dehát valahogyan azért összegyűlt. És ha fárasztó is volt Imre bácsi munkája, nem panaszkodott. Odahaza érezte magát a hegyoldal kacskaringős kis utcáiban, amclycknek minden kapuját, minden kövét, minden lámpaoszlopát, minden lakóját ismerte, tudta, -hogy mikor ki miiyen muzsikát szeret s kitől mennyit kereshet. Hitelbe is muzsikált annak, akinek éppen nem volt pénze, törzsvendégnél nem veszi azt az ember olyan szigorúan ..,

Egyszer aztán furcsa hírek kezdtek keringeni a leánderes udvarokban. Hogy lebontják a Tabánt. Hát hallott már valaki ilyen nevetséges dolgot? Lebontani azokat a kedves, öreg fészkeket és rideg házóriásokat építeni helyükbe? Á, nem is lehet igaz. A Tabán egész Buda legszebb tájéka, ahhoz nem szabad hozzányúlni. Olyan volna az, mintha egy öreg embert meggyilkolnának, hogy a helyébe valami fiatal ülhessen.

— Nem hiszem én, hogy bántsák' a Tabánt Da ha igaz lenne, nemcsak a Tabán halna meg. Én is vele halnék.

— Miért, Imre bácsi? Máshol is megkeresné maga a kenyerét...

Az öreg csak rázta a fejét.

— Itt születtem, itt éltem, itt akarok meghalni. Majd meglátják, hogy így lesz..,

S egy hajnalban idegen lárma verte fel Tabán csendjét. Csákányok kezdtek dolgozni, szekerek nyikorogtak, munkások kiabáltak..

Bontani kezdték Tabánt.....

Minden csákánycsapás az Imre bácsi szívét érte. Minden téglával, amit lehordták, Imre bácsi lett kisebb. Nyakában lógott a verkli, úgy járta az utcákat, de a verkli nem szólalt meg. Imre bácsi soványabb, sápadtabb és öregebb lett.Búskomorrá vált.

Amikor kitavaszodott, a napsugár a Tabán helyén üres hegyoldalt talált, amelyen parkot kezdtek ültetni a munkások. A kedélyes kiskocsmák, a zsalugáteres házikók helyén bokrok fognak nőni.

Imre bácsi egy alkonyatkor felcanmogott a Gellérthegyre. Az egyik kiugró szikláról hosszan elnézte a Tabánt. Búcsúzott tőle. S mikor besötétedett és köröskörül kigyulladtak a lámpák, csak a Tabánban nem gyulladt fel egy sem, — akkor Imre bácsi valami üveget szedett elő és nagyot húzott belőle.

*

A mentők bevitték a Rókusba, az öngyilkosok szobájába. Nagyon összeégette a marólúg Blaskó Imre belsejét, az orvosok lemondtak róla.

Halála előtt csak egy kérése volt: játsszák el öreg verklijén valamelyik öreg nótáját

Az ápoló kezei alatt felnyögött búsan a régi keringő. Az orvos szeméből kicsordult egy könnycsepp. S az utolsó taktussal Imre bácsi szíve is elhallgatott.

Az ócska sípládát melléje temették.

SZ.D

ŐFELSÉGE HÁZISZABÓJA

Az Est, 1932. január (23. évfolyam, 1-25. szám)1932-01-21 / 16. szám

Meister bácsi,* a jubiláló schrammli-énekes, 
Ferene József háziszabója volt 

— Az Est tudósítójától —

A ködös, esős budai estében vidám zeneszó hangjai szállnak a Duna felé. Kedélyes polgárok mulatnak a tabáni kiskocsmában, elfelejtik a bús dolgokat és éneklik a sramli zenekarral: 

»Das Trinkn muss man nicht lass’n. 
Das Trinkn regiert doch die Welt..

refrén:Trink, trink ,Brüderlein trink......

Bent a kocsmában négy cilinderes zenész muzsikál. A hegedűs, a harmonikás, a gitáros és negyediknek: az énekes. Nagy ünnep van ma. Meister bácsi, a sramli zenekar vezetője harmincéves művészi jubileumát ünnepli. 1902-ben dalolta először, hogy:

»Sauf, sauf Brüderlein, sauf 
Lass deine Alte zu Haus..  

A király szabója 

Meister Mihály bácsi békés tabáni szabó, a jubileuma alkalmából elmeséli kapcsolatát az udvarral, ő volt I. Ferenc József házi szabója. 
— 1897-ben — kezdi — kerültem a koronaőrökhöz, mint szabó. Mikor 1902-ben az ideiglenes magyar udvartartás Budára költözött, akkor már mint komoly munkaerő dolgoztam és segítettem atillákat varrni. 1905-ben, mikor a magyar darabont testőrséget létesítették, bonyhádi Pcrczell Miksa százados ruháit reparáltam. 1903-ban történt, hogy kis műhelyemben megjelent egy lakáj és ezt mondotta: 
— Meister úr.! Jöjjön fel a Várba, mert őfelsége ruháit kell rendbehozni! 
— Megdobbant a szívem, hiszen nagy dolog volt a királynak varrni. Ha nem is varrhattam neki új ruhát, mint az udvari szállítók, mindenesetre gondoltam, biztosan ki kell foltozni valamit. Az egész Tabán tudta, hogy milyen szerencse ért engem.

 

Persze volt is becsületem, úgy is, mint sramliénekesnek is, mert akkortájt a sramliéneklés volt a főfoglalkozásom. Hiszen minek kellett szabni és varrni, amikor a művészetből is meg lehetett élni.

KetterI, a fökomornyik 

—Elképzelhető, milyen remegő szívvel léptem be Eugen KetterI főkomornyik úr szobájába. Minden pillanatban reszkettem, hogy be talál lépni a király. KetterI ezt mondta: 
— Kedves Meister úr, — persze németül beszélt — itt van őfelsége rövid katonai köpenye, az »ujja-bélése« kifoszlott, sürgősen javítsa meg. 
— Remegő kézzel vettem át a kabátot és hazaszaladtam vele. Dehogy engedtem volna hozzányúlni. Nem foltoztam meg a bélést, hanem kivettem és helyette finom selyemből csináltam másikat. 
Ezt a bélést még ma is otthon őrzöm 
és megmutatom azoknak, akik tisztelettel emlékeznek vissza
 I. Ferenc József őfelségére. 

A spanyol ezredesi kabát 

— Jóval később történt. Nyugodtan lefekszem egy este, (Énekeltem is egy kicsit.) Egyszerre csak dörömbölnek az ajtómon. 
— Meister bácsi, — mondja egy energikus hang —. hamar keljen fel. A Várból üzentek, siessen fel, mert holnapra várják a spanyol királyt és a főkomornyik csak most vette észre, hogy őfelségének, aki spanyol királyi ezredes, nincs spanyol ezredesi ruhája. 
Mellém adtak egy katonai szakértőt és az éjszaka megvarrtam a spanyol ezredesi ruhát, illetőleg átalakítottam egy másik kabátot előírás szerinti spanyol ezredesi kabáttá.

Ferenc József — a másik szobában 
— A legérdekesebb, amire emlékszem, a következő: Egyszer felvittem egy rövid vadász-zekét, amelyről hiányzott a legalsó gomb és én felvarrtam. Először a fővadász szobájába mentem, utána a fővadász KetterI főkomornyik lakosztályába vitt. Nyitva volt az utána következő szoba ajtaja és ott láttam füstben I. Ferenc József királyt. 
A fökomornyik kezében citera volt, a fővadász kezében pedig g.tár. Játszani kezdtek és énekeltek. A király hallgatta. Közben úgy a főkomornyik, mint a fővadász finom szivarokat szívtak és telefüstölték a szobát. Azt hittem, hogy csak álmodom! Hamar el is küldtek.

Őfelsége ruhái 

— Mit dolgoztam én a királynak? Attilájára gombokat varrtam, mert az volt a szokása, hogy a legalsó makkot, amely arany szövésű volt, lecsavarta. Ebből vettem a legtöbbet mindig. Aztán különösen a bélésekkel és a nadrágokkal volt baj. Rengeteget vasaltam Őfelségének. Minden ruhát hazavittem. Sohasem dolgoztam fent a Várban, pedig ott volt lakatos, bádogos és kőműves is. 
— Talált-e valamit Őfelsége zsebében? 
— Igenis megnéztem, hogy van-e valami a király ruhájának zsebében, mert nem tudhattam azt, hogy esetleg a zsebek nem rongyosak-e? Előfordulhatott az is, hogy valami gyúlékony anyag lett volna benne. Egy gyufa, vagy tintaceruza. És lyuk, vagy folt támadt volna a kabáton, amelyért állásomat vesztettem volna. A komornyik azonban mindig megnézte, mielőtt átadta nekem és így én Őfelsége zsebében csak papirosokat találtam.

A honorárium 

— Mit kapott egy vasalásért? 
— Nadrágvasalás 5 korona, őfelsége képmásával. Én bölcs voltam és mindig a főkomornyikra bíztam, mennyit adjon, Gazdag ember is voltam, akkoriban. Ma ! Ma már az ének- művészetből sem lehet megélni, ma már főképpen szabó vagyok. De ki gondol arra, hogy a jó Ferenc József király szabójának adja oda vasaltatni a ruháját. 
*
Megint muzsikálni kezdenek. Meister- bácsi előre lép és dalolni kezd. 

— »Ich muss wieder einmal nach Grinzing 
geh'n ...« 

Kristól Károly

*Meister Mihály  szabó az 1901-02-es Budapesti Czím és Lakjegyzék szerint valóságos személy .Lakik:Tabán, Kőműves utca 7

 »Ich muss wieder einmal nach Grinzing geh'n ...« 

HALÁSZLÉ EGYPENGŐ HUSZÉRT

Ujság, 1936. augusztus (12. évfolyam, 175-198. szám)1936-08-23 / 192. szám
KELLEMES ESTE ABUDAI KISKOCSMÁBAN 
AVAGY 
HALÁSZLÉ KÖRÍTÉSSEL

Azt mondja egyik este a feleségem: 
— Ebben az évben úgysem megyünk nyaralni, egyszer jó lenne átmenni Budára halászlét enni. 
Valóban elmehetnénk, gondolom. A vacsora itthon is pénzbe kerül, egy-két pengő különbözettél már elszórakozik az ember. 
Amikor budai kiskocsmát említik, a pesti polgár kedélyes egyszerű helyre gondol, ahol ingujjra vetkezhet, ahol a kocsma tulajdonosa, személyesen szolgál ki s megkérdi, hogy hogy izlett uraságodnak a főztünk? Ezzel szemben a budai kiskocsmák nagyrészében frakkos pincérek szolgálnak ki és az ételek ennek megfelelően méregdrágák. 

Mentünk, mendcgéltünk, keresgéltük az olcsó kiskocsmát a lerombolt Tabán körül, mig végre egy szerényebb igényeknek megfelelő helyre akadtunk, ahol nem állott a bejárat előtt hat- hét magánautó, ami csak azért baj, mert az autók száma egyenes arányban áll a kocsmai árak növekedésével. 
Éppen csak betettük lábunkat az omladozó kapun, amikor elöugrött a portás a kapualjból és ránk köszönt: 
— Hova parancsolnak az urak? A kerthelyiségben schrammelzene, az emeleten cigány muzsikál. — S mindezt olyan terrorisztikus hangon, hogy feleségem ijedtében szivéhez kapott. 

Gyerünk a kerthelyiségbe  (Fent az emeleten ugyanis frakkszárnyat láttam libegni). Gyerünk a nép közé. Ott fesztelenebb a hangulat. Szeretném ma jól érezni magamat. 
A kerthelyiségben vadgesztenyefa széles levelei alatt fiatal párok bújnak egymáshoz és együtt énekelnek a „Zenével", amit a székre tett tábla is jelez. A tábla alatt tányér, benne gyanús egypengős. 
Alig rendelem meg a halászlét, megáll az asztalunk előtt egy jól öltözött férfi. Meghajlik, köszön s valami nyomtatványt tesz le az asztalunkra. A tulajdonos, gondolom s a nyomtatvány fölé hajolok. 
-Feleségem rámszól: Már megint olvasol? Nem elég, hogy otthon mindig a könyveket bújod? Ha betűt látsz, nem lehet veled birnil 
— Várj, fiam, ez nagyon érdekes! — intem csendre a feleségemet. 
A nyomtatványon ugyanis Lovag Ezmegez grafológus ajánlja fel szolgálatait.
Megmondja kézírásból a múltat, jövőt valamint a jellemét annak, aki ezért 80 fillért fizet. Részletes analízist kinál 2 pengőért, pszichoanalízist viszont háromért. 
— Drága — mondom a feleségemnek. 
Az asszony felémcsusztatja kezét. 
— Hiába — mosolyogja —, csak Budán van hangulat! Lám, már udvarolsz is. 

— Drágám, a grafológia drága, — magyarázom meg félreértett szavaimat. — Kinek van ma pénze erre? De akkor miből él ez az ember? Feleségem sértődötten visszahúzza kezét. 
— Lánykoromban volt egy udvarlóm, az meggrafologizáltatott. 
— Ejhal ezt nem is mondtad eddigi ilyen folttal a múltadban vettelek én el? 
— Ja az udvarlók gavallérok! — sóhajtja és most csupa szemrehányás. 
Valóban, ott szemben összebújva az a szerelmes párt a lány már írja is a nevét a nyomtatványra, mert a felhívás szerint azt is elég.Csak azt nem tudja eldönteni, hogy a vezetéknév is szükséges-e? Mindenesetre odakanya- rintja: Loncika. 
                 Lovag Ezmegez újra jön, meghajlik és összeszedi a nyomtatványokat. A szerelmes pár előtt mélyebben hajlik meg, majd félrevonul. Pár perc után visszajön a kész jellemrajzzal. Meghajlik és zsebrevágja a 80 fillért. 
— így is meg lehet élni? — kérdezem. 
— Nem panaszkodhatom. 
Az emberek ma már kiváncsiak arra is, hogy mi lakik bennük? És ezt az írásuk pontosan elárulja. Ez a fiatal tudomány, mert tessék elhinni, nagyon komoly tudomány ez! Igen gyakran útbaigazíthat életünk fontosabb lépése előtt. Például képzelje el, urán, ha én úgy találom, hogy ennek a hölgynek, akinek az írását az imént analizáltam, veszekedős természete van, mit gondol kérem, elveszi-e ez a fiatalember? — néz rám diadallal a Lovag grafológus. 
Istenem! ha csak ezen múlna! de jó lenne, ugye hölgyeim? — gondolom és akaratlan feleségemre nézek, aki lesüti szemét. Áhál hát ezért nem lett semmi a gavallér udvarlóval való házasságból? A grafológia miatt!
— És nem lenne annyi kényszeregyesség sem, ha, mielőtt a kereskedőknek hitelt adnának, meggrafologizáltatnák az írásukat. — folytatja a grafológus magyarázatát. 
— Igen, az jó lenne, — felelem —, csak nem sok egy kicsit 2 pengő a részletes grafologizálásért? 
Lovag Ezmegez undorral néz rám: 
— Uram. ez tudomány! A patikában sem szoktak alkudni. Alászolgájal — mondja és otthagy, pedig nagyon szerettem volna megkérdezni még, hogy mitől lett lovag. 
Na de vigasztal, hogy végre ehetem a halászléből. 
— Szép szekfüt tessék — duruzsolja feleségem fülébe a 
virágárus asszony aki nem Bemard. Saw Pygmalionjából lépett az életbe. Civilben itt él Budán ez a termetes asszonyság: házmestersége van, s mig férje kaput nyit, úgy gondolta, hogy ma divat a dolgozó feleség, hát ő'is eljár virágot árulni. De nem megy jól, nem figyelmesek máma az emberek — panaszkodik — és a hölgyecskék is jobb szeretik a tizfilléres fagylaltot. Pedig aki a virágot szereti... (ValóbanI a múltkor egy nő ujjongva beszélte, hogy megismerkedett egy fiúval, csuda gavallér, mondta a barátnőjének, képzelje, egy huszas fagylaltot fizetette és a barátnő arcára bámész irigység ült ki). De ma csak az öregurak ismerik ezt a szép mondást, hogy aki a virágot szereti. 
Azok még a régi gálánsak — sóhajtja a virágárusasszony. 
— Mennyit keres naponta? — kérdezem. 
Szivére teszi a kezét. Pedig nem könnyű dolog ez, mert nehéz a dús kebel alatt megtalálni. 
— Úgy segítsen az Isten, mint öt fillért keresek egy csokron. 
— És hány csokorral ad el? 
—- Vasárnap 36 csokrot adtam el. Már nem is fogok eztán hétköznap kijárni, tessék elhinni, nem érdemes azért a 8—10 csokorért. Csak a férjemnek ne kellene kaput nyitni, el sem mennék. 
— És mondja nénike, mennyi volt a legtöbb, amit eladott? 
Elmereng egy pillanatig a boldog múlton: 
— Pünkösdkor 63 csokorral adtam el. De ne 
tessék annyit kérdezni, tessék már venni i nagyságos asszonynak. Megszámitom saját árban. Az első pénz lesz ez máma, tán szerencsét hoz. 

. Alig teszi azonban feleségem pohárba a virágot, árnyék vetődik asztalunkra. Az árnyék meghajlik mint fent a grafológus és egy csomó képeslevelezőlappal ajándékozza meg felvirágozott asztalunkat. A lapok mellett cédula: 
          X. Y. rajzolóművész
kéri, hogy kézifestéssel készült lapjaiból választani kegyeskedjenek. Darabja: 20 fillér. 
Jó lenne megkérdezni, hogy még milyen festés van? Igaz, láttam egyszer a cirkuszban lábfestést, de annak a művésznek nem volt keze . Igaz, hogy ennek meg nincs tehetsége. Ami végeredményben egyremegy. Csak az érthetetlen, . hogy ennek az embernek is jó ruhája van s korpulenciáját tekintve, legalább háromszor eszik napjáfan. Miből? Mikor az asztalra tett levelezőlapokhoz senki sem mer hozzányúlni
Mintha a megtekintés is pénzbe kerülne. Amikor a „művész" visszajön, hogy összeszedje a lapokat és az esetleges húsz filléreket, mindenki , lesüti a szemét, vagy a szomszédjával kezd hevés politikai vitát. De ni! a szemben levő asztálnál igy szól a sovány hölgy: Vegyél Gyulám, úgy is kell írni haza a mamának. És már ceruzát ragad a másik nő és írja: „Itt vagyunk ebben a kedves budai kocsmában, nagyon jól mulatunk. Kár, hogy ti nem lehetlek itt." Az Eszti nénit ne felejtsd ki mert, tudod, hogy milyen érzékeny, mióta özvegy. Mire a nagybajuszos Gyulám odakanyarintja az Eszti nénit a levelezőlapra vadonatúj töltőtollával, mely általános csodálat tárgya. Végül leszurkolja a 20 fillért a művész urnák, aki „nem igy gondolta, amikor először érezte magában lobogni a tehetséget, de az embereknek ma nincs pénzük a művészetre és nekem mégiscsak meg kell élnem valahogyan. Nem igaz?" — kérdi kedves közvetlenséggel. 
Persze. Mindenkinek meg kellene élni. De miért pont a művészetből? — szeretném kérdezni. 
— Tessék elhinni, hogy én nagy kulturmissziót teljesítek. Mert vannak ám, akik berámázzák otthon a képeimet s igy olcsón jutnak a széphez, a művészihez! Mert az emberek szerelik a szépet, akárki akármit is mond! — jelenti ki és kidülleszti a mellét. 
Ránk köszön a Kucséber 
Szüleim hoztak hajdan kagylókkal, csigákkal kirakott dobozokat, melyeket á kucsébertől nyertek. Most márkás csokoládék, cukorkák vannak a kosarában. De kezében a régi vászonzacskó, benne összegöngyölt számók; A zsákocskába bele kell nyúlni s el kell találni a párost vagy páratlant, amiért siker esetén egy doboz bonbont nyerhet az ember. Hajdan, úgy látszik, a külcsín volt a fontos, most a belbecs, mert a dobozban most valódi cukrok vannak. „De hiába, nem játszik igy sem senki" — busong a kucséber, akinek apja is ugyanígy vitte a kosarat a nyakában, mert ez kérem! olyan dolog, ami apáról fiúra száll. Próbáltam már más mesterséget, de a szivem vagy a vérem mindig visszahúz ide a kosárhoz. Pedig nem lehet ebből megélni, gyerek is van oltson ... az a baj, kérem, hogy nem szerelnek mulatni az emberek, a kedv hiányzik. Igaz, nekem se nagyon van — felel önmagának. — Pedig ebből a zsákból nagy urak húztak valamikori Még a báró Podmaniczky is! dehát akkor még megvolt az Ősbudavára, a mai Állatkert helyén. Olyan volt az kérem, mint az Angol park. Minden férj, mikor elulazott az asszony nyaralni, kijött oda mulatni. Én nem tudom, kérem, ma nincsenek már szalmák sem? — fordul felém szemrehányóan. — Mert ahol férj- feleség ül, oda nem is érdemes menni. Az asszonyok nem engedik játszani a férjeiket. Pelig, látom, amint sok férj fájós szívvel néz á kosaram felé. 
— Hallottad? — mondja büszkén a feleségem. 
— Milyen jó, hogy velem jöttél? 
— Jó, — felelem és gyorsan kiszámítom, hogy a gyanútlan polgár, aki budai kiskocsmába megy egyhuszas (azaz 1 pengő 20 filléres) halászlét enni, ha nem vigyáz 8—10 pengőt is kiadhat, mert percenkint jönnek az asztalához a „művészek" különféle fogásokkal, trükkökkel. Házalók, illetve asztalozók, akik azt hiszik, hogy a borból származó esetleges jóhangulatból az ő részükre is jut vlami. Ugyanakkor, amikor a vendégek nagyrésze félliter bor mellett ül. Mert a bor az olcsó és sokáig tart. Persze vannak akiknek a félliter is megárt és nem tudnak ellentállni a különféle „művészek" inváziójának. 
És vájjon mit szól a nálunk olyan sokra tartott „idegen forgalom", akit a tenvérjósfól kezdve a tehetségtelen portrérajzolóig meg akar vágni, mintha ez is a vacsora mellé kijáró körítés lenne? Ami azért baj, mert az ember mégis csak azért megy a kiskocsmába, hogy egyék, s nem pedig, hogy megörökittesse magát utódjai számára, a és azonkivül pénzbe is kerül, kidobott pénzbe, mint a kapualjból előugrő portás érdeklődése, hogy taxit parnnesolok-e? 
— Nem, nem parancsolok semmit. Ellenben szerelnék egyszer a kiirt áron pengőhuszért halászlét enni 10% borravalóval, egy kenyérrel és egy korsó sörrel összesen kétpengőtiz. 

Köszönöm, alászolgája!

Fráter Lajos

Az Ujság 1933 augusztus 23.-i száma

TIBAI TAKÁTS JÁNOS: ARANYKACSA UTCA SARKÁN

Korabeli  fénykép..........

További Tibai Takáts festmények a Tabán Anno Galériában

INGYEN MOZI A TABÁNBAN

Ingyen mozi a Tabánban* 
 8 órai ujság 1921 szept 8



Mindössze ötven lépés választja el a főváros kavargó, törtető életétől. Vagy talán még annyi sem. S mégis, mintha egészen más világban járna az emter, ha odatéved. Budán, a Szarvas-térről vezet le a hegynek hullámvonalszerü szelíd ölelésében a szűk Kereszt-utca, a Tabán szélső  vidékének egyik határvonala, az egyemeletes és földszintes kis ódon, sárga házikók, meg a falba épített, karos gázlámpák csendes utcácskája. Vasárnap este van, nyugalom és zavartalanság mindenütt, csak a rohanó villamosok csilingelése hallatszik föl a kis utca végéről. Bandukolok fölfelé a hegynek, egyezerre egyik saroknál nem jutok tovább: a szük kis utca tele van emberekkel, s nind a szemközti egyemeletes ház ab’.ablakát lesik feszült figyelemmel. A kazettás kis ablakon lepedő függ, s valami fény dereug mögötte. Csak most látom-hogy a sötét tömeg rendes sorokban,  egészen otthonosan helyezkedett. el az utca a kövezetén: a legtöbbje székit, zsámolyt hozott magával, s miitha szinházban ülné nek, komolyan és megilletődötten figyelnek föl. A fény a lepedő mögött egyszerre csak kialszik  a .közönség" izgatottan fölneszei:
— Most, most
És csakugyan, az ablakban függő lepedőn — bizony halványan, szürkésen, — de azért kivehetően ! megjelenik egy parányi kis mozi kép, „Humoros", amint mondani szokták,' s a publikum kacagva mutogat a póruljárt betörőre, akinek elkapta a Ilábszárát a kutya. A kép változik, ,,'Természeti" következik, folyóvidék hegyekkel és — bizonnyal nem készakarva — sok-sok köddel. Ez azonban mindegy, a siker azért teljes. 
Egyszerre csak nagy zugás, zakatolás  a Szarvas-tér felől. Az utca végében mint-  egy mesebeli szörny lángoló szeme, feltűnik két villamos reflektor. Autó rohan felfelé a kapaszkodón, neki a tömegnek. Az emberek megdermedten ülnek a székeken, az ijedtségtől moccanni se tudnak, — a reflektor fénye már-már elérte őket, egy pillanat csak, egy pillanat . .  a soffőr egy merész rántással szűk kis közbe kanyarodik közvetlen a tömeg előtt. Nem történt semmi baj, a kocsi nagyot zökkent ugyan, de a helyzet mentve van, j a tabáni nép szuverenitásán nem esett sérelem, mindenki a helyén maradhatott, s a zakatoló gépkocsi már messze robog a kacagó, gyorsan élő, könnyelmű pestiekkel, fel a begynek a budai kis kocsmába. A Kereszt-utca közönsége még utánuk néz, sértődötten, szemrehányóan, de aztán helyre áll a nyugalom, az arcok az ablak felé fordulnak, s az önkéntes mozi  produkcióit tovább figyelik őszinte csodálkozással, elragadtatással. Történik pedig mindez Budapesten, a mozik és mozirendeletek agyonhajszolt városában, az 1921-ik esztendőbe, egy vasárnap este zavartalan csöndjében.