1909-ben egy havas decemberi éjszakán- a Csend ucca 1 sz házban az Athenaeum Nyomda kottaszedő nyomdászának családjába 10. gyermekként egy kislány született , akit Stefi névre kereszteltek a tabáni templomban...(Készült ez a blog anyám és nagyapám emlékére...)
Article and photo copying is prohibited

2018. február 28., szerda

AZ EST KÉPRIPORTJA 1933 OKTÓBER 1-ÉN

Holnap bezárják 
a Tabánban a 400 éves 
Mélypincét 
Megszűnnek a tabáni kiskocsmák

— Az Est tudósítójától —

Ez aztán az igazi »leépítés«, ami most a tabáni kis uccákban történik. Vannak uccák, amelyeket egészen kilakoltattak már, vannak házak, amelyekből már csak néhány tégla áll. Elbúcsúzhatunk a tabáni kocsmáktól is.
 Hétfőn reggel megszűnik a »Mélypince, hogy a város másik oldalán kezdje meg második életét Nemsokára követi a Mélypincét a többi. 
A kivégzés előtt álló tabáni kocsmáknál húcsúlátogatást tettünk. Krausz Poldi bácsihoz, a Mélypince híres gazdájához mentünk először. Poldi bácsi szomorú. Azt mondja fél Pesttől, egészen más világ vau odaát«. Egy erzsébetvárosi vendéglőt vett át, de az persze nem lesz már — »Mélypince«. 


— A »Mélypince« megszűnik a. Tabánnal együtt.Bródy Sándor, 

Krúdy Gyula tanyája 

Kár érte. Érdekes furcsa hely volt írók, újságírók, színészek kocsmája. Egy időben sok politikus is járt a »Mélypince« keskeny udvarába. A legkitartóbb vendégek közé- tartozott Bródy Sándor, A közelben lakott, a Rudasfürdö egyik fehérre meszelt szobájában; éjszaka, mielőtt hazament, mindig betért a »Mélypincéhez. Élete dolgait Poldi bácsival szerette megbeszélni. Szalonnát evett, könnyű bort ivott hozzá. Utolsó estéjét is a »Mély pincében töltötte, mielőtt nagybetegen bevitték a szanatóriumba. 


Krúdy Gyula volt a »Mélypince« másik nagy törzsvendége. Krúdy mulatozásainak végén mindig a »Mélypincé«-ben kötött ki Előfordult hogy elálmosodott a magányos iddogálásban, akkor Poldi bácsi meghívta egy kis alvásra is. A fehérhajú kocsmáros saját ágyát vetette meg az írónak. 

Nagy vendégkönyvben őrzi Poldi báesi vendégei aláírását. 
Szép Ernő verset' írt a könyvbe: 
A derék Krausz Poldi, 
Olyan magyar, mint Toldi, 

Jocó cigány emléke 


Festők rajzoltak a könyvbe, muzsikusok 

néhány sornyi kótát írtak bele. 

Kenyerét veszti a Kereszt téri Albecker- vendéglő megszűnésével a lekisérő ember. ősszel, télen, kora tavasszal lámpával állt a lekísérő a kocsma ajtaja előtt, várta a távozó vendégeket. Azokat, akik gyalog akartak lemenni, a rosszul világított zeg-

zugos uccák között, a lekísérő kísérte le. Erre többé nem lesz szükség, a Tabánt rendezni fogják, mindenütt ívlámpák világítanak majd, nem fog senki megbotlani a hepehupás tabáni járdán. 

Emlékkönyvben betű, rajz és kótafejek dicsérik a »Mélypincét. 

Sok szó esik ezeken a napokon egy öreg cigányról, Jocórót, aki híres alakja volt régebben a Tabánnak. A »Mélypincé-ben játszott évtizedeken át. Az volt a nevezetessége, hogy szívesebben muzsikált ingyen íróknak, mint pénzért másoknak. Amikor meghalt, kötetnyi cikk, nekrológ jelent meg róla. Emlékét azzal őrizte meg a »Mélypince, hogy azóta is csak egy szál cigány játszhatott ott. 
Külföldi lapokat mutat Poldi bácsi. Képek, cikkek a »Mélypincé-ről. A városnál is bemutatta ezeket. Hivatkozott arra, hogy a »Mélypince« idegenforgalmi szempontból is fontos, amellett épülete műemlék, hiszen 1549-böl származik. Hiába, nem nyilvánították műemléknek, a többszáz- éves házat a többi tabáni házzal együtt halálra ítélték. Hétfőn kirámolják az asztalokat, székeket s mire a stráfkocsik elindulnak a hídon át Pest felé, már dolgozni fognak a csákányok, 

A „Kakuk“ előkelő vendégei 


Nemsokára költözik a »Kakuk is. Híres, magyar szobája, amelynek mester- gerendáján sárga kukoricacsövek függnek, kissé távolabbra kerül. Itt nem bánatos «önki. Talán azért, inert csak hat -esztendő óta állt fenn itt a »Kakukt, Igaz, hogy a hat esztendő alatt kevés olyan előkelő külföldi járt Budapesten, aki meg ne fordult Volna a »Kakuk-ban. A vendégkönyvben megtalálni Gusztáv Adolf svéd királyi herceg, Sauerwein híres francia újságíró, Olga Csehova ée Harold Lloyd filmnagyságok alárását. Most is gyakran állnak meg az idegenforgalmi autókárok, hozzák az idegeneket, hogy a »Kakuk-ban megismerjék az igazi magyar kocsma tipusát. 


Avar Mihály Kereszt uccai híres vendéglője is költözik nemsokára. Kicsit feljebb megy a Csend uccába. Az étlapokon már külön rózsaszínű cédula figyelmezteti a vendégeket, hogy hurcolkodás lesz. 

Ép itt van a budai kucséber. Hát vele mi lesz! A kucséberek nem szeretnek átjönni a hídon. 
— Nem is megyünk Pestre, — mondja — Marad még Budán elég kocsma, majd azokba járunk. 

(Egyébként azonnal panaszkodni kezd arról, hogy nagyon megromlott az iparuk Az emberek nem játszanak ma már a kucsébernól, »Nincs is új kucsáber. Mi vagyunk még a régiek, ki bolond erre a pályára jönni !«) 


Búcsúzik a sramli is 


Bagyikné híres kocsmája megszűnt már itt. Bagyikné elköltözött. Másutt főzi a jó halpaprikást. Albecker a Kereszt téren még nyitva van, de csak napok, vagy hetek kérdése, mikor szalad le a redőny az Albecker-vendéglő ajtaja előtt. Van valaki aki nem ismeri a sramli-zenekart, amely az Albeckemél játszik? A sramli is búcsúzik a Tabántól, télen már más helyiségben éneklik német, magyar vidám strófáikat 


Kenyerét veszti a Kereszt téri Albecker- vendéglő megszűnésével a lekisérő ember. ősszel, télen, kora'tavasszal lámpával állt a lekísérő a kocsma ajtaja előtt, várta a távozó vendégeket. Azokat, akik gyalog akartak lemenni, a rosszul világított 

zegzugos uccák között, a lekísérő kísérte le. Erre többé nem lesz szükség, a Tabánt rendezni fogják, mindenütt ívlámpák világítanak majd, nem fog senki megbotlani a hepehupás tabáni járdán. 


L. T. 


Az utolsó nap estéje


A prímás még hűzza ,de háttérben pakolnak



Mulassünk még utoljára


Emeljük poharunk egy jobb világra


Azt húzd a fülembe, hogy lesz még tavasz ,lesz még nyár...


Sír a hegedű...


Albecker kapuja esti megvilágításban..


A  Mélypince utolsó éjszakája- hétfőtől már "bontási iroda"



Az Est 1933 október 1

2018. február 27., kedd

VERESS ELEMÉR:TABÁNI RÉSZLET



Dr Veress Elemér (1876 jan. 4. Kolozsvár - 1959 márc. 31. Szeged)

Orvos, egyetemi tanár, autodidakta festő. A híres magyar festőművész, Veress Zoltán (1868-1935) öccse.

Orvosi tanulmányait 1899-ban fejezte be a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen.

1900-ban Udránszky László élettani intézetében tanársegéd, 1906-ban magántanár, 1911-ben az élettan ny. rk. tanára Kolozsvárott, 1913-tól ny. r. tanár. 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején a bp.-i tanszékre kapott meghívást, azonban 1919 őszén ezt érvénytelenítették. 1921-ben Szegeden lett az élettan ny. r. tanára az élettani intézet igazgatója, 1931 – 32-ben az egyetem rektora. 1946-ban nyugalomba vonult. Széles körű munkássága az élettan legfontosabb területeit öleli fel.

Főbb művei: Az élettan tankönyve (Bp., 1913); Az izomnak meleggel előidézhető merevségéről különös tekintettel a merevedő izom élettani tevékenységére (Bp., 1922).

Elsősorban akvarelleket festett. Kedvenc témái a székelykapuk voltak.

Szegeden halt meg 1959 márc. 31.-én.