VISKÓ A GELLÉRTHEGYEN 1906

 

NE BÍRÁLJUK A BUDAI VENDÉGLŐKET!!

BUDAI VENDÉGLŐ 1930

Aszlányi Károly írása

Megjött a gólya, megjött a fecske, megjött a budai vendéglő. Télen a budai vendéglő alszik, Gyertyaszentelőkor kidugja az orrát, ha szép idő van, visszamegy. 

Tavasszal a budai vendéglőt tatarozzák. Ez már évek óta így van, ellentétben a budai vendéggel, amelyet évek óta nem tataroztak. 

A budai vendéglőre jellemző, hogy ablakában muskátli és étlap virít. A muskátlin virág, az étlapon árak nyílnak. Amikor szép idő van, kirakják az asztalokat, amikor csúnya idő van, tönkremennek. Ilyesmiről már neoprimitivizmus írni. 

Gázoljunk bele a tradíciókba, rántsuk le a leplet, valljuk be, állapítsuk meg, jelentsük ki: 

a budai vendéglő mint olyan, már rég nem olyan, mint volt. 

A budai vendéglő tulajdonosa pesti.

 Pincérei pestiek, 

vendégei pestiek .

A rendes, konzervatív budai polgár ki nem állhatja a lármás pestieket, inkább Pestre jár sörözni, minthogy találkozzék velük. 

A budai vendéglőben pesti jazz pesti dalokat ropogtat. Parkett, cocktail, tánc, frakk, autó- tábor jellemző a budai vendéglőre, manapság. 

Szép meleg estéken egész Pest Budára megy. Az egyik oldal üres, a másik oldal zsúfolt. Háztartási alkalmazottak a Gellérthegyen, urak és hölgyek a budai vendéglőkben szellőznek. Aki idegen Pest éjszakai életére kíváncsi, — Budára kalauzolják. Buda kis utcáin Pest jellegzetes figurái tűnnek elénk, a pesti forgalom Budán forog, a pesti lárma Budán tombol. A pesti utcák üresek, csöndesek és néptelenek, mint a budai utcák lennének, ha nem lennének olyanok, mint a pesti utcák. A pesti vendéglők elnéptelenednek, üresek, csöndesek, hangulatosak, mint a budai vendéglők lennének, há nem lennének olyanok, mint a pesti vendéglők, ha nem lennének olyanok, mint a budaiak. 

— Únom ezt a lármás várost, — mondja a balparton valaki, — átruccanok Budára. Igen ám, de ugyanakkor 500.000 ember gondolja, mondja és teszi ugyanezt. 500.000 ember ruccan át Budára, hogy egy kicsit egyedül legyen. Azonkívül átruccan a por, a lárma, a forgalom és átruccannak a horribilis árak és a pesti jassság, átruccan egész Pest a csöndes Budára, — a csönd, a hangulat és tiszta levegő ellenben vállat von és otthagyja őket és Pestre menekül. 

A budai vendéglőt az különbözteti meg tehát a pestitől, hogy olyan zsúfolt, mint a pesti vendéglő, olyan hangos, mint a pesti vendéglő, de sokkal drágább.

                       Dajkamese, hogy  a budai  vendéglőnek  speciális hangulata van. A macskát letapossák, a virágokat kitépik, a hangulatot lemészárolják a pestiek. Ha van valami, ami jellemző a budai vendéglőre, az nem lehet más, mint hogy hamisítatlan pesti jellegű zenés lokál, ahol esetleg, még le nem tépett és szét nem taposott fametszetek emlékeztetnek egy városrészre, amelyet Budának hívtak valamikor s amelyet repülőgépről néha még lehet látni, közelről azonban semmiesetre sem. 

Eljön a nap, midőn a budai vendéglőt már csak az fogja jellemezni, hogy Pesten van. 

Budapesti Hírlap, 1930. május (50. évfolyam, 98-122. szám)1930-05-18 / 112. szám

Az írás után alig 8 évvel  az ismert és sikeres író Aszlányi Károly szörnyethalt a dorogi országúton...