Egy budai család régi fényképalbumában érdekes felvételre akadtam. Fiatal főhadnagyot ábrázol, lovastiszti uniformisban. Francia nyelvű aláírása szerint az ábrázolt személy ,,a magyar légió huszár főhadnagya" (1 er lieutenant des hussards ä la légion hongroise).
Mellette a dátum: 1866. április.
Az egyenruha nem az osztrák „császárkabátja". (Magyar hadsereg, magyar huszárság ekkor, egy évvel a kiegyezés előtt, nincs.) A fényképész neve, a fényképezés színhelye s főként a kép hátán ábrázolt főhadnagy neve azonban megoldja a kérdéseket. A németországi Leobschütz helységben H. Möllendorf fényképész által készített fotó Károlyi Istvánt ábrázolja. Az egyenruha pedig a poroszosztrák háború során felállított Klapka légió huszár főhadnagyi uniformisa.
Mi mindenről mesél ez a megsárgult fénykép? Károlyi István (szül. Pest, 1845. február 3.) a 48-as nemzetőr őrnagynak, Károlyi Györgynek és annak a Zichy Karolinának a fia, akit Petőfi egyik híres versével köszöntött. Károlyi István a szabadságharc bukása után anyjával és testvéreivel együtt Svájcba került. Anyja itt a magyar emigránsok körének központját teremtette meg. Amikor 1866-ban Poroszország megtámadta Ausztriát, a, magyar emigráció reményei feltámadtak, hátha sikerül akkora katonai csapást mérni az osztrák birodalomra, hogy belerendül, s Magyarország visszanyeri függetlenségét? A magyar katonai megmozdulást az ugyancsak svájci emigrációban élő Klapka György, Komárom hős védője irányította.
Fennmaradt fotó a légió tisztjeirőlA megkésett vállalkozásról hadd álljon itt Heinrich Friedjungnak (1851—1920), a neves osztrák történetírónak „Harc a német hegemóniáért" c. művéből pár sor:
Bismarck, a vaskancellár és Klapka György már a poroszosztrák háború kitörése előtt megállapodtak abban, hogy Klapka megbízottai a poroszok magyar hadifoglyai között katonákat toborozhatnak egy Klapka által felállítandó Magyar Légió számára. 1866-ban, amikor Königgratznél a poroszok megsemmisítő csapást mértek I. Ferenc József seregeire, mintegy 50ezer hadifoglyot ejtettek. (Egyedül Königgratznél 22 ezer osztrák katona esett fogságba.) A hadifoglyok többsége sértetlen, a sértetlen foglyoknak pedig ötöd része magyar volt. A poroszok foglyaikat Sziléziába, Glogau, Neisse városokba vitték.
Klapka az emigránsokból és a poroszok magyar hadifoglyaiból egy 2 ezer főnyi sereget állított fel. Egy huszárosztaga, egy tüzérosztaga volt, a tetemes gyalogság mellett. (Károlyi István,
Tibor nevű bátyjával *együtt, Klapka lovasságánál kapott beosztást.)
Június 3-án vívták meg a königgrätzi csatát. Klapka július 27-én már 6 ezer létszámúra duzzadt seregével lépte át Porosz- és Osztrák-Szilézia határát, hogy onnan betörjön Magyarországba. Klapka seregének biztosítására Stolberg porosz tábornok a Teschen és a Kárpátok közé eső részt szállta meg.
Közben azonban a poroszok és az osztrákok között létrejött a fegyvernyugvás.
A magyar ügy látnivalóan megkésett. (Türr István ugyanakkor Belgrádban toborzott, hogy a Bánátot és Bácskát felszabadítsa az osztrák elnyomás alól.)
A Klapka-légió csak augusztus 3-án lépett magyar földre. Az északnyugati határmegyék színszlovák lakossága teljes érdektelenséggel szemlélte Klapka Magyar Légiójának behatolását. Fischer osztrák ezredes, Krakkó parancsnoka két zászlóaljjal indult a Légió ellen. Dél felől — Bécs, Pozsony irányából — tüzérséggel támogatott erős osztrák gyalogság vonult fel. Klapka Rosnau felé fordult. Gyakorlatilag: menekült.
Az osztrák történetíró kissé kárörvendve említi: Klapka egyetlen puskalövés nélkül vonult ki Magyarországról. Emberei elillantak . ..
Kossuth - akivel Klapka nem egyeztette felszabadítási tervét — még az osztrákoknál is keményebben bírálja Klapka balsorsú hadjáratát:
„... mintha a zászló becsületét meg lehetett volna menteni egy páratlanul nevetséges fiaszkóval..."
Mindenesetre a „porosz királyi pártütő csapatnak" megszervezése, fenntartása, hadművelete — amely a porosz királyságnak 250 000 tallérjába került —, a magyar közügyekre nem maradt hatástalan. Ezekben a hetekben — a budai királyi palotáról szólván — a Vasárnapi Újság ekként döngeti a cenzúra sáncait:
„A sokáig romban hevert s elhagyott budai királyi palota régen nem látott olyan fényes napokat és zajos életet, mint aminőknek most örvend, midőn a felséges uralkodó pár hosszabb időre Budára tette át fényes udvarát. S országszerte csak egy az óhajtás: vajha az új fénnyel a boldogság és megelégedés napjai is felvirradnának ..."
Az uralkodópár Bécsből Budára utazásának kissé menekülésszaga volt. Az emberek atyáik elmondásából még jól emlékeztek azokra az időkre, amikor Ferenc császár Bécsből Napóleon elől menekült... S Königgrätz nélkül aligha sietteti a kiegyezést I. Ferenc József.
Z. L.
Budapest folyóirat 1974 április
Klapka György rövid életútja
Azon hazánkfiai közt, kiknek 18 évi száműzetés után, alkotmányunk visszaállítása folytán, a fejedelmi szó ismét megnyitotta a hazai határ sorompóit, a legnevezetesb egyéniségek egyike kétségkivül Klapka György, kinek jelenlegi arczképét mutatjuk be olvasóinknak.
Klapka György 1820. april 7-én született Temesvárott, hol atyja polgármester volt. Gymnáziumi tanulmányait Szegeden végezte, honnan a karánsebesi katona-iskolába lépett s 1838-ban mint kadet a tüzérségbe, hol csakhamar kitüntette magát tehetségei, szorgalma s elevensége által. Minden erejét hadi tanulmányokra fordítván, 1842-ben hadnagyi rangot nyert s a magyar királyi nemes testörségbe vétetett föl. Öt évi szolgálat után, mint főhadnagy tétetett át a 12-dik határőr-ezredbe. Akkoriban a legjelesebb tehetségnek is kevés alkalma volt a kitünhetésre, s ö a szolgálat egyhangúságába belefáradván, még azon évben (1847.) kilépett a katonai szolgálatból. Ép en hosszabb külföldi útra vala indulandó, midőn a márcziusi események bekövetkeztek, minisztérium és abban külön magyar honvédelmi minisztérium alakult; s, Klapka letevén szándékáról Pestre sietett, szolgálatát most már hazájának fölajánlani.
Első küldetése inkább politikai, mint hadi volt. Gál Sándorral és Hajnikkal együtt vitte Batthyány kiáltványát a székelyekhez, mely ez ős magyar népnél mindenütt nagy lelkesedéssel fogadtatott. Nemsokára azonban tisztán katonai megbízatást is nyert. S ettőlfogva öt folyvást a katonai pályán találjuk, mint hü küzdőt a forradalmi harcz végéig, ki legutoljára tette le fegyverét, melyet a törvény és alkotmány védelmében rántott volt ki.
Már 1848 juniusában mint százados lépett a 6-dik honvédzászlóaljba; résztvett a déli táborozásban s jelesen Szent-Tamás ostromában. Szeptemberben örnaggyá lett s a komáromi vár erődítésein dolgozott; oktoberben pedig a pozsonyi sánczolások vezetésével bízatott meg. Novemberben mint táborkari főnök tétetett át Kiss Ernő hadtestéhez.
A moóri csata éjjelén érkezett Pestre, hogy a Schlick ellen induló Mészárosnál vegye át a táborkari főnökséget. A további hadműveletekre nézve az ő terve lőn elfogadva, s a siker meg is mutatta helyességét. Mészáros azonban megveretvén Kassánál, odahagyta a vezérséget, s az ideiglenesen
Vetternek átadott miniszteri tárcza átvételére Debreczenbe sietett, hadtestét Klapkára bizván, ki mint akkor már ezredes, átvette a vezérletet s megfordította Schlick szerencséjét. Az általa vívott tarczali, keresztúri és tokaji csaták voltak a fiatal honvédségnek tulajdonkép első győzelmei a rendes és fegyelmezett császári hadseregek fölött. Sikerült meggátolni Schlick átkelését a Tiszán, s időt nyerni Görgeinek, felsőmagyarországi hadjárata szerencsés befejezésére, kivel febr. 10-én egyesült Kassán. Dembinszky neveztetvén ki fővezérré, Klapka önálló működése is megszűnt, de jó hirnev(í~már meg volt alapítva. Dembinszky alatt résztvett a kápolnai csatában, hol 3000 emberével a jobb szárnyat képezte, s Verpelétet kell vala tartania. Görgei azonban, kinek ide kellett volna jőnie 10,000 emberével, nem jelenvén meg, Klapka három órai makacs csata után kénytelen volt visszavonulni.
A diadalmas tavaszi hadjáratban Klapka mint az I-sö hadtest vezére vett tevékeny részt. A tápió-bicskei csatában egy darabig maga volt Jellacsics ellen; visszanyomatván, a Ill-ik hadtest megérkeztével újra kezdte a csatát s meg is nyerte. Izsaszegnél a fővezér Görgei-, Damjanics- és Aulichcsal egyenlően osztozott a nap dicsőségében. Nagy-Sarlónál is a falu bevétele az ö része s érdeme volt.
Görgei ezalatt hadügyminiszterré lön kinevezve, de a hadseregnél akarván maradni, Klapkát küldötte helyetteseül Debreczenbe. Nagy tevékenységet fejtett ki a rendetlenségben talált ügyek rendezése és a hadjárat terveinek készítése körül egyaránt. Május végén, Buda bevétele után, Görgei személyesen akarván átvenni tárczáját, Klapka a komáromi vár s azzal a dunántuli hadjárat vezetésének átvételére küldetett. A hadjárat részleteibe bocsátkozni terünk szűk volta tiltja. Csak azt emiitjük, hogy midőn julius 11-kén a Duna jobb partjára szándékolt átkelés Görgeinek nem sikerülvén, a bal parton kényszerült visszavonulni, Klapka tábornok mint komáromi várparancsnok maradt vissza. A vár ereje 18,000 emberből, 14 lóból, 48 tábori és 350 várágyuból állott. A vár biztosításában, hadai begyakorlásában s átalában minden intézkedéseiben páratlan erélyt fejtett ki s nagy szakértelmet tanúsított.
Sietünk; a forradalom végjeleneteit nem ecseteljük. Görgei aug. 13-án letette a fegyvert; pár nap múlva Damjanich átadta Aradot. A többi hadtestek vezérei is kényszerültek követni a szomorú példát. Egyedül Komárom szűz falai védték még Klapkát. De egy elszigetelt pontot, legyen bármily erős, egy legyőzött forradalom után tartani lehetetlen.
Komárom, becsületes feltételek mellett, kapitulált oktober 2-kán. Klapka, kinek tábornoki rangja az osztrákok által elismertetend, Ujházy Lászlóval a polgári kormánybiztossal együtt, megkapta útlevelét azon kikötéssel, hogy rögtön külföldre utaznak s többé soha vissza nem jönek. A többinek szabad választás adatott a hazában maradni, vagy kimenni, — de ez utóbbi esetben vissza nem térni többé. Sokan ez utóbbit választották. Ezek, Klapka és Ujházy vezérlete alatt, Poroszországon át egyenesen Hamburgba mentek, hol Vámosy, magyar születésű nagv'kereskedő által s közbenjárására kitűnő vendégszerető fogadtatásban részesültek, sőt közülök azok, kiknek arra szükségök volt, pénz-segélyben is. Klapka innen, több társaival együtt Angliába ment, s mig Ujházy és vele az emigránsok egy nagy része Amerikába hajózott: Klapka, többi közt Szabó Imrével és Mednyánszki ezredessel Londonban maradt. Itt irta, 1850 tavaszán, eredetileg angolul, „Emlékiratait" a magyar szabad ság-háboruról, mely müve aztán németül is megjelent, s azon korszak történelmi forrásainak egyikét képezi.
Kevéssel ezután Svájczba, jelesen Genfbe tette át lakását.Itt ismerkedett meg Fazyval, Genf regenerátorával. E kitűnő egyéniség, ki 1830-ban, a juliusi forradalomban Páris barrikádjain harczolt X.Károly ellen,szülővárosát Genfet, a Kalvin-teremtette egykori kálvinista Rómát, az új idő követelményeihez képest anyagilag és szellemileg újjá teremtette. Az egykori, de már roskadozó s feleslegessé vált körfalakat leromboltatta, a várost újra rendezte, s neki egészen új tekintetet adott. A politikában szabadelvű mozgalmat inditott, az anyagi téren ipari és kereskedelmi vállalatokat teremtett. Ö volt többi közt a „Banque General Suisse" teremtője s gyors felvirágzásának eszköze, a mellett a város és kanton szellemi életének központja és valódi lelke.
Klapka megismerkedvén vele, Fazy őt, a Banque igazgató-tanácsosává tette, s a magyar „tábornok valóban jól megszolgálta e kitüntetést. A Banque érdekében számos fontos kiküldetést végzett, nagy utazásokat tett, főleg a Dunafejedelemségekbe és Keletre; valamint Angol és Olaszországba is. Összeköttetéseit jól fölhasználta a Banque ügyeinek s vállalatainak előmozditására. Konstantinápolyban ő létesitette a nagy fontosságú Banque Ottoman-t, mely fiók-bankja volt a svájczinak; valamint az ö ernyedetlen munkássága hozta létre a florencz arizzói vasutvonalat is.
De viszont ez iparvállalati missiókat politikai czélokra is föl tudta használni, sőr azok néha csak takarókul szolgáltak a fontosabb politikai küldetéseknek, melyeket főleg a Dunai fejedelemségekben végzett. Ekkor szoros összeköttetésben állt, előbb a Cavour-, majd a Minghetti-kormánynyal, s mint átalában a magyar emigratio több kiváló tagja, ő is sokat tett az olasz-egység s franczia politikai czéljainak előmozditására. Igy 1859 ben, a háború alkalmával, mely Ausztria ellen oly nagy sikerrel vívatott, a magyar leg'o szervezését Kossuthtal, Tiirrel, Klapka hajtotta végre.
A háború elmultával ismét visszatért Genfbe, állomására a Banquehoz. S genfi polgár is levén egyszersmind, kit a még folyvást mindenható Fazy emelt pártfogásával, megválasztatott a kanton „nagy-tanácsába" — azaz a törvényhozó-testületbe, mint Genf egyik képviselője. Ez időben azon emberek egyike volt, kik köztiszteletben állottak Genfben s befolyása nem csekéiy volt a város és állam ügyeire.
1864-ben azonban Fazy megbukott. Ez ember, ki annyi érdemet szerzett városa és hazája jólléte s fölvirágzása körül,' nagy hibákkal is birt, melyekkel eljátszotta polgártársai bizalmát és becsülését. Vállalatai szerencséje, melyek dúsgazdaggá, de egyszersmind felfuvalkodottá és telhet tlenné is tették,ellene fordult. R oppant házát egy szerencsejátékbank helyisgeül engedte át s általános volt a hir, hogy ez erkölcstelen üzelemből maga is nagy hasznot húz. A külföldi bankok, épen az ő személye miatt, megszakiták összeköttetéseiket a Banque General-la. S ez, hogy magát rehabilitálja és megmentse, kénytelen volt, szakitni teremtöjével s mindenható vezetőjével. Fazy — ki ha előbb hal meg, halhatatlan lesz vala Genf évkönyveiben, — most gyűlöltté lett a városban és államban; elvesztette politikai befolyását; teljesleg megbukott a következő választá soknál s magával rántotta bukásában barátjait, azok közt Klapkát is. Ez is kimaradt mind a választásokból, mind a Banque szolgálatából.
Klapka Francziaországba ment át s itt vette nőül D'Arbouin Inez kisasszonyt, egy franczia apától és angol anyától született hölgyet, ki mintegy 100,000 frank hozománynyal jött férjéhez.
A közben a porosz-olasz szövetség megköttetett Ausztria ellen. Mindent mozgásba akartak hozni e belül is annyira zilált állam ellenében. El volt végezve: megtámadni minden oldalról, kivül és belül. Olaszország Velenczénél, Poroszország északnyugaton ; SzerbiábaTürrt küldötték,Bukarestbe Ébert, készülni minden eshetőségre, — s végre magyar légiót akartak szervezni, mely a betörés esetében Magyarországot költse fel. A porosz kormánynak az olaszhoz intézett kérdésére, ez Klapka tábornokot jelölte ki a magyar légió szervezése- és vezetésére Klapka megjelent Berlinben, de a tervnek egyedül katonai kivit elére vállalkozott, annak politikai oldalára nézve azon két magyarra utalt, kik az olasz kormánynyal eziránt már egyezkedtek volt. Kossuth is felszólittatoti a részvételre; föltételei azonban elfogadhatla noknak találtattak Bismark által.
A porosz hadi tervek közöltettek Klapkával, ki Roon és Moltke terveire némi megjegyzéseket tett, mik elismeréssel fogadtat tak. Jelen volt a háború főbb mozzanataiban s Königgratznél is. A magyar légió is szervezve lön ezalatt. S a háború utolsó napjaiban meg is történt a belépés Magyarország földére. A fegyverszünet azonban gyors visszavonulásra kényszeritette. S ezt oiy szerencsésen tette, hogy egyetlen emberét sem vesztette el.
A háború után Magyarország állapota jobbra fordult. S most bizton várjuk, hogy Klapka is a hazatérők közt lesz és kitűnő tehetségeit itt hon hazája szolgálatára szentelendi. — Maga a tábornok egy franczia laphoz legközelebb intézett levelében a következőket irja:
,Szerkesztő ur! Örömmel üdvözlőm h,azám alkotmányának visszaállítását. Megelégedéssel értesültem a koronázási ünnepélyes tény felől, s mindenek felett örömmel üdvözlöm azon igazságos és kiengesztelő intézkedéseket, melyek azt követték. Remélem, hogy kinos küzdelmeink, s hoszszu szenvedéseink után Magyarországra nézve ,
jobb kor kezdődik, s elismerem, hogy minden jó hazafinak kötelessége támogatni, elősegitni a politikai és anyagi újjáalakulás nagy munkáját. — Tizenkilencz évi távollét után természetes, hogy élénk vágyat érzek újra láthatni hazámat. Igyekezni is fogok, hogy mihelyt magán ügyeim megengedik, haza mehessek, s remélem, hogy ott szives fogadtatásra találok. —
Brüssel,
1867. junius 22-kén. — Klapka György
Vasárnapi Újság 1867 június 30
Osztrákok ésmagyarok között akkor megszületett akiegyezés. Napjainkban magyar és magyar között vajon lehet-e remélni hasonlót ez ideológiailag kettészakított nyomorult hazában?
Azon hazánkfiai közt, kiknek 18 évi száműzetés után, alkotmányunk visszaállítása folytán, a fejedelmi szó ismét megnyitotta a hazai határ sorompóit, a legnevezetesb egyéniségek egyike kétségkivül Klapka György, kinek jelenlegi arczképét mutatjuk be olvasóinknak.
Klapka György 1820. april 7-én született Temesvárott, hol atyja polgármester volt. Gymnáziumi tanulmányait Szegeden végezte, honnan a karánsebesi katona-iskolába lépett s 1838-ban mint kadet a tüzérségbe, hol csakhamar kitüntette magát tehetségei, szorgalma s elevensége által. Minden erejét hadi tanulmányokra fordítván, 1842-ben hadnagyi rangot nyert s a magyar királyi nemes testörségbe vétetett föl. Öt évi szolgálat után, mint főhadnagy tétetett át a 12-dik határőr-ezredbe. Akkoriban a legjelesebb tehetségnek is kevés alkalma volt a kitünhetésre, s ö a szolgálat egyhangúságába belefáradván, még azon évben (1847.) kilépett a katonai szolgálatból. Ép en hosszabb külföldi útra vala indulandó, midőn a márcziusi események bekövetkeztek, minisztérium és abban külön magyar honvédelmi minisztérium alakult; s, Klapka letevén szándékáról Pestre sietett, szolgálatát most már hazájának fölajánlani.
Első küldetése inkább politikai, mint hadi volt. Gál Sándorral és Hajnikkal együtt vitte Batthyány kiáltványát a székelyekhez, mely ez ős magyar népnél mindenütt nagy lelkesedéssel fogadtatott. Nemsokára azonban tisztán katonai megbízatást is nyert. S ettőlfogva öt folyvást a katonai pályán találjuk, mint hü küzdőt a forradalmi harcz végéig, ki legutoljára tette le fegyverét, melyet a törvény és alkotmány védelmében rántott volt ki.
Már 1848 juniusában mint százados lépett a 6-dik honvédzászlóaljba; résztvett a déli táborozásban s jelesen Szent-Tamás ostromában. Szeptemberben örnaggyá lett s a komáromi vár erődítésein dolgozott; oktoberben pedig a pozsonyi sánczolások vezetésével bízatott meg. Novemberben mint táborkari főnök tétetett át Kiss Ernő hadtestéhez.
A moóri csata éjjelén érkezett Pestre, hogy a Schlick ellen induló Mészárosnál vegye át a táborkari főnökséget. A további hadműveletekre nézve az ő terve lőn elfogadva, s a siker meg is mutatta helyességét. Mészáros azonban megveretvén Kassánál, odahagyta a vezérséget, s az ideiglenesen
Vetternek átadott miniszteri tárcza átvételére Debreczenbe sietett, hadtestét Klapkára bizván, ki mint akkor már ezredes, átvette a vezérletet s megfordította Schlick szerencséjét. Az általa vívott tarczali, keresztúri és tokaji csaták voltak a fiatal honvédségnek tulajdonkép első győzelmei a rendes és fegyelmezett császári hadseregek fölött. Sikerült meggátolni Schlick átkelését a Tiszán, s időt nyerni Görgeinek, felsőmagyarországi hadjárata szerencsés befejezésére, kivel febr. 10-én egyesült Kassán. Dembinszky neveztetvén ki fővezérré, Klapka önálló működése is megszűnt, de jó hirnev(í~már meg volt alapítva. Dembinszky alatt résztvett a kápolnai csatában, hol 3000 emberével a jobb szárnyat képezte, s Verpelétet kell vala tartania. Görgei azonban, kinek ide kellett volna jőnie 10,000 emberével, nem jelenvén meg, Klapka három órai makacs csata után kénytelen volt visszavonulni.
A diadalmas tavaszi hadjáratban Klapka mint az I-sö hadtest vezére vett tevékeny részt. A tápió-bicskei csatában egy darabig maga volt Jellacsics ellen; visszanyomatván, a Ill-ik hadtest megérkeztével újra kezdte a csatát s meg is nyerte. Izsaszegnél a fővezér Görgei-, Damjanics- és Aulichcsal egyenlően osztozott a nap dicsőségében. Nagy-Sarlónál is a falu bevétele az ö része s érdeme volt.
Görgei ezalatt hadügyminiszterré lön kinevezve, de a hadseregnél akarván maradni, Klapkát küldötte helyetteseül Debreczenbe. Nagy tevékenységet fejtett ki a rendetlenségben talált ügyek rendezése és a hadjárat terveinek készítése körül egyaránt. Május végén, Buda bevétele után, Görgei személyesen akarván átvenni tárczáját, Klapka a komáromi vár s azzal a dunántuli hadjárat vezetésének átvételére küldetett. A hadjárat részleteibe bocsátkozni terünk szűk volta tiltja. Csak azt emiitjük, hogy midőn julius 11-kén a Duna jobb partjára szándékolt átkelés Görgeinek nem sikerülvén, a bal parton kényszerült visszavonulni, Klapka tábornok mint komáromi várparancsnok maradt vissza. A vár ereje 18,000 emberből, 14 lóból, 48 tábori és 350 várágyuból állott. A vár biztosításában, hadai begyakorlásában s átalában minden intézkedéseiben páratlan erélyt fejtett ki s nagy szakértelmet tanúsított.
Sietünk; a forradalom végjeleneteit nem ecseteljük. Görgei aug. 13-án letette a fegyvert; pár nap múlva Damjanich átadta Aradot. A többi hadtestek vezérei is kényszerültek követni a szomorú példát. Egyedül Komárom szűz falai védték még Klapkát. De egy elszigetelt pontot, legyen bármily erős, egy legyőzött forradalom után tartani lehetetlen.
Komárom, becsületes feltételek mellett, kapitulált oktober 2-kán. Klapka, kinek tábornoki rangja az osztrákok által elismertetend, Ujházy Lászlóval a polgári kormánybiztossal együtt, megkapta útlevelét azon kikötéssel, hogy rögtön külföldre utaznak s többé soha vissza nem jönek. A többinek szabad választás adatott a hazában maradni, vagy kimenni, — de ez utóbbi esetben vissza nem térni többé. Sokan ez utóbbit választották. Ezek, Klapka és Ujházy vezérlete alatt, Poroszországon át egyenesen Hamburgba mentek, hol Vámosy, magyar születésű nagv'kereskedő által s közbenjárására kitűnő vendégszerető fogadtatásban részesültek, sőt közülök azok, kiknek arra szükségök volt, pénz-segélyben is. Klapka innen, több társaival együtt Angliába ment, s mig Ujházy és vele az emigránsok egy nagy része Amerikába hajózott: Klapka, többi közt Szabó Imrével és Mednyánszki ezredessel Londonban maradt. Itt irta, 1850 tavaszán, eredetileg angolul, „Emlékiratait" a magyar szabad ság-háboruról, mely müve aztán németül is megjelent, s azon korszak történelmi forrásainak egyikét képezi.
Kevéssel ezután Svájczba, jelesen Genfbe tette át lakását.Itt ismerkedett meg Fazyval, Genf regenerátorával. E kitűnő egyéniség, ki 1830-ban, a juliusi forradalomban Páris barrikádjain harczolt X.Károly ellen,szülővárosát Genfet, a Kalvin-teremtette egykori kálvinista Rómát, az új idő követelményeihez képest anyagilag és szellemileg újjá teremtette. Az egykori, de már roskadozó s feleslegessé vált körfalakat leromboltatta, a várost újra rendezte, s neki egészen új tekintetet adott. A politikában szabadelvű mozgalmat inditott, az anyagi téren ipari és kereskedelmi vállalatokat teremtett. Ö volt többi közt a „Banque General Suisse" teremtője s gyors felvirágzásának eszköze, a mellett a város és kanton szellemi életének központja és valódi lelke.
Klapka megismerkedvén vele, Fazy őt, a Banque igazgató-tanácsosává tette, s a magyar „tábornok valóban jól megszolgálta e kitüntetést. A Banque érdekében számos fontos kiküldetést végzett, nagy utazásokat tett, főleg a Dunafejedelemségekbe és Keletre; valamint Angol és Olaszországba is. Összeköttetéseit jól fölhasználta a Banque ügyeinek s vállalatainak előmozditására. Konstantinápolyban ő létesitette a nagy fontosságú Banque Ottoman-t, mely fiók-bankja volt a svájczinak; valamint az ö ernyedetlen munkássága hozta létre a florencz arizzói vasutvonalat is.
De viszont ez iparvállalati missiókat politikai czélokra is föl tudta használni, sőr azok néha csak takarókul szolgáltak a fontosabb politikai küldetéseknek, melyeket főleg a Dunai fejedelemségekben végzett. Ekkor szoros összeköttetésben állt, előbb a Cavour-, majd a Minghetti-kormánynyal, s mint átalában a magyar emigratio több kiváló tagja, ő is sokat tett az olasz-egység s franczia politikai czéljainak előmozditására. Igy 1859 ben, a háború alkalmával, mely Ausztria ellen oly nagy sikerrel vívatott, a magyar leg'o szervezését Kossuthtal, Tiirrel, Klapka hajtotta végre.
A háború elmultával ismét visszatért Genfbe, állomására a Banquehoz. S genfi polgár is levén egyszersmind, kit a még folyvást mindenható Fazy emelt pártfogásával, megválasztatott a kanton „nagy-tanácsába" — azaz a törvényhozó-testületbe, mint Genf egyik képviselője. Ez időben azon emberek egyike volt, kik köztiszteletben állottak Genfben s befolyása nem csekéiy volt a város és állam ügyeire.
1864-ben azonban Fazy megbukott. Ez ember, ki annyi érdemet szerzett városa és hazája jólléte s fölvirágzása körül,' nagy hibákkal is birt, melyekkel eljátszotta polgártársai bizalmát és becsülését. Vállalatai szerencséje, melyek dúsgazdaggá, de egyszersmind felfuvalkodottá és telhet tlenné is tették,ellene fordult. R oppant házát egy szerencsejátékbank helyisgeül engedte át s általános volt a hir, hogy ez erkölcstelen üzelemből maga is nagy hasznot húz. A külföldi bankok, épen az ő személye miatt, megszakiták összeköttetéseiket a Banque General-la. S ez, hogy magát rehabilitálja és megmentse, kénytelen volt, szakitni teremtöjével s mindenható vezetőjével. Fazy — ki ha előbb hal meg, halhatatlan lesz vala Genf évkönyveiben, — most gyűlöltté lett a városban és államban; elvesztette politikai befolyását; teljesleg megbukott a következő választá soknál s magával rántotta bukásában barátjait, azok közt Klapkát is. Ez is kimaradt mind a választásokból, mind a Banque szolgálatából.
Klapka Francziaországba ment át s itt vette nőül D'Arbouin Inez kisasszonyt, egy franczia apától és angol anyától született hölgyet, ki mintegy 100,000 frank hozománynyal jött férjéhez.
A közben a porosz-olasz szövetség megköttetett Ausztria ellen. Mindent mozgásba akartak hozni e belül is annyira zilált állam ellenében. El volt végezve: megtámadni minden oldalról, kivül és belül. Olaszország Velenczénél, Poroszország északnyugaton ; SzerbiábaTürrt küldötték,Bukarestbe Ébert, készülni minden eshetőségre, — s végre magyar légiót akartak szervezni, mely a betörés esetében Magyarországot költse fel. A porosz kormánynak az olaszhoz intézett kérdésére, ez Klapka tábornokot jelölte ki a magyar légió szervezése- és vezetésére Klapka megjelent Berlinben, de a tervnek egyedül katonai kivit elére vállalkozott, annak politikai oldalára nézve azon két magyarra utalt, kik az olasz kormánynyal eziránt már egyezkedtek volt. Kossuth is felszólittatoti a részvételre; föltételei azonban elfogadhatla noknak találtattak Bismark által.
A porosz hadi tervek közöltettek Klapkával, ki Roon és Moltke terveire némi megjegyzéseket tett, mik elismeréssel fogadtat tak. Jelen volt a háború főbb mozzanataiban s Königgratznél is. A magyar légió is szervezve lön ezalatt. S a háború utolsó napjaiban meg is történt a belépés Magyarország földére. A fegyverszünet azonban gyors visszavonulásra kényszeritette. S ezt oiy szerencsésen tette, hogy egyetlen emberét sem vesztette el.
A háború után Magyarország állapota jobbra fordult. S most bizton várjuk, hogy Klapka is a hazatérők közt lesz és kitűnő tehetségeit itt hon hazája szolgálatára szentelendi. — Maga a tábornok egy franczia laphoz legközelebb intézett levelében a következőket irja:
,Szerkesztő ur! Örömmel üdvözlőm h,azám alkotmányának visszaállítását. Megelégedéssel értesültem a koronázási ünnepélyes tény felől, s mindenek felett örömmel üdvözlöm azon igazságos és kiengesztelő intézkedéseket, melyek azt követték. Remélem, hogy kinos küzdelmeink, s hoszszu szenvedéseink után Magyarországra nézve ,
jobb kor kezdődik, s elismerem, hogy minden jó hazafinak kötelessége támogatni, elősegitni a politikai és anyagi újjáalakulás nagy munkáját. — Tizenkilencz évi távollét után természetes, hogy élénk vágyat érzek újra láthatni hazámat. Igyekezni is fogok, hogy mihelyt magán ügyeim megengedik, haza mehessek, s remélem, hogy ott szives fogadtatásra találok. —
Brüssel,
1867. junius 22-kén. — Klapka György
Vasárnapi Újság 1867 június 30
Osztrákok ésmagyarok között akkor megszületett akiegyezés. Napjainkban magyar és magyar között vajon lehet-e remélni hasonlót ez ideológiailag kettészakított nyomorult hazában?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése