A Citadella Budapest XI. kerületében, a Gellért-hegy tetején fekvő erőd, melyet az 1848-49-es szabadságharc leverése után, 1854-ben emelt a Habsburg uralkodóház. Az UNESCO a budai Várheggyel és a Duna két partjának panorámájával együtt a Gellért-hegyet 1987-ben a Világörökség részévé nyilvánította.
A citadella olasz szó fellegvárat jelent, azaz várszerű magaslati erődítményt vagy egy város legmagasabb pontján emelt, fallal körülvett, védhető részt.
Az erőd építésének oka[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A 220 méter hosszú, 12–16 méteres falmagasságú erődöt Julius Jacob von Haynau építtette, akinek a nevéhez az 1848-49-es forradalmat és szabadságharcot követő megtorlás fűződik. Különlegessége, hogy a szokásos erődöktől eltérően nem az alatta elterülő város megvédése céljából épült, hanem épp ellenkezőleg: a Citadellának szánt szerep a pesti lakosság megfélemlítése volt. Erről tanúskodnak a városra néző ágyúállások is, ám szerencsére az ágyúkat kizárólag díszlövések leadására használták.
Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A Citadella erődjét az 1854-es létesítésekor, egy ókori eraviszkusz településre, az oppidum maradványaira építették rá, amelyek ezért jórészt megsemmisültek.
Searchtool right.svg Lásd még: Gellért-hegyi oppidum
Buda török megszállása idején a Gellért-hegy tetején álló keresztény kápolna helyére palánkvárat építettek a törökök. 1813 és 1815 között József nádor javaslatára a palánkvár helyére egyetemi csillagvizsgáló épült a helyén. A Csillagdát három európai uralkodó I. Sándor orosz cár , I. Ferenc osztrák császár és magyar király és III. Frigyes Vilmos porosz király jelenlétében 1815-ben avatták fel , akik a napóleoni háborút lezáró Szent Szövetség megkötésére gyűltek össze, és utaztak Budára a létesítmény megnyitásra.
Buda várának 1849-es ostrománál a magyar honvédsereg katonái az ostromágyúkat a Gellért hegyen, az egyetemi Csillagda épületének közelében állították fel, bár erről a csillagda munkatársai megpróbálták lebeszélni a honvédeket. Az osztrák tüzérség válaszcsapásainak következtében a csillagászati intézmény épülete teljesen megsemmisült, a súlyosan sérült épületeket az ostrom alatt kifosztották.
Az ostrom tapasztalatai után, a gyászos emlékű Bach-korszakban a bécsi haditanács úgy határozott, hogy a korszerűtlen budai vár helyett egy jól védhető, a hadászati elveknek megfelelő erődrendszert kell kiépíteni Pest–Buda köré – célja a külső ellenség visszaverése és a belső forradalomra hajlamos magyar lakosság megfékezése. Ennek első erődjét a Gellért-hegyen kezdték megalapozni Emmanuel Zitta osztrák hadmérnök tervei alapján 1850-ben. A munkálatok költségeire kétszázezer forintot rendelt Ferenc József osztrák császár. A Citadella helyét az 1849-ben elpusztított Csillagda [2][3] és a körülötte lévő virág- és szőlőskertek területén jelölték ki. A csillagda romjait felrobbantották. A tervek szerint a 220 méter hosszú, 60 méter széles, 4 méter vastag kőfalakkal védelmezett erőd lőrései mögé 60 korszerű ágyút helyezhettek el. Négy esztendő múltán már bevonulhatott kazamatáiba az osztrák katonaság, akiknek ágyúi fenyegetően néztek a túlparti Pest városára. Az erődrendszer többi része sohasem készült el, mivel a Monarchia hadvezetése végül Komárom városa körül készítette el az „utolsó védőbástyát”.
A Citadella a zsarnokság és az abszolutizmus szimbóluma lett a magyarok szemében.
A gyűlölt osztrák erőd az 1867-es osztrák-magyar kiegyezéssel elvesztette hadászati célját, de a katonaság csak 1899-ben vonult ki falai mögül.
Ekkor a lelkes budapesti lakosság nyomására jelképes bontásokat végeztek a bejárata feletti falrészen, de az egész gyűlölt erődítmény lebontására nem volt elegendő anyagi forrás. Utolsó katonai jellegű használata a második világháborúban, Budapest 1944–45-ös védelmében a támadó Vörös Hadsereggel szemben történt, amikor a német és magyar csapatok légvédelmi bázisául szolgált, míg kazamatáiban raktárakat és sebesültellátó helyet rendeztek be. A harcokban megsérültek védművei, ennek nyomait még napjainkban is jól lehet látni.
A GELLÉRTHEGYI CZITADELLA LEBONTÁSA.
(Vasárnapi Újság 1899 május 7 46. évfolyam 10.szám)
A Duna festői panorámája nem sokára el fogja veszteni egyik érdekes díszét, a gellérthegyi czitadellát. A festői szépségű, hatalmas sziklahegy tetején emelkedő erődöt ugyanis lebontják s a hegytető valószínűleg helyet ad egy nagy nemzeti emlékműnek, melynek eszméje már évek óta foglalkoztatja az illetékes köröket.
A 224 méter magas Szent-Gellérthegynek igen változatos története van. Nevét Szent Gellért püspöktől nyerte, a kit a pogány magyarok vagy besenyők a meredek szikla ormairól taszítottak alá a Dunába 1046 táján. A később aztán kereszténységre tért nép a vértanú-halált szenvedett püspök nevéről keresztelte el a hatalmas dolomit szikla-hegyet, emlékére pedig a hegy nyugati oldalán kápolnát emeltek, melyet a törökök pusztítottak el közvetlenül a mohácsi vész után. Az 1813-ik évben csillagvizsgálóintézetet állítottak fel a hegy ormán. Ez időben helyezték ugyanis vissza Budára Nagyszombatból a tudományos egyetemet, s József nádor kezdeményezésére oda építették az egyetemi csillagvizsgálót, a hol most a czitadella fő erődé áll. 1815 október 15-én ünnepélyesen fel is avatták az első magyarországi csillagdát, a mely az akkori időben nagy hírre tett szert kitűnő műszereivel, de még inkább sikeres megfigyeléseivel.
Az 1848—49-iki szabadságharcz alkalmával azonban a magyar csapatok szállták meg a csillagda melletti tetőzetet s 1849 május 5-ikén meg is kezdték a budai vár lövetesét, a honnan zápor
módra hullottak vissza a golyók, veszélylyel fenyegetvén a csillagdát is. Az akkori segédcsillagász, Montedegói Albert Ferencz azonban előtte való éjjelen lehordatta a nagybecsű műszereket a hegy tövében fekvő Rudas-fürdő pin-czéjébe. Csak évek múltán vitték vissza a megmentett tárgyakat az egyetemre, a hol azokat ma is őrzik.
Az elpusztult csillagvizsgáló lebontása után a Bach-korszak katonai kormányzósága elhatározta, hogy a hegy ormán egy nagyobb erődöt emeltet, a honnan az egész fővároson és vidékén harczászatilag uralkodni lehessen. Az elkészült tervek alapján hét év alatt épült föl a hatalmas czitadella, melyet a nem rég elhunyt építési vállalkozó, Kasselik Ferencz épített mintegy hat milliónyi költséggel. 1854 június havában vette birtokába a katonaság, s mintegy 60 ágyúval szerelte fel. Negyvenöt évi fennállása alatt az erőd falait ellenséges golyók nem érték, a hadi eszközöknek az utóbbi évtizedek alatt történt óriási tökéletesedése pedig teljesen megszüntette a czitadella jelentőségét úgy támadás, mint védelem esetére.
Az 1889-iki év végén kezdett Budapest székesfőváros tanácsa az új városszabályozási tervezetek kivitele alkalmából azon eszmével foglal-kozni, hogy a laktanyákat a városon kívül helyezi, illetőleg építi fel. S ezen terv királyi jóváhagyást nyervén, gróf Pejacsevics táborszernagy budapesti hadtestparancsnok fölterjesztésére elhatároztatott a czitadella erőd jellegének megszüntetése is. Hosszas átvételezési tárgyalások után a múlt év október havában kimondta a főváros az erőd lebontását, 1899 február 23-án vonult ki belőle az utolsó őrség, mely után megkezdte a csákány pusztító munkáját.
A szent gellérthegyi czitadella 220 méter hosszú erőd, melynek szélessége 45 és 60 méter között váltakozik, csupa terméskőből építve. Hosszúkás, sarkos törésű falaiból két bástyakiszögellés nyúlik ki, a mely mintegy 12—16 méternyire emelkedik ki a föld felszínétől. Az egyik bástyakiszögellés éjszakra, a királyi palota felé néz, a másik pedig délre, Promontor felé. Az erőd keleti végén félköralakú bástyafal néz a vámháztérre, míg a tulajdonképpeni erőd, az úgynevezett czitadella, a
czitadella a svábhegyi (nyugati) oldalon emelkedik ki két emeletnyi magas falaival félkörben húzódva. A két és fél méter vastag fallal körülkerített erődnek nagy, 115 méter hosszú feltöltött udvara van, a melynek színvonalától még mintegy hat méterre emelkednek ki a bástyafalak. E falazat úgy az éjszaki, mint a déli oldalon 12—12 bolthajtású ív által volt tagolva, minden ivezet közepén egy nagyobb lőrésű ablakkal, oldalain pedig két kisebb lőréssel. A vámháztérre néző félkörű bástya falazatán, 9 ivezet alatt 3—3 kisebb lőrés volt vágva. A Svábhegy felé néző oldalon emelkedett maga a központi erőd, az udvartól egy négy méteres sáncz által elválasztva, melyen át felvonó hidon lehetett bejutni az erődbe. A két emeletes erőd belseje szolgált a katonaságnak kaszárnyául s e czélra mintegy 128 kisebb s nagyobb kazamata-szerű helyiség volt benne. E központi erőd falai három méternyi vastagok s a svábhegyi oldalra nyiló oldalról a hegy, lassú emelkedése miatt, jobban megközelíthető lévén, még egy öt méter szélességű sáncz által is védve voltak. A központi erőd közepén egy kisebb udvar állott, a mintegy 80 méter mélységre nyúló cziszternával, melyben még ma is három méteres viz van. A félkörű bástyaolda-
svábhegyi (nyugati) oldalon emelkedik ki két emeletnyi magas falaival félkörben húzódva. A két és fél méter vastag fallal körülkerített erődnek nagy, 115 méter hosszú feltöltött udvara van, a melynek színvonalától még mintegy hat méterre emelkednek ki a bástyafalak. E falazat úgy az éjszaki, mint a déli oldalon 12—12 bolthajtású ív által volt tagolva, minden ivezet közepén egy nagyobb lőrésű ablakkal, oldalain pedig két kisebb lőréssel. . A két emeletes erőd belseje szolgált a katonaságnak kaszárnyául s e czélra mintegy 128 kisebb s nagyobb kazamata-szerű helyiség volt benne. E központi erőd falai három méternyi vastagok s a svábhegyi oldalra nyiló oldalról a hegy, lassú emelkedése miatt, jobban megközelíthető lévén, még egy öt méter szélességű sáncz által is védve voltak. A központi erőd közepén egy kisebb udvar állott, a mintegy 80 méter mélységre nyúló cziszternával, melyben még ma is három méteres viz van. A félkörű bástyaolda-Ion elhelyezett ágyúüteg volt a legerősebb a czitadellában, a mely teljes felszerelésekor 248 darab ágyút számlált. A felső udvar magaslatáról 35 lépcső vezetett le a királyi várpalotára néző főbejárat kis udvarába, melyben a kapuőrség lakása volt.
Az erőd végleges átadása alkalmával a katonai hatóságnak egyik fő kívánsága az volt, hogy a czitadella falainak egyes helyeken lévő megbontása által, szüntessék meg annak erőd jellegét. E végett a székes-főváros tanácsa, illetve mérnöki hivatala, a katonai hatóságok által kijelölt helyeken a bontást 1899 február 26-án meg is kezdette s a munkálatot a bontási vállalkozó a múlt héten befejezte. A Promontor felé néző déli bástyafalat hatvankét méter hosszúságban megbontották s a főkapu-zat feletti falazaton pedig egy kilencz méter széles rést ütöttek. Kibontották továbbá a fő-erődöt körűivevő úgynevezett gyémántsáncz záró falait s a főerőd Zugliget felé néző oldalának falát, három kazamatát is leromboltak. A bontási munkálatokkal mintegy 2000 köbméternyi kőanyagot szedtek ki a bástya falaiból falaiból
s ezzel a czitadella erőd jellege meg is szűnt.
A gyönyörű sziklahegy pedig akadálytalanul szolgálhat majd ezután természeti szépségekkel megáldott oldalaival igaz rendeltetésének, mint üdülőhely, hogy egykor igaz díszére váljék páratlan fekvésű fővárosunknak.
Budapest főváros tanácsa a gellérthegyi czitadella lebontása alkalmából elkészíttette annak szabályozási tervezetét is. E szabályozási munkálatokat a most épülő eskütéri híd budai oldalánál a következő héten kezdik meg. lerobbantván a hegy alányúló részéből annyit, a mennyi a nagy forgalmú hely kiszélesítésére szükséges.Mikor a fővárosi tanács e szándéka annak idején nyilvánosságra jutott, a magyar mérnöl:- és építész-egy let, mint egyik hivatásos közremun-kálója a főváros fejlesztésének, azonnal pályázatot hirdetett a maga körében arra nézve, hogy miként lehetne egy monumentális műépítmény emelésével a szabályozás alá eső területet díszíteni. A pályázat aranyérmét és 1200 frt-os utazási ösztöndíját Vágó László nyerte el a bíráló-bizottság egyhangú véleménye szerint. A tervezet szerencsésen oldja meg a kitűzött kérdést, e festői szépségekkel megáldott hegyoldalnak művészi kiképzését. A műépítészeti szépségekben gazdag tervezet épen az eskütéri hid tengelyébe helyezi a főépítményt, a mely két hatalmas toronyból állana. Két oldalán emelkedő lépcsőzet vezetne fel a hegy parkozott oldalán a felső oszlopsorokkal díszített terraszra. A két torony közötti részt egy ivezet kötné össze kagylószerű mélyedéssel, a melyben lenne majd elhelyezhető Szent Gellért püspök szobra. A torony belsejében folytonosan személyfelhúzó járna. Az emlékmű két oldalpárkányát lépcsőzetesen emelkedő vízesés képezi. Szent Gellért püspök szobrától széles lépcsőzet húzódna alá, két oldalra terelvén a közlekedőket. Az első terrasz hid felé néző oldalán pedig szobrászati doniborműveket helyezne el a tervező. A nagyméretű mű a jelenlegi szerpentin-gyalogút mellett végződnék s körülbelül a most lebontás alá kerülő hegyoldali házsorokig emelkednék, mi által rendkívül emelné monumentális építményekben úgy is szegény fővárosunk emez egyik legszebb pontját.
Paur Géza.
Végül is nem Vágó terve került kivitelezésre:GELLÉRT SZOBOR(Harry-n /flickr)
ISMÉT HARC A CITADELLA KÖRÜL
(Origo 2014 május 30)
Továbbra sem látogatható a Citadella, mivel a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. a rendőrség segítségét kérte, mert korábban több alkalommal sem sikerült megegyeznie a jogtalan használókkal a terület visszaadásáról. A végrehajtási eljárás miatt hétfő reggeltől senkit nem engednek a területre.
Az MNV az MTI keddi megkeresésére azt közölte: a vagyonkezelő azon van, hogy minél hamarabb látogatható legyen a Citadella, de amíg a műszaki felmérések folytatódnak - számításaik szerint tizenöt napig -, addig ez nem lehetséges.
Az MNV hétfőn azt közölte, hogy azért "ragaszkodik a visszavételhez", mert az Emberi Erőforrások Minisztériumának megállapítása szerint a Citadella használata, illetve hasznosítása nem felel meg a világörökségről szóló törvény rendelkezéseinek. A jogszabály előírja, hogy a területet egyetemes és nemzeti értékeit megőrizve kell használni, bemutatni, fenntartható módon fejleszteni vagy szükség szerint helyreállítani.
A hatósági helyszíni szemlék azonban megállapították, hogy az ingatlanon évtizedek óta nem volt jelentősebb felújítás, helyreállítás – tudatta a vagyonkezelő. A közlemény szerint a bérlők elvégezték ugyan a szükséges karbantartásokat és alkalomszerű javításokat, de "lényegében csak az üzleti érdekeiket érintő beruházásokat hajtották végre". A Citadellán lévő reklámok és feliratok többsége elhelyezésével és látványával megbontja a világörökségi helyszín egységes megjelenését, és esetenként károsítja a várfalakat is – tették hozzá.
Az MNV idén márciusában felszólította a Citadella bérlőit, hogy április 30-áig kiürítve adják át a területet. Arról is tájékoztatta őket, hogy ha átadási kötelezettségüknek nem tesznek eleget, akkor végrehajtást kezdeményez ellenük.
Jelentősen lassította a terület átvételét, hogy a kerület jegyzője 2013. november 5-én ideiglenes használati engedélyt adott a Citadella bérlőinek. Amint ez az MNV tudomására jutott, azonnal eljárást indított a XI. kerületi önkormányzat vagyonkezelői szerződésének megszüntetéséért, és a kerület vagyonkezelői joga idén január 17-én meg is szűnt. A közlemény szerint "a terület konkrét vagyonkezelő felé történő átadása egyeztetés alatt van, az ezzel kapcsolatos tárgyalások folyamatban vannak".
A létesítmény éttermét üzemeltető cég, a Gastro-Top Kft. ügyvezetője, Magyar Istvánné ugyanakkor hétfőn törvénytelennek nevezte az eljárást. Azt mondta: 2013 októberében határozat született, amely a 2014 decemberében hatályba lépő világörökségi törvényre hivatkozva rendelkezik arról, hogy a Citadella használóinak el kell hagyniuk a területet, mert birtokba akarja venni a MNV Zrt. Magyar Istvánné szerint ez november 11-én maradéktalanul teljesült, a használók birtokba adták az MNV-nek a Citadellát, az MNV pedig vagyonkezelésbe a XI. kerületi önkormányzatnak adta tovább. Az önkormányzat ezután hasznosítási szerződést kötött a területre. Az ügyvezető szerint ennek ellenére folyik a mostani eljárás, és a novemberi végrehajtást akarják újrafoganatosítani, amire nincs magyarázat.
Virtuális séta a Citadella körül
Forrás:-Vasárnapi Újság 1899 május 7
-Wiokipédia
-Origo
.FOTÓK=Wikipedia
.jpg)
