1909-ben egy havas decemberi éjszakán- a Csend ucca 1 sz házban az Athenaeum Nyomda kottaszedő nyomdászának családjába 10. gyermekként egy kislány született , akit Stefi névre kereszteltek a tabáni templomban...(Készült ez a blog anyám és nagyapám emlékére...)
Article and photo copying is prohibited

2013. október 31., csütörtök

HOSSZÚLÉPÉS,AVAGY BORSÉTA BUDÁN


BORÁSZBÁSTYA




Hosszúlépés

- Az egykori budai szőlőskertek nyomában -

Aki ma ránéz Budapest utcáira, nehezen tudja elképzelni, hogy valaha a Tabán lankáin, a Gellérthegyen, a Bocskai-Budaörsi-Karolina utak háromszögében, Terézvárosban vagy akár Ferihegyen kiváló szőlőskertek burjánzottak. Ahogyan az is furcsa lehet, hogy nem is annyira magyar, mint inkább szerb vagy német szavakat lehetett hallani a tőkék közül. Pedig a budai bor egészen a 19. század végéig jól menő (jószerével rác és sváb) divatcikk volt, amit 1880-ra a filoxéra nevű szerkesztő húzott ki a sorból.
Ma, amikor az autochton, azaz őshonos szőlőfajták, mint például a kadarka reneszánszát éljük – szemben az unásig ismert cabernet-kel és merlot-kal –, igazán van okunk végigjárni e fajták lakhelyét, néhai budai borvidékünk rég elfeledett színtereit. Sétánk a Budai Váron és a Tabánon át a Gellérthegy rejtett zugaiba vezet, ahol fény derül arra is, mi a csiger, hol éltek a „kutya rácok”, hogyan hamisították eleink a borokat és hogyan igyekezett életben maradni a budai Grinzing a filoxéra pusztítása után.

A séta végén a Vinopolis jóvoltából egy pohát borra és borkorcsolyára invitálunk minden megszomjazott sétálót!

 Kivel járunk?
Magyar Kornélia borblogger

Kinek ajánljuk a sétát?
– Azoknak, akik értenek a borokhoz.
- Azoknak, akik nem értenek a borokhoz.

Találkozó: I. kerület, Dísz tér, a 16-os busz megálllójában.

Időtartam: 2 óra

Távolság: 2-2,5 km

Fizikai nehézség: dimbes-dombos


PARTNERÜNK:

Forrás.www.hosszulepes.org

HIRDETÉS BUDAPEST ANNO 1873-1880

Avagy dübörög a Deák-féle kiegyezés , a monarchián belül  az egyesült Buda és Pest elindul  a kapitaéizmus útján  a világvárossá válás felé.Eleinte németül, később magyarra váltva. Akkor már volt Zwackunk és és még Ganz Ábrahám gyára is felfelé tört.

Forrás . Budapesti Czím  és lakjegyzék 1873-80




























LEÜLNI KRÚDY MELLÉ EGY FRÖCCSRE




Sok jó dolog van Óbudán, a város egyik legélhetőbb részében. Vannak hegyei, van folyója és van szigete is, no és van jó kis kulturális élete.

Amelynek szervezői pedig még tavaly ránéztek az évfordulónaptárra, és megállapították, hogy 2013 többek között arról is szólhatna Óbudán, hogy 80 évvel ezelőtt, egy vélhetően madárfüttyös májusi hajnalon itt halt meg Krúdy Gyula. Aki most egy teljes évet kapott a III. kerülettől.


                                    A Templom utcai ház...

A HÉV-en néha eszembe jut, hogy milyen is lehetett, amikor a napközbeni előleg- és honoráriumvadászat után a sorsával megbékélt író némi pénzzel a zsebében kiballagott a Margitsziget Óbuda felé eső partjára, ahol ott pipázgatott kedves csónakos embere (aki jobb napokon egészen magas bevétellel gyarapodhatott, máskor meg csak úgy átvitte az írót), és elindultak a korán leszálló, a hegyek felöl már hűvös levegőt hozó estében a túlpartra. Ahol akkor még úszó vízimalmok is előfordulhattak, de HÉV még nem volt, mert az csak a Filatorigáttól indult Szentendre felé. Krúdy viszont a partra lépve mindjárt kedves vendéglői felé vette az irányt, ahol már várták jó emberei azokkal a történetekkel, amelyek aztán beépültek a másnap leírt szövegekbe.

 Nemrég avatott Krúdy szobor Óbudán (Szindbád)

    Arról, hogy meddig kalandozott el az író Óbudán, nem nagyon lehet tudni. Vélhetően a civilizáció határait mindig pontosan jelző utolsó kocsma magasságát nem nagyon hagyhatta el. Az pedig az egykori Megyeri révnél, a marhakereskedőknek épült Bivalyos csárda volt a 30-as években már csónakházakkal teli Rómain, ahol még öt csárda és két vendéglő várta a vendégeit. A Bivalyos még működik, mégis a Fellini Római Kultúrbisztróban olvasnak fel néhány alkalommal novellákat a Krúdy-év egyik kedves mellékprogramjaként. A partra állított öreg lakókocsi köré szerveződött kocsmába a Platán Könyvtár is kitelepül nyárra, így Egger Géza színész úr távoztával is marad szellemi táplálék bőven.

Óbuda belvárosa a hajómalmokkal a XIX. század utolsó harmadában (fotó: Fortepan)

Az óbudai Krúdy-emlékév programjai a történelmi Óbudára, pontosabban annak néhány isteni szerencse folytán megmaradt utcájába, házába sűrűsödnek. Ilyen a Korona tér 1. (volt Templom utca), a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumnak helyt adó szép, földszintes épület, aminek két egymásba nyíló szobáját utalta ki 1930-ban a főváros a lakbérhátralékok miatt a Margitszigetről kitett írónak és családjának. A múzeum a régóta meglévő emlékszobák mellett majd egy külön kiállítással („Gyönyörű kocsmai csend” – kiállítás Krúdy és a Tabán kapcsolatáról) és jó kis programokkal várja a múltba fordulókat. Feltétlenül meg kell említeni a Múzeumok Éjszakáján nagy sikerrel bonyolított és éppen ezért július 11-re újra elindított Krúdy-fröccs – Nyáresti kaland Óbudán című túrát, amelyet a Hosszúlépés. Járunk? szervez vagy a júliustól 11 héten át, minden csütörtök estére a múzeumba  meghirdetett fröccsözéseket (Kockás abrosz, kadarka… – nyári esték az MKVM-ben), ahol harapnivaló is jár a fröccs mellé, és Marosi Zoltán tangóharmonikázik majd. Ugyancsak érdekesnek ígérkeznekaz őszre hirdetett zenés irodalmi kalandozások a Kultea színpadán.

Ebbe az akkoriban szegényesnek számító házba tért haza azon a bizonyos májusi éjszakán két palack zöld veltelinivel a hóna alatt. A szemben lévő épület, az Óbudai Társaskör otthona, ahol ott van például a Hangosfotel, amibe beleülve meghallgathatják Fráter Zoltán: A Krúdy-recept– Hogyan kell élni? – című hangoskönyvét, a kávézóban pedig fröccs fajták mellett Krúdy Gyula írásaival is lehet telálkozni.  Július 11-én pedig tényleg válogathattak a jóból Krúdy Gyula kedvelői, hiszen a társaskör kertjében zenés felolvasószínház volt Rezes Judit, Ötvös András és Rajkai Zoltán jóvoltából, Fráter Zoltán tollából, Székely Kriszta rendezésében, a nagyszerű Budapest Bár közreműködésével. A társaskör emellett a nyáron még három felolvasószínházi estet kínál nekünk, de lesz októberben Krúdy-főzőverseny és éjszakai maratoni felolvasás is a legtermékenyebb magyar író műveiből. A társaskör és a múzeum mellett az egykori Óbudáról itt maradt nekünk a Kéhli vendéglő is, ahol várja a régi vágású férfiakat Kéhli-mama savanyú káposztával és füstölt hússal készített „snapszer levese”. A receptet állítólag hajnal felé, egy átmulatott, átkártyázott éjszaka ihlette, amikor Kéhli mamának a rég kihűlt konyhában kellett valami ehetőt elővarázsolnia az éhes korhelyeknek.
    Az október Krúdy-hónap lesz Óbudán, Szindbád-szobrot állítanak majd a Fő téren, amivel az író mellett Latinovits Zoltánt is megidézik. A szobor állítólag a kocsmaasztalnál ülő Krúdy/Szindbád lesz, akihez majd csatlakozni is lehet egy fröccs erejéig, esténként télen-nyáron.

Pálffy Lajos

Furrás. mandarchív

SZÉKELY GÉZA: TABÁN


GYÖNYÖRŰ KOCSMAI CSEND


A nyolcvan éve lebontott Tabánról nyílik kiállítás „Gyönyörű kocsmai csend” címmel 

                    2013. november 8-án délután 3 órakor


a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban. A tárlat kurátora Saly Noémi helytörténész, az Országos Könyvtári Napok keretében e nosztalgiát ébresztő városrész valódi arcát mutatta be a Márai Könyvtárban.

 A történet Buda visszavétele, a török elvonulás után kezdődött. A feldúlt, romos tabáni területen csak néhány zsoldos, kóbor török kisgyerek és balkáni katona vert tanyát. A vegyes nyelvű lakosság adómentességet élvezett, üres házat vagy telket kapott. Délről megjelent, majd megerősödött a szerb kolónia, létszámuk miatt a települést Rácvárosnak nevezték.

A fejlődés töretlen, s bár a 18. században a pestis, a kolera és a tűzvész is ritkította a lakosságot, de a szőlő és a bor árából a Tabán mindig újra tudta kezdeni. 1810-ben azonban a nagy tűzvész óriási károkat okozott. 700 házból mindössze 40 maradt meg. A járóképes lakosság éppen a szőlőben dolgozott, ezért életben maradt. Mire leesett a hó, tető került a családok feje fölé.
A készülő kiállítás metszetekkel és archív fotókkal bemutatja majd az Alsó- és Felső-Tabán újjáépítését és benne József Nádor szerepét. Az első igazi csapás, amely a Tabán pusztulásához vezetett, a Tabánra kifutó hajóhíd elbontása és a Vízivárosba tervezett Lánchíd építése volt.
A legrégibb korcsma :Mély Pince a Görog és Fehérsas utca sarkán


Egész Buda a szőlőből élt. A tabániak jó része kapás volt: pestiek és budaiak szőlőjét kapálták. Szinte mindenkinek volt saját szőlője és bora, akadtak akik kereskedtek vele, mások fuvarozták. Rajtuk kívül a tabáni kocsmárosokat is a bor tartotta el. 1882-ig, a filoxéra járványig épp annyi kocsma volt a Tabánban, mint a Józsefvárosban: utcánként átlagosan kettő.
Az Amerikából behurcolt szőlőgyökértetű miatt azonban az ültetvényeket ki kellett vágni és a tőkéket elégetni. A kisváros megélhetés nélkül maradt. Az emberek elszegényedtek, felparcellázták a hegyoldalt és eladták a telkeket. Sokan a kivándorlást választották, és többé a szerbek sem maradtak ott.

A tabániak maradéka a déli összekötő vasúti hídon keresztül, naponta gyalog járt dolgozni a ferencvárosi malmokba. Néhányan a környékbeli fürdőkben masszőrként dolgoztak, mások mosónőként kerestek némi pénzt. A közeli Dobozgyár is alkalmazott pár tucat munkást és emellett a Duna-parti bérpalotákban házmesterként, vagy cselédlányként kaphattak munkát. Mindössze egy maroknyi tabáni foglalkozott borkereskedéssel. Hirtelen még a homoki bornak is nagy ára lett: Szegedről, Jászberényből szállították a bort, mert a homoki szőlőben a szőlőgyökértetű nem tett kárt. Akinek semmi sem jutott, kényszerből vendéglősnek vagy kocsmárosnak állt.

A kövezetlen, csatornázatlan és közvilágítás nélküli utcák földszintes házainak udvarára kitettek egy-két asztalt, néhány széket, és ezzel a zöldbe vágyó pestiek szemében megteremtették a „tabáni Grinzing" mítoszát. A tabániak számára ez az időszak azonban csöppet sem az aranykort jelentette.

A tárlat többek között bemutatja majd, hogy miért jelentett sorsdöntő csapást a Tabánra a királyi palota megépítése, és hogyan csiszolták le a „zsiványtanyával" együtt a Gellért hegy alját és oldalát.

A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum Óbudán, a           Korona tér 1. szám alatt található.

Forrás . Várnegyed online

2013. október 27., vasárnap

KÉPEK A TABÁNI KRUMPLIBÚCSÚRÓL

Budai Krumplibúcsú /Krumpiern-Kiritog/

Német nemzetiségi rendezvény, amelyet a Buda hegyvidéki kerületekben tartanak meg 1839 óta 
minden év Karácsony második napján azaz dec.26-án, egy egésznapos találkozó keretében, német 
kulturprogrammal, 3-400 fő részvételével. A 1960-as évektől Óbuda az állandó helyszín, itt van 
meg a „bázisa”,de résztvevők minden budapesti kerületből és környékbeli sváb falvakból jönnek. 


Történelmi háttere : a/ Világi háttér
 1838-ban a nagy pest-budai árvíz idején az alacsonyan fekvő pesti területek lakossága a budai
 dombokra menekült és az ott élő sváb gazdáknál húzta meg magát. Fő étkezésük volt a gazdák
 által adott sültkrumpli és libazsír. A menekültek a következő évben ismét találkoztak – a Buda
 vizivárosi „krumplibúcsús” / az Országúti - ma Margit körúti /- vendéglőkben. Folyamatosan 
 kialakult a ma is élő tradició: ünneplőben méltóságteljesen kivonulnak a családok, mindenki 
 gomblyukában nemzetiszín szallagra fűzött krumpli, egyik vendéglőből a másikba sétálnak,
 beszélgetnek és közösen énekelnek /magyarul és németül/. Ilyenkor minden vendéglőben ingyen
 volt a sültkrumpli és a libazsír és persze mindenütt volt valami program sőt a kivételként 
 engedélyezett zene is.
b/ Egyházi háttér: Karácsony 2. napja Szent István vértanú ünnepe, s ekkor a Budai Ferencesek 
(szerzetesek, Ferences a templom a mai Margit körúton ) sültkrumplit osztogattak a misén 
résztvevő szegényeknek. A krumpli azokat a köveket volt hivatott szimbolizálni, amelyekkel Szent 
István vértanút megkövezték.
c/ Mai tartalom
 Ma úgy mondanánk, hogy az emberek egymásrautaltságának, az emberi szolidaritásnak meg-ünneplése. Benne van az emberek kiszolgáltatottságára való emlékezés, ha nem másnak akkor a természeti elemeknek. 
 A II.világháboru után budai németek (Fischer Árpád 2003-ban meghalt tabáni helytörténész  szervezésében) elevenítették fel ezt a hagyományt, és 1958 óta minden évben megünnepeljük a  „Budai Krumplibúcsút”.

Forrás:nemzetiségek.hu

A Tabán Múzeum 2002-es megnyitása után a Tabánban is feléledt a krumplibúcsú szokása. Burgonya termékbemutató és vásár , ingyenes sült krumpli libazsírral minden évben sok érdeklődőt vonz.
Ízelítőül néhány kép a 2013-as krumplibúcsú- rendezvényről, melynek idén a Mesemúzeum adott otthont gyermekprogramokkal: