Szinházi Élet 1925/52
Finom úri hölgyek, amikor fehérnemüs szekrényük fiókjában kutatnak, egy-egy ócska darabra bukkannak, amely előtt elmerengve állnak meg. Nem jelentékeny dolog, csupa apró lim-lom az, amely megállítja őket : egy apró kis csipkefőkötő, amelyet valamelyik dédanyjuk viselt piciny gyermekkorában, színehagyott, díszített párta, amelynek ma már semmi célja és más hasonló apróságok, amelyek mégis kedvesek, mert emlékek, régmúlt idők hangulatának megőrzői. Budapest, ez a kedves, finom úrinő szintén őriz ilyen emlékeket. Nem a műemlék számba menő, történelmi értékű régiségeire gondolunk amikor most útnak indulunk Pest-Buda utcáin, ezeknek a felkutatása a tudósok dolga. Mi az apró ócskaságokat keressük fel, azokat, amelynek semmi értékük,de amelyek itt maradtak s amelyek mellett százszor és százszor haladunk el anélkül, hogv észrevennők őket, míg egyszer aztán megpillantjuk, észrevesszük és egy kedves mosollyal elkönyveljük őket kedves emlékeink közé.
Természetesen ezeket az apró ócskaságokat is Budán kell keresnünk, Pesten nagyon keveset találunk belőlük, Pest új és fiatal,Buda azonban már régóta uj, sokszor pusztult el, de mindig feltámadt s a pusztulás után mindig maradt valami, ami ma érdekes és furcsa, valami, ami nem illik a mai száguldó időkbe.
Természetesen ezeket az apró ócskaságokat is Budán kell keresnünk, Pesten nagyon keveset találunk belőlük, Pest új és fiatal,Buda azonban már régóta uj, sokszor pusztult el, de mindig feltámadt s a pusztulás után mindig maradt valami, ami ma érdekes és furcsa, valami, ami nem illik a mai száguldó időkbe.
Itt van mindjárt ez a két városrész : Rácváros és Tabán.* Furcsán hangzik már a nevük is, patinája van ennek a két névnek első hallásra is. A Rácvárosban ma már alig-alig találunk szerbeket, s ha akad is. nem nagyobb a számuk, mint a főváros egyéb kerületeiben. A Tabán pedig török szó, magyarul azt jelenti, a hegylába, de nemcsak a neve, maga a Tabán is a török idők emlékét hirdeti
. Kezdődik a Rudas fürdő török kupolájával, amelyet Musztafa basa építtetett 1560 körüli, ahogy belépünk ebbe a városrészbe, 300—400 évvel vissza kell igazítanunk lelkünk óramutatóját : ezt diktálja a Tabán hangulata.
A Döbrentei - utca 19-es számú házán van egy vízállásjelző tábla, amely azt mutatja, hogy az 1838-iki árvíz alkalmával meddig jutott el a Duna vize. Ilyen tábla van több is Pesten, ennek azonban van egy különlegessége: cirill betűk vannak a táblán, amelynek a szövege még szerb. Abból az időből maradt itt, amikor a Rácváros még rác város volt.
A Fehérsas-téren van egy kőobeliszk, senki sem tudja, miért van ott. Pedig valamikor rettegett helye volt ez Budának. Ez az oszlop volt a szégyenoszlop,** amelyhez a bűnösöket odakötötték, hírhedett hely, amely az egykori büntető igazságszolgáltatásnak volt az eszköze. A Tabán girbe - görbe utcáin keresztül a modern és nagyvárosi élettől lüktető Krisztina-térre érkezve, miután sikerült a száguldó autók és autóbuszok tömegén keresztül a túlsó oldalra menekülnünk, különös fogat lep meg bennünket.
Az omnibusznak legősibb fajtája áll a vásáros bódék mellett, magas ülésű kordészerű kocsi, az eléje fogott lovakat épp most etetik a fa vályúból. Itt maradt, isten tudja hogyan és most is megteszi az útját rendesen, mintha nem 1925-öt, hanem 1825-öt írnánk.
Az Alagút elején tábla. Régi, biedermeyer - időkbeli felírás tudatja az olvasóval, hogy az „Éneklés, lárma, ostorcsattantás" satöbbi „szigorúan tilos." Hát nem nagyon sok ostor csattan el ma már az alagútban. De amikor ezt a táblát odatették, akkor még büszke négyesfogatok robogtak át Budáról Pestre, a strucctollas kocsis, vagy a hetyke gavallér, aki a bakon ült, megcsördítette ostorát és repült a négy sárkány, üdvös rémületbe ejtve a jámbor Buda sváb lakóit, akik rettenetes zajnak találták az „ostorcsattanást. Bezzeg, ha ma hallanák az autótülkölést, a motorkerékpárok borzalmas kattogását, a nehéz autóbuszok robaját, vajon nem kivánnák-e vissza a régi időket és nem lennének-e boldogok, hogy újból hallják az „ostorcsattantást, amelyet ma már legfeljebb kint az alföldi legelőkön hallani, amikor a pásztorgyerek próbálgatja karikás ostorát ?
Apróságok ezek, nem történelmi becsű ereklyék, de egy pillanatra mégis elmúlt időkbe varázsolnak vissza bennünket.
Az Alagút elején tábla. Régi, biedermeyer - időkbeli felírás tudatja az olvasóval, hogy az „Éneklés, lárma, ostorcsattantás" satöbbi „szigorúan tilos." Hát nem nagyon sok ostor csattan el ma már az alagútban. De amikor ezt a táblát odatették, akkor még büszke négyesfogatok robogtak át Budáról Pestre, a strucctollas kocsis, vagy a hetyke gavallér, aki a bakon ült, megcsördítette ostorát és repült a négy sárkány, üdvös rémületbe ejtve a jámbor Buda sváb lakóit, akik rettenetes zajnak találták az „ostorcsattanást. Bezzeg, ha ma hallanák az autótülkölést, a motorkerékpárok borzalmas kattogását, a nehéz autóbuszok robaját, vajon nem kivánnák-e vissza a régi időket és nem lennének-e boldogok, hogy újból hallják az „ostorcsattantást, amelyet ma már legfeljebb kint az alföldi legelőkön hallani, amikor a pásztorgyerek próbálgatja karikás ostorát ?
Apróságok ezek, nem történelmi becsű ereklyék, de egy pillanatra mégis elmúlt időkbe varázsolnak vissza bennünket.
Ilyen „apróság" az a néhány ágyúgolyó is, amelyet a Várba vezető Ostrom-utca egyik házának falában őrzött meg az idő. Valószínűleg az ' 1849-iki ostrom alkalmával lőtték az osztrák ágyuk ezeket a golyóbisokat, s a magyar honvédeknek szánhatták őket, de a pattantyús urak rosszul igazíthatták be az ágyukat s így történt, hogy a Bécsi kapu felől tüzelő ágyuk golyója a közeli ház falába tévedt. A Bécsi kapu ma már nincs meg, magát a kaput vagy 30 év előtt múzeumba tették, de a helye most is meg van még s erről az oldalról bármikor el lehetne zárni Buda várát, ha közben nem találták volna fel a gránátot, aknavetőt, meg egyéb hasonlóan kedves — apróságot.
A főváros legrégibb tere a Szarvas-tér, amelyen egykor állítólag Mátyás király vadászkastélya állott. A regebeli szarvas még ott látható a tér két régi házán, mig egy harmadik házon az erkély foglalja le a szemlélő érdeklődését. Az erkélyen t. i. teljesen elrozsdásodott felirat hirdeti ékes német nyelven, hogy ez a ház a nagy budai tűzvész után épült, amely 1810-ben 600 házat pusztított el. József főherceg állt akkor Buda újjáépítési munkáinak élére és ő építtette fel Tabánt újra. („Rief Taban aus der Asche" . .. mint a tábla mondja.)
Hát az „új" Tabán megvan még — egy részét ugyan már lebontották — de már a többi sem lesz hosszú életű, amit azok a tervek bizonyítanak, amelyek a városházán a jobb időket várják csupán, hogy kivégezzék egyetlen régi romantikájú részletét, a legsötétebb Tabánt. Bizonyára akad még sok ilyen rejtett „ócskasága" Budapestnek, amelyeket nem merünk régiségeknek nevezni, mert hisz erre az elnevezésre nem méltóak. Régiség: Aquincum vagy a budai Vár egyik-másik része, amelyeknek megvan a történelmi múltjuk. A mi sétányunk egy-két furcsa anakronizmusra terjed ki, semmiségekre, igénytelen apróságokra. De éppen ezek a kedvesek, mert közvetlenül beszélnek szívünkhöz, mint a régi csipkék és fátylak az úri hölgy szekrényében. És le kellett őket rögzíteni, mert lehet, hogy holnap már eltűnnek, hadd maradjon valami itt a színükből és illatukból, régmúlt idők kedves emlékéből..............
SZIN HÁZ1 ELET 1925 52.szám. 120-122 oldal
megjegyzés:
* Ugyanazon városrész kétféle elnevezése
** Közismert tévhit , agy XIX .századi olajlámás tartóoszlopa volt csupán
Hát az „új" Tabán megvan még — egy részét ugyan már lebontották — de már a többi sem lesz hosszú életű, amit azok a tervek bizonyítanak, amelyek a városházán a jobb időket várják csupán, hogy kivégezzék egyetlen régi romantikájú részletét, a legsötétebb Tabánt. Bizonyára akad még sok ilyen rejtett „ócskasága" Budapestnek, amelyeket nem merünk régiségeknek nevezni, mert hisz erre az elnevezésre nem méltóak. Régiség: Aquincum vagy a budai Vár egyik-másik része, amelyeknek megvan a történelmi múltjuk. A mi sétányunk egy-két furcsa anakronizmusra terjed ki, semmiségekre, igénytelen apróságokra. De éppen ezek a kedvesek, mert közvetlenül beszélnek szívünkhöz, mint a régi csipkék és fátylak az úri hölgy szekrényében. És le kellett őket rögzíteni, mert lehet, hogy holnap már eltűnnek, hadd maradjon valami itt a színükből és illatukból, régmúlt idők kedves emlékéből..............
SZIN HÁZ1 ELET 1925 52.szám. 120-122 oldal
megjegyzés:
* Ugyanazon városrész kétféle elnevezése
** Közismert tévhit , agy XIX .századi olajlámás tartóoszlopa volt csupán
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése