GELLÉRTHEGY KÖRNYÉKE ANNO 1905

Vasárnapi Ujság cikke Balog Rudolf fotóival

A GELLÉRT-HEGY KÖRNYÉKE. 

A magyar főváros gyönyörű Dunája mellé a természet pazarsága még a sziklás Gellért-hegyet is adta. Itt van a városban, zsibongó élet veszi körül, s két hatalmas hidat vittek neki kő-bordáinak (hogy miéit kellett nekivinni, nem könnyű kitalálni). Keményen megvetett lábainál a hidfő egyik helyen sem bir elég helyet találni. Nagy költséggel, nehéz munkával, dinamittal tudnak csak egy pár méter területhez jutni Az alakjára nézve is festői s különböző oldalról mindig változó formát mutató hegy nemcsak ritka szépsége Budapestnek, hanem még eddig kibányászatlan természeti kincse is. Gazdag forrású hévvizek veszik körül, három nagy gyógyító erejű fürdő. Olyan fürdő-telepnek lehetne központja, melynek párja nem akadna. Mert hol van egy nagy város közepén ilyen hegy, ekkora por nélküli terü­let, friss, szabad levegővel, felséges panorámával, egy nagy folyónak a szemet mindig magához hó­dító gyönyörűségével, szakadatlan életével — és a köröskörül bugyogó gyógyító forrásokkal. Egy kilométerrel arrább megint más források, hideg, meleg, a hogy tetszik. Az Árpádok alatt a környék neve Alhéviz volt, a Margit-sziget és O-Buda közti forrásvidéket pedig Felhéviznek nevezték. A Gellért-hegy körűi mindig fürdővilág volt, a rómaiaktól kezdve, mióta csak hirt tudunk. Még nem régen is a Kunságon azért tömte nénémasszony a ludat, hogy az árából, pihés tollából elmehessen a Sárosba das fürdő is, bányára*. A Sáros-fürdő forró vize azonban már régen a Dunába zuhog, mert az egyik hid miatt le kellett bontani. De a város, melynek ez a forrás, valamint a Rudas fürdő is, tulajdona, már hirdeti a pályázatokat, hogy csináljanak két fürdőhöz épületterveket. 

Eddig még nem talált jó terveket. A város a két fürdő közé eső hegyet mint fürdő parkot, sétáló helyet akarja berendezni. Az első dolog, a mihez Budapest főváros ható­sága hozzáfogott, egy költséges sétáló építése a hegy tövében, a Sáros- és a Rudas-fürdők közt, vagyis a két nagy hid közt levő épületnélküli hegyalj átalakítása korzónak.. Ez keskeny part, s a villamos is ott jár. Kétszázhatvanezer korona rá a költség. A Gellért lábát vágják már, hogy a helyet szé­lesebbé tegyék. Az egyik képünk épp ilyen munkát tüntet föl. A hegy déli részénél, a Ferencz József-hid fejénél az eddig lebontott hegyoldalt még tovább fúrják, faragják, annak a fekete nyílású barlangnak a tövé­nél, melyben még nem régen két kunyhó is volt és tűzhelye füstölt, ha volt mit főzni. Az egész hegyoldalban az első munka, hogy a meglazult sziklákat legördítsék, nehogy maguktól zuhanjanak le s emberben, vagyonban kárt tegyenek. A dinamitos munka alatt az utat erős palánkok védik a felrob bántott sziklák omlásától. Egy másik képünkön az eskütéri hid budai regényes hídfőjének környéke látszik a Sáros-fürdő fölött. Itt is metélték az öreg hegy dolomit oldalát, hogy a hidon átjövő közlekedés jobbra és balra elférhessen. 

A hídról mindjárt: szerpentin úton mehet odább akárki a Gellért-hegy meredekein, a harmincz év előtt ültetett bokrokhoz, és fenyőfákhoz. A fenyőfák itt csupa Pinus Austriaca — a leghitványabb meszelő-pamacs formájú tűlevelű. A hegy itteni feljáratának kirakatszerű berendezésében foglaltatik, mesterséges vizomlás, mestersé­gesen csinált kőfal, mely a Gellért lehámozott eleven testén olyan, mint az operált betegen a Listerkötés. Kődaraboknak czementtel összeragasztott kérgét szárították a kiklopszi sebekhez. Szent Gellért vértanú püspök kámzsás szobra, melyet sehonnan sem lehet jól megnézni, misztikus hatású. A mű­ szeretők megelégedéssel képzelik el, hogy amaz emlékezetes tíz királyi szobor közül ez nemcsak a legnagyobb, (mert a csanádi püspök szobrát az előre kimértnél még egyszer akkorára rendelték meg Jankovich Gyula szobrásznál,) hanem lehet a legjobb is. Közelről nézni azonban nem lehet, és így megmarad inkognitó homályosságában. 

Itt a közelségben immár a főváros legszegényebb része, még Ó-Buda zsellér-telkeseinél is nyomorultabb zeg-zugos tanyája, a Gellérthegy borzasztón pallérozatlan éjszaki oldala. (A déli oldala a Lágymányos felé a nyári lakok telepe, árnyékos fák és diszkertek közt). Pusztítják is az ócska viskókat. A mint egy viskó eladó, kisajátítják, a hatóság megveszi, és aztán az ő gondja, hogy mit csinál vele. Nyomorúságos városrész, hol hegyoldalban, hol árokszerű mélyedések fenekén, sziklán fent, porondban lent. Girbe-görbe ntezák, sikátorok, vak-közök, kutyaszorítók, bogárhátú viskók. Neve e városrésznek Tabán, Budavár visszafoglalása után Rácz városnak nevezték el. 

A Gellérthegy oldalában kapott helyet a gyülevész nép, mely a hódító török sereggel jött mint fuvaros, és az a másik sereg, mely már Budavár 1686-iki ostroma előtt itt volt, mint szekerező, földhányó, kenyérsütő, lánczkovács, és ínséges nép. Szavojai Eugén telepí­ tési kísérletei árasztották el a főváros környékét a déli szlávokkal, mikor a Bajnamelléki katholikus németek már csak szivárogtak, és közelebbről kellett benépesíteni Ráczkevét, Szent-Endrét. Buda nagy forduláson ment keresztül. Mátyás királynak a mostani Rácz-fürdőig terjedő kertjei kivesztek. A török uralom alatt kiszáradtak. A királyi palotát néző Gellérthegy oldalába behúzódott a szegény nép. A ki az ostromló seregnél kovács, kerékgyártó mesterember volt, főzött és édes italt, török nyalánkságot mért, az mind kapott helyet a Gellért oldalában, hogy hajlékot építtessen magának. így keletkezett a szegénység városa. A ráczok oly tömegben gyűltek össze, hogy a Gellérthegy alatt  Ráczváros támadt. 

Ma már a Ráczváros neve és püspöki temploma elmúlt történeti emlék. A Gellérthegy éjszaki lankás oldalán most megy végbe egy csöndes forradalom, mely viskóit kiszolgáltatja egy nyugodt, sőt esetleg vagyonos élet fundamentumává. Áz összevissza épített szegény környéket a hatóság szabályozni akarja. De itt domb és árok egymást váltogatja. Megveszik a viskót annyiért, a mennyit ért, aztán lebontják. Az ember, ha erre jár, nem is képzeli, hogy mért ez a sok tö­vig bontott ház. Az addig szűk helyeken ujjongva jelenik meg a gyermek sereg és vidám hódításával ellepi. Egy nagy város terjed immár itt is, a hol nemcsak házbért fizetnek, hanem egészséges levegőt is kapnak. Most még ez a dombos hely idilli és rusztikus része a fővárosnak, régi, százados része, apró kocsmáival, szemfüles jámbor embereivel, jó levegőjével, apró vityillóival. De már vannak itt-ott palafödeles nyaralói, tornyos úri lakásai és nagy testű iskolai palotái. Ezek már mérföldmutatói Budapest haladásának.

Forrás: Vasárnapi Ujság 1905 október 1

             Balogh Rudolf fotóival