KRÚDY GYULA: A LEGÖREGEBB MAGYAR CIGÁNYPRÍMÁS EMLÉKEZETE

Hova mentem volna, hu attól félteni, hogy megszakad a szivem valamely rátelepedett szomorúságtólElmentem Ronda Marcihoz... De ugyancsak hozzája vitt utam, ha néhanapján a vállamra szálldostak a boldogság vagy az öröm madárkái : ezeknek a nótáját is el tudta huzni Magyarország legöregebb cigánya. Csaknem mindenkit ismert valaha Magyarországon, — őt pedig azután jobban ismerték a magyarok még annál a zsidóasszonynál is, akinek arcképe valaha a tízforintosra volt nyomtatva. Ismerte : a dunántuli úriember kedvét, aki ugyan boreladás szempontjából jött a fővárosba, de Banda Marci a vonójával kivakargatta belőle bakonyi-betyáros vagy bolatoniasan ábrándos kedvét, hogy a jó ur a nóta mellett mindent elfelejtett. Ránézett valakire a fogadóban, akit addig sohasem látott és az első pillantásra megmondta, hogy mely vidékre való : az úttalan, turjános Kiskunságon hozta végig a szekér, amig Pestre érkezett, vagy Erdély bércei közül indult el medveszemével, havasi kedvével, hogy Randa Marcit meghallgassa. Tudott a szabolcsi urak büszkeségéről, a maguk nagyratartott cigányprímásáért, de ismerte azokat is, akik Szabadkán Piros Józsi bandája mellett nőttek fel. Habár jóformán sohase mozdult ki Pestről . . . Onnan jött, ahol a Duna völgyét a királyi hegységek kezdik kísérgetni, mert a hagyomány szerint a jó cigánynak az erdők zúgását, a vadászkürtők zengését éppen ugy kell tudni, mint akár az alföld felett futamodó, rozmaringot és betyárt nevelgető szélnek a hung ját. Tudnia kell, hogy a felvidéki es magyar kúriákban milyen nóták mellett ábrándozott el a háziúr vagy kisasszony-tránya, valamint tudomással kell birnia arról is, hogy az alföldi udvarházakban, a dunántuli kastélyokban Lavolta és Csermák óta kik a népszerű zeneszerzők f Igaz, hogy az öreg Banda Marci a maga nótáival még csak egy nyillövésnyire sem hagyta el a tizenkilencedik magyar századot : — az ő nótái mindig azok voltak, amelyekről Kosztolányi Dezső egyik legutóbbi versé- ben igy ir : . . . Apám lakodalmán, fiam lakodalmán, nagyapám lakodalmán, unokám lakodalmán, muzsikálod nekünk cimbalmos bánatod. . . Nem tanult, de nem is felejtett. . . Koszorú volt a hegedűje nyakába vetve, amely koszorút igaz, hogy a mult században kötöttek, de az mind máig nem hervadozott el. IIa jókedve kerekedett : eszébe jutottak azok a nóták, amelyeket apánk húzatott nyári éjszakán anyánkmuskátlis ablaka alatt, de ismerte azokat a cigánylegendás magyar dalokat is, amelyeket Erzsébet királyné dúdolgatott magában valahol egy hajó fedélzetén, a nagytengeren.

    Banda Marci   

Nóták ! Magyar nóták! Ezeknek bűvkörében járt hetven esztendeig a kistermetű, vályogvető-képü férfiú, akinek pipafüstös arca több csókot kapott, mint a a legtöbb pesti asszonyé. — Kár, hogy éppen akkor halt meg. amikor leginkább szükség lett volna a hegedűjére, hogy a magyarnak megint jókedve legyen. (1924-ik év végén)
Szinházi Élet 1925/2

Lökösházi Pusztaszélén :hegedül Banda Marci anno 1915