A GELLÉRTHEGY
Egy fejlődő, gyarapodó, viruló nagyváros olyan,
mint egy tenger, a mely állandóan — dagályban van. E tenger hullámai kőből
valók. Hatalmas épületek, templomok, paloták, bérkaszárnyák és mennél
elevenebb, lendületesebb a fejlődés, a kőhullámok annál sűrűbbek és annál
nagyobbak. Város, a melynek a fejlődése erősebb lendületű, gyorsabb és
merészebb lenne, mint Budapesté, alig van Európában. Ez a háztenger oly hamar
és oly széles terjeszkedéssel nőtte ki az eredeti medrét, hogy immár azt se
lehet tudni, hogy melyik is volt hát ez az eredeti medre. A fejlődésnek állandó
és rohamos dagálya szinte negyedszázadonként megdupLázta ezt a várost,
terjedelemben is — magasságban is
A földszintes házak helyén emeletes paloták
teremtek és mindig több három- meg négyemeletes házat kellett építeni, mint a
hány földszinteseket lebontottak. Ez a szétáradása a városnak a fizika
szabályai szerint indult. A kőhullámok először is azt a tájat borították el, a
melyik — alacsonyabban feküdt. A sikvidéket. A balparti város, a lapos földön
épült pesti oldal nőtt, tágult, terjeszkedett, házzal borítva el mezőt,
homoksikot, mocsárföldet. A hullámos földü, hegyek oldalára kapaszkodó Buda a
fejlődésben nem tudott lépést tartani vele. A pesti oldalon már szinte végtelen
rendekbe sorakoztak a sok emeletes, tornyos paloták: Budán még háborítlanul
szerénykedtek a mohos tetejű, régi apró házak, a Gellért-hegy lejtője meg
tisztára falu volt, szórványosan meghintve félig a sziklába ásott törpe
vityillókkal. Mintha csak aludt volna az egész hegy; a fején is ott volt a háló
sipka : a czitadella.
De néhány esztendővel ezelőtt ezen a parton is
beköszöntött a dagály. Talán abban az időben, a mikor a magyar király gyönyörű
új palotája odakerült koronának a Vár-hegy homlokára. Buda egyszerre csak
versenyt kezdett épülni Pesttel és a Vár-hegy mellett a szomszédos
Gellért-hegyet is munkába vette a haladás. Preparálták arra, hogy város legyen
belőle.
A Dunára néző meredek oldaláról a veszedelmesen kiugró sziklatömböket,
a melyek közül néha egy-egy le is szokott zuhanni — leberetválták. Északi
lejtőjén az erdőt ligetté fésülték és a zöld hegyoldalt szelid emelkedésű
csavargós szerpentin-út fehér szalagjával ékesítették.
A hegy tövében hatalmas,
diszes karos lépcső alapján gyönyörű park termett, a melyet immár az elhordott
viskók helyén emelkedett pompás paloták szegnek. A mesterséges vízesés fölött,
félkörbe sorakozó oszlopok körül Szent Gellért szobra tekint a körüle támadó új
világra, a melyet a két új hid ere táplál élettel, elevenséggel.
A Gellért-hegy
régi, bozontos egyszerűsége, elhagyatottságának vadsága ós falusias romantikája
nagy részében immár a múlté. A mi még megvan belőle, azt is nagy falatokban
nyeli el a jelen. A Gellért-hegy megszűnt táj lenni: immár város lett belőle.
Töretlen hátára ráül az egyre terjeszkedő Budapest és elborítja a maga
mozgalmasságával, elevenségével.
Vasárnapi Újság 1906 július 20
Balogh Rudolf felvételeivel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése