Kovács Joczó, a Mély Pince híres cigánya emlékére
Joczó volt talán az egyetlen cigány Budapesten, aki barátainak, az íróknak hitelbe húzta. Pénz helyett rendszerint egy névjegyet kapott és elsején Budapest majd minden szerkesztőségében megjelent, hogy beinkasszálja járulékait. Meg is kapta becsületesen.
Bródy Sándor gyakran szóba állt az egyszerű emberekkel, akik az asztaloknál ültek. Ha valaki a hazájából, Hevesből jött, hozzáült s mint mondani szokta: megsímogatta magát a hazai földdel. Az utóbbi években egyre jobban lehangolódott Bródy, sok minden szorította a szívét, ami az országban és Budapesten történt, és sokszor mondta könnyesen eltünődve:
-Mennyire jutottunk...-
Sikerült volt, ami errefelé egy fiatal íróval történt.(C1) Ez egyszer, tavasszal hajnaltájt hagyta el a Mély Pincét, s az Erzsébet -park egy padjára ült le, pirkadást lesni. Arra sétált egy éber rendőr, gyanúsnak találta a padon magányosan tűnődő fiatalembert és megkérdezte, mit csinál itt?
-Impressziókat gyűjtök- felelte az író.
A rendőr egy pillanatra elgondolkozott azon, amit hallott, majd szigorúan rászólt a fiatalemberre:
-Már pedig itt nem szabad semmit sem gyűjteni. -
Bizonyosan úgy gondolta, hogy bár jó maga nem igen tudja, mi fán terem az a bizonyos impresszió, de aki ilyet gyűjt, az jójáratban nem lehet, annyi szent!
----------
A háború előtt rendes vendége volt a Mély Pincének Gromon Dezső,(C2) továbbá báró Fejérváry Géza, (C3)barátaival. Nem egy fontos politikai elhatározás született meg e korhadt asztaloknál. A háború utáni vendégek egyik legérdekesebbje volt Kálnay László, (C4) a hajdani novellista. A mai generáció már nem ismeri, néhány évtizeddel ezelőtt azonban országos neve volt. Vidéken élt, mint vármegyei hivatalnok. Egyszer aztán, férfikora delén eszébe jutott és írt egy novellát, amit aztán beküldött a Pesti Hírlapnak. Rákosi Jenő meleg szavakkal üdvözölte Kálnayt s leközölte a novelláját. Amikor a tárca megjelent, Kálnay büszkén mutatta meg azt egy vidéki színész barátjának.(C5)
A novella rossz -mondta a színész.
Kálnay önérzetét szörnyen bántotta barátja kritikája. Azontúl egyik novellája a másik után jelent meg, Kálnay neve már országos csengésű lett, de a színész mindegyik novellájára ugyanazt mondta:
-A novella rossz!-
Kálnay most már úgyszólván csak neki írt, barátjának, a színésznek, törhetetlen igyekvéssel, hogy tetszését elnyerje. Végül is a színész volt szívósabb, meghalt anélkül, hogy bármelyik novelláját szívére ölelte volna.
Halála napjától fogva Kálnay nem vett többé tollat a a kezébe.
Húsz év telt el anélkül, hogy egy sort leírt volna, s nevét csakhamar elfeledték.
A háború után túl a nyolcvanadik életévén váratlanul Pestre költözött és ő is vendége lett a Mély Pincének. (C6)
Nyolcvan lépcső mélyen borospince a kocsma alatt. Középen félig fedett lejáró a még mélyebben fekvő jégverembe
Igazi töretlen magyar úr volt, okosságáról, széleskörű műveltségéről, remek kiszólásairól, de boros jókedvéről is csodákat mesélnek. Társaságához egy fiatal szép orvostanhallgató leány is tartozott: széles jókedvében azzal csókolózott. Krudy Gyula " a tabáni kocsmák pajkosának " nevezte a drága aggastyánt.
-Énekeljen valamit Kálnay bátyám-mondta neki egy este az egyik melléje telepedő fiatal író.
-Jegyezd meg öcsém- mondta erre Kálnay - énekelni csak a templomban szoktak, a kocsmában dalolnak.
S a Kálnay dala, Bródy tempós szomorúsága ma is kísért a Mély Pince táján, a Tabán zegzugos éjszakai házai közt. A felemelkedő holdfényen néha kiállnak az öregasszonyok ( akikből annyi van a Tabánban , mint sehol a világon) a házkapuba, egy kis fáradt beszélgetésre. S akárhányszor előttük vonulnak el vidám zajjal a fiatalság lumpoló seregei : a halk múlt előtt a rivalgó jövő.
A Holdvilág utcán két szerelmes hajlik egybe, s oson be a megtörtvonalú házak közé. Az éjszaka ormára felkúszik egy távoli dal. De a jelen zajlásai hamarosan elhalkulnak, és a görög templom alján nem hallatszik többé más mint a múltak szava: a tabáni csend........
Berend László
Tolnai Világlapja 1926 november 23
Seress Rezső nótája: Csak átutazók vagyunk itt a földön...
Megjegyzések
ELSŐ RÉSZ
(A1)
Berend László 1916-ig Braun néven. Születési év 1898 Újságíró,lapszerkesztő,költő.A vészkorszak idején 1944-ben elhurcolták.A Petőfi Irodalmi Múzeum nyilvántartja.
Az Országos Széchényi Könyvtárban megtalálhatók írásai. Éjféli jajkiáltás 1940.A száz éves Kiss József és egyéb glosszák.1943 A NYUGAT 1926/4.számában egy pályázat nyomán,megjelent a "CSÚNYA" című novellája.Méltatói az 1925/23-24.számban Gellért Oszkár Kosztolányi Dezső és Osvát Ernő. Munkaszolgálatosként az embertelen és kegyetlen bánásmód következtében 1944.december 21 én meghalt Sopronkeresztúron ma Ausztriához tartozik (Deutschkreutz).Feltehetően az ottani zsidó áldozatok tömegsírjában nyugszik.Berend László neve megtalálható az áldozatok emlékfalán.(forrás: wikipédia)
(A2) fotó Bálint szignóval
(A3) Vasárnapi Újság 1913 április 13
MÁSODIK RÉSZ
(B1). A vendéglő utolsó tulajdonosa a bontásig (1934 nyara) működtette halászcsárdáját, még itt tartották leány lakodalmát.A bezárás után rövidesen meghalt.
(B2.) Kilétéről több egymásnak ellentmondó írás jelent meg. A Színházi Élet a nevét is tudni véli (Knább Rudolf)
és riportot is készített vele.
(B3) A cikk a korona vágtaTó inflációjakor írodott, a "pár ezres" borravaló mértékű adománynak számított.
(B4.) A Mély Pince vendéglő utolsó bérlője Krausz Lipót 1918-33 között vált legendás tabáni kocsmárossá, mivel az írókat, újságírókat, akik állandó pémzszűkében voltak, hitelben etette,itatta. Maga is nagy művészet pártoló volt. A vendégek mikor gázsihoz jutottak, adósságukat azonnal törlesztették.
(B5). A sztorit a főhős, a kocsmáros másképpen tudja, ( nála Bródy helyett Zórád Géza festőművész vitte el Krúdyt a Mély Pincébe- de hát fogadjuk el ezt írói szabadságnak)
(B6.-7.-8.) Székely Aladár felvételei
HARMADIK RÉSZ
C1 a sztorit több ujságíró is feldolgozta, többek között Ruffy Péter 1943-ban a Mély Pince kocsmárosával,.Krausz
Lipóttal készült interjújában.
C2 Gromon Dezső – Wikipédia
Vajszkai és bogyáni báró Gromon Dezső (Vajszka, 1838. február 2. – Budapest, 1912. július 25.) politikus,
képviselő, honvédelmi államtitkár.
C3 báró Fejérváry Géza,1905-1906-ban az ún "darabont
"kormány fejeként miniszterelnök
C4 Kálnay László-lásd a róla szóló cikket:
http://taban-anno.blogspot.hu/2016/08/a-tabani-
kocsmak-pajkosa-kalnay-laszlo.html
C5 Dálnoki Gál Gyula -s története más feldolgozásban a
Kálny cikkben is felbukkan.
C6 Berend László írásának külön érdekességei a mellékelt
ritka felvételek,melyek közül a Mély Pince
borospincéjét ábrázoló fotó az egyetlen, amely a nevezett kocsma belsejéről fennmaradt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése