Nagyapám, aki történetesen nyomdász volt, 84 éve porlik a farkasréti temetőben, volt egyike annak a csapatnak , amely létrehozta az Athenaum nyomda modern szórakoztató újságát, a Tolnai Világlapját. Talán az alábbi nosztalgikus Tabán-sirató írást is sajátkezűleg szedte. Még állt az öreg városrész, de már elsiratták, még laktak benne, de már tudták, hogy menthetetlen, még fizikai valójában létezett, de legtöbbnyire csupán a múlt emlékeként. A cikkíró jónevű újságíró, költő az együttérző sorok között is érzékelteti: nem maradhat fenn, szükségszerű a pusztulása. Hogy azután majd két évtized múlva a nyilas terrorban ő is bevégezze tarkólövéssel egy sopronkeresztúri tömegsírban. Emlékezzünk a nevére: Berend László (A1)
TABÁN
01 A HOLDVILÁG FÉNYE
Egy düledező városrész, amelyben báró Fejérváry Géza és Bródy Sándor szelleme kísért......
Az alacsony, sárga házak kőkerítésén kikönyökölnek az őszi lombok és hallgatva nézik a kövecses uccát, ahogy lebotorkál a dunai partok felé. Különös, elvarázsolt városrész ez.A régi Tabán száz évvel ezelőtt halálba dermedt és azóta alszik itten néhány lépésnyire Budapest szívétől, a Gellérthegy északi lejtőjén, a budai Erzsébet hídfő és a Döbrentei tér között, alszik, olyan mint egy idefestett kép, s már az is oly valószerűtlen, ha valamelyik kacskaringós utcáján feltűnik egy kétségbeesett öregasszony, s botjával meg-megkopogva a mohos köveket, áttántorog a szomszéd mészároshoz.
Ez az öreg tabáni nénémanyám bizonyosan még sohasem volt moziban. Komédiát is csak a budai Népszínkörben látott utoljára , húsz krajcáros helyről, ezelőtt ötven évvel, de megérte, mert igen jól szavalt a primadonna, bizonyos Jászai Mari nevű húszéves kisasszonylány.
Azóta sok minden történt kívül, volt egy pár háború is odaát azon a zűrzavaros Pesten, sőt, mint hírlik, holmi lázadások is folytak az utóbbi években.....de a Tabánban nem változott az élet.
Milyen a tabáni élet nappal? Valóságos álomélet, a düledező házak közt alig jár ember, s a vízeres, falépcsős udvarok mélyein is halkan tűnődve élnek, mint Krúdy Gyula regényalakjai. Az embereknek itt nem sok mondanivalójuk van, a nappalok egybefolynak az éjszakákkal és a mozdulatlan életben a halál sem esemény.
Apró üzletek ajtajában, mely helyenként régi divat szerint egyszersmind ablakul és házkapuként is szolgál, hosszú éveken át pöfékel egy nagypipájú boltos. Ott öregszik meg a boltajtóban és egy reggelen nem áll ki többé a pipájával. Kevés változás történt: a boltos meghalt. Éveken át ugyanannak a cingár hivatalnoknak a léptei kopognak át reggel nyolckor és délután fél háromkor az Aranykacsa ucca kövezetén,
Aranykacsa utca (A2)
egyszerre azután a hivatalnok nem jön többé: meghalt. A házak haldokolnak, fedelük lecsúszott vízvezetékük sincs, úgyhogy a legtöbbjében ma már nem jó élni.
Érthető, hogy a Tabánt már 1912-ben le akarta bontani a főváros, és rég elkészülek a tabáni, új városrendezés gipszbeöntött tervei is.
A tervezett Tabán gipszmodellje (Vasárnapi Ujság 1913)(A3)
Ám még hosszú évekbe beletellhet, amíg csupán az egyes útvonalak feltöltését megkezdhetik. Nemhogy a lebontásokról és új építkezésekről lehetne szó.
Ha lakhatás szempontjából nem is kényelmes hely a Tabán, mai bomladozó regényességében kedves helye a festőknek, az íróknak és a szerelmeseknek, egyszóval a bölcs és a rendetlen embereknek.Valamelyik utcája medrében minden nap felüti állványát egy-egy festő, hogy megörökítse a romlást, egy város lassú haldoklásának pittoreszk szépségét.
Ha leborul a koraőszi alkony, álljunk meg a kanyargó keskeny utcán, melynek Holdvilág ucca a poétikus neve.
Holdvilág utca (A2)
S valóban: poézist áraszt itt minden. Két gyérfényű gázláng szórja halálos fényét az apró házikókra, melyek úgy nyúlnak el az egymás alvó lelkén, mint szendergő beteg ebek egy régi lépcsőn.
A rosszul kövezett és meredeken feltörő utca kopár házaival olasz városok reminisztenciáit ébreszti. A Holdvilág ucca fölött lassan kibukik a holdvilág, melyet az Isten vigaszul, mintha egyenesen a Tabán számára gyújtott volna az égen.
Ha felülről, a villaváros felől szállunk alá az Attila körút felé,úgy olyan ez az utca, mint egy életveszejtő kígyóvonalú sikátor: jobbról valami rom falazza be a hegyet, balra a házak, melyekben mintha nem lenne élet. És a budai hegyek nedves rögszagába a Holdvilág ucca áporodott hervadásszaga vegyül. Mert hervad itt minden: a vízverte kövek, a hunyorgató gázvilág, a barna kapu, mind- mind hervad..... és hervadnak a bútorok, ahogy az alápincézetlen lakásokban beléjük szívódott a mérgező nedvesség .....Mindenben az éltünkhöz hasonlít ez az ucca, abban is, hogy göröngyös, abban is, hogy meredek, abban is, hogy fölötte tisztán ragyog a holdvilág, de rajta nyílt szennycsatorna folyik át: könnyen belelépünk, ha nem vigyázunk a lépteinkre.
Folytatása következik
(A1)
Berend László 1916-ig Braun néven. Születési év 1898 Újságíró,lapszerkesztő,költő.A vészkorszak idején 1944-ben elhurcolták.A Petőfi Irodalmi Múzeum nyilvántartja.
Az Országos Széchényi Könyvtárban megtalálhatók írásai. Éjféli jajkiáltás 1940.A száz éves Kiss József és egyéb glosszák.1943 A NYUGAT 1926/4.számában egy pályázat nyomán,megjelent a "CSÚNYA" című novellája.Méltatói az 1925/23-24.számban Gellért Oszkár Kosztolányi Dezső és Osvát Ernő. Munkaszolgálatosként az embertelen és kegyetlen bánásmód következtében 1944.december 21 én meghalt Sopronkeresztúron ma Ausztriához tartozik (Deutschkreutz).Feltehetően az ottani zsidó áldozatok tömegsírjában nyugszik.Berend László neve megtalálható az áldozatok emlékfalán.(forrás: wikipédia)
(A2) fotó Bálint szignóval
(A3) Vasárnapi Újság 1913 április 13
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése