A TABÁNI KOCSMÁK PAJKOSA - KÁLNAY LÁSZLÓ

Kálnay László 
(Rimaszombat, 1849. július 13—Budapest, 1931.)*
(fantázia-kép)

KRÚDY a tabáni kocsmák pajkosának nevezte, akinek híres mondása:
-Akkor kell a kocsmába menni , mikor az ebéd íze még az ember szájában van!-

Mint a korabeli értelmiség tekintélyes része, ő is a Felvidékről származott Nyíregyházára. A gimnáziumot szülővárosában és Iglón végezte, jogi tanulmányokat Budapesten folytatott. 1874-ben Nyíregyházán telepedett le, ahol ügyvédi irodát nyitott, írni aránylag későn kezdett. Jóval elmúlt már 40 éves, amikor első írásai megjelentek a Nemzet, A Hét, a Budapesti Hírlap és más újságok hasábjain. Eötvös Károly vagy még inkább Vas Gereben modorában írt elbeszélések voltak ezek, a 40-es, 50-es évek beszély-irodalmának megkésett folytatásai.
Elbeszéléseiből két kötet is napvilágot látott
Jaj és kacaj, valamint Arisztokraták és a többiek címmel. Deli Mara című színművét a nyíregyházi színházban mutatták be. Az Öreg bojtár című népszínműve kéziratban maradt. A Borovszky-féle megyei monográfiába ő írta a Szabolcs vármegye népessége című fejezetet.
Művei egyidőben igen népszerűek voltak. Különösen Szegény Patyus című legendája tette országosan ismertté a nevét. A 90-es évek közepén állt írói hírneve tetőfokán, később dicsősége rohamosan lehanyatlott. A fővárosi lapokban már egyre ritkábban szerepelt a neve. A század végén társadalmi és szépirodalmi lapot indított Nyíregyházán Szabolcsi Híradó címmel, de ez nem sokáig élt.
Később Kálnay abbahagyta az írást, s Nyíregyházáról is elkerült. Rahóra ment közjegyzőnek. Az első világháború után azonban ő is Pestre sodródott, s jellegzetes figurája lett a tabáni kiskocsmáknak. Krúdy, akire diákkorában, írói pályakezdése idején, igen nagy hatást tett, több írásában is megrajzolta alakját. Mint író már rég halott volt, de feltámadt mint regényhős. A Hét bagoly című regény egyik hősének, Szomjas úrnak az alakjában nem nehéz felismerni a kocsmajáró, anekdotázó Kálnayt, akit más műveiben valóságos nevén is többször szerepeltet Krúdy.

"Kálnay László,a tabáni kocsmák pajkosa" című írásában maga Krúdy is röviden  méltatja  korai pályakezdése példaképét, mentorát  és  nyírségi ivócimboráját, aki a szegénységben is magas kort ért meg.
Kálnay  társasági emberként nem csak ügyvéd,közjegyző, író-költő volt,de történészként felhívta magára a figyelmet."Görgei " címmel drámát is írt .
          Emiatt legjobb barátja, egy kiöregedett  színész, aki egyáltalán nem tisztelte ezt a művét (Dálnoki Gál Gyula ) sokszor gúnyolta. Mikor  halálos ágyán meglátogatta színész barátját, az tréfásan kiöltötte rá a nyelvét és csak ennyit mondott:
-Görgei!- Azzal a fal  felé fordult és meghalt.

Barátja elvesztése után felkeveredett Pestre, de többé nem írt, bevette magát a nyíregyhzi duhajkodásoknak  leginkább megfelelő közegbe, a tabáni kocsmák éjszakai világába.
Először a Logodi utca 33-ban, majd a Reáltanoda utca 19-ben bérelt lakást, később  közelebb költözött imádott tabáni kocsmáihoz, szemben a Rácz Fürdővel-a Kökény utca 14-be.

Kálnay László életének utolsó éveit a Tabánban töltötte. Népszerűbb ember volt a kerület képviselőjénél is, minden korcsmában Laci bácsit kérdezték először a vendégek, mert ő volt a legvidámabb, leghangosabb. Minden régi magyar dalt tudott.

 (nem éneket, mert mint mondta, az ének templomba való),

Azonkívül minden múlt századbeli anekdotát, amely ma is forog újságokban, emberek között, kiforgatva, de Kálnay "úgy tudta, ahogy az a tréfa született" s nem ment keresztül annyi esetlen keresztelőn.

Úgy üldögélt a Tabánban, akár a Mély Pincében, akár az alsó Avarnál, mintha soha többet "fel se akarna kelni a pirosteritős asztal mellől. "

Ezt a szokását Krúdy is átvette. Egy alkalommaal hosszú időre megharagudott egy fiatalabb írótársára , aki egész napos közös züllés után feltápászkodott a kocsma asztaltól avval, hogy most már illő hazamennie. Krúdy megrökönyödött:

-Nem tudtam öcsém ,hogy Te ilyen ugrálós vagy!-

Az írótárs csak úgy tudta kiengesztelni, két hét múlva odaült Krúdy  asztalhoz és odaintette a pincért :

-Hozzon egy üveg csopakit kettőnknek, nekem meg egy bejelenőlapot, mert több napig maradok"-

Avarnál rendszerint már jó korán reklamálta Laci bácsit valamelyik igaz barátja: a kalaposmester, vagy a régi kötelestéri pékmester, a derék, megértő emberek, akiknek nyugodalmasan magyarázhatta a magyarság történetét, mert Kálnay törtánetesen történész is volt.

A mester urak az esti harangszókor siettek hazafelé, mert ők rendes emberek, Laci bácsi pedig a Mély Pincébe iparkodott, ahol ifjú pajtásai várták. A kicsi, kövér cigány(Kovács Joszó) is fölébredt a kályha mellett s nyomban az ő nótáját húzta és ő itt is folytatta történelmi vitáit. Laci bácsi csak ugy tudta tekintélyét öregbíteni a konok kritikusok előtt, hogy irodalomra tért át, felolvasta aznapra  irott költeményét, amelyet A. Irma kisasszonyhoz intézett. Azután Mélacsai Kis Károlyt, az egykori_ koszorús költőt idézte, aki annakidején legszebben példázta az emberi életet... Csokonait se feledte soha, mert tőle való: 

«A bortól okosabb lesz még a számár is, — Nincsen a pohárnál bölcsebb kalamáris.»

Igy teltek Laci bácsi napjai.»



Tabáni kocsmaasztalnál

Szegény,végül mégsem imádott kocsmái ölelésében szenderült örök álomba, hanem Pesten, a magyar királynőről elnevezett  Alsóerdősor utcai ún. Erzsébet szegényápoldában.

Halálának dátuma bizonytalan.A NYÍRVIDÉK hasábjain már 1926-ban eltemették:

Újsághír:

Kálnay László, az egykori nyíregyházi író, a pesti szegényházban halt meg.

A pesti szegényház létszáma egygyel csökkent. Meghalt Kálnay László, aki a hetvenes években Nyíregyházán kezdte pályafutását. Volt közjegyző, közben író, könyvei jelentek meg, az után pedig budapesti lakos lett végül az alsóerdősor utcai Erzsébet-szegényház egyik csendes lakója, aki csak Pálos igazgató urat szerette, mert ugy gondoskodott róla, mintha barátja lenne Laci bácsi.

(NYÍRVIDÉK 1926 04. 24 92.szám)**


Ugyanakkor a Budapesi Czím és lakjegyzék szerint 1928-ban még a Kökény utcában lakott és halála dátuma 1931!

A szegényház mai állapotában , mint a Péterfy kórház része ***

Krúdy ,aki  alig 55 évesen követte a halálba, így emlékezett róla egy vallomásos írásában:

 „Hogy író lettem, azt neki köszönhetem. Az első álmokat, ábrándokat ő ojtotta belém, ő ne­velte fel...”

De ő szerettette meg már ifjúkorában Krúdyval az éjszakai életet, a lumpolást- a nyughatatlan éji vándorlásokat kocsmáról - kocsmára új hangulatok, új ízek, új élmények után kutava. Ezekről mondta Kálnay és alkalmazta is: 

-Mennyivel könnyebb  baráti társaségban elmesélni, mint papírra vetni!-

Krúdy a nehezebbet választotta. Ő  a pirosabroszos kocsmaasztalnál csak figyelt, nagyokat hallgatott, de amit a  sűrű koccintások közben elméjében  elraktározott, azt otthoni magányában csak a nyomdászok által  kisilabizálható gyöngybetüivel formálta remekművé....

*http://www.olvass-sokat.hu/sites/olvass-sokat.hu.foiskola/files/galeria/muveszet/Ny%C3%ADregyh%C3%A1za/irodalom/mtt_198_07_kalnay_laszlo_nyiregyhaza.pdf
**  (NYÍRVIDÉK 1926 04. 24 92.szám)
http://library.hungaricana.hu/hu/view/Nyirvidek_1926_04/?pg=150&layout=s
***