ELVETÉLT TABÁNI ÁLMOK 1946-BÓL

DOBROSSY BÉLA D R.

A GYÓGYFÜRDŐK ÉS A TABÁN JÖVŐJE 

Váкár Tibor tervvázlataival 

vázlatterv  a Gellért fürdő és környékéről

Európa egyetlen városa sincs megáldva annyi és olyan gyógyhatású hévvizzel, mint Budapest.'Ennek ellenére még mindig kevés intézkedés történt e páratlan kincsnek mind a széles néprétegek, mind a jövedelmező idegenforgalom szolgálatába való állítására. Különösen a két világháború közötti időben lett volna alkalom fürdőkultúránk fejlesztésére, amikor az ország és a főváros ipara, kereskedelme és idegenforgalma szerencsésen és gyors ütemben fejlődött. Az a lelkes kis csoport, amely fürdőorvosokból, geológusokból, a gyógyhelyi bizottságból és idegenforgalmi szakemberekből állott, mindent elkövetett, hogy felrázza az illetékeseket a Fürdőváros megteremtésére. Sajnos, szavuk sok tekintetben a pusztában veszett kiáltás maradt. Utána jött az ostrom, mely a budai fürdőket részben vagy egészben rombadöntötte, az értékes berendezések jórészét pedig már előzetesen nyugatra »mentették«.

Most, amikor az újjáépítés megkezdődött, minden erőnkkel arra kell törekednünk, hogy egységes és jó szakemberek bevonásával elkészített terv szerint teremtsük meg mindazt, ami fővárosunk természeti kincseinek teljes kihasználását minél előbb lehetővé teszi mind tudományos (vagyis gyógyító), mind pedig szociális és jövedelmi szempontból. Ne feledjük el, hogy a reuma népbetegség, mely az összes kultúrállamok statisztikája szerint több embert tett részben vagy egészen munkaképtelenné, mint a rettegett tuberkulózis, melynek kimenetele gyógyulás vagy halál, míg a reumás betegségeké az elnyomorodás, ami súlyos tehertételt jelent a család és társadalom számára. Le kell szegeznünk azt is, hogy Magyarországon és Budapesten a reumás betegséget még ma is csak drága pénzért lehet gyógyítani ; ugyanakkor hőforrásaink vize — naponta több millió liter — nagyobbrészt kihasználatlanul ömlik a Dunába.

Ezek után gondolkozzunk azon, hogy mit kellene tennie a Székesfővárosnak máris, egyfelől a saját érdekében, másfelől szociális, kulturális és idegenfor

galmi szempontból. Ezzel tulajdonképen adva van a tennivalók sorrendje is. Elsősorban a főváros jelenlegi anyagi helyzete sürgeti, hogy üzemei rentábilisak és jövedelmezők legyenek, másodszor a szociális szempontokat kell szolgálnia azzal, hogy lehetőséget teremt a szegényebb néposztályok gyógyítására, ugyanakkor szolgálnia kell a tudományos kutatást és magához kell rögzítenie az idegenforgalmat. Mindez romfürdőkkel, elavult és hiányos felszereléssel elképzelhetetlen, sőt meg sem kísérelhető. Az idő pedig sürget, mert a magán- és idegen tőke máris jelentkező érdeklődése, —- később térhódítása — rá fog feküdni az északi, vagyis József-hegyi forráscsoportra (Császár- és Lukács-fürdők) és pótolhatatlan kárt okoz anyagilag a Fővárosnak, mint a legtöbb forrás tulajdonosának, másrészt a reumakérdés irányítása és megoldása kiesik a főváros kezéből, nem is szólva az idegenforgalom átterelődéséről. 

Rudas- és Rácfürdő környékének vázlatterve

A felsorolt szempontoknak megfelelő új gyógyfürdőtelep tervének kialakítása előtt még foglalkoznom kell a »Tabáni Fürdőváros» és általában a Tabán kérdésével. Ezzel kapcsolatban évtizedekre visszamenően számos építészeti és városrendezési terv és monográfia látott nap
világot. Legutóbb pedig a »Budapest«
foglalkozott vele. A tervek többnyire építészek és városrendezéssel foglalkozók szülöttei, holott a jelenkor számos olyan követelményt támaszt, amelyek megoldásához más tudományszakok bevonása és véleménye is nélkülözhetetlenné válik. Különösen vonatkozik ez egy fürdőváros vagy fürdőtelep elhelyezésére, melynél az irányt a geológus, meteorológus és klimatológus, a szükségletet pedig a fürdőorvos szabja meg, míg kiváló építészeinkre csupán a nemesveretű kivitelezés munkája vár. Vigyázni kell arra, hogy az üdülőt vagy beteget elsősorban nem az építészeti külsőség, hanem az fogja érdekelni, hogy a fürdőtelep könnyen megközelíthető, egészséges fekvésű, zajtalan, belső berendezésében egyszerűen kényelmes és a gyógyítás minden lehető és korszerű eszközeivel felszerelt legyen. Mindenekelőtt tehát a fürdőtelep helyének a kiválasztása fontos.

Fürdőváros kialakításáról Budapesten nem igen lehet szó, mert a források többsége két, egymástól távol fekvő hegyből, vagyis a Gellért- és József-hegyből származik, így a két helyet nem lehet egybeépíteni a nagy távolság miatt, csupán fürdőtelepck kialakításáról lehet szó. Valamennyi gellérthegyi forrás a székesfőváros tulajdona, s ezek többsége a Rudas- és Szent Imre-fürdőkhöz tartozik, míg kisebb részük a Gellért-fürdőt táplálja. A források elhelyezkedése miatt vélték és vélik ma is a székesfővárosi fürdőtelep helyéül a Tabánt a városrendezők és építészek. Pedig ha megvizsgáljuk, hogy a Tabán alkalmas-e olyan igazán világvárosi fürdőtelep kialakítására, amely méltóan reprezentálja Budapest hévíz-, gyógy- és ivókúra forrásait, akkor — részletes és beható vizsgálódásaim alapján — csak nemmel válaszolhatok a kérdésre.



A Tabán egy szűk, szabálytalan háromszögalakú, észak felé nyitott, igen alacsony fekvésű völgy, amit állandóan szántanak az északi szelek, melyek magukkal hozzák az óbudai és újpesti gyárak kormát s a Gellérthegy meredek cszaki lejtőjébe ütközve a völgyben állandó szélörvényeket okoznak. Ha nem is veszi magának valaki azt a fáradságot, hogy megtekintse a Meteorológiai Intézet Tabánra vonatkozó feljegyzéseit, akkor is meggyőződhet arról, ha szélcsendes időben megfigyeli egy rohogó autóbusztól felvert porfelleg útját. Az északi széltűi való védtelenséggel együtt jár, hogy pl. kora-tavasszal, de télen is, milyen nagy hőmérsék- és napsugárzási különbségek vannak a Gellérthegy déli, szelíd lejtője és meredek északi oldala között. A reuinás beteg legjobban fűtött szobában is érzékeny az időváltozásra, de különösen a szelekre. így tehát, ha semmi más kifogást nem lehetne felhozni a fürdőtelep tabáni elhelyezése ellen, már ez is elegendő lenne. De lássuk tovább.

Az új városrendezési tervek alaposan igénybeveszik a Tabánt. Először is — igen nagy bölcsességgel — az óceáni kikötők és a nyugati államokból érkezőket többé nem a jelenlegi kietlen Bécsiúton akarják bevezetni a városközpontba, hanem az erdős, panorámás Hűvösvölgyön, Olaszfasoron és az egyetlen parkká alakított Vérmezőn és Horváth-kerten át hozzák a Tabánba, ahol egyszerre pillantják meg a- restaurált várat, a modernül újjáépített Szent Imre- és Rudasgyógyfürdőket, a most épülő monumentális gellérthegyi emlékművet és majd a gyönyörű tabáni parkban fordul autójuk az új belvárosi lúdra, : hogy a tervezett dunaparti szállodasor mellett jussanak az újjonnan épített Fórumra.

A Tabánra támaszkodó új híd forgalma^ a Bécs felől az előbb említett útvonalon befutó nyugati és a Hegyaljaúton át jövö Trieszt—Zágráb—Balatoni autótömeg azonban nemcsak a szerencsétlen elhelyezésű Bethlen-udvart fogja elseperni a helyéről, hanem kitölti az egész tabáni völgyet is. Hogyan képzelhető el tehát két ilyen transzkontinentális műút között és a hídfő mellett egy gyógyhely vagy üdülőtelep? Ha naponta fogják olajozni az utakat s a porképződés ezzel csökken, akkor is megmarad az óriási forgalom zaja és nehéz benzin s olajfüst terjeng az egész völgyben. A tabáni forgalmat a felsorolt tényezőkön kívül fokozni fogják a legújabb tervek is, még pedig a Sashegy aljába tervezett új Déli pályaudvar, Ilegyalja-úton át lebonyolódó gyalogos- és kocsiforgalina, továbbá az itt átvezetett Földalatti vasút.

Ausztriában, Svájcban vagy Csehországban egyetlen gyógyhely sincs a hegy északi lábához építve. Davos világhírét éppen az adja meg, hogy a hegy déli lejtőjének tövében, az északi szelektől teljesen védetten a hómező felett is akkora erejű a napsugárzás, hogy télen is fedetlen testtel lehet lég- és napkúrázni.

A felsorolt — és még folytatólagosan felsorolható — érvek alapján tehát el kell vetni a főváros fürdőtelepének az erre minden tekintetben alkalmatlan tabáni völgyben való elhelyezését.

Vizsgáljuk meg hogyan lehet ezt a völgyet igazán hasznosítani? Legelőször is kiváló műegyetemi geológusaink készítsenek összes értékes forrásainknak időálló foglalatot, hogy azok mindenkor megmeneküljenek nemtörődő kanálisépítők vagy útburkolók pusztításaitól. Jelöljék ki a gyüjtőciszlerna helyét, hogy ez a folyékony kincs ne vesszen el kihasználatlanul a Duna vizében. Jöjjön azután az építész, ki a romok eltakarítása után rendezi a Tabán környékét, restaurálja a Várat és modernül újjáépíti a legértékesebb forrásainkkal táplált Szent Imre- és Rudas-gyógyfürdőket, ráépítvén arra egy kis kórtermekből álló reumakórházát a szegényebb néprétegek számára. Ezenkívül elfér még a Tabánban, hátt-al a Czakó-utcának az idegenforgalmi elosztóhely is a Délről és Nyugatról érkezők számára, akik a pesti oldalra való átjutás előtt itt mindenről felvilágosítást kaphatnának.



A tulajdonképeni gyógyfürdőtelepet azonban a Gellérthegy déli oldalán vélem egyedül kialakíthatónak, úgy, hogy ez a jelenlegi Szent Gellért-gyógyfürdőt patkóalakban övezné. Az épületsor a Szikla-kápolnától indulna ki, a Kelenhegyi-út jobboldalán fel, egészen a Gyopár-utcáig, itt átfordulna az Orlay utcába és a patkó másik sarka a Bartók Béla-útra rátámaszkodna.

A Kelenhegyi- és Kemenes-utca lenne a telep belső közlekedési és földfeletti útja, míg az épületsor és a jelenlegi fürdő között, különösen a téli időszakra földalatti folyosó szolgálna, olyanformán, mint ez a debreceni egyetem épületei között bevált. A Gellért-szállónak az Orlay-utcai kazánhoz már van egy ilyen földalatti folyosója, melyből kiindulva megépíthető a másik, vagyis a hegy felé vezető és rövidebb ágazat. Így a jelenlegi anyaépület minden része szerves és az időjárástól függetlenített összeköttetésben lenne az új, patkóalakú épülettel. Ebben a patkóalakú palotában azután elhelyezhető lenne minden, a mit az idegenforgalmi szakemberek szükségesnek tartanak, míg az anyaépület teljesen a gyógyítás szolgálatában állana. Ezt a szempontot a Szent Gellért-szállónak jelenleg folyamatban levő újjáépítésénél máris figyelembe kell venni, hogy minél hamarabb kialakulhasson a modern reuma-kórház.

A fentebbiekben ismertetett megoldás — véleményem szerint — egyedül helyes és gazdaságos. Az említett patkó alakú új épület területének javarésze a főváros tulajdona. A hely észak felől védett és a Tabánnál sokkal mérsékeltebb klímájú, a forgalom zaja elkerüli és mégis közel fekszik a déli és nyugati transzkontinentális utak tabáni befutójához, Pesttel pedig közvetlen híd-összeköttetése van. Az Orlay-utcai kazánház és az alagsori szivattyútelep korlátlanul bővíthető. A megoldáshoz természetesen több vízre van szükség, mint amennyi jelenleg a Gellért rendelkezésére áll, de könnyen lehet a jelenleginél értékesebb vizet is hozni a Tabánból vagy a Rudas-fürdőtől, mely területek kétségtelenül bővízűek. Ez a mai technikai lehetőségek között nem probléma. Gondoljunk arra, hogy a török hódoltság idején Musztafa pasa a Lukács-fürdő kertjéből vezette saját fürdőjébe, a jelenlegi Fő-utcai Királyfürdőbe a forrásvizet, többszáz méteren keresztül s azóta is ez a csatorna táplálja a fürdőt.

BUDAPEST folyóirat1946 augusztus