A haldokló Tabán lakosságát aggasztja a bizonytalan jövő!
Senki nem tudja, mi lesz velük, ha kilakoltatják őket— Rémhírek terjengenek — Borsos házbéreket szed a főváros — Koldussorban vannak egykori tabáni háziurak — Látogatás a törökkori mély pincében és az ősi tabáni ivókban
A Friss Ujsdg-nak írta: Simányi Sándor.
A tabániak úgy vannak a maguk sorsával, mint -a megcsalt férj. Már mindenki tudja, hogy megcsalják, csak a férj nem tud róla. A jó tabániak hivatalosan még nem tudnak semmit arról, hogy otthonuk napjai meg vannak számlálva. Akárhova mentünk a gidres-gödrös utcákban megbúvó házacskákba, mindenütt igy fogadtak:
— Minkét még nem értesített senki róla, hogy a Tabánt lebontják. Sejtjük, hogy ez lesz a sorsa, de hozzánk még nem jött semmi hivatalos híre ennek.
Azért nem kell éppen azt hinni, hogy a tabáni szegény emberek nem nyugtalanok. Bizony átcsillan minden szavukon a bizonytalan jövőtől való félelem. A Gellérthegy oldalához ragasztott sok százéves viskóikban nem sokáig húzhatják már ki, ezzel tisztában vanuak. De mi lesz aztán, ha a főváros, amely ma legtöbbjüknek a háziura — kiteszi őket?
Rémhírekét és fantasztikus terveket adnak szájról-szájra .
Meggyőződtünk róla, hogy a főváros, amely készül lebontatni a Tabánt, hogy helyébe, modern villanegyedet építtessen — csakugyan súlyos mulasztást követ el a tabániak ellen. Egyszerűen a legteljesebb bizonytalanságban hagyta őket. így. aztán valósággal rémhírek szállonganak a Tabánban arról, hogy a városrészt lebontják és ők otthontalanokká válnak.
Elindulok a Rácfürdőtől a hegynek futó keskeny Hadnagy-uccán. Benyitok a 20-as számú házikó kapuján. Az udvaron vasalgat egy fürge asszonyság, mellette álldogál a - szomszédasszonya, Baráth Gusztávné, muzsikus felesége. Összesen két család lakik az ősi viskóban. Ide úgy kerültek, hogy amikor a Bethlen-udvart. építették, egyik- napról a másikra kitették őket a Bethlen-ház helyén állott régi, budai épületből.
— Félünk — mondja Baráthné — hogy most is igy fogunk járni. Egy szép napon majd innen is mehetünk tovább, ne adj isten! és sóhajt egyet a fohászhoz.
A Hadnagy-ucca 20-as számú házban volt valaha a híres Balla- féle kocsma ahová állítólag Mátyás király is betért borozgatni, ha ráerő idejében lesétálgatott a budai várból.
Balla Károly bormérése anno 1892 (Hadnagy u 20)
Egyáltalán — ha Tabánban jár az ember — olyan pontos információkat szerezhet Mátyás király minden lépéséről, mintha csak tegnap járt volna itt közöttünk. Hogy a tabáni kiskocsmákba szorgalmasan eljárogatott, erre a tabániak esküt hajlandók tenni.
A Hadnagy-uccai ház egykori ivószobáiban laknak Baráthék. A. korcsmaajtó még meg van. A mennyezet, kerek: a szoba olyan, mint valami kazamata. A főváros havi 850 ezer korona házbért szed be ezért a lakályosnak éppen nem mondható otthonért.
— 'Van pince is a ház alatt? — kérdem.
— 'Van — de ott még nem jártunk — feleli Baráthné.
Mások azt mondják, hogy ez a pince egészen a Gellérthegy alá vezetett .valaha, a török időkben. Később aztán betömték egy részét. Hogy mi minden történhetett valaha ezekben a titokzatos tabáni pincealagutakhan. arról nem szól a krónika. A tabániakat, úgy láttam, inkább a jövő érdekli, semmint a múlt.
— Attól félünk, kérem — mondották kürülöltem — hogy a főváros kitétet bennünket és az Auguszta barakban kapunk szükséglakást.
— Á, nem úgy lesz az — szól közbe egy szomszédasszony — A város itt társasházakat épít és nekünk, a régi lakóknak, örökbérletbe fogja adni a pompás, uj házakat.
Általános derültséget vált ki ez a megjegyzés, inkább hiszik a rosszabbat.
— Hirtelen kitesznek majd . benünket és mehetünk. . A főváros .olyan háziúr, aki bármikor főimondhat. Ez benne áll a bérleti szerződésünkben.
Jó lenne, ha a főváros, amely itt a Tabánban horribilis házbéreket szed, valami módon megnyugtatná az aggodalmaskodó tabáni lakosságot.
Hadnagy utca 20 a bontás évében
Koldusszegéuyek az egykori tabáni háziurak
Ismeretes, hogy Bárczy polgármester idejében" vásárolta össze a főváros a tabáni házakat. Akkoriban arról volt szó, hogy sürgősen lebontják és. modernül újjáépítik, de közbejött a háború és Tabán félig lebontva, félig összedőlve itt éktelenkedik Budapest kellős közepén. Ellenben az egykori tabáni háziurak vagy örököseik, koldusszegények. A legtöbbem közönséges partájok egykori házukban. Mind sajnálja azonban, hogy elkótyavetyélte a sok százéves örökségét. Mert sok száz éven át szállottak apáról-fiura a tabáni házacskák.
A legérdekesebb a régi Tabánban a Cipő-ucca. A 9-es számú ház kis udvarában kerteeske is van. Fél- emeletfélét is találok: ott meg üveges veranda van. Stifter Ágostonné a házíelügyelőné, a férje cipőtisztító a Gellért-fürdő mellett, boldog, hogy bemutathatja a házat, amelyben már 40 éve lakik.
— Ez volt valaha a Marada-ház, Híres, jó vendéglő volt, Az öreg Marada teheneket is tartott itt. A tehénkék ott mentek le a pincébe a Csavajec nagysága üveges verandája alatt. Az istálló a pincében volt. Itt az udvaron ültek a vendégek, meg fönn a verandán. Emellett .állott a Mayberger-ház, ott is vendéglő volt.
Marada- később Havas vendéglő a Hadnagy u 23-ban
Ja igen, a Marada- vendéglő a Szederfához volt címezve. A Bohositz-ház is itt állott a közelbe, de már lebontották.
Fölmegyek a híres üvegverandára. Csavajec Józsefné hajóskapitány özvegye lakja az egykori ivószobákat a fiával és menyével. Csavajecné is teli van színes tabáni emlékezésekkel Fájón említi a kedves uriasszony:
— Az én boldogult anyósomnak fönn. volt a hegyen a háza, a Középhegy-uccában. 4500 forintért adta el ezelőtt harminc évvel. Most én és a fiam több mint 4 milliót fizetünk egy negyedre. Pedig a házunkban öt szép, nagy szobánk volt. Ez volt a híres Rácz-ház, nevezetes korcsma volt benne, híres, jó bort mértek ott.
Aztán igy folytatja:
— Nem tetszik tudni, mi lesz velünk, tabániakkal? Nagyon szomorú lenne, ha most öregségemre ki kellene innen költözni. Úgy megszoktam. hiszen itt születtem és itt élek kis gyerekkorom óta.
Nem tudtam felvilágosítást adni, hiszen magam is felvilágosításért jöttem közéjük. Ellenben, az egykori tabáni háziurakkal és utódaikkal lépten-nyonion találkoztam. Koldus szegények és átkozzák a pillanatot, amikor egy tál lencséért eladták házikóikat.
Poldi bácsi lekalauzol a török- kori pincébe
A Cipő-ucca végében festőállvány mellett egy piktor dolgozgat. Beszélgetni kezdtünk. Csallóközi- Farkas Imre * a neve, Rákospalotán lakik, onnan jön he minden nap Tabánba festegetni. Szerelmes a tabáni viskókba. Valósággal könnyezik. amikor így szól:
— Hát nem vétek az ilyesmit lebontani? Tessék nézni, mennyi szín, mennyi hangulat. Ki tud majd ilyen kacskaringós utcákat, házsorokat építeni?! Senki. Minek is van csákány és kőmíves a világon!?
Aztán levázolja a kacskaringós Cipő-uccát és ide adja a rajzot, amelyet olvasóinknak is bemutatunk.
A Görög-ucca és a Virág Benedek-ucca** sarkán lévő híres Mélypincébe lépünk be ezután. A Mély Pincéhez címzett vendéglőnek Poldi bácsi a gazdá ja. A nyakamba borul, amikor meglát. Ezzel fogad:
— Olyan borom van fiam, hogy Krúdy Gyula egyes osztályzatot adott tegnap. Ez pedig nagy szó. Na, gyere le a pincébe.
A piciny udvaron átlépve a konyhakertbe jutunk. Ott Poldi bácsi fölemeli a csapóajtót és gyertyával a kezében eltűnik a mélységben. Vigyázva lépegetek utána.
Leérkezünk.
—- Nézd ezeket a boltozatokat — kezdi magyarázni a- jeles korcsmáros. — Háromszázéves falak. Itt járt a múltkor Seemayer Vilibáld, a múzeumi ember. Az mondta, hogy a törökök építették. De ez a pince volt valaha az ivó is, ez alatt van a régi pince.
Most még egy csapóajtót nyit fel a padlón és lejjebb vonul a gyertyával. Utána kullogok. Ő már lenn van, onnan kiált fél:
— Ez itt egy magasságban van a Duna fenekével. Valaha a Görög- ucca egy nívón volt a Dunaparttal.
Az öreg újra felszínre kerül. Csupa pókháló és maszat. Elvezet a pince másik oldalára, ahonnan egy feneketlen aknába tekintünk le.
— Ide dobálták őseink a szemetet •— magyarázza. — Ez valaha jégverem volt. Én magamn sem tudom, mi lehet benn.
— Ki tudja hány hullát hajigálhattak bele őseid, a török kocsmárosok! — szólok és Poldi bácsi megborzong erre a gondolatra.
—Bizony, az lehetséges — mondja elgondolkodva. — A boldogult Kálnay Laci bácsi — isten nyugosztalja — mesélte, hogy Horváth Kálmán könyvében meg van írva a Mély pince története. A Mély Pince mellett volna hajdan a városkapu és rác hajcsárok, török martalócok tivornyáztak itt, ahol most állunk. Nem lehettek valami finom vendégek.
Még elmondja aztán, hogy jártak ide nagy uraságok is. A Fejérváry Géza báró, a volt honvédelmi miniszter, a, Gromon Dezső államtitkár jártak ide. Manapság pedig Írók, újságírók és művészek keresik fel a Mély Pincét. Azután csap alá tart egy poharat és megkínál azzal a borral, amelyért egyest kapott Krúdy Gyulától. Elbúcsúzom tőle. Alig ereszt el, majd igy szól:
— Szégyellek, fiam, elmész a pincémből tök józanul. Ilyen szégyen még nem történt velem. Pedig jártak itt lenn már igazán nagy urak is.
A pince középső szintje ,az alsóra nyíló csapóajtóval
Friss Újság 1927 március 20
* A festő keresztneve helyesen Lőrinc
** Fehérsas utca
Senki nem tudja, mi lesz velük, ha kilakoltatják őket— Rémhírek terjengenek — Borsos házbéreket szed a főváros — Koldussorban vannak egykori tabáni háziurak — Látogatás a törökkori mély pincében és az ősi tabáni ivókban
A Friss Ujsdg-nak írta: Simányi Sándor.
A tabániak úgy vannak a maguk sorsával, mint -a megcsalt férj. Már mindenki tudja, hogy megcsalják, csak a férj nem tud róla. A jó tabániak hivatalosan még nem tudnak semmit arról, hogy otthonuk napjai meg vannak számlálva. Akárhova mentünk a gidres-gödrös utcákban megbúvó házacskákba, mindenütt igy fogadtak:
— Minkét még nem értesített senki róla, hogy a Tabánt lebontják. Sejtjük, hogy ez lesz a sorsa, de hozzánk még nem jött semmi hivatalos híre ennek.
Azért nem kell éppen azt hinni, hogy a tabáni szegény emberek nem nyugtalanok. Bizony átcsillan minden szavukon a bizonytalan jövőtől való félelem. A Gellérthegy oldalához ragasztott sok százéves viskóikban nem sokáig húzhatják már ki, ezzel tisztában vanuak. De mi lesz aztán, ha a főváros, amely ma legtöbbjüknek a háziura — kiteszi őket?
Rémhírekét és fantasztikus terveket adnak szájról-szájra .
Meggyőződtünk róla, hogy a főváros, amely készül lebontatni a Tabánt, hogy helyébe, modern villanegyedet építtessen — csakugyan súlyos mulasztást követ el a tabániak ellen. Egyszerűen a legteljesebb bizonytalanságban hagyta őket. így. aztán valósággal rémhírek szállonganak a Tabánban arról, hogy a városrészt lebontják és ők otthontalanokká válnak.
Elindulok a Rácfürdőtől a hegynek futó keskeny Hadnagy-uccán. Benyitok a 20-as számú házikó kapuján. Az udvaron vasalgat egy fürge asszonyság, mellette álldogál a - szomszédasszonya, Baráth Gusztávné, muzsikus felesége. Összesen két család lakik az ősi viskóban. Ide úgy kerültek, hogy amikor a Bethlen-udvart. építették, egyik- napról a másikra kitették őket a Bethlen-ház helyén állott régi, budai épületből.
— Félünk — mondja Baráthné — hogy most is igy fogunk járni. Egy szép napon majd innen is mehetünk tovább, ne adj isten! és sóhajt egyet a fohászhoz.
A Hadnagy-ucca 20-as számú házban volt valaha a híres Balla- féle kocsma ahová állítólag Mátyás király is betért borozgatni, ha ráerő idejében lesétálgatott a budai várból.
Balla Károly bormérése anno 1892 (Hadnagy u 20)
Egyáltalán — ha Tabánban jár az ember — olyan pontos információkat szerezhet Mátyás király minden lépéséről, mintha csak tegnap járt volna itt közöttünk. Hogy a tabáni kiskocsmákba szorgalmasan eljárogatott, erre a tabániak esküt hajlandók tenni.
A Hadnagy-uccai ház egykori ivószobáiban laknak Baráthék. A. korcsmaajtó még meg van. A mennyezet, kerek: a szoba olyan, mint valami kazamata. A főváros havi 850 ezer korona házbért szed be ezért a lakályosnak éppen nem mondható otthonért.
— 'Van pince is a ház alatt? — kérdem.
— 'Van — de ott még nem jártunk — feleli Baráthné.
Mások azt mondják, hogy ez a pince egészen a Gellérthegy alá vezetett .valaha, a török időkben. Később aztán betömték egy részét. Hogy mi minden történhetett valaha ezekben a titokzatos tabáni pincealagutakhan. arról nem szól a krónika. A tabániakat, úgy láttam, inkább a jövő érdekli, semmint a múlt.
— Attól félünk, kérem — mondották kürülöltem — hogy a főváros kitétet bennünket és az Auguszta barakban kapunk szükséglakást.
— Á, nem úgy lesz az — szól közbe egy szomszédasszony — A város itt társasházakat épít és nekünk, a régi lakóknak, örökbérletbe fogja adni a pompás, uj házakat.
Általános derültséget vált ki ez a megjegyzés, inkább hiszik a rosszabbat.
— Hirtelen kitesznek majd . benünket és mehetünk. . A főváros .olyan háziúr, aki bármikor főimondhat. Ez benne áll a bérleti szerződésünkben.
Jó lenne, ha a főváros, amely itt a Tabánban horribilis házbéreket szed, valami módon megnyugtatná az aggodalmaskodó tabáni lakosságot.
Koldusszegéuyek az egykori tabáni háziurak
Ismeretes, hogy Bárczy polgármester idejében" vásárolta össze a főváros a tabáni házakat. Akkoriban arról volt szó, hogy sürgősen lebontják és. modernül újjáépítik, de közbejött a háború és Tabán félig lebontva, félig összedőlve itt éktelenkedik Budapest kellős közepén. Ellenben az egykori tabáni háziurak vagy örököseik, koldusszegények. A legtöbbem közönséges partájok egykori házukban. Mind sajnálja azonban, hogy elkótyavetyélte a sok százéves örökségét. Mert sok száz éven át szállottak apáról-fiura a tabáni házacskák.
A legérdekesebb a régi Tabánban a Cipő-ucca. A 9-es számú ház kis udvarában kerteeske is van. Fél- emeletfélét is találok: ott meg üveges veranda van. Stifter Ágostonné a házíelügyelőné, a férje cipőtisztító a Gellért-fürdő mellett, boldog, hogy bemutathatja a házat, amelyben már 40 éve lakik.
— Ez volt valaha a Marada-ház, Híres, jó vendéglő volt, Az öreg Marada teheneket is tartott itt. A tehénkék ott mentek le a pincébe a Csavajec nagysága üveges verandája alatt. Az istálló a pincében volt. Itt az udvaron ültek a vendégek, meg fönn a verandán. Emellett .állott a Mayberger-ház, ott is vendéglő volt.
Ja igen, a Marada- vendéglő a Szederfához volt címezve. A Bohositz-ház is itt állott a közelbe, de már lebontották.
Fölmegyek a híres üvegverandára. Csavajec Józsefné hajóskapitány özvegye lakja az egykori ivószobákat a fiával és menyével. Csavajecné is teli van színes tabáni emlékezésekkel Fájón említi a kedves uriasszony:
— Az én boldogult anyósomnak fönn. volt a hegyen a háza, a Középhegy-uccában. 4500 forintért adta el ezelőtt harminc évvel. Most én és a fiam több mint 4 milliót fizetünk egy negyedre. Pedig a házunkban öt szép, nagy szobánk volt. Ez volt a híres Rácz-ház, nevezetes korcsma volt benne, híres, jó bort mértek ott.
Aztán igy folytatja:
— Nem tetszik tudni, mi lesz velünk, tabániakkal? Nagyon szomorú lenne, ha most öregségemre ki kellene innen költözni. Úgy megszoktam. hiszen itt születtem és itt élek kis gyerekkorom óta.
Nem tudtam felvilágosítást adni, hiszen magam is felvilágosításért jöttem közéjük. Ellenben, az egykori tabáni háziurakkal és utódaikkal lépten-nyonion találkoztam. Koldus szegények és átkozzák a pillanatot, amikor egy tál lencséért eladták házikóikat.
Poldi bácsi lekalauzol a török- kori pincébe
A Cipő-ucca végében festőállvány mellett egy piktor dolgozgat. Beszélgetni kezdtünk. Csallóközi- Farkas Imre * a neve, Rákospalotán lakik, onnan jön he minden nap Tabánba festegetni. Szerelmes a tabáni viskókba. Valósággal könnyezik. amikor így szól:
— Hát nem vétek az ilyesmit lebontani? Tessék nézni, mennyi szín, mennyi hangulat. Ki tud majd ilyen kacskaringós utcákat, házsorokat építeni?! Senki. Minek is van csákány és kőmíves a világon!?
Aztán levázolja a kacskaringós Cipő-uccát és ide adja a rajzot, amelyet olvasóinknak is bemutatunk.
A Görög-ucca és a Virág Benedek-ucca** sarkán lévő híres Mélypincébe lépünk be ezután. A Mély Pincéhez címzett vendéglőnek Poldi bácsi a gazdá ja. A nyakamba borul, amikor meglát. Ezzel fogad:
— Olyan borom van fiam, hogy Krúdy Gyula egyes osztályzatot adott tegnap. Ez pedig nagy szó. Na, gyere le a pincébe.
A piciny udvaron átlépve a konyhakertbe jutunk. Ott Poldi bácsi fölemeli a csapóajtót és gyertyával a kezében eltűnik a mélységben. Vigyázva lépegetek utána.
Leérkezünk.
—- Nézd ezeket a boltozatokat — kezdi magyarázni a- jeles korcsmáros. — Háromszázéves falak. Itt járt a múltkor Seemayer Vilibáld, a múzeumi ember. Az mondta, hogy a törökök építették. De ez a pince volt valaha az ivó is, ez alatt van a régi pince.
Most még egy csapóajtót nyit fel a padlón és lejjebb vonul a gyertyával. Utána kullogok. Ő már lenn van, onnan kiált fél:
— Ez itt egy magasságban van a Duna fenekével. Valaha a Görög- ucca egy nívón volt a Dunaparttal.
Az öreg újra felszínre kerül. Csupa pókháló és maszat. Elvezet a pince másik oldalára, ahonnan egy feneketlen aknába tekintünk le.
— Ide dobálták őseink a szemetet •— magyarázza. — Ez valaha jégverem volt. Én magamn sem tudom, mi lehet benn.
— Ki tudja hány hullát hajigálhattak bele őseid, a török kocsmárosok! — szólok és Poldi bácsi megborzong erre a gondolatra.
—Bizony, az lehetséges — mondja elgondolkodva. — A boldogult Kálnay Laci bácsi — isten nyugosztalja — mesélte, hogy Horváth Kálmán könyvében meg van írva a Mély pince története. A Mély Pince mellett volna hajdan a városkapu és rác hajcsárok, török martalócok tivornyáztak itt, ahol most állunk. Nem lehettek valami finom vendégek.
Még elmondja aztán, hogy jártak ide nagy uraságok is. A Fejérváry Géza báró, a volt honvédelmi miniszter, a, Gromon Dezső államtitkár jártak ide. Manapság pedig Írók, újságírók és művészek keresik fel a Mély Pincét. Azután csap alá tart egy poharat és megkínál azzal a borral, amelyért egyest kapott Krúdy Gyulától. Elbúcsúzom tőle. Alig ereszt el, majd igy szól:
A pince középső szintje ,az alsóra nyíló csapóajtóval
Friss Újság 1927 március 20
* A festő keresztneve helyesen Lőrinc
** Fehérsas utca
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése