Lestyán Sándor riportja
a Friss Újságban (1934 jan 21
Romok között, odúkban tucatjával laknak a szegények — 150 munkás 28 filléres órabérért dolgozik a Tabán lebontásán
Háborús képe
van a halálra ítélt Tabánnak, mely félig romhalmaz már. Mintha nehéz gránát pusztította volna el Buda régi emlékeit, az apró hátakat, a girbe-gurba uc- cákat, a lépcsős kapaszkodókat, mindent, mindent, ami a múltbeli romantikát jelentette. Pedig nem gránát söpörte el a Tabánt. Szorgos munkáskezekben csákány, ásó, feszitővas bontja a tetőzetet és a falakat. A használható ajtókat, ablakfóliákat, gerendákat halomba gyűjtik, a téglát és a köveket kupacokba rakják, a vállalkozó, aki a fővárostól megvette a Tabán ócska házait, mindezt el akarja adni, hogy más építkezésnél felhasználják.
Lassan, nagyon lassan halad a lebontás munkája. Összesen 150 munkás dolgozik, pedig elkelne tízszer annyi is! Ha továbbra is ennyi marad a létszám, akkor májusra még nem tűnik el a Tabán. Pedig ez a terv.
Májusban kellene megkezdeni az újjáépítést. A munkások 28 fillér órabérért dolgoznak. Az egyik ezt mondja:
— Bizony nem sok ez a 28 fillér, másutt 35 fillért fizetnek. De mit csináljunk. Kényszerhelyzetben vagyunk. Ki vagyunk szoloál- tatva a munkaadónak. Eddig 8 órát dolgoztunk naponta. Most 9 és fél órát dolgozunk.
Az utolsó négy lakó
A sógorom lakott abban a házban....
Családostól. Mozgó-virsliárus volt. A környéken megvoltak a vevői, ismerték, vártak rá. hogy mikor jelenik meg a forró virslivel. Most a Klauzál uccába költözött. A foglalkozását nem adta fel, de hosszú hónapokba telik, amíg uj vevőkört szerez magának... És igy jártak az iparosok és mesteremberek, a boltosok és a napszámosok is. Az idegenben lassan találják meg a boldogulást, közben a gondok és az adósságok szaporodnak ...
Május elsejére el kell költöznie az utolsó lakónak is.
Az Aranykakas ucca 21. számú házban, a Holdvilág ucca 17. számú házban és a Naphegy ucca 82. számú
Az utolsó menedékhelyek egyike Kör utca 17
házban. továbbá a Kör ucca 17. számú házban még ottmaradtak a lakók. ök az utolsó mohikánok. Ök búcsúznak utoljára a Tabántól, azok nevében is. akik már régen kiköltöztek.
Aki megvette a házat, hogy ott maradhasson
A Kör ucca 17. számú házban csak a gyerek van otthon. Az apa és az anya munkába mentek. Az udvaron haragos kutya csahol a kopasz, öreg eperfa körül és barátságtalanul csattogtatja fogát a látogatók felé. A gyerek a kutyát csititja és értelmesen beszél:
— Mink megvettük a házat a vállalkozótól. Nem tudom egészen biztosan, gondolom, 160 pengőt fizettünk érte. Azért vettük meg, hogy bennmaradhassunk. Aztán meg azokat a részeket, melyek használhatók, majd eladjuk. így csak május elsejére kell kimennünk. Ha nem vesszük meg, a vállalkozó akkor bontatta volna le, amikor neki tetszik.
Arra a kérdésünkre, hogy mások is megvették-e a házakat, a gyerek azt feleli, hogy tudomása szerint többen megvették, de nem azért, hogy benne maradjanak, hanem hogy eladjak téglát, a faanyagot, a cserepet és a vasakat.
Ezen az apró nyíláson bújnak be az éjszakai szállásra
A Tabán legújabb lakói
Meg egy érdekessége van a haldokió, félig romhalmazban heverő Tabánnak. A romok között, a leglehetetlenebb odúkban, tucatjával találnak éjjeli menedékhelyet azok a szegénysorsú emberek, akiknek nincs lakásuk és a menhelypénzt sem tudják megfizetni. A késő délutáni órákban, mikor beáll a szürkület, lassan, óvatosan jönnek ezek a szegénysorsuak, apró batyuikkal, rongyaikkal, legnagyobbrészt férfiak, de sokkal együtt jön az asszony, meg a gyerek és elfoglalják ideiglenes éjszakai vackukat. Pincékben, kamrákban, eldugott, udvari szobákban húzódnak meg titokban, a rongyaikat kiteregetik a földre, néha- néha, a nagy hidegben tüzet is gyújtanak, de óvatosan, hogy a tűz fénye, vagy a füst el ne árulja őket. Sokan már kényelmesebben berendezkedtek. Szalmát hoztak magukkal valahonnan és szalmán alszanak. Mutattak a Friss Újság munkatársának egy régi falba vájt nyilast, mely alig fél méter magas és ugyanolyan széles. Ez a nyilas széles, tágas földalatti, kifalazott pinceoduba vezet. Csak nagy üggyel-bajjal lehet bejutni a nyiláson, de az odúban szalma van a nyirkos földön és szanaszét heverő rongyok, egy törött tükör, egy ócska mosdótál és egy rozoga szék mutatja, hogy itt emberek laknak!
A Tabán félig romhalmazban is a szegények barátja. Lakást ad a télben a lakásnélkülieknek!
A Tabán a kisembereké volt mindig.
A tehetőseknek legfeljebb látványosságot, szórakozást jelentett, de életé összeforrt a szegénysorsuak életével. És ez maradt romokban is.
Lcstyán Sándor.
1934 janár 21
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése