MÉG EGYSZER VÁRBAZÁR:AVAGY AMI MEG KÉSZ, NEM LÁTHATÓ !!

Tudjátok, mi a legmenőbb az új Várkert bazárban? Mutatjuk!FRISSÍTVE!
Az index.hu cikke
ZUBRECZKI DÁVID/ 2014. 08. 29. 12:17

Tádádám, hölgyeim és uraim, most pénteken tényleg, de tényleg kinyit a Várkert bazár! Én a magam részéről nagyon örülök neki, és biztos mindenki így van vele, de vajon tudja-e valaki, pontosan mi is nyílik meg? Hogy mi a fene az a Várkert bazár valójában?
A megértéséhez sajnos muszáj lesz egy kicsit kalandozni egyet a történelemben Mátyás királytól Rákosi Mátyásig, meg csöppet még rajtuk is túl. Így válnak igazán érthetővé azok a fejlesztések, amelyeket most bejártunk a megnyitó előtt, és amelyek messze túlmutatnak a Várkert bazár határain. Persze, az élvezetükhöz és használatukhoz semmiféle előképzettség nem kell.
Kalandozásunk első részben az építészeti kialakításról ejtünk pár szót, ahol útikalauzunk a rekonstrukciós terveket készítő Potzner Ferenc és a projektben szintén aktívan részt vevő Potzner Ádám volt.

Fel lehessen-e menni a Várba vagy ne?

A Vár történetét elég sokféleképpen fel lehet fogni, lehet mondjuk úgy is, hogy azt nézzük, melyik korban mennyire volt nehéz oda feljutni. Vagy csak simán megkerülni azt.
A középkori alaphelyzet persze az, hogy nem volt könnyű felmászni: épp ez lenne a vár lényege és épp ezért épült egy sziklás domb tetejére. A Dunai kikötővel persze kellett kapcsolat akkor is: a Várhegy oldalában két, máig fennmaradt fal - úgynevezett kortinafal - nyúlt le a dunai zárófalig. Ezek a falak már a legkorábbi ábrázolásokon is láthatók - igen, ott balra lenn



Buda legkorábbi ismert ábrázolása Hartmann Schedel Világkrónikájában (1493). A bal alsó sarokban látható a védett terület: a dunai zárófal, amit a kortinafalak kapcsolnak a felsőbb részekhez
Fotó: Forrás: Wikipedia

Persze közlekedni akkor is lehetett a kortinafalakon, látszik a fenti képen is a déli falra nyíló kapu, meg ami nem látszik: megvolt már a fal alatti folyosó is.
A XIX. század végére változott a hely hadászati jelentősége, ekkor már fontosabb volt, hogy egyszerűbben fel lehessen sétálni a Várba, vagy akár körüljárni a Királyi Palotát. Ne feledjük, ekkoriban adták át például a Budavári Siklót is. És persze ekkor épült a Várbazár is!Ennek célja tulajdonképpen a Vár oldalába telepített királyi kertek látványos város felőli szegélyezése volt egy sétaterasszal, de Ybl Miklós sok minden máshoz is hozzányúlt akkoriban. Például átjárót vágott a már említett déli kortinafalba, hogy ne legyen útba, ha sétálni akar valaki, a szigorú várfalakat pedig ballusztrádos mellvéddel koronázta.


Rákosi Mátyás vára

Az ötvenes évek elején komolyan foglalkoztatta a pártvezetést a gondolat, hogy a "néphatalom" az egykori Királyi Palotába költözzön. Konkrét tervek készültek a kialakítására, ahol olyan trükkös dolgok is lettek volna, mint a valódi hivatal pontos mása, ahol ha kell, Rákosi alteregója fogadta volna a vendégeket.
Bár a terv a keményvonalas diktatúrával együtt semmivé lett, elemei azért megmaradtak annak, hogy egy megközelíthetetlen erődítménnyé akarták visszaalakítani a palotát.
A sokak által ismert, használt és elfogadott, Várhegy oldalában futó rámpáról (a Keleti feleveztőútról) például kevesen tudják, hogy csak az ötvenes években épült biztonságos felhajtónak. Illetve menekülési útvonalnak.


Fotó: Adrián Zoltán

Nem véletlenül állították helyre akkoriban a déli Nagyrondella melletti kaputornyot sem, ez lett volna az egyik biztosított belépési pont Rákosi várpalotájába.



Fotó: Adrián Zoltán
Fussunk csak végig egy mostani állapotot bemutató látványterven, mi minden alkotta:






Az 1950-es években megint más lett a helyzet. Ekkor a régészeti szemlélet az építészefölé kerekedtek: minden régiséget meg kellett mutatni. Másrészt az "őszinte, romlatlan" középkorhoz akartak visszanyúlni a Vár helyreállításánál, és az akkori történelemfelfogásnak megfelelően a legtöbb német és Habsburg-kötődésű épületrész értéktelenné vált.
Az Ybl-átjárót befalazták, a Várbazár Lépcsőpavilon centrális terében leverték a kozolos lépcsőket, az Ágyúöntő udvar a Budapest Történeti Múzeum raktára lett - mindenhol a várfalakat, a bástyákat és a köveket akarták megmutatni. Ez a koncepció történetesen egybevágott az akkori vezetés elképzeléseivel is, ugyanis a pártközpontot a Királyi Palotába akarták felköltöztetni (lásd keretes írásunk).
A szocializmus enyhülőbb éveiben a Neoreneszánsz kert helyén (melyet nem állítottak helyre a II. világháború után) működött ugye a legendás Ifipark, mely klassz dolog volt, de Vár és a város összekapcsolásához nem nagyon tudott hozzátenni.
Aztán megint új idők jöttek. Ma ismét az lenne a cél, hogy az embereknek kedve támadjon felsétálni a Várba. Ehhez első körben meg kellett nyitni az egykori lehetőségeket, másrészt újakat is kellett alkotni.

Kerüljük meg a Várat! Oké, de hogy?

Hogy a Várbazár alsóbb részeiben mi lesz, arról már írtunk (de az alább keretesben összefoglaljuk ismét), a kertekkel pedig hamarosan külön anyagban foglalkozzunk. Minket most rémes szűklátókörűséggel csak a közlekedési tengelyek érdekelnek!

Mi lesz a Várbazárban?

Eredetileg a Várkert bazár legfőbb funkciója az esztétika volt. Azaz úgy kellett lezárnia a királyi kerteket a Várhegy oldalában, hogy a tetejéről szép kilátás nyíljon, és fordítva: jól nézzen ki Pestről nézve is.
Mellékesen volt egy palota a királyi őrségnek, kettő pedig bérlakásoknak. A köztes bazársorokat úgy képzelték el, hogy majd korzóznak előttük a népek és be-be térnek vásárolni, de ez nem jött össze, úgyhogy itt idővel műtermeket alakítottak ki.
Most a fő funkció persze megint az esztétikum, meg hogy meg kellett menteni a város közepén pusztuló műemléket, amiért már mindenféle nemzetközi figyelmeztetéseket és bírságokat kapott az ország.
A déli paloták udvarát üveggel fedték, ezekben kiállítóterek jönnek létre. A dli és az északi bazársort egybenyitották két nagy térré, az egyikben egy cukrászda, a másikban meg ugye egy CBA nyílik, ami elég nagy visszhangot is kapott egy hónapja.
A bazársorok mögött kivájták a hegyoldalt és mélygarázst, illetve egy multifunkciós előadótermet alakítottak ki.
Ezek tetején ismét kertet hoztak létre.
A közlekedési tengely nagyon béna és unalmas kifejezésnek hangzik, de valójában olyan hétköznapi dolgot takar, ami nagyjából mindenkinek eszébe jutott már. Mondjuk, hogy fel lehet e sétálni egyenesen Duna-partról a Várba? Vagy végig lehet-e menni körbe fönn a várfalon.
Egyelőre mindkét kérdésre nem a válasz, de a ma megnyíló szakaszokkal azért közelebb kerülünk ahhoz, hogy ezt megtehessük.
A déli kortinafal átvágásával (vagyis az egykori Ybl-átjáró kibontásával), az Öntőház udvar és a Neoreneszánsz kert megnyitásával ugyanis egy új útvonal jött létre, amelyen kényelmesen elsétálhatunk a Clark Ádám térről a Szarvas térig.
Ha akarjuk, ezt az útvonalat részben a bazársorok mentén is megtehetjük, az alsó fősétányon. Párhuzamosan az Ybl térrel, de már a Várszoknyán.

A rémes nevű gyilokjáró

A gyilokjáró az egyik legszörnyűbbnek hangzó építészeti elnevezés, de ez ne riasszon vissza senkit se attól, hogy rálépjen. Hívhatjukvédőfolyosónak is, ha úgy jobban tetszik. Gyakorlatilag a világ minden várában van ilyen, ez az a kalandfilmekből jól ismert járdaféle, amely a várfalak tetején végigfut. A várvédők ezeken közlekedtek, innen lőhettek a védőpárkány védelméből, és innen kiabálhatták, hogy "hülye angolok, angol hülyék".
Fönn a várfalon megint csak néhány lépéssel tovább haladhatunk: az eddig megközelíthetetlen déli kortinafalat összekötötték a Palota előtti Keleti nagyterasszal, egy konzolos gyilokjáró segítségével. Itt továbbsétálhatunk a helyreállításba valahogy begerilláskodott Mária-szoborig, melyről már egyszer megírtam a véleményem.



Galéria: Közlekedési folyosók a Vár oldalában (17 kép) Fotó: Adrián Zoltán / Index 

Ez ugyan még mindig nem sok, de jól látható, hogy a déli várfal tetején könnyű lesz folytatni az útvonalat, csak egyszerűen helyre kell állítani a mellvéd fa korlátját. Jó, tudom ez sem megy olyan pikk-pakk mifelénk, de jóval könnyebb feladat mint a mostani új rendszer kialakítása.

Merthogy a gyilokjárós séta végén most már nem kell visszafordulunk, hanem lesétálhatunk a Várbazárig. Vagy leliftezhetünk, esetleg lemozgólépcsőzhetünk. Merthogy fel- és lejárók egészen gazdag sokasága nyílik meg most.
A Várkert bazár kilátóteraszára - vagyis a Neoreneszánsz kertbe és az Öntőház udvarba - most felsétálhatunk természetesen a Gloriett két rámpáján, a Lépcsőpavilonban, az Erzsébet lépcsőn vagy a Testőrségi palotán keresztül is. De természetesen vannak liftek is, és megnyíltak a már említett utcai kapcsolatok is a Szarvas tér és a Clark Ádám tér felől.




Galéria: Közlekedési folyosók a Vár oldalában (17 kép) Fotó: Adrián Zoltán / Index

Innen pedig még változatosabbak a továbbjutási lehetőségek. Sétálhatunk a déli kortinafal tetején,vagy a fal alatti középkori Vízhordó folyosóban kialakított lépcsőn,



Galéria: Közlekedési folyosók a Vár oldalában (17 kép) Fotó: Adrián Zoltán Galéria:



, Galéria: Közlekedési folyosók a Vár oldalában (17 kép) Fotó: Adrián Zoltán

vagy a fal melletti új lépcsőn, aminek a fele ráadásul mozgólépcső.



Galéria: Közlekedési folyosók a Vár oldalában (17 kép) Fotó: Adrián Zoltán Galéria:

Abba most bele se menjünk, hogy aki felsétál a Neoreneszánsz kert tetejére, az az Ybl átjárón keresztül csatlakozhat a Vízhordó folyosóhoz, mert tuti elvesztette már a fonalat a kedves olvasó.



Fotó: KÖZTI

És akkor még mindig csak a Vár oldalában vagyunk, ahonnan újabb lifttel, csigalépcsőn vagy a hagyományos szerpentinen juthatunk fel a Királyi Palotához.
Ez a szövevényes úthálózat, amit leírni - pláne olvasóként megérteni - igencsak nehéz, az a valóságban épp az egymásba fonódó ösvények miatt szinte magába szippantja a látogatót. Egyszerűen hívogat arra, hogy felsétálj a Várba.
Ezzel olyan rendszer jött létre, amire már nagyon régóta nagyon nagy szükség volt - és amelyet persze jó lesz majd folytatni a Palota közvetlen környezetében is. Erre a funkcionalitásra simán ötöst fog adni midnenki, aki kipróbálja.
Persze egy építészeti alkotásnál nem ragadhatunk le a funkciónál. Egyáltalán nem mindegy hogy néz ki ugyanis egy ilyen úthálózat - főleg nem, ha a Várhegy oldalában van.
Nos kifejezetten szellemes lett - de tudom, hogy vannak, akik ezzel nem értenek majd egyet.


Bátor anyaghasználat

Ami mindenkinek egyből szemet szúr, az a rengeteg corten acél használata. Talán sehol nincs ennyi egész Budapesten egy helyen. Pedig a műemlék-felújításban is igen kedvelt anyag (lásd keretes írásunkat).

Rozsdás rozsdamentes acél

A corten szó valójában egy köznevesült tulajdonnév (mint mondjuk a közért, vagy a zsilettpenge), eredetileg COR-TEN volt a márka neve.
Ez az anyag alapvetően egy rozsdamentes acél, amelynek patinája a rozsda. Ez elsőre olyan blődségnek hangzik, mintha alkoholmentes sörbe utólag öntenénk tiszta szeszt, sokáig nem is futott be igazán.
Pedig már a hatvanas évek közepén alkalmaztákaz USA-ban, de igazán csak az elmúlt évtizedben ért el áttörést. Magyarországon is egyre népszerűbb az elmúlt években.
A műemlékvédelmi felhasználásra szinte kínálja magát olyan helyeken, ahol a cél nem a rekonstrukció, hanem az eredetitől eltérő pótlások, beépítések jól látható elkülönítése.
Ennek legszebb hazai példája Pécsett található, a tettyei romoknál, ami szintén igen megosztó épület. Én mindenesetre nagyon szeretem.
Alapvető elképzelés volt, hogy megkülönböztetik a régit az újtól, de ami még fontosabb: a régit a sosem volttól. A kortinafal alatti szárazárokban kialakított szabadtéri színpad, a vízhordó lépcső fedele, a gyilokjáróra vezető lift háza soha nem létezett. Hamis lett volna, ha historizálóan építik meg.



Galéria: Közlekedési folyosók a Vár oldalában (17 kép) Fotó: Adrián Zoltán / Index

Számomra amúgy egészen megdöbbentő volt, hogy micsoda ellenérzés-hullámot váltott ki a corten használata. Azt hittem, ma már lassan azon azon fanyalognak a kritikusok, hogy divatja múlt az anyag, de úgy tűnik sokaknak még mindig "túl modern".
Ezt döntse el majd az idő. A reneszánsz királyi kertek hatvanas években készült rekonstrukciója (melyekről következő összeállításunkban esik majd szó) például olyan klasszra sikerült, hogy ma is érdemes a megmentésre.
Hogy ez kiállja-e az idő próbáját, az majd kiderül. A fanyalgókat vigasztalja az, hogy legalább jól elkülöníthető a műemléktől - ha mindenáron bontani akarják majd.
Én nagyon drukkolok neki, hogy ne akarják. Egy finom, ötletes, ügyesen simuló, a funkció és pláne az elődök előtt alázattal meghajló kiegészítés ez. Ahogy minden századnak ott vannak a lenyomatai a Váron - mondjuk a hatvanas években kialakított pártázat -, úgy a XXI. század első évtizedeinek ez lehet a lenyomata.



Galéria: Közlekedési folyosók a Vár oldalában (17 kép) Fotó: Adrián Zoltán

Egész biztos, lesz, aki majd nosztalgiával gondol vissza erre a korra!
Persze a hagyományostól eltérő anyaghasználat önmagában nem érdem, mondjuk a Neoreneszánsz kert közepére helyezett liftnél.
A látványterveken még légiesen átlátszó volt, mire elkészült, lehetetlenül kék tejüveggévált. Nem elég, hogy önmagában csúnya a finoman kialakított kert közepén, de tökéletesen belezavar a látványba


Galéria: Közlekedési folyosók a Vár oldalában (17 kép) Fotó: Adrián Zoltán Galéria: 

A finom részletek

Azonban összességében tele van jól sikerült részletekkel a felújítás, pedig máshol is változtak az eredeti elképzelések. Lépcsőpavilon új föld alatti bővítésénél például a feltáráskor előkerült rengeteg ágyúgolyó egy része került volna a falba- de a nagyon változatos méretek miatt csak stilizált gömbök pótolták azokat.
Ezzel együtt is egy izgalmas kanyarív alakult ki a lépcsőfülke mögött, a Vízhordó folyosóhoz vezető járatban.


Galéria: Közlekedési folyosók a Vár oldalában (17 kép) Fotó: Adrián Zoltán

Ötletes lett a Vízhordó folyosó "dupla lépcsője" is, melyről már esett szó. A "valódi lépcső" mellett kis teraszok vannak kialakítva, ahol szintén ágyúgolyókat vagy más kőmaradványokat lehet kiállítani. Egy olyan lapidárium jöhet létre, amelyért nem kell sehova sem külön elmenni (ez ritkán vonzza a látogatókat), hanem a sétáló turisták mellett heverhetnek a kövek.
Nagyon erősre sikerült a gyilokjáró folyosó feljárója. A várfalmagasságok közti különbséget kijátszva sikerült úgy elhelyezni a liftet, hogy nem tolakszik a képbe. Ide került a lépcső is, ami furcsán a falra tapadva, egy ferde tetejű, szabálytalan támpillért magába ölelve tekeredik fel az új gyilokjáróra, mint valami féminda.



Galéria: Közlekedési folyosók a Vár oldalában (17 kép)Fotó: Adrián Zoltán / Index


A látványterven (melyen még nem szerepel a szobor) még jobban látható az elrendezése :

Fotó: ZOA
Hasonlóan szép, de jóval lágyabb az íve a kortinafal aljában a Lépcsőpavilon ívére simuló lépcsőnek. A felső szögletesség és az alsó simulékonyság közti különbség mintha acélból adná vissza a Palota előtti középkori várfal zordsága és a Várbazár könnyed neoreneszánsza közti különbséget.




Galéria: Közlekedési folyosók a Vár oldalában (17 kép)Fotó: Adrián Zoltán / Index


A játékossághoz itt a jókora lyukak is hozzájárulnak. Az Öntőház udvarban ezek a fent említett, földalatti ív mintáját ismétlik a felszínen golyók nélkül, de nem csak itt játszottak ezzel a mintázattal az alkotók.
Az acélfalak egyöntetűségét mindenhol lyuggatott felületek oldják belülről. Ezek néhol véletlenszerűek, néhol rendszerré állnak össze, van, ahol funkciójuk is van: a gyilokjáró ezeken keresztül kap megviágítást. A lyukakon áttörő pontszerű fények épp oylan izgalmasak lesznek, mint a korlátok peremére helyezett LED-csíkok.

A kedvencem, amikor a heraldika jelenik meg a lyuggatott acélban. Attól függően, hogy Szapolyai János vagy Luxemburgi Zsigmond  korából származik-e az adott rész, az acélkapukon farkast látunk nappal és holddal, illetve oroszlánt. Ezek voltak ugyanis az uralkodók címerein.
A legötletesebb az a kétszárnyú, befelé nyíló kapu, melyen egy hatalmas oroszlánt látunk. Ha teljesen a falig nyitjuk őket, a két szárny tökéletesen illeszkedik a falban található két fél oroszlánhoz: így a látogatók két egész oroszlán közt sétálhatnak be.




Galéria: Közlekedési folyosók a Vár oldalában (17 kép) Fotó: Adrián Zoltán Galéria:

Összességében nagyon fontos fejlesztéssel lett gazdagabb a város, mely talán - használat szempontjából - fontosabb mint maga a Várbazár helyreállítása. Rengeteg olyan apró részlete van, amelyre érdemes lenne kitérni, de ezeket fedezzétek fel ti magatok!

Hiszen épp az a legnagyobb érdeme ennek a rengeteg járatnak, hogy felfedezésre csábít.

FRISSÍTVE:

Ilyen komolyan nincs. Pont a fenti cikkben méltatott rész, amelyről többször leírtam, hogy a legklasszabb dolog az egész Várkert bazárban, na az kérem mégsem nyílt meg ma! Sem Lépcsőpavilon, sem a Vízhordó folyosó, sem a liftek, sem a gyilokjáró. És nem ám azért mert nincs befejezve. Az önkormányzat egyszerűen lefújta, állítólag csak azért, mert zártkörű rendezvény van fenn. Komolyan nem értem. Vajon mi lehet? 1. Nem tudták, hogy rendezvény van a Várban? 2. Tudták, hogy rendezvény van, de nem tudták, hogy a Várbazárból fel lehet oda sétálni? 3. Azt még most sem tudják, hogy ez a feljárat több szakaszból áll, és simán megnyithatták volna csak az alsóbb szintjeit? Pipa vagyok na.

ZUBRECZKI DÁVID/index.hu

Forrás: http://index.hu/urbanista/2014/08/29/tudjatok_mi_a_legmenobb_az_uj_varkert_bazarban_nem_a_muemleki_resz_hanem_ami_mogotte_van/