1909-ben egy havas decemberi éjszakán- a Csend ucca 1 sz házban az Athenaeum Nyomda kottaszedő nyomdászának családjába 10. gyermekként egy kislány született , akit Stefi névre kereszteltek a tabáni templomban...(Készült ez a blog anyám és nagyapám emlékére...)
Article and photo copying is prohibited

2016. május 13., péntek

REPTÉR A DUNÁN



A trianoni békeszerződés miatt Magyarországon repülőgép-építési és repülési tilalom lépett érvénybe, ami komoly gazdasági következményekkel járt volna az ország érdekében, így 1922 tavaszán a magyar kormány tárgyalásokba kezdett, melynek eredményeként 1922. november 19-én létrejött az eleinte Fokker F.III-asokkal Belgrádba és Bécsbe repülő Magyar Légiforgalmi Rt. (ML, a Malert, majd az ebből kinőtt Malév elődje), 1923. január 8-án pedig az Aeroexpress Rt., amely azonban hat Junkers F13-W hidroplánnal – a világ első, teljesen fémből épített forgalmi repülőgépével, mely négy utast tudott szállítani – kezdte meg repüléseit a Gellért térnél kialakított kikötőből a Balaton és Bécs felé, indult a Duna és a Balaton feletti sétarepülésekre, vagy vállalt megrendelésre utakat bármelyik magyar város felé.


A kikötőnek saját jegypénztára nem volt, a szabályozott árú menetjegyeket a Gellért szálló recepcióján vásárolhatták meg. Az árakat az állam támogatásának feltételeként maximalizálta: nem kerülhettek többe az első osztályú vonatjegy kétszeresénél.

„A Dunának pár napja új szenzációja van. Ezüst madarak repülnek felette. A Ferencz József híd és a Műegyetem előtti Duna-part feketéllik a kíváncsiaktól.” – írta az Est a kezdetekről.


légikikötő, háttérben a mai Boráros téren állt Elevátorházzal


Az Aeroexpress és az ML ennél természetesen valamivel több országba szeretett volna járatokat ndítani, de a környező államokkal a következő néhány évben nem sikerült megegyezni.




A hidroplánok utasok mellett árut és postát, 1925-től pedig fővárosi lapokat is szállítottak, de az egyre apadó bevételek, a légügyi egyezmények hiánya, valamint a repült kilométerek után járó állami támogatások késései miatt a főrészvényes Junkers gyár lassan kivonta mind a négy vízi gépét, 1927-ben pedig a magyar állam vásárolt két szárazföldi gép sem folytatta a repüléseket.

Az alkalmazottak jó része az ML-hez, vagy külföldi légitársaságokhoz került (a kormány egyébként is csak egy vállalatot akart fenntartani, sőt, tervezte is a két cég összevonását), az Aeroexpress viszont még kilenc évig szerepelt a vállalatok jegyzékében.


légikikötő, háttérben a mai Boráros téren állt Elevátorházzal


A Szabadság híd budai hídfőjénél lévő állomás eltűnt a történelem süllyesztőjében: mindössze néhány fotó,plakát és jegy maradt fenn, a kikötőnél pedig egy emléktábla őrzi az első magyar vízi repülőtér emlékét. Pedig egy, a Liszt Ferenc repülőteret a vizes vb-vel összekötő légitaxi-vonal most is elég menő lenne!


Fotók és információk:24.hu  Képes repülés, GPSGames, Fortepan/Weygand Tibor, MNO, travelo

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése