BIEDERMEYER A TABÁNBAN

Anno 1930 Tabán

Úgy  hírlik  még  mindig,  hagy  nemsokára lebontják  majd a vén Tabánt, az ezerszer megénekelt  Ős-Budának ezt  a  fátyolozott arcú negyedét,  amely  a  rác  templomnál  indul  fel a hegyre  és  ódon,  ferdetetejű  házaival   beszórja  szépen a városba indult  hegyek  elejét... 

Köztudomású,  hogy  erre,a  Szebeny  Antal- tér  elején  még  ma  is  állnak  Mátyás  király házai  és  majdnem  minden  viharba  ferdült kalapu,  emeletes  viskója  évszázadok  óta  néz farkasszemet  az  emberöltőket  felőrlő  idővel.

Erre  siklik  velünk  a  villamos  és  egymásután  tűnnek  fel  a  fakó  festésű  üzleti  címtáblák.  Apród-utca... 

Órás  és  ékszerészbolt... 'Alapíttatott  1820    Gegründet.

  Attila-körut. Mézeskalácsos  bolt...  Alapíttatott  1830  .  .  .

„Fűszerek  és  csemegék“. —   alapíttatott 1854.

És  mögöttük,  a  Virágköz sarkán

 vendéglő  a Mély Pincéhez...



Megnyittatott  a   — X VI. században...  És  így  tovább.  Egyik  a  másikba  karolva,  olyan  bátran,  rendíthetetlenül néznek  szembe az egyre fényesebbé váló  Pesttel,  mintha  ma is  1820-at írnának,  a  kalendáriumok  és  a  repülőgépek helyett puttonos rác gyerekek eregetnék sárkányaikat a  Rózsadomb felett.

Budapesten  a  háború  óta  száz  és  száz előkelő  cég  volt  kénytelen  lehúzni   redőnyeit. Óriásvállalatok,  pompásan  megalapozott  ipari alakulatok, bankok,  kereskedések,   gyárak csukták  be  kapuikat,  csillogó  portálok  homályosodtak  el. Az  ember  megi'lletődötten   áll meg  e  gazdasági  kérdőjel  előtt.  Hogyan  lehetséges, — kérdezzük  önkénytelenül, —- hogy itt,  a  Tabánban  élnek,  virulnak,  ragyognak a többszázéves  boltok? Itt  az  utolsó  esztendőben  egyetlen  üzlet  sem  kért  maga   ellen csődöt!  Itt  nemzedékről  nemzedékre szállanak a  régi  cégtáblák,  túlélik  a dédapát,  nagyapát s  az  unokákat...  Pedig,  ahogy   figyeljük, órák  telnek  cl,  amig  megszólal  a  csengő  a régi  boltajtók  felett,  mert  ugyancsak  ritkán lépik  át küszöbüket.  Alig  van  bennük  látható élet.  Nincs  fényes  portáljuk,  elegáns  segéd sem  hajladozik  a  pultok  mögött.  Mégis,  ..mi az  oka  annak,  hogy  biztosabb  a  létalapjuk akármelyik  csillogó  vállalatnál,  hogy  keresztülsiklottak  defláción,  infláción,  katasztrófákon,  forradalmakon.  Sőt  vagyonkát  gyűjtögettek  az  alacsony  pultok  mögött... 

HÓSER VIKTOR

Fűszeres ,suszter és órás a Semmelweis házban


Bemegyünk   az   Apród-utcai   órásboltba, amelynek  cégtábláját  109  esztendővel  ezelőtt szögezték  ki  a  ház  homlokzatára.  Ebben   a házban  született  egyébkén* Semmelweis Ignác  is,  „az  anyák  megmentője“.   Öregedő, halk  hangú  ember  fogad,  hangja  szinte   elvesz  a  száz  és  száz  kittegó-kattogó  óra  zajongásában.  Van  itt  minden,  a  Velence  képével   kifaragott   idült  zenélőszerszámtól kezdve  a  modern  kronométerig  minden  .  .  . 

Réges-régi faliórák,  nyakékek,  miniatűr  arany- képkeretek,  öreg képekkel   díszített  ingák, súlyos  családi  ékszerek,  amelyek   hordozóit már  rég magába  zárta  az  öreg tabáni temető. Tabánról  beszélgetünk a  leghangsúlyozottabban  arról,  vájjon  mi  az  oka,  — szerintük  — hogy  ezek  a  csöndes,  évszázadokat  látott  üzletek  olyan  biztos  alapon  állanak  ma,  amikor  bizony  minden,  de  minden  bizonytalan. Még  a  holnap  is  .  . .

—   Erről  mi  már  sokat  beszélgettünk,  vitatkoztunk,  tanácskoztunk,  —   meséli  az  ősz ember csöndes hangon.  — Pedig a nagy nemzeti  megrázkódtatások  bennünket sem kerültek el.  Mégis,  legtöbbször  arra  a  megállapodásra jutottunk,  hogy mi,  itt,  ezen  a    környéken lakók,  csak  annyit  költünk,  amennyit  éppen szabad,  szóval  csak    addig    nyújtózkodunk, amíg  a  takaró  ér...

—   A pestoldali ember, még ha akar is, nem tud  így  élni.  Körül  van  zsúfolva   fénnyel, nagyvilágisággal,  szórakozóhelyekkel.  Egyszóval: ha  akar,  ha  nem,  nagyon,  néha  túlságosan  él ..  Mi  ezt  nem  tehetjük.  Összehúzódunk.  És  jól  tudjuk  azt  is,  sokat  beszélünk róla,  hisz  gyermekkorunktól  ismerjük   egymást  valamennyien, ha  majd  átépítik  a  mi régi  Tabánunkat,  ha  majd  körülvesznek  bennünket  fénnyel,  palotákkal,  szórakozóhelyekkel,  bárokkal,  amelyek  más  iramot  adnak  az 'életnek — a  régi  cégtáblák  mögé is  új  emberek  kerülnek ... !  Az  az  érzésünk,  igen  mély  bölcsesség  veri a kitt-kattot  ezekben  az  órásszavakban...

BENEDEK SAMU

Kopogtattunk  a kétszázharminc  éves  mézeskalács-boltban  is.  Olyan  csönd  van  benne, mintha  aludna  itt  az  élet.  De  annyi  gyertya, viasz,  öntött  édesség  van  a  polcokon,  hogy elég  lenne  két  búcsúba  is.  A  kirakatban évszázados  mézeskalácsszivek.  Ha  hozzájuk  érsz - szétporladnak ...  Künn  villamosok,  autók, motorok  robognak.  Itt  áll  az  idő.  De  azért élnek,  biztosan  és  jól  megsulykozott  talajon, talán  biztosabban,  mint  a  főváros  akármelyik mammutvállalata.


A Benedek lányok

KRAUSZ MÓRNÉ

Kis,  sarki  fűszerüzlet.  Gyömbér  és szekfű- szegillat... Banán helyett  Szent  János-kcnyér, bon-bon  helyett  krumplicukor.  A  pult  tetején felejtett a háború egy fekete papírba csomagolt süvegcukrot  is ...

Szomszédságában  a Mély Pince ...  Háromszáz  esztendeje  lobogtatják  kocsmacégérét a tabáni  szelek. Ez  az  egyetlen  kocsma ma Budapesten,  ahol  kétemeletnyi  mélységben  megvannak  még  a  Mátyás-katonák  csizmasarkának  nyomai.

És így sorjában.  Végig  az  egész Tabánban. Évszázados  öreg  boltok.  Ki  tudja ...  Csöndjük  még  meddig  éli  túl  a  világváros  bizonytalan  életét...  Mert  — addig nyújtózkodnak, ameddig  a  takaró  ér...............

Babay József.*

Rabetz István boltja az Aranykakas u sarkán

Forrás:
Budapesti Hírlap  1930 szeptember 21

*Babay József


(Úgy is ,mint Mély Pince törzsvendég)


Babay 1898-ban született a ma Nagyatádhoz tartozó Bodvicában. Szülei szegény földművesek voltak. Apja korai elvesztése után édesanyja és anyai nagyapja nevelte fel. Édesanyja varrónő volt. Az elemi és polgári iskolát Nagyatádon fejezte be, a középiskoláit Csurgón, majd végül a kiskunfélegyházi Tanítóképző Intézetben végezte.

1925-től Budapesten a Magyar Hírlap, a Világ, az Újság, a Magyarság című lapok munkatársa, és az Új Idők főmunkatársa volt

Író, ífjusági könyvek szerzője,filmfotgatókönyv író(Pl ő írta a Gül Baba c. film forgatókönyvét)