„Hol a világ közepe?
Itt a magasabb fokon Tabánban és sehol m ásutt” — írta a kedves városrészt búcsúztató könyvében Rexa Dezső.
Az épp ez idén negyven esztendeje lebontott Tabánnak haláláig hű hívei közé
tartozott a matuzsálemi kort megért levéltáros. Tudós kutatója volt Budapest múltjának, de ha a Tabánról szólt, az ifjúság aranyos színei jelentek meg előtte, nem a történeti tények. Könyvéhez bizonyságul mellékelt százhuszonöt fényképet a lebontás előtti Tabánról. Szerette volna bebizonyítani, hogy nem volt szebb, kellemesebb, hangulatosabb helye Budapestnek, de valami egészen mást igazolt; a felvételek megrendítőek, még azok a képek is, am elyeket a képaláírások szerint módos házaknak kellene tartanunk, csákányra érettek. Sokféle Tabán volt,
a rom antikus kiskocsmák holdvilágos Tabánja, az állandóan ott élők nyomortanyája és a történelmi emlékekből felidézhető ősi lakóhely, de még biztosan másféle is. Casanova a Rác fürdőben Az Attila utcában 1700 óta sütötték a bábokat a mézeskalácsos műhelyben; a Szarvasházról rebesgették, hogy bebetért oda egy pohár borra M átyás király is, mert hiszen az arany színűre festett szarvas az ő vadászatát örökítette meg. Ez a rem ek házcégér m a is látható, a vendéglő most is működik, csak éppen Mátyás korában nem volt se híre, se hamva; a XVIII. század végéről való az épület is, meg a szarvas is.
Aztán ott volt Krúdy Gyulának és számos társának kedvelt tanyája, Poldi bácsi Mélypincéje, amint annyiszor megírta versben és prózában; ott állt, akarom mondani, mélyült, mert igazán mély volt, a Fehérsas utca és Görög utca sarkán. A közhiedelem szentül állította, hogy 1543-ban ásták — miért éppen két évvel a török megszállás után, akiknek a vallása is tiltotta a boritalt? —, de erről is igazolták, hogy az 1700-as években készült és nyílt meg. A Mélypincének persze több .társa akadt, közkedveltségnek örvendett Bagyikné kocsmája a Palota téren, látogatott volt az Avar kocsma a Kereszt utcában, a Kakuk vendéglő ugyanott és a rangosabb Albecker vendéglő a Kereszt téren. Ezeknek köszönhette rom antikus hírnevét a Tabán, ezekben családias és meghitt volt a légkör, s mivel újságírók, írók, művészek látogatták, mámoros hanulatok idején a legendák serege született róla
.
Zórád Ernő: Koldus a Fehérsas téri pellengérnél
Ott állott például egy oszlop a Fehérsas téren; kinevezték pellengérnek, am ihez hozzákötözték a rendbontó rácok at — ebbelí hiedelm ükben az sem zavarta őket, hogy azon a „pellengéren” évszámot is lehetett látni: 1853. Akkor pedig már a Tabánban is divatjamúlt büntetési eszköz volt a régi korokban alkalm azott pellengér. Szárnyra keltek ott még különösebb legendák is, például arról, hogy Giovanni Jacopo Casanova já rt a Tabánban. Igen, Casanova, a híres-hírhedt szoknyavadász. Tudni vélték azonban azt is, hogy Buda erkölcsös asszonyai ellenálltak az udvarlásnak: egy regényíró még azt is m egírta a bűvös Casanováról, hogy podagráiát gyógvítgatta a Rác fürdőben. Akkor m ár nem is csoda, ha a tabáni hölűgyek erkölcsüket megőrizték. Mindenesetre a legendán felbuzdulva akadt kutató, aki e célból végigböngészte a szoknyavadász kalandor nagvon terjedelmes naplóját, de abban nvoma sincs magyarországi látogatásnak, sem a Rác fürdőnek.
Festők, költők
A tabáni rom antika igazában nem olyan régi, a század elején keletkezett, az 1920-as években ért a csúcsra. M indenesetre volt, hiszen távolról nézve festői látványt nyújtott a sok kicsi viskó. Egymáshoz tám aszkodva húzódtak meg az Ács közben és a Bagoly utcában, a Cipő utcában meg a Sarkantyú utcában. A festőiség valóban vonzotta a festőket, Varság Jakab m ár 1836-ban olajfestm ényen öröj kitette meg, Rohbock Lajos ! H unfalvy János városleírásához készített róla illusztrációt 1859-ben, Mednyánszky László 1900 körül tollrajzban hagyta ránk a Tabán—gellérthegyi részletet, hogy aztán százak, névtelenek és ism ertek lépjenek a nyomukba. Az első, saját korában nagy tiszteletnek örvendő érdemes tabáni költő Virág Benedek volt, aki Buda régi dicsőségét énekelte, az első teljes H oratius-fordítást készítette. O tt lakott az Apród utcában, onnan tem ették 1830-ban a ta ¬ báni tem etőbe: házát a második világháború zúzta össze, a költő em lékét most a lakóhely közelében 1971-ben felállított szobor (Pátzay Pál műve) őrzi. És Kosztolányi Dezső verse, aki egyszerre állított emléket V irágnak és a Tabánnak:
Köröttem — esős vízfestmény — Tabán
Nyugodt lennék itt, s boldog is talán....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése