Gyászközgyűlést tartottak a tabáni muzsikusok, pincérek, kucséberek és vándorköltők
• Magyar Hirlap, 1934. április (44. évfolyam, 73-96. szám)1934-04-20 / 88
Miklós cár cigánya, Krúdy Gyula udvari zenésze és más bohémek emlékei
„Mi lesz velünk ezután,
alkonyatkor, tíz után,
ha többé nincs már Tabán?"
A halálraítélt Tabánról már sok nekrológ jelent meg a lapok hasábjain. Legtöbbször álpátosszal siratták el a kiskocsmáiról és zegzugos uccáiról híres városrészt, ahol szerelmes párok karonfogva andalogtak holdas éjszakákon. A régi jó Budapest romantikus emlékei közül egy ismét a múlté lesz, a Tabán...
Az elmúlt szombaton, délután öt órakor azok búcsúztak el a vén Tabántól, akik ott dolgoztak, ott keresték kenyerüket.
A Krisztina-körut egyik kiskocsmájában — azt lehet mondani — gyászközgyűlésre jöttek össze a tabáni muzsikusok, pincérek, kucséberek és — vándorköltök.
Asztaltársaságot alapítottak és fogadalmat tettek, hogy mindig sok szeretettel fogják megőrizni Tabán emlékét.
Krúdy tekintetes úr udvari cigánya
A kékterítőjű asztalok mellett tizenhatan ülnek. Kadarfröccs áll mindegyikük' előtt. Csendesen iszogatnak és tabáni emlékeiket mesélgetik .Halkan, mintha mesét mondanának. Tabán híres törzsvendégeiről és muzsikusairól van szó.
— Bizony gyerekek, — mondja Pista, a főpincér -szép idők voltak azok, amikor én pikoló voltam. Krúdy Gyula, Brődy Sándor, a bécsi szép Hanzi énekesnő, színésznők, színészek, szobrászok, újságírók és más művészek voltak a törzsvendégek.
— Krúdy tekintetes urat szerettük legjobban. Poldi bácsi Mély-pince vendéglőjébe járt leginkább. Kora tavasztól késő őszig törzsvendég volt barátai társaságával. A kövér Kovács Józsi, akit egy szál cigánynak neveztek és Jacónak becéztek, volt az udvari zerésze. Azért hívta udvari zenészének, mert mindig az udvaron húzta fülébe a szomorú nótákat.
Más zenészekre kerül sor. Nemes Kuthy Vincére, az egykori világhírű prímásra, akit Miklós cár kitüntetett. Most hetven év nyomja a vén cigány vállát. Az utóbbi években már elhagyta a bandája. Egyedül járt. Egy szál cigány lett ö is. Pajzán szövegű nótákat játszik és dalol a vendégeknek. Állandóan nála vannak azok a kritikák, amelyeket róla Írtak.
Híres volt a Szabó- és a Mdr//p-schrammelzenekar. A Márffy-schrammet most az Új Szederben muzsikál, Keczel Béla a prímásuk.
Buday Gyurka, a fekete Lajcsi, komáromi Szabó Lajos és más cigánybandák mind-mind Tabánban játszottak.
— A békeidőkben nem csodálkozott senki azon, hogy egy-egy mulatós úr százforintos bankót ragasztott a prímás homlokára, vagy annyit tűzött a vonóba. Tavaly már a húsz filléresek is ritkán estek a tányérba. Talán jobb is, hogy lebontják a régi Tabánt..,
Vándorköltők és kucséberek...
Leghíresebb kiskocsma a Mély-pince volt. Méltó nevezetességként emlegetik Albeckert, a Régi Szedert, a Három hetest, a Brandics- kocsmát, a Polster-féle vendéglőt, Jászai kocsmáját és az Avart. A tavasz hivatalosan akkor érkezett meg a kiskocsmákba, amikor a kertbe lehetett először teríteni. Hangulatosak, kedvesek voltak a tabáni esték és éjszakák. Muzsika, dal csendült. Tíz óra után megjelentek a kucséberek, virágárus asszonyok és a vándorköltök.
A kucséberek nagy kosárban, diszes dobozokban cukorkát, csokoládét tettek a hölgy társaságában levő úr elé.
— Pár vagy unpár? — kérdezték, miközben egy számokkal telt zacskót nyújtottak.
Ha a fogadó nyert és eltalálta, hogy páros, vagy páratlan számot fog kihúzni, a hölgy elvehetett egy csomagocskát. A derék kucséberek vigaszdijat adtak annak, akik egymásután négyszer vesztettek. Krammer bácsi, a bicegő Jóska, nevetős Klein és szigorú Lajcsi kucséberek emléke elevenedik meg.
Mari néni, — aki most a lágymányosi kocsmákat járja — viruló szép leány volt Tabán legszebb éveiben s virágárus leányok között ő vitte a pálmát. ö is elhervadt a régi virágokkal
— Adjon Isten szép jó estét... Vegyen tőlem szép versecskít, — kínálta rigmusait Nemes Jámbor Kálmán költő.
Hazafi Veray János utódai közül őt ismerték legtöbben, de az árvaleányhajjal diszílett kaiapú névtelen poétára is sokan emlékeznek.
— Híres költőnek indultam, — kezdte a mesét a költő s lett belőlem kocsmák poétája, így hát nem fontos a nevem...
Géza bácsit választották meg a „Tabán barátai asztaltársasága" elnökének. Mikor a vezetéknevét kérdezzük, csodálkozikGéza bácsi a szerelem szakértője :
— Hát nem elég az, hogy Géza bácsi vagyok?
.. Minden vendég így ismer. A családi neevm egyébként Krausz, dehát pincérnél csak a keresztnév a fontos. Nem dicsekvésképpen mondom, de híres ember voltam. A szerelmeseket szolgáltam ki leginkább.
A szerelem szakértője vagyok...
Géza bácsi így világítja meg nagy „tudományának“ titkait:
— A pincérnek és zenésznek azt kell mindig tudnia, hogy szerlmespár, fiatal házaspár, vagy régi házaspár ül-e az asztalnál? .,. Mert mindegyiket másképpen kell kiszolgálni. A szerelmespárok csicseregnek mint a galambok. A férfi azt rendel, amit a nő akar. A fiatal házasok is még megjárják, de a régi házastársak, — akik arról ismerhetők fel, hogy folyton haragosak, zsörtölődnek — már nem jó vendégek.
— Ja igaz, a szalmaözvegyek a legrendesebb
vendégekI örülnek az aranyszabadságnak és ha eleinte félve is nézegetik a bejáratot, később hangulatba jönnek és jól mulatnak. A művésznők, művészek és agglegények mindig kedves vendégeim voltak. Hej ha én elmesélném, hogy milyen nagy urakat vert haza esernyővel a méitóságos asszony...
A szerelem szakértője szerint, a modern kor már nem bizonyult kedvezőnek a tabáni kiskocsmák számára.
— A fiú és a leány már tegezte egymást, mikor bejött. A nő kifizette a fele cechet... Hát hol lehet a hangulat, romantika, jókedv és a — kereset?...
Órákon át beszélgettek Tabán barátai, akik elhatározták, hogy időközönként találkozni fognak. Félnyolc felé szállingózni kezdtek. A legtöbb régi kiskocsma máshol ütött tanyát. Egyik zenész kótát mutat társainak. Új dal. Így szól a refrén első sora:
Mi lesz velünk
ezután, alkonyatkor tíz után, ha már többé nincs Tabán?...
A kis társaság könnyes mosollyal olvassa a neki oly szomorú verset...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése