Feltámad a tabáni őslakók legendás Anna-bálja
Milyen volt régen és milyen lesz most a vígasság?
Tabán: már nincs, de tabániak vannak.
Eltűntek a Gellérthegy, lankájáról az apró, omladozó házak, a macskaköves, girbe gurba uecák, a vén szederfák és Poldi bácsi vendéglője. Tabán pacsirtája ki tudja. , hol énekel most. ha még él] ez az egykor szép napokat látott, volt bécsi énekesnő, s ki tudja, hol énekelnek a sárga kanárimadarak, melyek a kis ablakok mögött tril- láztak, a sötét, levegőtlen szobácskákban? Hol játszanak a srammlik. melyek egykor itt muzsikáltak és hol muzsikálnak a régi zenélőórák. melyek a szűz imáját és a Norma áriát játszották az öreg bútorok között. Tabán már nincs, de tabániak azért vannak. A rögtől elszakadtak, szétszóródtak a nagyváros minden irányában mégis tabániaknak tartják, mondják, magukat most is. Elsősorban azok. akik ott maradhattak az I. kerületben, mely az egykori Tabán kerülete volt, annak is a lebontott régi városrészhez közeleső uccák házaiban, ahonnan el-elsétálnak a Kőkereszthez, mely még ott áll régi helyén, az úri környezetben.
Az őslakók, akik az évszázadokon át Tabánban élő családokból születtek, nem felejtették el a régi Tabánt. Holott nem volt* fényűző, kényelmes, fővárosias városrész. Elhanyagolt volt. rendezetlen volt. vad volt. de Tabán volt és ennek a szónak varázsa, varázslatos ereje van ma is.
Az I. kerületi Iparoskor kebelében működik a Budai Iparos Ke reskedő Ifjak Kultúr Egyesülete. Híres műkedvelő színjátszó társulata van. a testvéri összetartást, a jól végzett munka utáni polgári szórakozást ápolja. Tagjai Tabán őslakóinak utódai. Ezek most elhatározták. hogy július 22-én. szombaton feltámasztják a régi. legendás hírű tabáni Anna-bálat.
-Ez idézi fel az emlékezést, hogy milyen volt régen a tabániak Anna-báljal
Amikor az öreg Potorisics bácsi rendezte
A régi Tabánban alig élt úgynevezett kaputos ember. A kézművesek, iparosok, munkások városnegyede volt. még régebben, a nagyapák és dédapák idejében a halászóké, vízimalmosoké és hajósoké A céhek már eltűntek, de a Tabán sokáig ápolta a céhhagyományokat. céhemlékeket. A Hadnagy utcai kedélyes kocsmában egy asztalnál borozgattak a kádárok, bognárok. lakatosok, asztalosok az öreg Potorisics bácsival, aki foglalkozására nézve nyugalmazott dunai hajóskapitány volt és arról yoU nevezetes, hogy csömört kapótt a víztől, csak a borért lelkese dett.
Potorisics bácsi nem volt mindig kapitány, nem volt mindig bácsi, fiatal éveiben dunai hajós volt. aki a Tabánban lakott,és lelke volt az ifjúságnak. A régi Anna bálokat ő rendezte, szárazon és vizen. Inkább vizen, mert ott össze gyűjtötte hajóján a borozókat, a pajtásokat, a szépséges leányzókat és daliás ifjakat és a nyári estében, a csillagos ég alatt elvitte őket hajójával valamelyik dunai szigetre, a srammli-zenekarral, a cigányokkal, a sörös és boroshordókkal, a kolbászsütő asszonyokkal. a rácpontyot készítő öreg halászokkal együtt, úgy vigadtak szórakoztak hajnalhasadásig.
Potorisics bácsi előtt is rendeztek a tabániak Anna-bálokat, esztendőről-eszteudőre. Előfordult hogy kedvük kerekedett és átrándúltak a Városmajorba, ahol akkoriban még a mariandl volt a divatos szerencsejáték, a városmajoriak saiát termésű budai bort mértek. nem is kellett messze menniük szüretelni. Ott termett a szőlő a mostani Városmajor ucca tájékán, ha ugyan tavaszi áradásakor el nem pusztította az Ördögárok megdagadt vize. Céllövészet, tekeverseny előzte meg a báli mulatságot aki a hordó sört megnyerte, nyomban csapraüthette, aki a kakast nyerte iueg: megkoppaszthatta és nyársrahúzhatta rögtön.
Anna-bál napján korán letették a szerszámokat a tabáni kézművesek és inarosok műhelyeiben. A fehérnép egész nap csinosította ma gát, a dalárda a torkát köszörülte, a cigány negyedik húrt kerített hegedűjére. Gondtalan, vidám, zenés. nótás. mámoros volt a régi tabáni Anna-bál, vendégeket is hív tak, nemcsak a Várból és a Vízi városból, hanem a messze Pestről is, várbelivel akkoriban a hajóhíd adta az együttélést, az összeköttetést.
Volt is híre, becsülete a tabániak Anna-báljának. Ha a Gellérthegy tetején rendezték, ahol akkor még csillagvizsgáló épülete állt a régi fából készült Gerendavár helyén kora délután kezdődött, ökörsütéssei, állatheccekkel és más szórakouzásokkal
A feltámasztott tabáni Anna-bál este kilenc órakor kezdődik, julius 22-én. Boltzárás után. Külön hajót bérelt a szorgalmas, igyekvő rendezőség, mely a Gellértfürdő előtti hajóállomásról indul este kilenc órákor. Dunafüredre viszi a hajó a bálozókat. Ott kötnek ki. Fényáradatban siklik majd a hajó a csendes Dunán és a két partra el hallatszik az ének, a muzsikaszó. A lányok, legények magyaros ruhába öltöznek, Dunafüreden népies játékokat mutatnak be, tárogatósok édes-bús nótázása sír bele a dunaparti éjszakába és mire hajnalodik, még járni fogják a híres Kállay-kettőst.
Arra is gondoltak, hogy Isten ments, az időjárás elronthatja, az eső elverheti a mulatságot. Oda se neki! Ott a bérelt hajó és a dunafüredi tágas nyári fogadó, fő a jókedv, a bút, bánatot otthon hagyják ezen az estén, ezen az éjszakán a tabániak, akik az őslakók szellemében akarják az Anna-bálat áttáncolni, átmulatni a vasárnapi reggelbe. Az sem zavar, hogy az Anna-bál nem Anna napkor lesz- Anna napja hétköznapra esik.
A hétköznap pedig a munkáé, a műhelyé, a bolté, a szaladgálásé, a küzdelemé és a hajszáé az élettel, a megélhetésért!
Vajjon- így volt ez régente is? Nem volt így. A régi Tabán őslakói megengedhették maguknak, hogy Anna napját, az ő hagyományos, legendás báljaik napját ünnepnapnak nyilvánították.
Ma már ez lehetetlen. Lassan-lassan az ünnepnapok is munkanapok lesznek, olyan lázas a hajsza, olyan kicsi a kenyér és olyan kevés a pénz a kispolgárok erszényében.
A régi Tabán boldogabban, könnyebben élt, az őslakók ifjú utódai, leszármazottai viszont jobban tudják értékelni a mai életet s annak minden kis örömét, halovány szépségeit.
Hogy is énekelte a költő ezekről az utódokról?
„Lesznek-e oly boldogok, mint a holtak.
Kik a Tabánban oly boldogok , voltak?“
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése