A korabeli hírlapíró kissé csipkelődő stílusban bírálja a környék átalakítását, kezdve az új Duna-híd vonalvezetésétől a Gellért-szobor nagyságáig, de a rácokat sem hagyja ki és nem feledkezik meg a hegyre ültetett növényzet silányságát bírálni .Szembeállítja velük az épülő tornyos úri házakat, mint a haladás mérföldköveit. Már itt felsejlik a későbbi nagy álom :fürdővárost a Tabánból!
A GELLÉRT-HEGY KÖRNYÉKE.
A magyar főváros gyönyörű Dunája mellé a természet pazarsága még a sziklás Gellért-hegyet is adta. Itt van a városban, zsibongó élet veszi körül,
s két hatalmas hidat vittek neki kő-bordáinak (hogy miéit kellett nekivinni, nem könnyű kitalálni). Keményen megvetett lábainál a hidfő egyik helyen
sem bir elég helyet találni. Nagy költséggel, nehéz munkával, dinamittal tudnak csak egy pár méter területhez jutni Az alakjára nézve is festői s külön
böző oldalról mindig változó formát mutató hegy nemcsak ritka szépsége Budapestnek, hanem még eddig kibányászatlan természeti kincse is. Gazdag
forrású hévvizek veszik körfii, három nagy gyógyító erejű fürdő. Olyan fürdő-telepnek lehetne központja, melynek párja nem akadna. Mert hol van egy nagy
város közepén ilyen hegy, ekkora por nélküli terület, friss, szabad levegővel, felséges panorámával, egy nagy folyónak a szemet mindig magához hó
dító gyönyörűségével, szakadatlan életével — és a köröskörül bugyogó gyógyító forrásokkal. Egy kilométerrel arrább megint más források, hideg, me
leg, a hogy tetszik. Az Árpádok alatt a környék neve Alhévviz volt, a Margit-sziget és O-Buda közti forrásvidéket pedig Felhévviznek nevezték. A Gel
lért-hegy körűi mindig fürdővilág volt, a rómaiaktól kezdve, mióta csak hirt tudunk. Még nem régen is a Kunságon azért tömte nénémasszony a ludat,
hogy az árából, pihés tollából elmehessen a Sárosba• bányára*. A Sáros-fürdő forró vize azonban már régen a Dunába zuhog, mert az egyik hid miatt le
kellett bontani. De a város, melynek ez a forrás, valamint a Rudas fürdő is, tulajdona, már hirdeti a pályázatokat, hogy csináljanak két fürdőhöz épületterveket. Eddig még nem talált jó terveket. A város a két fürdőközé eső hegyet mint fürdő parkot, sétáló helyet akarja berendezni.
Az első dolog, a mihez Budapest főváros hatósága hozzáfogott, egy költséges sétáló építése a hegy tövében, a Sáros- és a Budas-fürdők közt, vagyis a két nagy hid közt levő épületnélküli hegyalj átalakítása korzónak. Ez keskeny part, s a villamos is ott jár. Kétszázhatvanezer korona rá a költség. A Gellért lábát vágják már, hogy a helyet szélesebbé tegyék.
Az egyik képünk ép ilyen munkát tüntet föl. A hegy déli részénél, a Ferencz József-hid fejénél az eddig lebontott hegyoldalt még tovább fúrják,faragják, annak a fekete nyílású barlangnak a tövénél, melyben még nem régen két kunyhó is volt és tűzhelye füstölt, ha volt mit főzni. Az egész hegyoldalban az első munka, hogy a meglazult sziklákat legördítsék, nehogy maguktól zuhanjanak le s emberben, vagyonban kárt tegyenek.
A dinamitos munka alatt az utat erős palánkok védik a felrobbántott sziklák omlásától. Egy másik képünkön az eskütéri hid budai regényes hídfőjének környéke látszik a Sáros-fürdő fölött.
Itt is metélték az öreg hegy dolomit oldalát, hogy a hidon átjövő közlekedés jobbra és balra elférhessen. A hídról mindjárt: szerpentin úton mehet odább akárki a Gellért-hegy meredekein, a harmincz év előtt ültetett bokrokhoz, és fenyőfákhoz. A fenyőfák itt csupa Pinus Austriaca — a leghitványabb meszelő-pamacs formájú tűlevelű. A hegy itteni feljáratának kirakatszerű berendezésében foglaltatik, mesterséges vizomlás, mesterségesen csinált kőfal, mely a Gellért lehámozott eleven testén olyan, mint az operált betegen a Listerkötés. Kődaraboknak czementtel összeragasztott kérgét szárították a kiklopszi sebekhez. Szent Gellért vértanú püspök kámzsás szobra, melyet sehonnan sem lehet jól megnézni, misztikus hatású. A műszeretők megelégedéssel képzelik el, hogy amaz emlékezetes tíz királyi szobor közül ez nemcsak a legnagyobb, (mert a csanádi püspök szobrát az előre kimértnél még egyszer akkorára rendelték
meg Jankovich Gyula szobrásznál,) hanem lehet a legjobb is. Közelről nézni azonban nem lehet, és így megmarad inkognitó homályosságában.
Itt a közelségben immár a főváros legszegényebb része, még Ó-Buda zsellér-telkeseinél is nyomorultabb zeg-zugos tanyája, a Gellérthegy borzasztón
pallérozatlan éjszaki oldala. (A déli oldala a Lágymányos felé a nyári lakok telepe, árnyékos fák és díszkertek közt). Pusztítják is az ócska viskókat.
A mint egy viskó eladó, kisajátítják, a hatóság megveszi, és aztán az ő gondja, hogy mit csinál vele.
Nyomorúságos városrész, hol hegyoldalban, hol árokszerű mélyedések fenekén, sziklán fent, porondban lent. Girbe-görbe utezák, sikátorok, vak-közök, kutyaszorítók, bogárhátú viskók.
Neve e városrésznek Tabán, Budavár visszafoglalása után Rácz városnak nevezték el. A Gellérthegy oldalában kapott helyet a gyülevész nép, mely
a hódító török sereggel jött mint fuvaros, és az a másik sereg, mely már Budavár 1686-iki ostroma előtt itt volt, mint szekerező, földhányó, kenyérsütő,
lánczkovács, és ínséges nép. Szavojai Eugén telepítési kísérletei árasztották el a főváros környékét a déli szlávokkal, mikor a Rajna melléki katholikus
németek már csak szivárogtak, és közelebbről kellett benépesíteni Ráczkevét, Szent-Endrét. Buda nagy forduláson ment keresztül. Mátyás királynak a mostani Rácz-fürdőig terjedő kertjei kivesztek. A török uralom alatt kiszáradtak. A királyi palotát néző Gellérthegy oldalába behúzódott a szegény nép. A ki az ostromló seregnél kovács, kerékgyártó mesterember volt, főzött és édes italt, török nyalánkságot mért, az mind kapott helyet a Gellért oldalában, hogy hajlékot építtessen magának. így keletkezett a szegénység városa. A ráczok oly tömegben gyűltek össze, hogy a Gellérthegy alatt Ráczváros támadt.
Ma már a Ráczváros neve és püspöki temploma elmúlt történeti emlék. A Gellérthegy éjszaki lankás oldalán most megy végbe egy csöndes forradalom, mely viskóit kiszolgáltatja egy nyugodt, sőt esetleg vagyonos élet fundamentumává. Az összevissza épített szegény környéket a hatóság szabályozni akarja. De itt domb és árok egymást váltogatja. Megveszik a viskót annyiért, a mennyit ért, aztán lebontják. Az ember, ha erre jár, nem is képzeli, hogy mért ez a sok tövig bontott ház. Az addig szűk helyeken ujjongva jelenik meg a gyermek sereg és vidám hódításával ellepi. Egy nagy város terjed immár itt is, a hol nemcsak házbért fizetnek, hanem egészséges levegőt is kapnak. Most még ez a dombos hely idilli és rusztikus része a fővárosnak, régi, százados része, apró kocsmáival, szemfüles jámbor embereivel, jó levegőjével, apró vityillóival. De már vannak ittott palafödeles nyaralói, tornyos úri lakásai és nagy testű iskolai palotái. Ezek már mérföldmutatói Budapest haladásának.
Forrás:Vasárnapi Újság 1905 október 1 52.évfolyam 40.szám
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése