TABÁN SZÉPSÉGE

Tabán fogalma a duettben történő holdfényes sétáknak, a kedélyes citera muzsikának, a jó bor mellett üldögélésnek, az oleanderes udvaroknak és kis görbe utcáknak.

 Azt hiszem, sokan vannak, akiknél e budai városszelet emlegetése némi nosztalgiát kelt, mert ha végigmennek cipő koptató utcáin, régi önmagukkal találkoznak. egy-egy kapu alól vagy kerítés mögül elszaladt ifjúságuk hetyke és mosolygó arca villan elő. Jóval a háború előtt történt Pest részéről Tabán felfedezése. ahová eleinte inkább csak költők jártak, amatőrfotografusok. diákok és diákhölgyek, később azonban eljöttek a börziáner-arszlánok és démonok, élvezni a drága bólét és az olcsó hangulatot.

Divat lett Tabán. Egész irodalma támadt, amely neo-biedermeyer hangját és alakjait itt találta meg, tizenöt percnyire a belvárosi házak nagyvilági légkörétől, a Váci-utca páráitól, egy bábsütő és harmonikával szórakozó kisváros profiljában (K rú d y Gyula, M iklós Jenő Írásai képviselik logpompásabban e helyi bélyegű literaturát.) Ez a kisvárosiasság a zugó, csilingelő és rohanó nagyvárosiasságban. a vasbeton, a villany, a körutak Budapestjével szemben egy ódon. alapvonalaiban még középkori eredetű utcaalakulás közelsége és ellentéte: ez volt egyrészt az az ünneplő valami, amely idevezényelte azokat a fogékony és ráérő embereket, akik Tabán híveiként vágtak neki a budai hegyoldalnak, amely egyébként magyar kesergők helyett inkább sváb dalok és leánderok termőföldje. Tabán divatja ma sem csökkent, főleg ilyenkor, nyáron virul erősen, bár vannak, akik azt mondják, hogy e vidék pirospozsgás romantikája nem az, ami egykor volt. Ennek ellenére e sorok írója is abba a szektába tartozik, amely itt iól érzi magát s számontartja. ha netán valami nevezetesebb változás adódik a tabáni határokon belül. 

Bethlen udvar 1924

Hosszú ideje nem adódott semmiféle változás, most azonban a magasság és szélesség ugyancsak imponáló méreteivel az Attila-köruton elkészült egy lakóház, amelyre a szomszédos kis ablakok és öreg tetők ijedten tekinthetnek. Azt juttatja ugyanis eszükbe, amiről időközben joggal megfeledkezhettek: a sorsot, amely vár rájuk, s amely, hiába, az elmúlás sorsa- Ez a miniszterelnök nevére keresztelt sokemeletes építmény, friss falaival és komfortjával felidézi azt a kérdést. ami a háború előtt lett aktuális s Tabán szabályozása címen szerepelt. Pspíron a kérdés már el volt intézve, a városrendezés korifeusai kimondották az ítéletet Tabán fölött, végrehajtását azonban felfüggesztette a kitört fegyverzaj, s Tabán helyzete ahhoz a siralomhásban merengő halálraítélthez lett hasonló, akinek utolsó napjai nincsenek megszámlálva. Ma sem mondhatni ugyan, mintha könnyű volna megszámlálni azokat a napokat. amikor majd lassú, de általános költözködés fog megindulni ezeken a budai lejtőkön, a sárgára mázolt házak fa lépcsőiről, a szerény tabáni udvarokról, amelyeknek mélye, pincéi és elföldelt gödrei azonban egész bizonyosan régi idők harcos emlékeit fogják kivetni, kupánvágott török koponya mellett békésen heverő magyar szablyát. Egyelőre nincs még itt az az idő, amikor a huszadik század túrni. ásni. rombolni és építeni fog azon a történelmi földön, amelynek pompás vize hajdanában—danában annyi epikuroszi-örömet okozott lubickolni szerető derék és dicső pasáknak, de az uj ház az Attila-köruton halk harangkondulásként már jelzi, hogv ehhez a szigorú és kérlelhetlen mémökmüvelethez közelebb vagyunk, mint voltunk tegnap s el fog jönni, akár akarjuk ezt mi Tabán pártiak. akár nem akarjuk. Vájjon miféle viszonyba kerülhet itt a veszteség a nyereséggel, mi jelenthet többet: a régi szépség, amely elmegy, vagy az uj, amely érkezik helyébe? Nehéz, sőt nem is lehet felelni rá. Nekünk minden esetre az az arc kedves, amely előttünk van: Tabán mai arculata, amely tegnap előtt. nagyanyáink postakocsin nászutazó idején ugyanilyen volt. Mi az utcák hirtelen szögbe szaladó rendjét. a házfalak, öblös kapuk, kémények, éles kiszögellések képét s a körülöttük és mögöttük folydogáló élet kimért ritmusát úgy szeretjük. ahogy megszoktuk. Sajnálni fogjuk, ha majd eltűnik, mint ahogy hosszan szokás nézni az álomképszerüen távozó díszletek után. De ha konzerválni kétség kívül lehetne s konzerválni érdemes is volna egynémely részletét _ —- például a templomot az előtte lévő tér és házfront zárt stilusegységében —. az egész kispolgári Tabán sorsa mégsem lehet más, mint amire ítélve van.

S ez jói van így, főleg persze akkor, ha az. amit az uj építők tervezőplajbásza és körzője ideteremt, valóban szépség lesz. Képzeletüktől, ízlésüktől, találékonyságuktól függ, hogy ez miként fog sikerülni, de csak akikor sikerülhet, ha azokból a princípiumokból születik, amelyeket a régi Tabán pallérai és ácsmesterei főiskolai oklevél nélkül is tudtak és respektáltak. Az első számú elv: a talaj alakulásának döntő számba vétele. Tisztelni kell a hegyet, amelynek háta az otromba háztömegeket, elterpeszkedő monstrumokat nem tűri szívesen, távlataival, kanyargó vonalával viszont szinte kínálja magát, hogy az uj építők az uj idők ízlése szerint, de továbbra is azt varázsolják ide. amit a házacská világa képvisel: festői Utcahatásokat. enyhe lugast az idilli, szabad udvart a napfény számára, otthonjait a jó alvásnak. a. baráti poharazásnak, szivek ábrándjának és lágy zongoraszónak.

 Dömötör István

Nemzeti Újság 1925 augusztus 15

                        Mulatozó társaság