A LEBONTOTT ÁLMOK KORCSMÁI............... (Értekezés az egykor volt tabáni korcsmákról) V.rész

1.c     A LASSAN ELFELEDETT TABÁN

        A Vörös Postakocsi szerzője, Krúdy Gyula ,a híres Poldi bácsi féle Mély Pince rendszeres látogatója jól ismerte ezt a hamiskás arculatú, de mégis szeretett városrészt. 

"Kapuküszöbök, megbetegedett ajtók, amelyek szinte leestek helyükről, amint idegen kéz nyúlt hozzájuk, nagymamák és még régebbi emberek idejében új szobabútorok, fájdalmasra soványodott kanapék, köszvényes székek, régi arcokat mutogató, hímporukat veszített tükrök, kutyafarokhoz hasonló csőrű teásibrikek, orvosságoktól megsárgult poharak, megöregedett, gyermekeket ábrázoló szentképek, vénasszonyok guggolásában ugrándozástól elszokott bolhák, elkeseredett, sánta, agg kakasok, éjjelente bizonyára a síri enyészet módjára porló udvarok, halálosan fáradt kőolaj-lámpák, nevezetességüket, szépségüket, bókokra érdemességüket régen elfelejtett női kontyok, közönytől megsárgult, foszlott kötélen hintázó női ingek, felvágott nyelvüknek többé semmi hasznát nem vevő Mátyás-madarak, a szerelmi éj varázsának ismerete nélkül imakönyvbetűvé törpült asszonyok, már gyermekkorukban megbabonázott és hóbortosságban megvénült férfiak, a tavaszonként se énekelgető aranyos töklinckék és kékbegyű zenérek, a harisnyakötőjükre már zárdanövendék korukban se ügyelő szüzek, folyóvízzel hasztalan álmodó kisbaba nélkül maradott menyecskék és kék hivatalos kabátjukra kísértet-lepedőt terítő altisztek hazája, Tabán!"

Krúdy Gyula:Vörös postakocsi (részlet)

1.d    SZÜRET ÉS KISKOCSMÁK BUDÁN

Az egykor budai szüretre ma már csak a napjainkban ismét oly divatos budai kiskocsmák (korszerű nevükön kisvendéglők) emlékeztetnek. Hogyan is volt hajdanán?
... A mezsgyéken hordók, kádak, lajtos szekerek sorakoznak, kék szoknyás, piros blúzos sváb lányok, asszonyok vagdossák szorgalmasan fehérvári bicskával az érettszőlőfürtöket, a kékesfekete kadarkát, oportót, szagos otellót, a vörösdinkát, a zöld "kecskecsöcsűt", a sárga hóhért, az átlátszó héjú, mézédes "hóniglit", nagyszerű a termés a Sas-hegy déli lejtőjétől (Saxlehner herceg elzárt birodalma) Budaörsnek húzódó vidéken, a sasadi dűlőben, a "Burgerbergen", a Magasút, a Kakukkhegy (Csillebérc) környékén, ahol a filoxéra dúlása után újra hatalmas szőlőkultúrát teremtett az emberi kéz és értelem. A must édes illata csiklandozza az orrot, a Bösinger-major körül (a 18. század elején Buda város bírájának volt a présháza) kocsmárosok szekerei várakoznak, hogy majd hazahordják a szőlőskádakat.
Csendben halad a munka, itt-ott nótába kap egy duzzadó kedvű leányzó, de elhallgat, amikor látja, hogy visszhangja nem akad: legényember nem incselkedik az asszonynép körül, férfit alig is látni, egy-két ráncos képű öreg képviseli az erősebb nemet. Háború van, már az ötödik csöndes szüretet csinálják végig a budaiak, muzsikaszóval csak az Albertfalváról felszálló repülőgép motorbúgása, légcsavar kattogása szolgál.
Régente a hegedű, a trombita, a duda szólott ilyenkor mindenfelé, ebéd idején bikkfanyárson, venyigeparázson szalonnát csordítottak a pihenő vincellérek s hegymesterek, estére kelve színes rakéták szállottak a hegyek ormán, a présházak előtt szolgafán lógó bográcsban rotyogott a birkagulyás, a vízben szűkölködő budai hegyvidéken borból volt a leve a fölséges eledelnek. A rácvárosi, krisztinai, újlaki, óbudai utcákat vidám, táncos menetek járták késő éjszakáig, rokonok, ismerősök, hetedhét országból csődültek össze a budai szüretre Buda lakóinak ősfoglalkozása volt a szőlőművelés. Mióta Probus, a vitéz és okos, de szerencsétlen véget ért római császár, aki Syrmiumban, a mai Mitrovicán született, a 3. században átplántálta Pannóniába az itáliai szőlővesszőket, a mai Buda környéke mindig nevezetes bortermő hely volt. Árpád-házi uaralkodóink, főleg II. Endre idejéből írásos emlékei is maradtak ennek. Mátyás királyról is följegyezték, hogy új fajtákkal gyarapította a budai szőlőket, s patrónusa volt a sasadi hegyközségnek,mely jóféle borokkal adózott az uralkodónak,mely jóféle borokkal adózott az uralkodónak.


. A törökökről is tudjuk, hogy nem nagyon háborgatták a nemes nedű termelését, sőt a próféta tilalmával dacolva el-eljárogattak a budai kocsmárosokhoz egy kis jó vörösborra, a magyar menyecske sütötte lágy kenyérre A tehetősebb polgárok "viertel"-jét a legnagyobb számmal a Rácvárosban és Óbudán lakó kapások (vincellérek) művelték, akiknek rendesen maguknak is volt egy kis szőlejük, s akiknek felügyeletére a városi tanács a hegymestereket rendelte. Ezek az írni-olvasni is alig tudó kapások a maguk munkakörében elsőrangú szakemberek voltak, jól tudták, hol, milyen fajtát kell kultiválni, hogyan kell kezelni a bort, hogy méltó maradjon régi jó híréhez. Nagy neve is volt a budai bornak a külföldön is, ahova tekintélyes mennyiség jutott belőle, bár derék termelőik és pesti szomszédaik ugyancsak szorgalmasan fogyasztották. Nem csoda, hogy féltékenyen őrizték a hamisítók elől, s a városi határokon külön csőszök ügyeltek arra, hogy idegen bort budai cégér alatt be ne hurcoljanak.
Tüzes, erős, hangulatot adó, kedvderítő, "nevető bor" a budai, közmondás is támadt róla: ha Pesten különösen virágos kedvű embert láttak az utcán, azt mondták rá, hogy "megjárta a fejét a budai török vér", vagy hogy"vérét vette Budán a vörös korsónak"
Miként Bécs nevezetes külvárosaiban, Grinzingben és Nussdorfban, úgy alakult ki a bortermelő Budán a Tabánban, a Krisztinában, a vizivárosban, az Országúton, Újlakon és Óbudán a kocsmák hatalmas hálózata. A rendszer ugyanolyan volt, mint Bécsben: minden termelő szabadon mérhette ki a maga borát - nem kellett hozzá italmérési engedély -, s mivel jóformán mindenki termelő volt, különösen a Tabánban és Óbudán, csaknem minden ház kocsma volt. Persze, nem valami díszes vendéglőhelyiség, hanem többnyire csak olyan, ahol az udvarra állított egy-két abrosz nélküli, kerek, zöld asztal várta a vendégeket. Ha esett az eső, vagy téli idő járt, az asztalokat bevitték a nagyobbik szobába, amely gyakran egyúttal söntésnek, dőt néhol lakószobának is szolgált. Az ennivalót többnyire a vendégnek kellett vinnie, a gazda csak bort adott, és esetleg szódavizet annak, aki mindenáron el akarta rontani a jó budai bort. A kocsmák nagy többsége nem is volt egész éven át nyitva, hanem amikor kiforrott a must, legalább annyira, hogy zavaros, de pezsgőszerű, mámorító "heuriger" lett belőle, hol egyik, hol másik ház kapuja fölé dugták ki a rúdra erősített borókabokrétát (Wachholder-Strauss) avagy gyaluforgácsot. Megkezdődött a kimérés, és tartott mindaddig, amíg a termésből tartott. Füstös, alacsony volt a hajlék, de tavaszra kelve vadgesztenye, szeder vagy esetleg ecetfa virult az oleanderes udvaron, vadszőlő futott a mohos tűzfalon, s abor, mely a vastag falu hatkrajcáros pohárban illatozott, valódi Sas-hegy vidéki volt. Akárcsak Grinzingben, Budán is harmonika szólt, gitár és citera pengett mindenfelé, s a sramlimuzsikusok a legfrissebb bécsi stancnikat énekelték.


És mindig több és több ember zarándokolt át a Duna jobb partjára, a "borszakértők" tábora egyre nőtt, aztán a férfiakat csak nem hagyhatták magukra az asszonyok, a budai kiskocsmák divatba jöttek, különösen mikor már ropogós idei libát, rántott csirkét és efféléket is lehetett kapni a bor mellé. Az élelmesebbje civilizálódni kezdett, fehér terítő került az asztalokra, nagy hírre kapott a "Politische Greisler", a "Márványmenyasszony", a "Diófa" és még néhány társuk, elegáns gumirádlerek, később autók sorakoztak a szűk utcákon, a virágos udvarokon frakkos pincérek hordták a bóléstálakat. Egy estén Radics Béla kezdett muzsikálni a "Politische Greisler" Koronaőr utcai udvarán, hogy később elérkezzék az az este is, amikor a dzsesszband is bevonul a romantikus házikók udvarára. És mialatt ez az életderűs processzus folyt, Budán a szőlőtőkéket kipusztította a filoxéra, helyükre villák, bérházak épültek -az igazi Tabánból már alíg van valami..

F:Magyar Elek: Szüret és kiskorcsmák Budán

Fassel L'Ousa Ferenc Tabán képei

TABÁN SZÜLÖTTE:FASSEL OUSA FERENC FESTŐ

Fassel L’Ousa Ferenc grafikus, festő(1915-2009)
. A Tabánban a Fehérsas téri iskolába járt, ahol Reiter Ágoston volt a tanára, aki hamar felfedezte tehetségét. Nagyon fiatalon, tizennégy évesen került be korkedvezménnyel az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskolába, ahol hat év tanulás után 1935-ben végzett. Már diákként is díjazottja volt több plakátpályázatnak. Haranghy Jenő, Helbing Ferenc és Simay Imre voltak a mesterei.1935-ben diplomázott nagy reményekkel, de a világháború közbeszólt ,végig harcolta, tisztként szerelt le. A II. világháborút követően mint textiltervező működött, politikai okokból a fényesnek ígérkező karrier nem teljesedhetett ki. Többször meghívták, mint festő-tervezőt Itáliába és Franciaországba. A képzőművészeti élet eseményeitől egy idő után tudatosan távol tartotta magát, teljesen lekötötte családja eltartása, saját házuk kétkezi építése. A centralizált műkereskedelem - Képcsarnok Vállalat - nem favorizálta műveit, a rendszerváltást követően azonban a magángalériák, műgyűjtők elhalmozták megrendeléseikkel, felkéréseikkel. Bár az elmúlt években kevés kiállítást tudott rendezni, ma látható művei ötven év munkájának hű lenyomatai, hordozói.
A művész tipikusan visszahúzódó alkoto, aki nem tudott és nem is akart résztvenni a 2hivatalos "művészeti élet akkori szélmalomharcaiban.A 60-as években kecsegtető meghívásokat kapott jelentős nyugati galériatuldonosoktól, de nem vállalta az emigrációt. Járta az örszágot és megörökített olyan apró településeket, melyek azóta már nem is léteznek.

Fassel Ousa Ferenc: Tabán ( A festmény mintegy összegzése a bennünk lakozó Tabánnak, a Hadnagy utca ,a Kereszt tér és a Kőmüves lépcső megjelenítésével és egybe olvasztásával)
Ha keressük Fassel Ferenc művészetének különleges fundamentumait, akkor első helyen a valóban biztos és kivételes rajztudást kell megjelölnünk, aminek tehát genezise az Iparművészeti Iskolában eltöltött években kereshető és található meg. Az elmúlt negyedszázadban igazi koloristává, egyéni látomások megfestésére képes, egyéni felfogású művész lett, aki a reálist és az irreálist, a valóságost és az álomszerűt, a tárgyat és az ideát képes képpé alakítani.
Pogány Ö. Gábor fogalmazott vele kapcsolatban így: … olyan művész, akinek bravúros rajztudása, magas szintű technikai kifejezésformával párosul. Témáinak sokszínű palettáján a realizmustól az expresszív és szürrealista vonásokig szinte minden fellelhető.”
Forrás :
Dr. Szabó – Kállai: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona - Nyíregyháza, 1997
Fassel L’Ousa Ferenc - (Feledy Balázs) Életmű Kiadás, Budapest, 2002
Fassel Galéria
Art Line
Mecsek Art Gléria

     

TABÁN

 

TABÁNI RÉSZLET

A LEBONTOTT ÁLMOK KORCSMÁI............... (Értekezés az egykor volt tabáni korcsmákról) IV.rész

1.B   PILLANTÁS A  KÖZELMULTBA

A városrész a XIX. század közepén kezdett lemaradni fejlődés tekintetében a későbbi Budapest egyéb részeitől. Amíg a hajóhíd volt az egyetlen átkelőhely a két part között, addig a Tabán kereskedelmi csomópont volt, a Lánchíd felépültével központi jellege megszűnt, kiesett a vérkeringésből. A századfordulón lebontották a Gellérthegyre felkúszó apró házakat, az Erzsébet híd budai lejárója is hatalmas területeket harapott ki az egyre zsugorodó városrászből, amelynek azután végleg megpecsételte sorsát a Hegyalja út építése és az 1933-as bontás.

Szóljunk néhány szót a tabáni korcsmák számáról, mely egyes feltételezések szerint aránytalanul több volt más kerületeéhez képest lélekszámához viszonyítva. A helyi bortermelőknek a helytartótanács engedélyével italmérési joga volt, ehhez olykor étkezési lehetőség is járult, persze többnyire étlap nem volt. Az italozók azt ették, amit aznap a vendéglátó család. Talán ezért tűnt oly soknak a tabáni kocsmák száma, mert minden ház egy-egy vendéglő volt, ha csak alkalmilag is. Ezt a békés idillt egycsapásra megszüntette a filoxéra, magyarul szőlőgyökértetű, amely kiírtotta a budai szőlőket.

„Az egykor volt hírneves budai szőlők ma legalább annyira lehangoló látványt nyújtanak, mint egy leégett város, egy elpusztult falau,vagy egy véget ért csoda. Ezek után nincs mit csodálékozni azon, hogy az idei szüret is szomorú képet mutat a budai határban. Míg régen többezeren szedték a szőlőt, most alig hat-nyolc bortermelőt lehetett látni az ültetvényeken,amelyek ráadásul alig adtak termést. Ennek az oka többek között az, hogy a főváros betiltotta a budai szarvasnarha és lótrágyalerakókat, és a nyáron, tehát a kolera előtt elrendelte, az ezerkocsinyi trágyát a termelők nyolc napon belül szállítsák el. A szőlő múveléséhez elengedhetetlen talajjavítót a mezőgazdasági munkák idejére vissza kellett hozni, ami kétszeres költséget jelentett a borászoknak.


Mindamellett az sem használt a budai szőlő ügyének, hogy a főváros homokszlőt telepített a pesti oldalon a Kerepesi út mentén. (Ennek az volt azaoka, hogy a budai, sőt általában az európai szőlők pusztulását okozó szőlőgyökér-tetü egyedül a homoki szőlőkben nem tud kárt tenni, abban a talajban elpusztul.Őshonos szőlőfajtáink közül csak azok tudtak fennmaradni, amelyekből maradt valamennyi az Alföldön. - azokról a tőkékről oltották át az Amerikából hozatott – a filoxérának ellenálló új töveket. A budai szőlészetnek tehát épp a pesti homokról indulva lehetett volna esélye úújjáéledni,-ehelyett azonban villámgyorsan felparcelláztták és nagyrészt építési telkekké minősítették át őket”.

Forrás:Budai Hírlap 1892 okt 9(Knapp Ádám :Tabán és a helyi sajtó2012)



Divatba jöttek az alföldi borok, a homoki szőlőkben a járvány nem tudott kárt tenni. Elmaradtak a hegybíró vezényelte szüreti felvonulások és mulatságok, de az emberek, ha már egyszer megszokták a borivást, mégse hagyhatták abba. A szőlőtőkék helyén házak épültek, bennük kocsmák is nyíltak a modern nagyváros felé áramló munkát kereső családok elfoglalták a régi vincellérházakat, beköltöztek a termelői borpincékbe. Kellett a munkáskéz a milleniumi nagy építkezésekhez. A huszadik század elején egyidőben kb. ötven kocsma, vendéglő, bor és pálinkamérés üzemelt a városrészben, ezt bizonyítja részben az 1900 évi budapesti lakczímjegyzék is, amely foglalkozás szerint sorolja fel az itt lakókat :

TABÁNBAN LAKÓ VENDÉGLÁTÓSOK ANNO 1900

F: Budapesti lakcímjegyzék 1900

CSAPOS
Berger János csapos Naphegy u 23

Rosenfeld Henrik csapos Ív u 6

2 fő

VENDÉGLŐS

Bojcsics Simon vendéglős Szarvas tér 4

Csizek János vendéglős Attila u 9

Follner Jakab vendéglős Attila u 21

Heika György vendéglős Attila krt 60

Hofbauer Lipót vendéglős Fehérsas u 4

Huber János vendéglős Gellérthegy u 67

Kabon József vendéglős Palota tér 5
Kaiser Antal vendéglős Fehérsas tér 11
özv.Petz Nándorné vendéglős Virág Benedek u 9
Preiszler István vendéglős Lepke u 3
Sánta Albertné vendéglős Fehérsas u 6
Schier Károly vendéglős Hadnagy u 2*4

Schlauher Ferencz vendéglős Attila u 13
Schlosser István vendéglős Döbrentei u 3

Schuller Károly vendéglős és kávés Gellérthegy u 10890

Stampel Károly vendéglős Gellérthegy u 10849
Szulczberger István vendéglős Felsőhegy u 110
Udvardy Mihály vendéglős Gellérthegy u 3
Wimmer Ferencz vendéglős Csend u 1
19 fő


KORCSMÁROS
Ábel József korcsmáros Attila u 67
Albecker Antal korcsmáros Holdvilág u 7
Ambrus Józsefné korcsmáros Szilva u 4
Berneker János Korcsmáros Kereszt u 4
Buhász Károly (volt korcsmáros) Csend u 1
Burger Ferencz korcsmáros Hadnagy u 43
Bürger József korcsmáros Horgony u 5
Divald József korcsmáros Csend u 12
Gerstl Ferenc korcsmáros Szög u 7
Hiewarter Mihály korcsmáros Horgony u 64
Lentner Alajos korcsmáros Aranykacsa u 8
Malmarits Ignácz korcsmáros Kereszt u 11
Máthé Ambrus korcsmáros Görög u 17
Mikulaschik Ferencz korcsmáros Attila krt 16
Nekpisz Józsefné özv. korcsmáros Kör u 13
Neumann Samu korcsmáros Döbrentei u 24
Romlehner Lajos korcsmáros Gellérthegy u 53
Schloszár József korcsmáros Kör u 8

Tichy Lipót korcsmáros ü.v. Szarvas u 4
19 fő


BORMÉRŐ
Capilleri Károly bormérő Kereszt u 19
Özv,Csaudinger Jánosné bormérő Naphegy u 23
Csóri Nándor bormérő Kereszt tér 16
Hang József bormérő Aranykakas u 5

Höllenreiner Ferenc bormérő Attila u 35
Krizsánevits István bormérő Kör u 4
Riedl József bormérő szt János u 6

Wendelin János bormérő Attila út 31
Wichtl Mihály bormérő Árok u 65

9 fő



PINCÉR

Blaske János pinczér Attila krt 28

Bognár János pinczér Gellérthegy u 20

Boros Lajos pinczér Árok u 19

Brausz Mihály pinczér Attila krt 25

Brückler Antal pinczér Attila u 21

Danielovics Sándor főpinczér Szarvas tér 7

Delacassé Ferencz pinczér Attila krt 56

Götz János pinczér Horgony u 6

Gregorics Gyula pinczér Döbrentei u 7

Győrffy József pinczér Kereszt u 9

Hamburger Béla pinczér Döbrentei u 24

Hauptmann Mátyás pinczér Palota tér 3

Hittler Ferencz pinczér Görög u 9

Hivinger József pinczér Hadnagy u 45

Horváth János pinczér Csend és Aladár köz 2/b

Huszár Rezső pinczér Kereszt u 18

Jenisch József pinczér Attila krt 3

Klaffi János pinczér Virág Benedek u 6

Krtausch Antal pinczér Gellérthegy u 61

Krtausch Béla pinczér Séncz u 4

Kubics Antal pinczér Gellérthegy u 39

Lakits János pincer Bocskay tér 4

Meianer János pinczér Attila krt 45

Molnár József pinczér Kereszt u 13

Müller Frigyes pinczér Czakó u 4

Nanke József pinczér Attila krt 23

Neumann Izidor pinczér Döbrentei u 24

Ott Mihály főpinczér Bp.IV.Kecskeméti u 4 (Később a Rácz vendéglő vezetője)

Pablicsa Rezső pinczér Kereszt u 18

Pavlicsek Ferencz pinczér Aranykakas u 8

Petke Károly pinczér Gellérthegy u 23

Pohlach Lajos pinczér Gellérthegy u 17

Prezelmayer István pinczér Döbrentei u 7

Spacsek János pinczér Domb u 15

Vögerl János pinczér Kereszt u 9

Völken Henrik pinczér Attila krt 23

Wartics Lajos pinczér Döbrentei u 17

Weiszlämlein Vince pinczér Attila krt 23

Widics András pinczér Varga u 1

Wurzinger Ferencz pinczér Horgony u 14

40 fő

ÜZLETVEZETŐ

Lefkó Samu üzletvezető Döbrentei u 46

Silberspitz Lipót üzletvezető Döbrentei u 46
2 fő
Korántsem a teljes felsorolás ez az 1900-as évről, csak a helybenlakók hozzávetőleges számbavétele. Az ezidőtájt itt tevékenykedő Silberspitz Lipót neve pl.nem szerepel a felsorolásban, holott az ő pálinka- és bormérésébe tért be olykor egy-egy kupicára Bródy Sándor. A derék pálinkamérő nevét az “üzletvezetők” között találjuk, ami más szakmát is jelenthet. Példánkban említett Silberspitz úr annak a Franciska nevű Silberspitz leánynak az édesapja, aki a század harmincas éveiben világhírű szinésznőként Gaál Franciska néven Hitler és Sztálin egyaránt kedvelt szinésznője.

1904-ben 76000 kocsma volt Magyarországon!

Az 1900-as budapesti lakcímjegyzék alapján a vendéglátósokat az alábbi táblázatba sűríthetjük össze.

VENDÉGLÁTÓSOK BUDAPESTEN ANNO 1900





A táblázatból kiderül, hogy a vendéglők, korcsmák és bormérések száma 1900-ban a Tabánban kb. 50, ehhez meglepően sok a pincér,szinte minden tabáni vendéglőre, kocsmára jut 1 fő. Kerületek vonatkozásában-ha a pincéreket nem számítjuk-az I. kerület az 5. helyen áll, ám a bormérők számát tekintve a második Óbuda után.A bormérés egyébként csak e két kerületben meghatározó, az V.-VI.-X. kerületben nincs is. Feltételezhetjük, hogy a kerület elegánsabb részein, a Duna-parti vendéglőkben és szállodákban tömörültek a pincérek, míg a hegyoldal lankáin kis olcsó családi vendéglők kocsmák, bormérések voltak külön személyzet nélkül. Valószínű, hogy a XIX.század 80-as éveiben a szőlők kipusztulása előtt még több volt a bormérések száma, különösen az ősztől tavaszig terjedő időszakban, hiszen a szőlőművelőknek bormérési joguk volt .Mondhatná valaki, gyenge pontja a statisztikának, hogy a benne szereplők lakcíméről van adatunk. Legtöbb esetben azonban a lakcím egyben a munkahely is,(lásd Albecker, Preiszler, Hofbauer stb) vagy közel van a lakáshoz, hiszen nem feltételezhető, hogy a kimerítő munka és kései záróra után éjjel órákat gyalogoljanak –éjjeli tömegközlekedés nem lévén-hazáig.

A világháború alatt visszaesett a vendéglátás, a luxushelyeket bezáratták. A második világháború előtt már csak 14000 kocsma volt hazánkban.

(Forrás :http://hjfifo.uw.hu/)

Schreil Győző, a híres Albecker veje és utóda (jobbra)
A tabáni vendéglátás fénykora az első világháborúval véget ért, de a vesztett háború után a sírva vigadó, felejteni akaró kisember ideális szórakozó helyet talált a városrész korcsmáiban, vendéglőiben. Ki-ki pénztárcájának megfelelően bormérésekben, kiskorcsmákban, vagy az elit Tabán felkapott elegáns éttermeiben nosztalgiázott

Ezalatt a Közmunkatanács kitartóan kisajátította, felvásárolta a negyed házait, a legrosszabb állapotúakat azonnal lebontatta, a többibe bérlőket ültetett,akik kevésbé kötődtek egymáshoz és lakóhelyükhöz . A lakók számának csökkenésével a vendégkör is átalakult , egyre inkább pestiekből és idelátogató külföldiekből állt. .

F:.(Márai: aTabán abból él, hogy lebontják…)



Élen jártak ebben a kor írói, költői, festők, grafikusok , szobrászok, zeneszerzők,énekesek stb. 1932-re a tabáni domboldalon már alig volt ház, csak a két templom köré csoportosuló epületek álltak még összefüggő háztömböket alkotva. Fokozatosan bezártak az üzletek ,elköltöztek a helyi élet szereplői, a szatócs , a fűszeres, a pék ,a szabó, a cipész. 1933 nyaráig gyakorlatilag csak a tabani vendéglátók tartottak ki amolyan világvége hangulatban, melyet tetten érhetünk a Fehérsas utcai Mélypince vendégkönyvi beírásaiban.

Krausz Poldi korcsmáros heroikus kűzdelmet folytat a hatóságokkal, minden követ megmozgat, kilincsel beadványokat ír, de harca bukásra van ítélve, a mindenható Közmunkatanács könyörtelen, ami nem műemlék, annak pusztulnia kell.

Az a városrész ,ahol a Tabáni Helytörténeti Gyűjtemény megalapozójának, Fischer Árpádnak saját gyűjtésű térképvázlata 50 tabáni korcsmát, vendéglőt azonosított,lebontásra ítéltetett

. F:(Gundel Károly:A vendéglátás emlékei.)



A fővárosi ember híresen szerette a bort,,különösen Budán fogyasztotta előszeretettel a "hazait", ahol számos kis- és nagykocsma várta kitárt ajtókkal várja a vendégeket.

"Az igazi borivó ma is szent igazságnak tartja a közmondást,hogy " a jó bornak nem kell cégér". Aki élvezi a bort, azaz szeret quaterkázni, saját bora azonban nincsen, az egyebet sem tesz,mint szimatol olyan kocsmák után, ahol tiszta hamisítatlan tőkén termett bort mérnek. A baráti társaságok először a kisvendéglőket,kocsmákat nézik végig,mert a nagyvendéglőkhöz,a fényes helyekhez a jó borért rajongó embernek nincs bizodalma. Inkább a vámvonalon kívüli kocsmákat és csárdákat keresi fel, sőt az a ''fixa" ideája, hogy minél igénytelenebb a kocsma,annál jobb bort mérnek benne."

Forrás:Budai Hírlap 1907 szept 1. 6.évfolyam 257. szám

Jelen írás a lebontás előtti hatvan évnek állít emléket a még fellelhető adatok, információmorzsák és fényképek alapján. A személyes kötődés még elszántabbá tett , szerettem volna kifűrkészni , hogyan éltek ebben a közegben elődeim, hogyan élték meg megszokott környezetük pusztulását, milyen bánataik , örömeik voltak , milyen álmokat szőttek , melyeket a Tabán lerombolásakor a csákány szintén lebontott.

Nagyapám és anyám nyomait kutatva a megsárgult ujságok, könyvlapok, modern digitális adatbázisok, főleg a Budapesti Lakczímjegyzék , a Vasárnapi Újság, a Budai Hírlap voltak támaszaim.A régi kifakult fényképek között engem is magával sodort a nosztalgia. Nem is védekeztem ellene.
                       

                      

A LEBONTOTT ÁLMOK KORCSMÁI............... (Értekezés az egykor volt tabáni korcsmákról) III.rész

1.A ŐS -BUDA
„Tiszta lelkiismerettel törhettem lándzsát Buda védelmére. Csak a rosszakarat hunyhat szemet a jobbparti városrészek haladása előtt. Hogy a minap keresztül-kasul jártam kuszált utczáit, föltűnő s örvendetes jeleit láttam a sokat gúnyolt s rágalmazott Buda haladásának. Két házat újra meszeltek, egy harmadiknak a tetején pedig a cserepes dolgozott, a mi élénk építkezési lendületre mutat. A köztisztaság ügyében szintén nagy előhaladást tapasztaltam. A tabáni föutcza valamelyik emeleti ablakából leöntöttek egy pohár vizzel, mely voltaképp az utczának levén szánva, örvendetesen tanúskodott arról, hogy már a túlparton is gondoskodva van az utczai öntözésről. Láttam aztán egy boldogult macska hűlt tetemeit is, melyek ezúttal vagy két öllel közelebb feküdtek a Dunához, mint mikor először volt alkalmam keseregni a mulandóság e látványa fölött. E helyváltozást meg bizonyságául kellett tekintenem az elhunyt macska eltávolítására irányzott, bár egyelőre kevés sikerrel koronázott törekvéseknek. Sőt hajlandó vagyok hinni, hogy az emberforgalom magában a várban is megélénkült. Közel egy óráig tartó barangolásom közben négy egész emberrel találkoztam ott, a mi — tekintve, hogy olykor ugyanannyi idő alatt egyetlenegygyei sem találkozhatni — kétségbe vonhatlan jele Buda haladásának."

Ez a „status quo" igen alkalmas fölkelteni a kérdést, minő lehetett ős Buda s élete a régebbi időkben? Schams Ferencz 1822-ben megjelent, s közelebb véletlenül kezünkbe akadt könyve nyomán megfelelni iparkodunk e kérdésre. A városrészek közül, melyek akkor is ugyanazok voltak, mint a maiak, a várban öszpontosult leginkább az élet s a forgalom. A török uralom előtti időkben — s főleg Mátyás korában — szintén a várhegy képezte Buda góczhelvet. Budának egy Hunyadi Mátyás korából való látképe a várhegy gerínczét s lejtőit egészen házakkal beépítve tünteti elő, leszámítva a ki¬rályi lakhoz tartozó s többszörös falakkal körülövezett térséget. A török uralom utáni korszakban a vár megtartotta fölényét az alsó városrészek fölött. A rommá vált, földúlt s leégett házak lassankent újjáépültek, s minthogy a hivatalok mind ott helyeztettek el, csakhamar meg is népesültek. A mai „Debreczen-szálloda" irányában Pestről Budára átnyúló hajóhidtól

balra kanyarodott föl a kocsiút a várba, melynek bástyáit gróf Regal tábornok tervei szerint építették föl az 1686-diki ostrom után. A század elején a vár négy kapuja közül a bécsin s a székesfehérvárin át lüktetett leginkább a forgalom, leszámítva a várkaput, mely már azért is legélénkebb közvetítője volt a közlekedésnek, mivel a pesti lakosság azon át érintkezett a várral. A vizivárosi, egykor „konstantinápolyi" vagy „byzanczi" kaput, meredek följárása miatt alig használták. ……………”

„……….Budának összes lakossága 1821-ben 27471 lélekből állt. Akkor nehéz volt még megállapítani a lakosság számát, minthogy a hatósági összeírás csupán az adóköteles egyénekre terjedt ki, s nem foglalta magában a papságot, nemességet s tisztviselőket. Pest lakosságának száma ugyanakkor már hatvanezer volt. Buda népességének természetes szaporodásáról s kétségkívül egészségügyi viszonyairól is örvendetes bizonyságot tesz azon adat, hogy míg 1811 — 1820-ig összesen 11899 ember halt meg, addig ugyanazon időtartam alatt 13061 született. E számok főleg akkor nyernek jelentőseget, ha összehasonlítjuk azokat Körösinek statistikai észleleteivel, ki a f. évi népszámlálásra vonatkozólag azon megdöbbentő tényt állapítja meg, hogy Pest lakossága a születések és halálozások közti kedvezőtlen arány folytán inkább apadna, semmint szaporodnék, ha a bevándorlások nem ellensúlyoznák ezen apadást. Habár a budaiak már a század elején is keserűen panaszolták, hogy a kereskedelem s forgalom mindinkább Pesten összpontosul: aránylag mégis élénkebb volt ott mindkettőnek lük¬tetése, mint jelenleg. Idegenekben akkor nem volt hiány Budán. A Fortuna-fogadónak a várban mindig volt utas lakossága. Oda főleg azok szálltak, kik ügyes-bajos dolgokban jöttek érintkezni a kormányhivatalokkal. Ma nem hogy fogadó, de még csak valamirevaló vendéglő sem állhat fon a várban. A viziváros fogadói közül az „aranyhajót," s az „aranykoronát" látogatták legtöbben,, a hol mindig lehetett kocsit kapni Pozsonyig vagy Bécsig terjedő útra. A Tabán fogadói közül az „Arany Perecz"-és a „Hét Választó"-t (máig is fönállanak), s a „Hajóhídhoz” czimzettet tartották a legkiválóbbaknak, a mi a mai fölfogás szerint persze nem jelent sokat. E fogadókban élénk forgalom egyébiránt csak a nagy pesti vásárok alkalmával volt, midőn sok idegen átszorult Budára. A főváros lakossága mindig, s talán túlságos mérvben is adózván a gyomor kivanalmainak, nem éppen meglepő olvasni, hogy e század második évtizedében Pesten már nyolczszáz, Budán ellenben kétszáznegyven vendéglő volt. Ha hozzáteszszük még, hogy a Tabánban akkor mindenki  kapás bort mért, könnyű belátni, hogy a két városban bőven volt gondoskodva az eszem-iszom alkalmatosságáról. Írónk meg is jegyzi, hogy nem mindannyian akik helyeslői, egyszersmind követői is azon régi szabálynak, hogy az első pohár bor a szomjúság, a második a mulatság, a harmadik a részegség, a negyedik ellenben már az eszméletlenség számára való.
     

Az akkori borissza nemzetség nem igen szívelte a sört. Az egyedüli sörház, mely Budán a század elején létezett, a második évtized derekán megszűnt. Kávéház összesen tizenhat volt Budán, de a pestiek már akkor is túlszárnyalták azokat berendezésük csinjére s látogatottságra nézve. Ne legyünk azonban igazságtalanok a mai Buda iránt, midőn a régiről szólunk. Kevés változott meg ugyan ott egy félszázad leforgása alatt, de a mi kevés történt, az mégis rendkívül megváltoztatta a város látképet. A készülő rakpart, a lánczhid ket oldalán emelkedő palotaszerű épületek, a hegyipálya, az alagút s a várhegyre kígyózó Albrecht-ut megannyi örvendetes jelei Buda átalakulásának. Mekkorát bámulnának rajta azok a jó öreg, kaputrokkos és tarka selyemmelleiiyü urak, a kik mindezt álmodni sem tudták, midőn a Fortuna-kávéház asztalai mellett ülve, el-elnézték a bécsi gyorskocsiból kiszálló utasokat. Anno 1822-ben a „dilizsánsz" megérkezése még egy kis eseménynyel ert föl Budán. Most a hátulgombolós ivadék sem hederít többé a dübörgő mozdony vagy a zakatoló gőzhajó megszokott megérkezésére. Milyen nagyot haladt a világ, budai „fetter" uram! (Borostyáni Nándor.)


Koldus-eszem-iszom. Nagy Ignác: Magyar titkok


F: (fővárosi tárcza) Vasárnapi újság 1876 április 16.XXIII. évfolyam 16.szám

(részletek)
FOLYT. KÖV.

MÁSODIK RÉSZ 
ELSŐ RÉSZ

A LEBONTOTT ÁLMOK KORCSMÁI............... (Értekezés az egykor volt tabáni korcsmákról) II.rész

1.KIS TABÁNI KORCSMA TÖRTÉNELEM

„A kocsma lakott területen belül eső olyan italmérő közintézmény ahol az emberek szabadon találkozhatnak, beszélgethetnek, ismerkedhetnek egymással és nem utolsó sorban akár részegre ihatják magukat. A régi időkben kocsmát az tarthatott fenn, akinek italmérésre volt engedélye, azaz kocsmajoga volt. A kocsmáknak több elnevezésse is kialakult: hívták kocsmálásnak, korcsomának, kocsmaháznak, korcsomás háznak is.Voltak időszakos és állandó kocsmák. Időszakosak voltak a kántorkocsmák vagy fertálykocsmák, ahol Szent Mihály napjától karácsonyig, ill. újévig mértek bort, a bortermelő városok polgárainak saját házuknál fenntartott borkimérései (purger-kocsma) és a falvak vagy városok közös kocsmái, ahol fél, egy éven át árulták a borgazdák borait.”

Forrás:kocsmavideo.hu

Hazánkban a vendéglátás a kolostorok építésével indult, a kolostorok italmérőhelyek egyben .A XII. század végén megvonták a kolostorok italmérési jogát ,kialakultak az önálló italmérő,szállásadó helyek a Duna mentén egymástól egynapi járásra .(mészárszék, fogadó,korcsma). Megjelent a kurtakocsma vagy fert intézménye, melynek lényege hogy csak ősztől tavaszig volt nyitva,

Magyarországon az első adatok fogadóról, vendéglátásról 1279 -ből Esztergomból valók

(Kopasz Péter fogadója), a lacikonyhákról is ezidőtájtról van forrás. Tavernák: papok mérik ki a bort a 14. századig, amikor újra eltiltották őket az italméréstől. A 14. században megjelentek az első sörfőzdék. Importálták, de házilag is főztek. Mátyás után visszaesett a vendéglátóhelyek forgalma. A törökök szerint a vendéglátás szent és ingyen jár. Csak a lámpásházak voltak fizetősök.

F: (http://hjfifo.uw.hu

A török a vendéglátást is átalakította, az utazók igényeit a derviskolostorokban, karavánszerájokban elégítették ki, Budán és a Tabánban is tesz ilyenekről említést Evlia Cselebi. Igazából Buda visszafoglalása után alakulnak ki a csárdak,fogadók kávézók szerte az országban és a Tabánban is.Az 1700-as évek elején már működött egy fogadó az Aranyszarvashoz és tudunk egy Sárkány nevű korcsmáról is . Azután a XVIII. században sorra jelennek meg a korcsmák fogadók ,beszállóházak. Mindegyik külön kategória. Meghatározott kritériumokkal szabályozottan különféle követelményeknek kellett megfelelniük. Besorolásuk a szobák száma, istállójuk befogadó képessége stb szerint változott. A beszállóházak afféle korabeli pályaudvarként is üzemeltek. Innen indultak a gyorsparasztok, postakocsik a szélrózsa minden irányába. Amíg a járat megérkezett az utas itt múlathatta az időt.A helyi lakosok, iparosok, kapások, kereskedők ,katonák részére a korcsma jelentette az egyetlen szórakozási ,mulatozási lehetőséget. Lehetett itt enni, inni, cigánymuzsikát vagy rác tamburást hallgatni, táncolni is, sőt olykor egyéb igények kielégítésére is kerítettek sort. Az előbb említett „Sárkány vendéglő ” kezdettől fogva hagyományosan női személyzetével valószínűleg a kereskedelemnek ezt a szegmensét célozta meg. A kor illemszabályai és viselkedési formái meglehetősen nyersek voltak, borgőzös állapotban hamar tört ki maradandó sérülést esetleg halált okozó verekedés. Ezért berndezésének és italkészletének megóvása érdekében a kor korcsmárosa az ugynevezett „kármentővel” védekezett. Ez a masszív kerítés a söntéspult vonalában elválasztotta a dulakodókat a megóvandó értékektől. Kellett is az óvatosság, mert mire beesett a helyőrség őrjárata , sebesültek,halottak is heverhettek szanaszét az ivóban, hátukban bicskával vagy tőrrel.

Ilyen masszív korcsma lehetett valamikor a Mély Pince a Fehérsas és Görög utca sarkán, hajósok, halá szok tanyája . A legenda szerint 1549-re datálódik a nevezetes ivó megnyítása ,de ez csak szóbeszéd, kétségbeesett reklámfogás az 1933-as bontás megakadályozására.

Valós adat van azonban arra, hogy 1785-ben Pjotr Nesztorovics tabáni rác (görög) polgár, aki mellesleg is a tabáni bíróság esküdtje volt, kibérelte a pincét , korcsma üzemeltetése céljából. Nem tudjuk, akkor is létezett-e már az 1933-ban lebontott épület, de a pince igen is létezett nyolcvan lépcsőfoknyival lejjebb, mégpedig két szinten. A felső szint volt az ívó, a már említett kármentővel, egy szinttel lentebb a boroshordókat, meg a télen lehordott Duna-jeget tárolták a tüzifával együtt. Egyébként elképzelhető, hogy a pince ma is ott rejtőzik a föld alatt, pusztán a lépcsőt temették be bontáskor. Görög korcsmárosunkról még csak annyit, hogy a Pest- budai görögök c.értekezésben* szerepel egy bizonyos Nesztor Péter ,aki a józsefvárosi templom előtti téren 1824-ben kávéházat nyitott. Ugyanarról a személyről van-e szó vagy leszármazottjáról esetleg rokonról, nem tudni, hiszen 1785 óta 39 év telt el, de a névazonosságon túl a szakma béli és származási egyezés több, mint gyanús.( 1824-ben pedig Nesztor Péter csatlakozott e körhöz. Utóbbi görög megszerezte a „Nagy Frigyeshez” cégérezett kávéházi jogot (e kávéház a józsefvárosi templomtéren állt).

F:Sasvári László — Diószegi György Antal: Pest–budai görögök

A rafináltabb izlés és a vastagabb pénztárcák kiszolgálására is léteztek korcsmák és fogadók, ilyen volt pl.az Arany Peretz a mai Döbrentei utca elején , ahol keleties mintájú freskók díszitették a falakat rác marhakereskedők és örmény búzatőzsérek esztétikai érzékét emelendő.

A budai Hét Választó Fejedelem fogadónak, az Arany Peretz mellett már jó híre volt, megszállt benne Szemere Pál, Berzsenyi Dániel, sőt minden valószínűség szerint Beethoven is. A XIX, század közepére már kialakult a tabáni vendéglátás, mely alatt a beszálló fogadókat, szállodákat, kávéházakat, vendéglőket, kerthelyiséges kocsmákat kell érteni, de beleértendők az alkalmi bor- és kávémérések is.Jelen tanulmányunkban ezek közül a tabáni bormérésekkel, korcsmákkal, vendéglőkkel foglalkozunk


folít.köv.

A LEBONTOTT ÁLMOK KORCSMÁI..............(Értekezés az egykor volt tabáni korcsmákról) I.rész

Előszó

" A pesti ember igazi nyara ott kezdődik, mikor először vacsorázhatik a zöldben, odaát Budá kis kocsmában, pirosabroszos asztalon, lankadt ecetfák lombja alatt, cimpegő citeraszó mellett. Egész télen bent élünk a város kőrengetegében, irodákban, kávéházakban és egyéb levegőmentes helyiségekben (… )de májusban, mikor a fák zöldbe borulnak, és a budai kioszkból katonazene akkordjait hozza át a korzóra a szellő, egyszerre feltámad bennünk a primitív ember és kiülnek rajtunk a vidéken nevelkedett hőseink atavisztikus hajlamai, és futunk a zöldbe, felbaktatunk a Tabán girbe.gurba utcácskái és levetkezve minden városi felsőbbségünket, naív hittel élvezzük a kiskocsmák hamisítatlan vidéki miliőjét. Ó citera, szerelmes sváb szabólegények hangszere, míly kedvesek együgyű hangjaid, ó fanyar vinkük, míly zamatosan üdítitek tikkadt torkunk,ó étlaphiány és gyertyalámpák az asztalon, házi kiszolgálás és nyávogó macska az alacsony háztetőn, és mindenek felett ó, rántott csirke öntött salátával; milyen üde, falusias, egyszerű hangulatot loptok szívünkbe…"

Forrás:Élet, 1913) (Tabán Helytörté+GY     

   2008 őszén egy napfényes  délután látogatást tettem  egy idősebb rokonnál, Jánosnál, mondván, ő az utolsó élő a  családból aki saját emlékeiből merítve, vagy a nagynéniktől hallva érdekes történeteket tud a család multjából. A látogatás során egy szúette intarziás szekrény tetejéről vastag porréteg alól előkerült egy eleddig         

 általam nem látott fotóalbum, kissé viharvert állapotban, porosan, szakadozott lapokkal, széteső kötéssel. A gondosan beragasztott százéves kifakult fotók láttán mintegy megelevenedett a családi múlt.  A Szentkeressy család kb. 50 évének ünnepei, kirándulási fotói, iskolai és munkahelyi fotók, mindaz, amit fontosnak tartottak életükből megörökíteni, ott hevert előttem, talán anyám maga se tudta korábban, hogy a fotók nem vesztek el a világháború sodrában, vagyaz ötvenes –hatvanas években. Az album másik része legalább olyan érdekesnek tűnt, mint a családi vonatkozású képek. Egy rég eltűnt városrészről készített amatőr fotók voltak, akkor még ismeretlen utcákról  terekről, hangulatos kis házakról, kisvendéglőkről, kiránduló, szüretelő emberekről, akik büszkén néznek a fotográfus lencséjébe.

    
Tabán Klösz György felvétele kb.1890 Fortepan 


Így kezdődött az én Tabán mániám. Az anyag szinte kínálta magát, valamit kezdeni kellett vele, nem tudtam elképzelni, hogy tovább porosodjon egy szekrény tetején .Ekkor született meg bennem a gondolat, hogy anyám és nagyapám emlékére blogírásba kezdjek, magamnak is újra felidézve és végigjárva a lebontott városrészhez kötődő ismert és kevésbé ismert tényeket, fogalmakat, történeteket és azok szereplőit, belelátva anyám és nagyapám háború előtti ismeretlen világába. Hozzá kell tennem, hogy késői gyerek lévén születésemkor nagyapám már 14 éve halott volt, a nagyszoba falán függő két portré nagyszüleimről egyetlen emlékként maradt meg emlékeztetőül. Így született meg a „tabananno” blog. Most 2014 októberben, túl a 1000. blogbejegyzésen kétszázezres oldalmegtekintésen, feltöltve kb. 2000 fotót és majd ezer Tabán témájú festményt és grafikát elmondhatom, érdemes volt nekivágni. 100 országból olvasták eddig a weboldalt, megismertem a témában kutató ismert szaktekintélyeket, felvettek a Tabán Társaság tagjai közé, személyes barátságot kötöttem rengeteg emberrel és egy híres tabáni kocsmáros dédunokájával is. Gyermekeimnek, családomnak és minden, a téma iránt fogékony olvasónak ajánlom ezt az írást, melyben összefoglalva, a fellelt adatok alapján próbáltam felvázolni a kiskocsmák világát.

Tabán  bontás előtt

folyt.köv.

TABÁNI VENDÉGLŐK:A BURGZSANDÁR

BURGZSANDÁR

Az első BURGZSANDÁR  a testőrségilaktanya mellett volt az Attila út 32-ben

Kabon József majd 30 évig korcsmáros, miután a testőrségtől leszerelt. Kezdte az Attila utcában, ott15 évet húzott le,  majd átmentette székhelyét a Palota térre . Utódja Ertl József  később Bagyiknénak adta át a stafétabotot.

„Nagyúri csemegékre tetszenek áhítozni? A Tabánban erre is van megoldás. Kabon József a palotaőrségtől leszerelve az 1880-as években kocsmát nyitott az Attila úton. A "Burgzsandárnál" fillérekért lehet kóstolgatni a királyi lakomák maradékát.
Jut bőven mindenkinek. Ferenc József sietősen és keveset eszik, viszont ha ő befejezte, az egész vendégseregnek ott kell hagynia az asztalt. A roskadozó, jóformán érintetlen tálak pedig már ereszkednek is a völgybe, a kockás abroszos kisvendéglő kuncsaftjai elé.
A mai Attila utcában működött a XIX. század hetvenes-kilencvenes éveiben a Burgzsandár nevű kisvendéglő. A firma gazdája bizonyos Kabon Elek volt, aki fénykorában a budai várban volt palotaőr. Mivel kiváló kapcsolatokat épített ki hajdani munkaadóival, elérte, hogy a konyhán megmaradt ételeket ő kapja meg. A tekintélyes adagokat egy forintért kínálta – ez egy teljes vacsoráért vagy ebédért akkoriban nem számított soknak. Meg ugyan nem gazdagodott belőle, de a tisztességes élethez elég volt a Burgzsandárból  származó bevétel. ”

(F:Saly Noém:Kiskocsma,kispörkölt)

   

                                                     

 MI LEHETETT A BURGZSANDÁR ÉTLAPJÁN

 Nem tudunk másra gondolni, mint arra hogy Ferencz József kedvenc ételeit tálalták fel.

Dél-ausztriai mézpálinka,Bécsi omlett,Rösti (alaprecept),Emmentáli sajtos rösti
Salzburgi nokedli,Sváb galuska ,Bécsi krumplileves,Császárgulyás ,Fiáker Gulasch
Grazi vadászleves,Jegelt pórés cukkínileves,  Marhagulyás szaftosan,Muflongulyás vörösborral
Spárgaleves,Svábleves,Tejfölleves ,
Világos húsleves,Palacsinta levesbetét,Zaftos gulyás (Gulyás bécsi módra),Bécsi házi kocsonya ,Bécsi szelet,Fácánsült,Fogolypecsenye
Halkocsonya,Jérce tiroli módon,
Magyarvadász pecsenyéje,Marhasült Metternich módra
Nyúlpecsenye,Pikáns jérce,Salzburgi sertéssült,
Stájer sertésragu,Stíriai jérce, körettel
Tiroli csirke,Tiroli máj,Vaddisznó pikáns mártásban,  Zellerdorfi göngyölt oldalas
Bécsi barackos lepény,Bécsi farsangi fánk ,
Bécsi gyűrűfánk,Bécsi kocka,Bécsi kokárda
Bécsi kugló,Bécsi linzertorta,Bécsi morzsa,Bécsi narancstorta,Burgenlandi koszorú
Császársmarni,Császárrétes ,
Demels bécsi cukrászat marcipános tallérja,
Ferenc József csokoládéja,Ischli fánk,
Jäger-tortaszeletek,Pischinger torta,
Puncstorta Ó-bécsi módon