Semmelweis József- Semmelweis Ignác apja - 1800ban költözik Budára a mai Szombathely területén volt Gyöngyöshermányból, ahol kereskedőként volt adózó polgár. A Tabánban előbb Simon Gerharddal nyitott közös üzletet, de 1806-ban kibérelte a mai Apród utca 1-3. szám alatti épület teljes jobb oldali szárnyát, ahol megnyitotta Fehér Elefánthoz címzett, jelentős területen működő vegyeskereskedését. Még ebben az évben - 1806. november 21-én - a krisztinavárosi templomban polgári esküt tett, ezzel a város teljes jogú - választó és választhatósági jogot biztosító - polgára lett. Üzletének épülete Johann Meindl tulajdonában állt, aki a földszinti bal oldali szárnyon kávéházat üzemeltetett, maga nem lakott az épületben. Semmelweis József majdnem a teljes emeletet kibérelte lakásnak, ahol később családja is élt, valamint segédei és házi személyzete. A földszinten borospincéket is bérelt, üzletében bort is árult. Üzlete - mai értelemben vett - valódi nagykereskedés volt: élelmiszer, gyarmatáru, válogatott minőségű borok és szeszes italok mellett forgalmazott drága kelméket, szöveteket, selymeket, bársonyokat, szabóságok számára kellékeket, szőrme- és prémárukat, kész csizmákat stb. Megmaradt újsághirdetés szerint pipereárut, külföldi kölniket és női krémeket is forgalmazott. Üzlete a legjobb helyen volt, hiszen a hajóhídhoz és az Újkapuhoz vezető út mentén, közel a katolikus és az ortodox templomokhoz. A hely fontosságát bizonyítja, hogy amikor 1810-ben leégett a város, Semmelweis József is jelentős összeggel járult hozzá a ház újjáépítéséhez, nem akart „kimozdulni" a város legforgalmasabb utcájáról. 1823-ban ugyan megvásárolta a szemben levő úgynevezett Demeter házat és átköltöztette „Fehér Elefánthoz" című üzletét, az üzlettere tagolt és az előzőhöz képest ötszörös területű lett, az emeleten élhetett ugyancsak népes családjával, míg a földszinten üzlete mellett jelentős alapterületű raktárait is elhelyezhette.
Semmelweis József kereskedelmi vállalkozásain kívül ház- és telekügynökséggel is foglalkozott, saját nevén négy ház és több városi ingatlan szerepelt, sőt az 1820-as évek elején a tabáni kereskedőcéh atyamestere lett. 1832-ben a távoli Pócspetriben 300 hektár földet bérelt, ahol a termesztetett gabonát a hadseregnek adta el. A jelentős hasznot vállalkozásaiba forgatta be.
Semmelweis József 1810. július l-jén házasságot kötött a 20 éves Miiller Terézzel, Miiller Fülöp leányával, így rokonságba került Buda egyik leggazdagabb polgárával. E házasságból tíz gyermek született, de a felnőtt kort csak hét gyerek érte meg. József Henrich (1811. február 14.), Károly Fülöp (1813. január 9.), Fülöp Alajos (1814. április 4.), Julianna Anna Terézia (1815. szeptember 13.),
Semmelweis Ignác Fülöp, az anyák megmentője
Ignác Fülöp (1818. július 1.), Keresztély János (1820. június 12.), Ágoston (1821. július 4.), Alojzia (1823. június 10.), Mária Terézia (1827. január 18.) és egy halva született fiú (1832. augusztus 5.). Az utolsó két leány kisgyermekként halt meg, az 1830. évi lakossági öszszeírásnál már nem szerepeltek a névjegyzékben. Miiller Teréz 1844. március 26-án, Semmelweis József 1846. július 11-én hunyt el Budán, pontosabban a Várban, a Dísz tér 15. szám alatt levő saját házukban. Semmelweis József halálakor Buda egyik legtekintélyesebb polgára volt, különböző alapítványok kezelője, akinek vagyoni helyzetét mi sem jellemzi jobban, hogy apósa halálakor (1841) a rájuk eső örökség nagyobb részét átengedte felesége rokonságának, csak Miiller Fülöp házát tartotta meg, amit értékesített és a kapott pénzt a piaristák budai gimnáziumának adományozta, ahol fiai tanultak. Semmelweis József, hasonlóan a feltörekvő német polgársághoz, nagy gondot fordított gyermekei tanulmá-nyainak, amely új nemzedék adta hazai értelmiségünk meghatározó rétegét. Semmelweis József gyermekeinek házassága révén rokonságba került jeles budai és pesti patríciuscsaládokkal.
Semmelweis József mind a hat fiát a Várban levő érseki gimnáziumba íratta be, amit 1831-ben átvettek a piaristák. A hat Semmelweis fiú közül kiemelkedő tanulmányi eredményt Károly (később pap lett), Ignác és Fülöp Alajos (később helytartótanácsi, majd a szabadságharc idején minisztériumi tisztviselő) mutatott fel. A polgárság körében szintén követelményként jelentkezett a gyerekek jó iskolában történő taníttatása: például Semmelweis Ignác osztálytársainak szülei is hasonló helyet foglaltak el a városi társadalomban (órás, aranyműves, kereskedő, szűcs, vendéglős stb. voltak). Ugyancsak „vegyes" volt a nemzetiség megjelölése: német, magyar, illír, görög, szerb, makedón stb. Viszont az apai és anyai oldalról is német anyanyelvű Semmelweis gyerekek magyarként lettek iskolai anyakönyvezve, jelezve a család érzelmeit.
Semmelweis Ignác testvérei
Semmelweis József gyerekei közül hat fiú és egy leány érte meg a felnőtt kort, két fiú végzett magasabb tanulmányokat (Károly katolikus pap és Ignác orvos lett), a harmadik fiú - Fülöp Alajos - tisztviselő, a másik három kereskedő lett. Az utóbbiak is elvégezték a budai érseki gimnáziumot, középfokú végzettségük nagyban segítette vállalkozásaik sikerét, az adott területen való előmenetelüket. A legidősebb fiú - Semmelweis József (1811-1860) apja- mellett ismerte meg a kereskedelmi élet „fogásait", olyannyira, hogy a különben ügyeit csak maga végző apja már az 1830-as években jelentős ügyleteit is rá bízta. Ilyen volt a már említett Szabolcs megyei földvásárlás és annak irányítása. Arra nincs pontos adat, hogy az ifjabb Semmelweis József pesti kereskedelmi próbálkozásait mikor kezdte el, de 1840. május 18-án a pesti Belvárosi templomban házasságot kötött Kozgleba Johannával, a tekintélyes pesti kereskedő, Kozgleba Béla leányával. 1838-ban - későbbi sógorával, ifjabb Kozgleba Bélával - közös vegyeskereskedést nyitott a pesti Sebestyén téren (ma a Veres Pálné utca eleje), majd 1842-ben megnyitotta saját „Cukorsüveg" nevű nagy fűszer-, gyarmatáru- és vegyeskereskedését, a mai Semmelweis és Kossuth Lajos utca sarkán állt épületben (Újvilág utca 16. sz. alatt, amely ház saját tulajdona volt). A Belvárosi templom anyakönyve szerint ifjabb Semmelweis József 1842. február 27-én - 12 arany forint lefizetése után - letette Pest város polgári esküjét. Az ifjabb Semmelweis József üzlete nagyon hasonlított apja tabáni áruházához, itt is mindent lehetett vásárolni, különben is a város legjobb és legforgalmasabb helyén működött. Közel volt a Hatvani kapuhoz, az egyetem
hez, de az első olyan pesti üzlet volt, amely vállalta a házhoz szállítást. Semmelweis József apja halála után (1846) újabb három kereskedést nyitott a városban, négy házat vásárolt, amelyet béreltetett.
Semmelweis József az 1850-es évek elején már a pesti kereskedőcéh segélyalapjának gondnoka, jelentős személyiség, hiszen amikor öccse - Semmelweis Ignác - visszatér Bécsből, és nincs jövedelmet nyújtó orvosi állása, akkor a kereskedőcéh a Szent Rókus Kórházban fenntartott tíz betegágyának felügyelő (fizetett) orvosának alkalmaztatja. Amilyen sikeres volt a kereskedelmi pályán, családi életében sok tragédia történt: négy gyermeke közül csak egy érte meg a felnőtt kort: Semmelweis Károly (1850-1910) apja halálakor még gyermek volt, akinek nagykorúságáig nagyapja lett a gyámja, és a Semmelweis-vállalkozások is az ő tulajdonába mentek át. O nem volt olyan sikeres, mint a veje, az üzletek sorra tönkrementek, idegen kezekbe mentek át. Semmelweis Károly latin-görög szakos tanár lett, nem kötött házasságot gyenge fizikai adottságai miatt. Nagykorúságának elérése után visszavásárolta az Újvilág utca 16. sz. alatti házat, de az 1870-es évek végén Kiskúnmajsára költözött, ott vállalt tanári állást és gabonakereskedéssel is foglalkozott. 1881-ben kérte nevének Szemerényire történő magyarosítását, amit a belügyminiszter engedélyezett. Az 1890-es években Bécsbe költözött és a Mária Terézia Intézet latin szakos tanára lett, tüdőgyulladásban halt meg.
Semmelweis Ignác Károly fivére (1813-1898) a legnagyobb hatású és a családot összefogó egyéniség volt. 1813. január 9-én született Budán, iskoláit kiemelkedő eredménnyel végezte. Korán eldöntötte, hogy a paphivatást választja, így a gimnáziumi tanulmányok utolsó két évét már a nagyszombati szemináriumban végezte, 1836. március 26-án szentelték pappá az esztergomi Bazilikában. Felszentelése után az Érsekújvártól nem meszsze fekvő Tardoskedden, majd Komáromban, Kemencen és Kürtön volt káplán, 1844-től a pesti Boldogasszony templom káplánja lett. Testvéreinek esküvői szertartását ő végezte, unokaöccseinek és -húgainak keresztelője lett. Az ifjú pap valóban magyar hazafi lett, amit köszönhetett középiskolájának és Pest magyar légkörének. 1844-ben kérte családnevének Szemerényire való megváltoztatását, német nevű híveit is névváltoztatásra buzdította. 1848 tavaszán a magyar forradalom mellé állt, nemzetőröket, honvédeket toborzott, pénzt gyűjtött a kormány céljaira. Maga nem állt be honvédnek, de amikor a kormány visszatért 1849. május végén Pestre, tedeumot mondott a belvárosi templomban.
Amikor elbukott a szabadságharc és megkezdődött a megtorlás, Szemerényi Károlyt a papi reverenda megvédte a letartóztatástól és a börtöntől: a házkutatást és a kihallgatást felsőbb egyházi beleegyezéssel a plébánián végezték el. Szemerényi Károly helyzetét súlyosbította, hogy rajta kívül még három testvére is szerepet vállalt a szabadságharc alatt, Fülöp kormánytisztviselő, Ágoston és János honvédnak állt.
Geringer Károly császári biztos és helytartó 1849. augusztus 13-án levélben kereste fel a Bécsben székelő Koncz József esztergomi püspököt, érseki helytartót, hogy a magyar forradalomban részt vett katolikus papok megbüntetésével kapcsolatban az egyház állásfoglalását kérje. E levélben kilenc pesti és budai katolikus papot sorolt fel, első helyen Szemerényi Károly káplánt. Vele kapcsolatban megemlíti, hogy Kossuth és a felkelés mellett korteskedett, a templomban a híveket befolyásolta, toborzott a felkelő hadsereg nevében, pénzgyűjtéseket szervezett. A levél előzménye, hogy Haynau táborszernagy 1849. augusztus 3-án levélben értesítette Geringer kormányzót a pesti és budai katolikus papok (Szemerényi, Ráth, Déry, Stolz, Mrácz stb.) lázadó magatartásáról és hangsúlyozta, ha az esztergomi érsek nem torolja meg a vétkesek gaztettét, akkor a császári hadbíróság ítélkezik felettük. A levélben utalt arra is, hogy Haynau helyesli eljárását. A levél érdekessége, hogy Szemerényi Károllyal kapcsolatban említi, hogy sógorával - Semmelweis Júlia húgán keresztül —, Ráth Albert budavári káplánnal közösen igen veszélyes személyek. Koncz püspök válaszában megígérte, hogy szigorúan megbünteti a levélben felsorolt papokat.
Az esztergomi érsek gyorsan döntött: Szemerényi Károlyt hét évre eltiltotta a nyilvános papi tevékenységtől, a papi rendből ugyan nem zárta ki, de a hívek előtt nem misézhetett, nem élhetett egyházi javakból. Az ítélet felemás volt: a püspök nyilvánosan nem akarta megalázni őket, nem szolgáltatta ki a bíróságnak, de időhatárok között nem engedte nyilvánosan működni őket. Szemerényi Károly kiköltözött a plébánia papi lakásából, örökségéből élt fivére egyik pesti házában. A Helytartótanács 1850. május 28-án utasította J. Podolsky pesti rendőrbiztost, hogy helyezze megfigyelés alá Szemerényi Károly és Ráth Albert káplánokat, erről hetente írásbanjelentsen. A megfigyelést 1850 augusztusában kiterjesztették Szemerényi Károly Fülöp Alajos nevű öccsére is, aki kegyelemmel térhetett haza. Szemerényi Károlyt nyomasztotta a rendőri megfigyelés, így 1852-ben szívesen vette a Bécsben élő lengyel Stanislaw Sugalkowski herceg meghívását, hogy gyermekei mellett legyen nevelő. Két évet töltött a herceg családjánál, de Lébény Józsefnek az uralkodó elleni sikertelen merénylete után minden „gyanús személyt" kiutasítottak a császárvárosból. Visszatért Pestre, 1856 után minden egyházi beosztás nélkül misézhetett, így eskette össze Ignác öccsét Weidenhoffer Máriával. 1860-ban tanári állást vállalt a báró Jankovich családnál, amit 1865-ig betöltött, közben különböző egyházi beosztásokért levelezett az esztergomi érsekséggel. Számára fordulatot a kiegyezés hozott, 1867. július 6-ától adminisztrátor a felvidéki Ogyalán,
egy esztendő múlva itt plébánossá nevezték ki, 1873-tól az udvari egyházi kerület alesperese, 1876. augusztus 3-ától Tardoskedd plébánosa lett, 1876. augusztus 3-ától az újvári kerület esperesévé választották. 1888-tól a pozsonyi Szent Péter Székesegyház kanonoki címével is megtisztelték. Tardoskedden telket vásárolt, iskolát emeltetett rá és 10 ezer arannyal alapítványt tett az Isteni Megváltóról elnevezett szerzetesrend számára leányiskola és kollégium működtetésére.
Szemerényi Károly mellett még három testvére vett részt a szabadságharcban: Fülöp Alajos, aki iskoláit szintén a Várban levő gimnáziumban végezte, előbb apja vállalkozásaiban dolgozott, majd az 1830-as évek közepétől Buda város pénzügyi adminisztrációjában vállalt állást. 1840-től a Budai Takarékpénztár könyvelője, majd főszámvevője, talán az itt kivívott elismerésnek köszönhetően 1846-tól a Helytartótanács adminisztrációjába került pénzügyi tisztviselőnek. Ez a munka nem volt látványos, de társadalmi súlya nagy volt, karriert biztosító beosztásnak minősült. 1848-ban a Széchényi István vezette közlekedési minisztérium számvevőségére kért felvételt, amit kiváló ajánlólevelei alapján azonnal elnyert. Igaz, Semmelweis Fülöp még 1848 áprilisában belépett a nemzetőrségbe,
Nemzetőri viseletek 1848-49-ben
további „katonai" pályát nem futott be, hiszen a minisztérium munkatársa lett. Követte a kormányt Debrecenbe is, 1849 áprilisában kérte nevének Szemerényire történő megváltoztatását, amit engedélyeztek neki. A szabadságharc bukása után külföldre menekült. 1850 augusztusában engedéllyel hazatért, amit bizonyít rendőri felügyelet alá vonása is. Anyagi gondjai nem lehettek, mivel apja halála után ő is tekintélyes vagyont örökölt, bár korábbi életét nem folytathatta. A rendőrség az Újvilág utca 6. szám alatt - Semmelweis József egyik házában, mint bejelentett lakost- tartotta számon. Hamarosan a Mérleg utca 5. szám alatt vaskereskedést nyitott. Az 1859. évi összeírásnál jó forgalmú üzletként szerepelt, lakhelye sem változott. A rendőrségi nyilvántartásba 1863. szeptember 30-án azt jegyezték be, hogy felszámolta pesti üzletét, vagyonát eladta és elköltözött a városból. Magánéletéről nincs adat: József fivére gyászjelentésén még szerepelt a neve, az Ignác öccse halálát közlő családi jelentésen viszont nem. Valamikor 1863-1865 között halt meg, feltételezett székesfehérvári letelepedésnek nincs nyoma. Nem alapított családot. Magyarosított nevét 1850-től nem viselhette, mivel Geringer helytartóságának rendelete szerint tilos volt a „rebellió alatt felvett" neveket használni. (Ez Károly fivérére nem vonatkozott, hiszen az 1844-ben változtatta meg családi nevét.)
Semmelweis János Keresztély (1820—?) volt a harmadik fivér, aki 1848 nyarán belépett a honvédseregbe. O is a budai gimnáziumban tanult, majd apja és saját kereskedelmi vállalkozásaiban dolgozott. 1848 tavaszán nemzetőr, majd ősszel honvéd lett, bár erről sincs sok adat. A családi emlékezet szerint 1849 őszén fivéreivel elmenekült az országból, állítólag ő is felvette a Szemerényi nevet, de az emigrációban Semmelweis névvel élt, a János helyett inkább a Keresztély keresztnevet viselte. Megfordult Londonban, majd Pozsonyban, később Bécsben nyitott textilkereskedést, egyetlen fia (Semmelweis János, 1868-1924) jeles vasútépítő mérnök lett, unokája - Szemerényi Oszvald (1913-1996) akadémikus - jeles nyelvész volt. A család ezen ágának viszontagságos élete során elvesztek az iratok, unokája sem tudta nagyapja halálának pontos időpontját. (Valamikor az 1880-as években halhatott meg.)
A legkisebb fiú a családban Semmelweis Ágoston (1821-?) volt, aki fivéreihez hasonlóan a budai gimnáziumban tanult, majd apja haláláig annak üzletét vezette, később saját üzletet is nyitott. 1848-ban ő is honvédnak állt, a szájhagyomány szerint őrmesteri rangot is kapott, de 1849 őszén ő is külföldre menekült. Feltehetően Fülöp fivérével együtt tért vissza, 1851-ben apai örökségéből megnyitotta a pesti Nádor utca 3. szám alatt - átellenben a Tigris fogadóval - a „Gőzkocsihoz" címet viselő vegyeskereskedését, amit az 1860-as évek közepéig működtetett, majd ismeretlen okból eladta, a család visszaemlékezése szerint feltehetően Szombathelyre távozott, amit megerősít az, hogy ebben az időben volt ilyen nevű kereskedő a városban. Későbbi sorsa ismeretlen. Vele kapcsolatban kell megemlíteni, hogy a Semmelweis család - Ignác és Károly halála után - „szétesett": a fényes értelmiségi karriert befutott családtagok alig tartották a család más ágaival és tagjaival a kapcsolatot, a szülőkről, nagyszülőkről alig esett szó, lassan a feledés homályába vesztek. Leginkább a „kanonokot" (Szemerényi Károly), a család elszakadt ágai Semmelweis Ignácot emlegették rokonként, a többiről lassan megfeledkeztek. Ugyancsak feledésbe ment az a hatalmas vagyon, amelyet az idősebb Semmelweis József teremtett meg, és ami a család összes ágának felemelkedését segítette. Természetesen voltak testvérek (például ifjabb Semmelweis József és Fülöp), akik leszármazottai kihaltak vagy nem voltak. A külföldre vagy távoli városba szakadtakról lassan megfeledkeztek.
A Semmelweis család egyetlen felnőtt kort megért nőtagja Semmelweis Júlia (1815-1910), aki 1836. május 28 -án teleségül ment Ráth Péter (1812—1873) gyógyszerészhez, a tabáni Szentháromság patika tulajdonosához, a család régi ismerőséhez. A Fehér Elefánt vegyeskereskedéstől egy utcányira működött a Szentháromság patika, amelynek tulajdonosa Ráth József (1769-1835) gyógyszerész volt: gyerekei egy iskolában, sőt többen azonos osztályban tanultak. József katolikus pappá szentelt fia, egy gimnáziumi osztályban tanult Semmelweis Károllyal, aki ugyancsak a papi pályát választotta, majd később egyszerre indítottak forradalmi magatartásuk miatt eljárást ellenük. A Ráth és a Semmelweis család sok vonatkozásban azonos pályán mozgott: mindkettő német polgári család volt, akik szorgos tagjai lettek városuknak, gyermekeiket taníttatták, a budai gimnáziumban igaz magyarokká nevelték őket. Ráth József másik fia, Péter gyógyszerész lett. A reformkorban a hazai gyógyszerésztársadalom tudományos és érdekvédelmi szervezetének kialakításán szorgoskodott, ő is nyíltan a szabadságharc mellé állt, nemzetőr kapitányként Tabán rendőrparancsnoki tisztét is ellátta. Testvérei és gyermekei is értelmiségi pályára léptek, Károly öccse (1821-1897) — a szabadságharc alatt katonai bíró volt a kiegyezés után képviselő, a Királyi Tábla elnöke volt, majd az egyesített Budapest első főpolgármesterévé választották. Ráth Péter is a kiegyezés után - gyógyszertárának megtartásával - a korabeli gyógyszerészi közélet igen aktív tagja volt, az Országos Gyógyszerész Társaság alapító elnöke lett. Ráth Péter és Semmelweis Júlia házasságából hat gyerek született, gyermekeik orvosi, mérnöki jogászi pályát választottak.
A Ráth család közvetlen baráti kapcsolatban állt a
Müller családdal, amit nem csak a városon belüli közelség magyarázhatott, hanem a két német eredetű família azonos életfelfogása és törekvései.
Müller Fülöp és Ráth József gyógyszerész azonos időben telepedett le Budán, mindketten gyorsan ívelő pályát tudhattak maguk mögött.
Turul Közlöny 4-es füzet 2009 (részlet)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése