Van a TabánAnno Galériában egy szerény kis vázlat Gyenes Gitta a szignóval. A tabáni Fehérsas tér sarkán hajdanvolt kis papírkereskedést ábrázolja,amely házacska a még a török időkből maradt fenn . De hogy jön ide József Attila?
GYENES GITTA
Gyenes Gitta 1888-ban született és 1960-ban halt meg, mindvégig Budapesten élt. Tanulmányait Budapesten, Nagybányán a híres művésztelepen és Rómában végezte. Polgári családban született és egy jól ismert újságíró (Wallesz Jenő) felesége lett. Zuglói tágas otthonuk a húszas-harmincas években művészeti és irodalmi szalonként vált ismertté, mely vonzotta a fiatal tehetségeket, többek között József Attilát és barátait is.
Gyenes Gitta vonzó és művelt asszony volt, aki számos kiállításon szerepelt alkotásaival, porcelánfestészettől, formatervezésen át a festészetig. A húszas-harmincas években alkotott art deco grafikái és festményei kiemelkedő szépségűek, több közülük a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona.
József Attila legkiemelkedőbb versei közül Gyenes Gittához írta a
Nyár volt.....
NYÁR VOLT
Nyár volt,
De mindnyájan fáztunk,
Hát begyújtottunk a mesekályhákba,
Ott melegedett belém,
Hogy valahol, ahová elérünk,
Vár ránk a lány, aki mi vagyunk,
Vár rátok a legény, aki meg ti vagytok,
Biztosan és észrevétlenűl,
Mint hóborított földekben a tavasz
És előjön és megigéz,
Ha napszivünk kisüt szép homlokunkon.
1924. jan. 29.
.....és a ......
Miért hagytál el, hogyha kívánsz címűeket
Gyenes Gitta lánya Wallesz Luca, aki tizenéves korától érdeklődő és egyre aktívabb szereplője a családi irodalmi szalonnak. Szépsége, mint a fényképek is igazolják, valóban elbűvölő, tehetsége a művészetekben szintén sokoldalú, bár nem jut el olyan elismertségig, mint édesanyja.
Wallesz Luca
Wallesz Lucához, aki ekkor 16 éves, 1927 karácsonya és 1928 között egy egész csokor gyönyörű verset ír József Attila. E Luca-versciklus nyitó, egyben egyik legismertebb darabja, az Áldalak búval vigalommal című, mely annyira muzsikál, hogy több kiváló zenei feldolgozás ihletője is lett.” (Zarándy Zoltán)
****************************
A Kossuth Rádióban 2001. június 10-én elhangzott Névjegy-beszélgetés
Vértessy Sándor interjúja Sándor Ivánnal
– E múltidéző kitérő után hallgatom a József Attila-élményt.
– Igen. Nos, Wallesz Luca, aki József Attila első múzsája volt 1924-től, később az Amerikai út 74-ben lakott. Gyerekkoromban ismertem meg. Ezelőtt 25 évvel elindultam a nyomába, mert úgy éreztem, hogy többet kell tudnom arról a világról, amiben József Attila is itt élt a szomszédos Korong utcában. Amit most mondok, Wallesz Lucától tudtam meg. A szomszédos ház itt a Mexikói út 54. A második emeleti lakásba lépett be József Attila 1924 decemberében. Walleszék akkor ott laktak. Gyenes Gitta – Luca anyja – festő volt. Ő hívta meg a 19 éves József Attilát a műtermébe. Először a festőmamába volt szerelmes, aztán Lucába. Ha kinézünk az erkélyen, akkor látsz két öreg gesztenyefát. A lakóktól, akik itt laknak, szüleik emlékeit közvetítve megtudtam, hogy ezek alatt a régi gesztenyefák alatt ült József Attila is Gyenes Gitta is. Az Az a szép régi asszony című versben írja: „Azt a szép, régi asszonyt szeretném látni, ismét… Csak látni szeretném őt, nincs vele semmi tervem. Napozva, álmodozva, amint ott ült a kertben. S mint ő maga becsukva, egy könyv van a kezében, s körül nagy, tömött lombok zúgnak az őszi szélben”… Hát itt írta. Zúgnak itt azóta is a nagy tömött lombok. Attila később a Korong utcában lakott, ott írta az Eszmélet című versét. A tizenkettedik strófa: „Vasútnál lakom. Erre sok vonat jön-megy és el-elnézem, hogy’ szállnak fényes ablakok a lengedező szösz-sötétben”… Hallom ebben a lakásban a vonatok hangját. Márton László kiváló fiatalabb írótársam egy ideig itt lakott a környéken. Adtam neki ebből a József Attila fotóból, ami Gyenes Gitta festménye alapján készült. Nekem Luca adta. A hátára ráírtam: Laci elmondtam neked, hogy kitől kaptam ezt a fotót, elmondtam a történetét. Add majd te is tovább egyszer ezt a képet, őrizzük, őriztessük meg az élményét.
Faludy György visszaemlékezése:
Jegyzetek az esőerdőből
A 30-as évek közepén nagyobb társaság jött össze szombatonként Gyenes Gitta festőművésznő lakásán. Forgács Anti, Goda Gábor, József Attila és e sorok írója a társaság törzstagjai közé tartozott. Összejöveteleink központja és célja a festőművésznő lánya, Luca volt. Attila Lucának udvarolt, mint ahogy hozzá írt szerelmes verseiből közismert. Luca, úgy hiszem, nagyon kedvelte Attilát, a költőt és verseit, de személyéhez jóval kevésbé vonzódott. Alighanem ez volt az oka, hogy Attila az egyik szombaton kijelentette: másnap, vasárnap rajta lesz a 4:25-kor induló ceglédi vonaton. Nézzük meg őt az erkélyről, mert bizonyságot tesz majd Luca iránt érzett szerelméről.
Ebből semmit sem értettünk. A ceglédi vonat annak idején kelet felé a Nyugati pályaudvarról indult, ahogy a bécsi vonat manapság a Keletiből indul. Lucáék Zuglóban laktak, azt hiszem , a Mexikói úton; nyugatra néző erkélyükről le lehetett látni a vasúti sínekre. A Thököly utat, talán kétszáz méterrel odább, akkoriban - 1935 vagy 36 nyarán - a vonatok még nem hídon keresztezték, mint most, hanem sorompó volt, amiért is a szerelvények lépésben haladtak keresztül. Hogy azonban Attila mire készül vonaton és miért kívánja, hogy a balkonról nézzük - ezt nem tudta egyikünk sem.
Vasárnap délután ott szorongtunk valamennyien az erkélyen. Luca zsámolyon ült a balkon közepén, mi pedig félkörben álltunk, illetve szorongtunk mögötte. A ceglédi személyvonat menetrendszerűen tűnt fel. Attila az egyik lehúzott, harmadik osztályú ablaknál állt. Mintha biccentett volna felénk. Leemelte fekete kalapját és maga mögé hajította. Aztán mellmagasságban gyufát gyújtott és kihajolt az ablakon. Az égő gyufát a hajába dobta. Később tudtuk meg tőle, hogy előzetesen egy kis flaska benzinnel locsolta meg. Néhány pillantásig hosszú lángnyelvet vonszolt feje mögött, majd újra föltette kalapját. Ott állt, mereven, mozdulatlanul - talán azt figyelte: megnyerte-e Luca szerelmét? - míg a szerelvény elragadta előlünk.
József Attila:
Mikor az utcán átment a kedves...
Mikor az uccán átment a kedves,
galambok ültek a verebekhez.
Mikor gyöngéden járdára lépett,
édes bokája derengve fénylett.
Mikor a válla picikét rándult,
egy kis fiúcska utána bámult.
Lebegve lépett – már gyúlt a villany
s kedvükre nézték, csodálták vígan.
És ránevettek, senki se bánta,
hogy ő a szívem gyökere-ága.
Akit ringattam vigyázva, ölben,
óh hogy aggódtam – elveszik tőlem!
De begyes kedvük szivemre rászállt,
letörte ott az irígy virágszált.
És ment a kedves, szépen, derűsen,
karcsú szél hajlott utána hűsen!
1925. jún. / 1928
A költő 1927-ben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése