Az első és második képen rögtön szembetűnő a tabáni templom barokk tornya:igen ilyen volt mielőtt elhamvadt volna az 1810 szeptember 5-i tűzvészben, hogy azután hetven évig kelljen várni a megújulásra.
A látványban Fridrich Jasche osztráék tájképfestő segít bennünnket aki 1810-ben tett látogatást Budán.
SEENGER ERVIN
A KISCELLI MÚZEUM GRAFIKAI GYŰJTEMÉNYE
HÁROM LÁTKÉPÉNEK ATTRIBUÁLÁSA
A Kiscelli Múzeum grafikai gyűjteményének tudományos feldolgozása során 1960 folyamán eddig ismeretlen mesterek műveiként nyilvántartott két tollrajz és egy gouache-festmény esetében Franz Jaschke osztrák tájfestő (1775—1842) szerzőségét állapíthattuk meg.
Franz Jaschke művei közül a Kiscelli Múzeumban eddig egy ötlapos vízfestménysorozat volt ismeretes, amelynek négy lapja szignált és részben 1825-re, ill. 1824-re datált; az ötödik lapnak a többivel való együvé tartozása azonban kétségtelen. A két tollrajz és a gouache-festésű veduta attribuálása részben ennek a sorozatnak az alapján és ismérveinek figyelembevételével sikerült.
A három látkép közül a legkorábbi 1810-ben készült és ugyanezen év szeptember 5-e előtti állapotot rögzít. Ekkor pusztult el ugyanis a tabáni tűzvészben a kép bal oldalán látható Szt. Katalin-templom barokk toronysisakja. A rajz jobb oldalán az épülőfélben levő Pesti Német színházat látjuk, amelynek építését 1808-ban kezdték el, a tollrajz tehát e két időpont között keletkezett, Jaschkenak Rainer főherceg kíséretében tett magyarországi útja idején. Az ábrázolás nézőpontja a tabáni Duna-part, ahonnan észak felé tekintve a Várhegyet, a pesti Duna-partot
a hajóhíddal, háttérben pedig a Vízivárost, Óbudát és a Margitszigetet látjuk. A tollrajz halvány rózsaszínnel, szürkével lavírozott; mérete 26 X 36 cm (1. kép).
A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár fény képgyűjteménye két Jaschke reprodukciót őriz, amelynek eredetije a bécsi Nationalbibliothekben van. A fényképek közül az egyik pest-budai tollrajzú vedutánkkal egyezik mind a képkivágás, mind a budai oldal ábrázolásában, beleértve az előtér lovascsoportját ós több staffázsalakot is (2. kép). A pesti oldal városképelemeit tekintve
azonban jelentős eltérést látunk. A bécsi tollrajzon ugyanis a későbbi Vigadó helyén —- hasonlóan az e korból származó egyéb ábrázolásokhoz (lásd: Petrich-veduta, 1818; Wonsidler-veduta, 1825 körül; ós az ezek nyomán készült egyéb látképek) — a Johann Aman által tervezett, de 1. kép. [Fr. Jaschke]: Pest-Buda dunai látképe. 1
810 31 Gttrcvich: Budapest régiségei 481 2. kép. Fr. Jaschke: Pest-Buda dunai látképe. 1810 körül meg nem valósult Vigadót látjuk (amelyet a színházzal egyidőben kezdtek ugyan építeni, de az építkezést csak 1829-ben folytatták — ekkor azonban már Pollack Mihály tervei szerint). A Kiscelli Múzeum példánya viszont a valóságnak 1810-ben megfelelő állapotot — tehát a Vigadó beépítetlen telkét, hátterében az épülőfélben levő Német Színházzal, pontosan: annak tűzfalával — ábrázolja.
A bécsi példány színezése a fényképreprodukcióról nem állapítható meg, de a Kiscelli Múzeum tollrajzán ugyanazokat a színváltozatokat figyelhetjük meg, mint a múzeum
említett és hiteles Jaschke-sorozatán.
Felmerülhetne az a lehetőség, hogy a múzeum példánya nem Jaschke-fóle változat, hanem a Nationalbibliothek példányának idegen kéztől eredő másolata. Ennek a feltevésnek azonban ellentmond az a következtetésünk, hogy ha jelentéktelenebb elemekben a másoló nem követi is az eredetit, a Vigadónak a bécsi tollrajzon látható Aman-féle tervét feltétlenül átvette volna, illetőleg nem merte volna mellőzni. Ugyanígy alaptalan az az esetleges feltevés, hogy a bécsi
tollrajz lenne a budapestinek a másolata, szerintünk ugyanis éppen ez az eltérés bizonyítja a Kiscelli Múzeum tollrajzának hitelességét nemcsak a városkép ábrázolása, hanem Jaschke szerzősége tekintetében is.
Ugyancsak színezett tollrajz az a 22 x 17,5 cm-es látkép is, amely a Tabánt, háttérben a Gellértheggyel, a királyi palota tabáni kapujából felvéve ábrázolja (3. kép).
Az 1820-as években készült rajz nem éri el előbb tárgyalt vedutánk színvonalát, mesterének azonban ebben az esetben is Franz Jaschket kell tekintenünk. Bizonyos technikai eljárások ugyanis közösek a pest
budai vedutáéval. „Grafológiai" közös jellegzetesség mutatkozik pl. a lombozat felületrajzában, ahol mindkét esetben ugyanazt az ideges, villanásszerű cikcakkos toll-ductust észlelhetjük
(4—5. kép), párosulva a zöld lombok sárga színezésével, csipkeszerű kontúrrajzával. A két tollrajzon azonos az a mód is, ahogyan mesterük a sommásan ábrázolt házcsoportokat rajzolja. Mivel ezenkívül a tollrajzok színezése is rokonságra utal, nem kétséges: mestere ugyancsak Franz
Jaschke. (Megemlíthetnénk még azokat a mindkét kép előterében látható, egyébként jelentéktelen kis ,,firkantásokat" is, amelyek az úton heverő hulladékot, piszkot jelzik.)
482 3. kép. [Fr. Jaschke]: Tabán (tollrajz). 1820-as évek 31* 483 4. kép. A 3. kép részlete 484 5. kép. Az 1. kép részlete 6. kép. [Fr. Jasclike]: Tabán és a királyi palota.
1820-as évek 7. kép. Jaschke lombozat-festés módja. Részlet a látkép-sorozat egyik lapjáról
485 8. kép. Tabáni részlet. Fénykép az 1870-es évekből
Utóbb említett tollrajzunkkal ós az ötlapos Jaschke-sorozattal egykorú az a gouache festésű kis látkép, amelyen a Gellérthegy északi lejtőjéről mint nézőpontról felvéve látjuk a királyi palotát jobb oldalon a Dunával, a Margitszigettel és alipótvárosi Duna-part egy csekély részletével. A 19,2 X 23,7 cm méretű veduta nemcsak technikájánál fogva áll közelebb az ötlapos
vízfestménysorozathoz; a staffázsalakok ábrázolása ós a színkezelés is megegyezik (6. kép): a lombozatot a festő — hasonlóan a tollrajzokéhoz — ugyancsak a zöldet fedő sárgával keverve ábrázolja, a gouache-festésű látképen ugyanazt a ,,seprőszerű" levélzetet látjuk, mint a sorozat megfelelő képelemeinek esetében (7. kép). Szinte egyezők a magas, karcsú, térdben „meg
törő" férfi és a merev, babaszerű testtartású női staffázsalakok. Látképünk színkezelése azonos a sorozatéval: romantikus hangulatú, már-már a giccs határát érintő lilás, narancsba játszó, édeskés tónusú, amelyen mintha Ph. 0. Runge hatását éreznénk.
Jaschke helyrajzi hitelességének bizonyítására 8. képünkön bemutatjuk a Tabán megfelelő részéről az 1870-es évek folyamán készült fénykép reprodukcióját is, amely a Kiscelli Múzeumban található.
A mondottakat összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a két tollrajz közül az 1810-ben készült lap a bécsi Nationalbibliothek Jaschke-veduta jávai összevetve utal Franz Jaschke szerzőségére, az 1820 körül készült tabáni látkép mesterében pedig a korábbi tollrajz technikájával való rokonság alapján kell látnunk Franz Jaschket, végül a gouache-festésű veduta mesterét kutatva az ötlapos sorozat hasonló staffázsalak-ábrázolása és színkezelése utal a közös mesterre.
A szerző bizonyítási eljárásában használt szakkifejezések nem mindenki számára világosak ,ezért négy kifejezést szükségesnek tartottam közérthetővé tenni:
attribuálás= tulajdonítás, szerző meghatározása
veduta=tájkép, látkép
staffázs=a festmény mellékes részei
guache=vízfestési technika(művésztempera)
Számunkra nem is a bizonyítás a lényeges hanem az, hogy a Tabán 1810-es tűzvész előtti látványa tárul elénk Jasxhke képein. Ne feledjük, a városrészről a legtöbb festmény ,grafika és az összes fotó a nagy égés utáni időkből származik.
Jascke Pest-Buda ábrázolásából végül nagyítsunk ki egy részletet. Így nézett ki
a Dunapart felől a régi Tabán:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése