Egy százharminc éves történet
Falus László írása
Szinte hihetetlen, de az üzeneteket még 130 éve is küldöncökkel továbbították. Aztán jött a forradalmi változás: a telefon. A hívott felet először még név szerint kérték a központos kisasszonyoktól, majd valahogy így: „József 406-15”. Az 1930-as években automatikus lett a kapcsolás, megjelentek a tárcsás készülékek. Még úgy harminc évvel ezelőtt is nagy csoda volt, amikor valaki néhány évtized várakozás után hozzájutott. Az 1990-es évek közepén elterjedt a mobiltelefon, és ma már akár a villamoson is egyre több üzleti és magánbeszélgetést lehet egyszerre hallani. ¬¬
Egy százharminc éves budapesti történet meghatározó fontosságú állomásait sorakoztatjuk itt fel, abból az alkalomból, hogy 1880 októberében Puskás Ferenc már javában készülődött: néhány hónappal később bemutatja az érdeklődő városi uraknak szédületes karrier előtt álló közszolgálati találmányát. ¬¬¬
Puskás 1879. júliusában a Rókus Kórház mögötti Gyöngytyúk (ma Gyulai Pál) utca 17. szám alatt mutatta be először a telefont, emeleti lakása és a földszint között. Erről a Pesti Hírlap hamarosan cikket közölt, az újdonság megtekintésére invitálva az érdeklődőket. Puskás és munkatársai következő másfél éve a tervezéssel és az engedély megszerzésével telt el. Irodájukat a Lövész (ma Királyi Pál) utca 7. alatt rendezték be. A fővárosi középítési bizottság 1881. februárjában hagyta jóvá a terveket, de előírta, hogy szerelés előtt meg kell szerezni az érintett háziúr jóváhagyását (ez a kikötés később is igencsak fékezte a rendszer kiépítését). Ezzel egy időben jelentette meg Puskás az előfizetési felhívást, amelyben központként már a Fürdő (a mai József Attila) utca 10. szerepel.
"Igen időszerűnek bizonyul"
1881 februárjának vége felé a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium tisztviselői kíváncsian várakoztak Tükör utcai irodájukban egy rejtelmes fadoboz körül. Egyszer csak megszólalt egy csengő, és egyikük a füléhez tartott készülékben Puskás Ferenc hangját hallotta, a minisztérium több háztömbnyire lévő, Mária Valéria (ma Apáczai Csere János) utcai műszaki osztályáról. Így került sor az első hivatalos bemutatóra, mintegy tíz hónappal az után, hogy Puskás 1880. május 20-án húsz évre engedélyt kapott a budapesti és újpesti telefonhálózat kiépítésére:
A huszártiszt Ferencet egyébként bátyja, Tivadar hívta még 1879 júniusában Párizsba, ahol akkor már működött a rendszer, és rábeszélte: kérjen szabadságot, és kezdje meg a budapesti hálózat létesítését. ¬
Puskás Ferenc magyar távírdai szakemberek és amerikai szerelők közreműködésével szerelte fel és helyezte hivatalosan üzembe 1881. május 1-jén az első telefonközpontot a Fürdő utca 10. számú épületnek a Perc közre néző harmadik emeleti sarokszobájában. A kétudvaros, hatalmas épületet négy utca határolta. (1944-ben bombatalálatot kapott, lebontották, helyén – a József Attila és a Nádor utca sarkán – ma játszótér van.)
Az első „hallható lépésről” a Vasárnapi Ujság 1881. május 15.-ei számában adott hírt, úgy summázva a beérett kísérletet, hogy az „igen célszerűnek bizonyul be”. A központba még a hivatalos indulás előtt bekapcsolták a telefont kezdettől fogva támogató Pesti Hírlap szerkesztőségét (Nádor utca 7.) és Csukássi József szerkesztő Kalap utca 16. alatti lakását. Fennmaradt az 1882. február 1-jei jegyzék, amelyben 201 előfizető szerepel, közöttük 12 budai. A legtávolabbi a Budai szesz és élesztőgyár (Tabán, Ó-Promontori út – mai Budafoki út) és három óbudai volt.
A bekapcsolt állomások száma 1886-ra elérte a 779-et. A Fürdő utcai főközpont mellett hamarosan továbbiak létesültek: a Lövész utca 11-ben, Budán a Pálffy (ma Bem) tér 4-ben, később a Széna téren, a Baross utca és a Szűz utca sarkán, a Kerepesi úti Orient Szállóban, a külső Nádor utcában, a mai Szent István körútnál és a Baross utca végén, a Kőbányai Vámházban. Kiderült, hogy bár a központok számának növelése rövidebb vezetékhosszat tesz lehetővé, növeli az összekapcsolás idejét. Így 1892-re már csak a Fürdő utcai, a Baross utcai és a Széna téri maradt meg. Ideiglenesen működött központ 1893-ban a Teréz krt. 3 alatt is. A budai hálózatot 1882-ben a Margit hídon lefektetett kábellel és a híd korlátjára szerelt tartókon futó vezetékekkel kötötték össze.
Puskás Ferenc egészségét aláásta a megfeszített munka, 1884. májusában meghalt. A telefonhálózat kiépítésének irányítását már 1883-ban bátyja, Tivadar vette át. Tíz évvel ezután, 49 éves korában Puskás Tivadar is elhunyt.
Kiépül a rendszer
Az állomások kezdetben egy huzallal kapcsolódtak a központhoz, az áramkör párját a föld áramvezetése valósította meg, a mindkét helyen leásott földelő lemezeken keresztül. A huzalokat kezdetben a házfalakra szerelt tartókon rögzítették. A háztulajdonosok ez ellen többnyire mondvacsinált indokokkal tiltakoztak, egy 1888-ban megjelent törvény azonban már kötelezte őket a beépítés eltűrésére. Elterjedtek a tetőtartók, amelyeket hamarosan – legalábbis a belterületen – fektetett kábelhálózat váltott ki. Az egyhuzalos hálózatban egyre több zavar jelentkezett. 1887 novemberében megindult a villamosvasút a Teréz körúti pályán, a megnyitón a kocsit a műszaki újdonságok iránt érdeklődő Puskás Tivadar vezette. A villamos-sínekben folyó áram aztán tovább rontotta a használhatóságot.
A budapesti hálózat 1887-ben állami tulajdonba és harminc évre Puskás Tivadar bérletébe került. Tervbe vették a Szerecsen (ma Paulay Ede) utca 7-9. ma is álló épületének harmadik emeletén egy új telefonközpont létesítését és a hálózat átépítését a zavar megszüntetésére, kéthuzalos rendszerre. A beruházásokat azonban Puskás vállalata nem tudta megvalósítani, ezért a hálózatot 1897 márciusában államosították. Ekkor határozták el egy új, nagy központ létesítését. Ennek számára 1899-ben az államkincstár megvette a Nagymező utca 54. alatti, a Hajós utcáig átnyúló telket, ahol az építkezést 1902 őszére befejezték. Ezzel párhuzamosan megszűntek a kisebb központok. 1904-ben megtörtént az új Teréz központ üzembe helyezése, és az eddigre 6300-ra szaporodott számú előfizető átkapcsolása. A Teréz központ később 18 ezer előfizetőt fogadott. Az első világháború alatt épült fel a Mária Terézia (ma Horváth Mihály) téren a József központ, újabb 15 ezer előfizető kiszolgálására. A két épület ma is áll, a Nagymező utcaiban irodaházat rendeztek be
(átépítéséről a BUDAPEST 2009/6. számában olvashatnak), a Horváth Mihály térit jelenleg épp eladásra hirdetik.
1889-ben megépült az első földfelszín alatti kábelcsatorna a Szerecsen utcai telefonközpont és a Gránátos (ma Városház) utcai Főposta között, amelyet élénk kábelcsatorna-építés követett. A földbe fektetett betonelemekbe húzták be a vezetékeket, amelyeket bizonyos távolságokra fedlapokkal takart aknák szakítottak meg. Ezek a kör és négyzet alakú elemek többségükben ma is az eredetiek, de magukon viselik a történelmi változások nyomát. Eredeti feliratuk a „Magy(ar) Kir(ályi) Távbeszélő hálózat” volt. Ezeket a „királyi” szót acéllal kitöltve az 1950-es években „átírták”, de sok helyen még ma is megtalálhatók.
A nagyobb kábelszakaszok végén a csatlakozások elhelyezésére kábelbódékat építettek. Egy ezek közül a Kálvária téren csodaszámba menő módon megmaradt, ma is áll a park közepén. A felszín alá fektették az egyes házakba menő kábeleket is, amelyek nem látható módon, a pincéken keresztül jutottak be az épületekbe. (Nem így jártak el az 1990-et követő nagy hálózatépítés során, amikor hatósági szabályozás és megrendelői követelmény hiányában a kábeleket mára már rozsdás csövekben, hevenyészett módon vezették be, az épület fennállásáig elcsúfítva a homlokzatot.)
Ami megmaradt
Az 1920-as években megkezdődött az automata (vagy ahogy akkor nevezték: gépi kapcsolású) központok építése. 1928-tól öt év alatt épült meg elsőként a Krisztina (a Moszkva téri Postapalotában, amely most szintén új tulajdonosra vár), majd a Belváros (a Petőfi Sándor utcai Főposta-épületben, ez sem posta már), a Teréz (a korábbi központ épületében, amely ma már irodaház), a Lipót (a Váci úton, a Lehel térnél), a Lágymányos (a Vásárhelyi Pál utcában, amely elé néhány év múlva beépültek a Körtér épületei) és a József központ (a mai Horváth Mihály téren). 1939-ben készült el a Dob utcában, az Erzsébet körút mellett a Postaigazgatóság székháza és abban az Erzsébet központ.
A trónon ülő Madonnát ábrázoló Anjou-kori freskó került elő a Belvárosi templom szentélyfalából a nyár folyamán. Ez a templom legrégebbi ismert falképe, valaha főoltárkép lehetett. A feltárást végző restaurátor, Derdák Éva szerint stílusa és tematikája alapján Károly Róbert idejéből, vagyis valószínűleg a 16. század első feléből való.
A kép Máriát ábrázolja a gyermek Jézussal, aki egy almát nyújt át anyjának. Művészettörténészek szerint a jelenet teológiai értelmezése: Mária a második Éva, vagyis a kép azt üzeni, hogy amit az első Éva elrontott a bűnnel, azt a második, azaz Szűz Mária helyrehozta. Ez a képtípus és ez a beállítás pedig a 16. században terjedt el. Erre a korszakra utalnak a trónábrázolás perspektivikus hiányosságai is.
Ha mindez igaz – mondják a szakértők –, át kell értékelnünk a templom gótikus részének keletkezéséről szóló ismereteinket, hiszen eddig úgy véltük, a gótikus templomrész 15. századi, Zsigmond király korabeli.
A festmény a szentélyfalban található 12-12 ülőfülke között éppen középen helyezkedik el, egy álló téglalap alakú falmélyedésben. Mostanáig egy 19. századi takarófal miatt nem lehetett látni, ezt azonban a templom jelenlegi felújítása során elbontották, így bukkant elő. Meglepően jó állapotban: Mária és Jézus azurittal színezett ruhájának máig megmaradt eleven, kék színe. A figurák kontúrjait erős vonalakkal rajzolták meg, hogy messziről is láthatók legyenek. Valamikor még a falból kiemelkedő kőbaldachin is keretezte, később azonban ennek köveit a falsíkig visszafaragták.
A szentkép fülkéjének oldalfalán egy püspökábrázolás is előtűnt, ami Derdák Éva és Bodor Imre régész szerint még régebbi lehet, mint a Mária kép, s feltehetően Szent Gellértet ábrázolja. Magáról a fülkéről is azt feltételezik, hogy eredetileg mélyebb volt, s úgy sejtik, a Mária-freskó is egy elfalazásra készült, ami alatt talán egy még régebbi kép is rejtőzhet.
Budapest legrégebbi temploma még számtalan titkot rejteget. (Cs. L.) l
Ezekhez mindenütt mellékközpontok csatlakoztak. A Várban, az Úri utca 49. alattiban mostanra a Telefónia Múzeum rendezkedett be, működőképes, eredeti berendezésekkel. Ez a központ túlélte az 1945-ös ostromot, működőképes volt, de kapcsolata a külvilággal, a kiégett Krisztina központtal és a várbeli előfizetőkkel fokozatosan megszakadt. A Svábhegyen, a Felhő utcában volt ilyen egység. Itt volt a Lakihegyi nagyadó kisteljesítményű tartaléka, ami 1945-ben, a templomtoronyhoz kifeszített antennán egy ideig sugározta az újra megszólaló rádió műsorát. Óbudán először egy 1928-ban épült házban volt a központ, aztán átkerült a Kiscelli utcában ma is álló postaépületbe. A Krisztina utolsó mellékközpontja, a Zugliget volt a Szépilonánál, a Hűvösvölgyi úton, néhány teleknyire az ismert patikától. A ház ma is megvan.
Budapest ostroma alatt a telefonhálózat szinte az az utolsó órákig működött, de végül gyakorlatilag teljesen megsemmisült. 1945. február 14-én, az ostrom végét jelentő első reggelen véletlenül egyszerre kezdték vizsgálni Budán, a Műegyetemnél és szemben, a pesti oldalon a Duna medrébe fektetett folyamkábelt, nagy örömmel konstatálva, hogy működik. Megvolt tehát a kapcsolat Buda és Pest között. A folyamkábel csatlakozószekrénye a Műegyetem Bertalan Lajos utcai sarkán még látható, de az évek során teljesen kibelezték, így ma már csak a kábel vége lifeg a szekrény mellett. A József, a Lipót és a Krisztina központ és néhány mellékközpont az ostrom alatt megsemmisült. Megmaradt a Városháza automata központja, amelyhez már 1945. február 26-án, öt helyen kézi-kapcsolású központok és a fontos közintézmények csatlakoztak.
Ezután pedig a Posta és az ipar szoros együttműködésében megindult a telefonhálózat újjáépítése, majd új központok létesültek. Megvalósult a bel- és a külföldi távhívás. Az 1990-es évek végül meghozták a digitális telefonközpontok korszakát, és megszületett a vezetékes hálózat erős ellenlábasa, a mobil. De ez már egy másik történet. l
A fotók forrása: Postamúzeum
Forrás: budapestfolyóirat/archivom/2010 október
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése