Pesti hölgyek 1846-ban az első magyar vasútvonal állomásán
(Megjelent a Der Ungar című lapban)
Nevét Magyarországon annak idején minden újságforgató, betűkedvelő ember jól ismerte és becsülte.Múltba vesző alakját a kevés
rávonatkozó adat miatt már aligha tudjuk megvilágítani — de a XIX. század hazai problémáit tükröző metszetei mind megtalálhatók
a korabeli lapokban.
A hazai képzőművészethelyzete
A gyarmati szinten tartott országban az európaivá emelkedett irodalommal ellentétben a képzőművészet ekkor még alig van kialakulóban.A képzőművészetet támogatni hivatott „Műegylet"-et állandóan támadják a magyar művészet rendszeres mellőzése miatt. A bizalom hiánya azonban nem volt teljesen alaptalan. Akik pediganyagi lehetőségeik folytán hivatottak lettek volna a hazai művészet támogatására — a papság, az arisztokrácia, a jobb módú nemesség—, azok idegen kultúrán nevelkedtek s másra nem is voltigényük. A fejlődni vágyó tehetségek nagyrésze tehát elhagyta azországot s külföldön képezte magát; többségük ott is telepedett le.A hazai művészet kialakulása végülis azoknak köszönhető, akikitthon maradtak, vállalva a küzdelmes,lemondásokkal teli sorsot.Azokról a képzőművészetIproblémákról, amelyek körül Franciaországban már viharok dúltak — idehaza nem is tudtak.
A minta: az osztrák művészet. Ilyen körülmények között a közepes képességűek is kiemelkedhettek, sőt nem egyszer élvonalbeli művésznek számítottak.
A művészeti élet középpontja— elsősorban Barabás Miklós itteni letelepedésével — Pest lett.Ide érkezett 1839-ben egy kis Árva megyei faluból a 15 esztendős Tyroler József.
Tomola Ferdinánd könyvkereskedésében...
Első munkahelye — ez szabta meg életútját is — Tomola Ferdinánd könyvkereskedése lett.A könyvkereskedések ebben a korszakban mint művelődési központok komoly missziót teljesítettek. Nemcsak kiadták és árusították a könyveket, hanem találkozóhelyeivoltak íróknak és olvasóknak, színhelyei beszélgetéseknek és szenvedélyes vitáknak. Tomola Ferdinánd ismert alakja az akkori Magyarországnak.
Ő volt az első kereskedő, aki már 1833-ban magyar nyelvű cégtáblát tett ki portája fölé. Forradalmi,bátor és kihívó tett volt ez, amiről írtak az újságok, beszéltek az emberek. A faluról felkerült fiú nem választhatott volna magának jobb tanítómestert!
Tyroler metszetei már 1840-ben megjelennek a lapok hirdetésein és képmellékleteken. Később Perlasca Domokos réz- és acélmetsző üzemébe került segédnek, majd a tulajdonos halála után,1847-ben az özvegy kérésére átveszi a jónevű üzemet. Ekkorra
már kitűnő szakember. Kitanulta a kor sokszorosító technikáját; az acélmetszet, a rézmetszet, a litográfia készítését. Rajztudását azonban aligha fejleszthette másképpen,mint mások rajzainak szorgalmas másolásával.
Az újságolvasó közönség tábora állandóan nőtt. Egyre több napi- és hetilap indult. Ezeknek képmellékletre is szükségük volt. A metszetek kivitelezését addig külföldön végezték. így érthető örömmel fogadták Tyrolert és rövidesen elárasztották munkával.
Petőfi levele az ifjú mesterhez
24 éves, amikor már önálló üzem megnyitására gondolhat.Kérelmét támogatja Árva megye
közönsége is, amely büszke szülötte hírnevére. Ekkorra Tyroler József a réz- és acélmetszésnek már hivatalosan elismert mestere.Egyre finomabb metszetek kerülnek ki a kezéből; már ő is Pest
ismert alakjai közé tartozik. Az ő kis műhelyében is találkoznak szerkesztők és írók, hogy utasításokat adjanak, vagy megbeszéljenek vele valamilyen munkát.
Hadd idézzük itt Petőfi levelét:
Pesth, nov. 1847
Lieber Herr von Tyroler.
Es ist mir Leid, dass ich in eigener Person kann nicht Sie besuchen; ich bin krank, wie der Teufel. Wenn mein Brief nicht zu spät kommt, so haben Sie die Güte, den Bart mir so machen,wie ich habe gezeichnet hier auf diese Bild manu propria, weil
ich so hab lassen waxen den Bart in die neuere Zeit. Aber sonst machen Sie nichts nach von diesem Bild, und am wenigsten die Nasen. Und ich bitte Sie,machen Sie nicht zu dick und dunkel das Bart, weil ist mein Bart nicht dick. Wen ich werde
gesund, werde ich Sie besuchen.
Leben Sie wohl!
Ihr
Verehrer
A. Petőfi
Cím: Réz és acélmetsző Tyroler
úrnak, Pesten, Váci út, kifelé
menet balra 77.SZ.
Családi legenda csupán, vagy valóság a Petőfi és Tyroler közötti szoros barátság — azt ma már nem tudjuk megállapítani.A levélhez mellékelt rajz is eltűnt,így azt sem tudjuk, hogy a Barabás-félearcképet mellékelte-e a költő, vagy tükörből készített önarcképétküldte el (Petőfi ügyesen és szívesen rajzolt). Hogy a kívánt javításokat Tyroler elkészítette, azt Petőfi arcképein követni tudjuk.Tyroler biztos kézzel, jó mesterségbeli tudással közvetíti a sokszor igen kezdetleges rajzokat. A közönség hálás és lelkes — de a művészetben eléggé tájékozatlan.
A munka lényegének e korban— úgy tűnik — inkább a metszést tartják, mint a rajzolást.A metsző neve mindenütt szerepel,a rajzolóé viszont sokszor lemarad.így csak következtetni tudunk arra, hogy melyik lehetett Tyroler rajza s melyik munkánál vette át más művész rajzát.
Hírességek arcképeinek rajzolója Az olykor igen finoman metszett,idealizált női fejek mellett— ezek újságok képmellékletekéntjelentek meg — Tyroler megörökíti a kor ismert nagyjait,a Pestre érkező hírességeket, ahazai közélet kiemelkedő egyéniségeit,az első független felelős minisztérium tagjait s mindazokat,akik a forradalom vezéralakjai lettek.
fiatal Liszt Ferenc
Közel 50 arcképet készített,közöttük egészen aprókat is, ezeketnyakláncra akasztva hordtáka hon lelkes hölgyei.
Divatrajzok és karikatúrák
Az 1844-ben Batthyány Kázmér gróf elnökletével megalakultOrszágos Védegylet céljául tűzte ki a magyar „termesztvények"támogatását. A magyar divat megteremtése a hazai rajzolókra és iparosokra hárult. A készen kapott párizsi divatrajzok helyett egyre gyakrabban találkozunk a lapok képmellékletein a városi polgárság jellegzetes nemzeti viseletével: a férfiak sújtásos mentében,a nők pruszlikban jelennek meg e képeken. A magyaros viselet ekkor a nemzeti gondolat, a függetlenség melletti harcos kiállást jelentette. Barabás Miklós mellett rövidesen Tyroler lett a kor legfoglalkoztatottabb divatrajzolója is.
Munkásságának egyik érdekes területét alkotják a torzképek.A karikatúrák egy részét kétségtelenül osztrák lapokból vette át a magyar sajtó, és Tyroler feladata volt ezekről sokszorosításraalkalmas metszeteket készíteni.
A képsorozat a pocakos, mulatozó pesti polgár ábrázolására isalkalmas volt, hiszen a hazai polgár mindenben utánozta osztrák példaképét. A litográfiáknál a rajzokat is Tyrolernek tulajdoníthatjuk,miután ugyanarra a kézre vallanak, amellyel címkártyája is készült. Ezek a kezdetleges,nehézkes, mégis igen találórajzok voltak az első hazai karikatúrák.
A feltörekvő, polgárosodó réteg komikus sutaságát a rajzolónem a görbe tükör mosolyogtató torzításával jelenítette meg, hanema szemtanú száraz lelkiismeretességével.
Tyroler egyik rajzán bálba készülő fiatalemberek iparkodnakruházatuk hiányosságait leplezni; egy másik rajzon moliére-i témát ábrázol: az emancipált nő furcsa túlzásait. Kezdetleges megfogalmazásban a társadalmi igazságtalanságokellen is szót emel. A forradalom Tyroler Józsefnek megtisztelő feladatot juttat: részt vehet a Kossuth-bankók kivitelezésében. Forradalmi érzelmei,kapcsolatai köztudottak voltak.
Az elbukott forradalom egyik áldozata
A forradalom bukása után állandóan figyelték, házkutatásokkal zaklatták. Meg is találták nála azoknak a vezető politikusoknakaz arcképét (a többi között Bem,Klapka, Guyon, Dembinszkyképmását), akiknek nevét sem lehetett büntetlenül emliteni.
A megsemmisítés elől elrejtett képek jogcímet adtak bebörtönzé-sére. Tyroler a Neugebäude foglya lett. Mire a fogságból kiszabadult,lefoglalták üzemét, megvonták tőle az iparengedélyt. Néhány keservesen végigkínlódott esztendő után, 1855-ben, a börtönben szerzett tüdőbajban meghalt.
Tyroler József epizódszereplője volt csupán a nagy történelmikorszak eseményeinek — de annak fénye az ő alakját is beragyogja.Hű krónikása volt korának, ceruzájával és vésőjével első megörökítője a pesti polgár életének. Neki is köszönhető, hogy kortársainak egész soráról hiteles arcképek maradtak ránk.
Biztos kezű mester volt, akit nem marasztalhatunk el azért, mertmegrekedt az ipar és a művészet határán. Ennek okát inkább a körülményekben látjuk, mint a tehetséghiányában.
Tyroler József a társadalmi forrongás szerény közkatonája maradt. A harcban azonban aktívan résztvett a maga sajátos eszközeivel — és a forradalom ügyéért életét áldozta.
Forrás.budapestfolyóira/archivum/ Kertainé Freidrich Klára
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése