01
Thaisz Elek ügyvéd megőrzi a báró titkát, akit dúsgazdag felesége meggyilkolásával gyanúsítanak meg és halálba kergetnek
Csúf, csatakos őszi napon temették el Strausberg báró feleségét. Egy-két katonatiszt kisérte csak ki utolsó útjára a husz éves bárónét, akiről pedig egész Pest tudta, hogy atyjától, San Gennaro hercegtől alig egy félévvel ezelőtt örököli több mint 50 millió lírát. Szomorú, sivár volt az a halotti menet, ahol a díszes koporsót pár osztrák,cseh,olasztiszt kisérte és az utcagyerekek, bámész népség óriási tömege. Ilyet még az ötvenes években sem láttak, amikor pedig minden meglepetéshez hozzászoktak a Szegény pestiek: nyolclovas, főúri, gyászkocsi, amelyet egész sereg fekete csuklyába öltöztetett apród kísért, de mögötte alig lépked egypár résztvevő ember, csak kiváncsi utcanépe.
Hivalgó disz a külsőségekben és kiáltó részvétlenség a gyászolók között.
Strausberg bárót alig ismerte Pesten egypár ember. Nemrégiben költözött feleségével Milánóból Pestre. Huszárkapitány volt. amikor Olaszországban megnősült, azután lemondott tisztirangjáról, kivette az egyemeletes Borz-utcai palotát s csak azzal ismerkedett meg, akivel ügye-baja akadt, egyébként a Milánóból hozott olasz cselédei, akik egy szót sem tudtak sem magyarul, sem németül, úgy őrizték a házat, hogy oda ugyan nem juthatott he senki. A fiatal asszonyt sem látták sohasem, mert egy félórára sem mozdult ki a palotából, ahol egy olasz ápolónő volt állandóan mellette.
Már ekkor is sok mindenfélét suttoglak a pestiek, amikor pedig közvetlenül a temetés után a báró minden cselédjét visszaküldtc Olaszországba és ö maga is a Nagyhid-utcai — ma Deák Fcrcnc-utca van a helyén — Fehér Hajó-szállodába költözött, — egészen furcsa hirek kezdtek szárnyra kapni. Miért rejtegette a báró feleségéi?
Rába (Royal) és Fehér Hajó szálló már bontás alatt (1944)
Miért nem hívott betegágyához orvost?
Miért eresztette szélnek nyomban a temetés után olasz cselédeit?
Thaisz Elek ügyvéd
Pár perccel a temetés után Schordann János, a pesti egyetem híres tanára kopogtatott be Áldásy Frigyeshez, Pest város főbírójához:
— Főbíró uram, sokáig töprengtem, ainig elszántam magam arra, hogy vallomással könnyűtek lelkemen. Lehet, hogy helytelenül cselekszem, de nincs nyugtom addig, amíg titkomat főbiró uramnak el nem mondom. Két nappal ezelőtt felkeresett Thaisz Elek ügyvéd barátom és megesketett, hogy amit nekem mond, az örök titok m arad.
Hivatkozott az orvosi titoktartás kötelességére is és csak azután adta elő nagy kertelgetés után, hogy tízezer forintot kapok, ha bizonyítványt állítok ki arról, hogy Strausberg bárónő természetes halállal halt meg, anélkül, hogy a tetemet megvizsgálnám.
Thaisz becsületszavára jelentette ki, hogy nincs szó büncseelkményről, az igazi okot nem mondhatja meg, mert ö is esküt tett erre a bárónak, de becsületével kezeskedik, bogg nem akar bűntényt leplezni, csak azt akarja biztosítani, hogy a bárónét nem boncolják fel, mert férje beleőrülne abba a gondolatba, ha a szép asszony teste orvosok kése alá kerülne. Én ezt a kérést megtagadtam. Talán orvosi hivatásom ellen is vétek, ha megszegem az orvosi titoktartás kötelességét, sok minden nyugtalanít azonban és nem tudom lelkiismeretemet lecsillapítani addig, arcig e titokba be nem avatom főbíró urat.
Áldásy megrázta a tanár kezét:
— Helyesen cselekedett tanár ur, nem is fogom dobraütni a tiíkot. Ezeknek a szedett-v'edett osztrák rendőröknek egy szót sem szólok, mert még talán én kerülnék bajba, ha vádat mernék emelni — én, a senkiházi magyar ember — egy előkelő osztrák katonatiszt ügyvédje ellen. Utánajárok én a dolognak.
Tízezer forint a halottkémnek
Áldásy erre átsétált a Mátyás Király kávéházba, mert tudta, hogy ott fogja találni Daxl orvost,a halottkémet. Egyedül ült a doktor és újságot olvasott. Áldásy mellé ült:
— Furcsa temetés volt ez a mai — mondta hanyagul odavetve a doktornak.
— Elég furcsa volt — felelte Daxl —, bár inkább csak a véletlenek teszik furcsává. A báró idegen volt, ezért kísérték oly kevesen a temetőbe a halottat. Olaszországból jött, a felesége is olasz volt. érthető Inát, ha olasz cselédeket hozott. Úgy- látszik nem akar abban a házban lakni, ahol a felesége meghalt és mint gyöngéd ember, szállodába költözött. Az sem feltűnő hát, ha cselédeit elbocsátotta.
— Ne védje doktor ur a bárót, hiszen nem vádolja őt senki. Csak azt nem értem, miért költöztek Pestre, ahol senkit sem ismerlek, holott akár Milánóban, akár Becsben szép társaséletet élhettek volna.
Dexl erre nem felelt. Áldásy hirtelen rákiáltott a doktorra:
—- Doktor ur állitolta ki mint halottkém a halotti bizonyítványt! Mit kapott! ezért?
Daxl először indulatosan akarta a súlyos vádat visszautasítani, de mert látta, hogy Áldásy olyan mereven figyeli, mintha vizsgálóbirája volna, egyszerre elvesztette lélekjelenlétét, clsápadt és ijedten bámult Áldásyra.
Vallomás
— Mondjon el mindent, doktor ur, én nem vagyok rendőr, nálam a titok titok marad. Különben is tudok mindent. Tízezer forintot kapott, ugy-c? — mondta keményen Áldásy.
— Bevallom, tízezer forintot kaptam . . . Nem csináltam semmi rosszat. . .
— 'Megnézte a hullát?
— Nem néztem meg, — mondta idegesen Daxl.
— És mégis kiállította, hogy a nő természetes halállal halt meg?
— Igen ... Hibáztam, tudom . . . Talán nem is csak a pénzért tettem, de egy barátom, aki derék, becsületes ur, könyörögve kért erre.
Ö állította, hogy a nő természetes halállai halt meg.
Neki hinnem kellett.
— Tudom. Thaisz ügyvéd vesztegelte meg.
Áldásy megnyugtatta a doktort és nyomban elsietett a Thaisz Elek ügyvédi irodájába.
— Elek, tudod, hogy szeretlek, becsüllek. Eddig tisztességes embernek is tartottalak. Most azonban olyat cselekedtél, ami nagyon megdöbbenteti ...
Miért vállalkoztál arra, hogy megvesztegeted a doktorokat?
Miért adtál pénzt Daxlnak, hogy az hamis halotti bizonyítványt állítson ki ... Micscda rettenetes titok lappang itt?
Thaisz ötölt-hatolt, majd könyörögni kezdett. Esküdözöít, hogy nincs semmiféle bűncselekmény. Becsületszavát adta a bárónak, hogy nem árulja el titkát. Hiába próbálta Áldásy kivenni belőle az igazságot, Thaisz makacsul csak azt hangoztatta,, hogy, nincs bűncselekmény és hogy ő megtartja azt az esküt, amit a bárónak tett.
Merész terv
Alig tért haza lakására Áldásy, egy dzsidás főhadnagy látogatta meg. Scarlatti Ferenc bárónak mondia magát.
— Főbíró ur, nem akartam a rendőrségre menni, mert amióla megszűnt a magyar alkotmány és osztrák spiclik, csirkefogók végzik itt a rendőrség dolgát, nem bízom bennük. Különben is ezeket már megvesztegette Strausberg báró vagy az ügyvédje és igv ha feljelentést tennék, nemcsak, hogy a szegény báróné hulláját nem vizsgálnák meg, de még én kerülnék bajba, hogy alaptalanul vádoltam meg tiszt létemre egy nyugalmazott tisztársamat.
— El kell Önnek mondanom, — folytatta, — hogy én ismerem ezt a tragédiát. A bárót sohasem szerette felesége, akit erőszakkal adtak hozzá.
A báró durván bánt feleségével,kínozta, nem engedte ki az utcára.
Azért vette körül olasz cselédekkel, akik az ő bűntársai voltak, hogy a házból soha semmiféle hir ki ne szivárogjon. Én már régen tudom, hogy lassan ölő méreggel pusztítja feleségét. Olaszországban tanulta meg ezt a borzalmas mesterséget. Milánóban például divatos az, hogy csirkéket mérgeznek meg és e mérgezett csirke hússal ölik meg lassanként azt, aki azzal táplálkozik.
Strausberg is így végzett a feleségével.
— Honnan tudja ezt, báró ur? — kérdezte Áldásy.
— Ne kutassa, főbiró ur, ez az én titkom.
Strausberg meg akarja kaparintani azt a nagy vagyont, amelyet felesége az öreg San Gcnnaro hercegtől örökölt, minthogy rákényszeritette a feleségét, hogy egymásra testálják vagyonukat.
Áldásy azzal bocsátotta el Scarlatti bárót, hogy utána jár a dolognak.
'Tudta Áldásy, hogy hiába fordul a rendőrséghez, mert az meg van vesztegelve. Két derék, régi magyar hajdút hivatott hát magához s azokkal megbeszélte furcsa tervét.
A temetőben
Sötét, csúf éjszaka volt. A szél rázta az országúti temető fáit, amely a városon túl, a mai Nyugati-pályaudvar környékén húzódott meg. Akkortájt ugyanis még az Országútig terjedt a város, vagyis a mai Vámház-körutig, Muzeum-körutig, Károly király-utig és Vilmos császár-utig. Azontúl csak a Király-utca tájékán laktak a hatalmas' Orczy,. Gyergyánffy és más házakban zsidók.
A mai Lipót-körut helyén gyakran vadásztak vadkacsára a nádasban és abban a városnegyedben, amelyik az Andrássy-ut baloldalán terjeng ma, — Aradi-, Podmaniczky-, Szondy- és más utcák helyén, — kis patak kacskaringózott, amely körül majorosok zsupfedeles, sárból vert kunyhói éktelenkedtek és ahol ma hatalmas bérházak diszlenek. abban az időben még trágyadombok állottak és egy-cgy folton tehenek legeltek a rét füvét. A mai Nyugati-pályaudvar környékén állott akkortájt a temető és körülötte hatalmas szálfaerdő terpeszkedett a Külső Váci-út mai vidékén.
A szélvihar meg-megrázla a temető fáit: és megátalkodottan szakadatlanul hullott , nehéz cseppekbcn a szél által felkavart' sűrű őszi eső. .
Három gubás ember emelt vállán egy nehéz érekoporsót, de abban a pillanatban, amikor a temető előtt ácsorgó szekérre akarták tenni, elő- ugrotl öt köpenyes katona és rójak kiáltott:
— Halt, wer ist da?
A három gubás embert lefogták a katonák és bevitték a kaszárnyába.
Itt kiderült, hogy Áldásy főbiró és két embere — a hullarablók.
El akarták rabolni a Strausberg báróné holttestét. Áldásy most már kénytelen volt vallani. Elmondta, hogy komoly gyanító okai vannak arra, hogy a bárónét megmérgezték. Nem akart botrányt csinálni, azt sem akarta, hogy a bárót esetleg alaptalanul gyanúsítsák meg, ezért hát titokban akarta Schordann tanárral megvizsgáltatni a holttestet. Úgy gondolta, ha gyanúja alaptalan, titokban, feltűnés nélkül visszaássák a koporsót a sírba. Áldásyt, aki lelkes, jó magyar ember- volt s akiről mindenki tudta, hogy nagy ellensége annak az osztrák elnyomó rendszernek, amely akkor Magyarországot nyomorgatta, alaposan szorongatták a katonák, ha véletlenül Scarlatti báró meg nem jelenik a kaszárnyában, bizonyosári komoly baja is lett volna. A dzsidás tiszt azonban elsimította az ügyet. A katonai őrjárat véletlenül került éppen abban az időben a temető közelébe szimatoltak
Áldásyt elbocsátották. Másnap, amikor felébredt, azzal a hírrel fogadták, hogy Strausberg báró hajnalban, amikor megtudta ezt a kalandot, főbelőtte magát és nyomban meghalt.
Thaisz Elek rohant Áldásyhoz:
— Tudom, hogy gazembernek tartottál, pedig a legtisztább szándék vezetett.
Kiváncsiskodástokkal öngyilkosságba hajtottatok egy szerencsétlen embert, bár nem tehettetek róla, mert titeket is a legbecsületesebb szándék vezetett. íme olvasd a levelet:
-Folytatjuk !-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése