
A vén Tabánban, ott csendes Budán,
sétáltunk egyszer összekarolva,
áhítatosan és sután, bután.
Az árnyékban a csendes kis házak,
hálósipkásan gunnyasztottak
és bennük égtek májusi lázak.
Egy kis korcsmából halkan szállt felénk,
kissé hamisan, borízű hangon,
az elnyúzott nóta: Szeret-e még?
A vár felett az égen ballagott
szerelmesek s kunkoriíarkú macskák barátja,
a vén teli hold.
És ott, a sarkon megcsókoltalak.Emlékszel-e?
Megleste csókunk
egy vén pipás és a kopott falak.
A május elmúlt
és most tétován ballagok
búsán az ősz elébe
a vén Tabánban,
ott csendes Budán.
Petur László.
A Budapesti Hirlap Vasárnapja, 1929. július-december (2. évfolyam, 25-48. szám)1929-11-17 / 44. szám
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése