Ismert dallamok alapján a pórnép okulására készült dalszövegek útmutatást adnak a nagyvárosi élet mocsaraiban botorkálóknak:
Nótája: Beh szomorú ez az élet énnekem.
Jaj be széles ez a Duna, jaj be mély!
Ugyan honnét jön a vize s hova mén?
Jól tudom én, hogy a vize hol támad.
Hull belé az én könyűm is - utánad.
Azt is tudom, hová foly a hulláma:
A Feketetenger nyeli magába.
Az a tenger azért sós és fekete,
Gyászszint visel, sok bánatköny hull bele.
Lányok, ha ti senkit meg nem csalnátok,
Megszünnék a vén Dunán a nagy átok:
Csak örömköny folydogálna medrében,
Mézestenger támadna a végében.
Nótája: Befútta az útat a hó.
Kerepesi uton végig
A pálinkát ugyan mérik,
Szegény embert várják-lesik,
Igya el a keresetit.
Ők nem bánják a családját,
Neveletlen sok magzatját,
Azok otthon éhezhetnek,
Hideg házban feküdhetnek.
Ne térj oda atyámfia,
Verje meg az isten nyila,
Ne idd te meg azt a mérget,
A mit ottan pénzért mérnek.
Nem ad erőt a pálinka,
Csak hamarább visz a sirba.
Csak az, a ki józanul él
Hosszú, boldog éltet az ér.
Nótája: Huszonkettő, huszonhárom, huszonnégy.
Jó bort mérnek a budai korcsmákban,
Ott mulat a pesti ember javában.
Sok por akad meg a torkán odaát.
Budai bor tisztítja meg a torkát.
Ha vékonyan jut neki a földi jó,
S majd lenyomja, adó, házbér, porczió.
Átballag a lánczhidon ős Budára,
Bút feledni a budai korcsmába.
Okosan van berendezve az nagyon,
Hogy hídpénz nincs a budai oldalon.
Pesti ember, hogyha Budán jól mulat,
A zsebében egy garasa sem marad.
Nótája: Hej Budapest szép helyen van.
Andrássy-út, Váczi-utcza,
Be sok czifra nép tapossa.
Ne járj arra, mondom neked,
Megirigylik hű szivedet.
Jobb madárnak a vadonban,
A párjával boldog ottan,
Ne is járjon kertek alatt,
Előbb-utóbb lépen ragad.
In: Csengeri János: Budapesti nóták, Bp., Méhner Vilmos kiadása 1888.
Nótája: Beh szomorú ez az élet énnekem.
Jaj be széles ez a Duna, jaj be mély!
Ugyan honnét jön a vize s hova mén?
Jól tudom én, hogy a vize hol támad.
Hull belé az én könyűm is - utánad.
Azt is tudom, hová foly a hulláma:
A Feketetenger nyeli magába.
Az a tenger azért sós és fekete,
Gyászszint visel, sok bánatköny hull bele.
Lányok, ha ti senkit meg nem csalnátok,
Megszünnék a vén Dunán a nagy átok:
Csak örömköny folydogálna medrében,
Mézestenger támadna a végében.
Nótája: Befútta az útat a hó.
Kerepesi uton végig
A pálinkát ugyan mérik,
Szegény embert várják-lesik,
Igya el a keresetit.
Ők nem bánják a családját,
Neveletlen sok magzatját,
Azok otthon éhezhetnek,
Hideg házban feküdhetnek.
Ne térj oda atyámfia,
Verje meg az isten nyila,
Ne idd te meg azt a mérget,
A mit ottan pénzért mérnek.
Nem ad erőt a pálinka,
Csak hamarább visz a sirba.
Csak az, a ki józanul él
Hosszú, boldog éltet az ér.
Nótája: Huszonkettő, huszonhárom, huszonnégy.
Jó bort mérnek a budai korcsmákban,
Ott mulat a pesti ember javában.
Sok por akad meg a torkán odaát.
Budai bor tisztítja meg a torkát.
Ha vékonyan jut neki a földi jó,
S majd lenyomja, adó, házbér, porczió.
Átballag a lánczhidon ős Budára,
Bút feledni a budai korcsmába.
Okosan van berendezve az nagyon,
Hogy hídpénz nincs a budai oldalon.
Pesti ember, hogyha Budán jól mulat,
A zsebében egy garasa sem marad.
Nótája: Hej Budapest szép helyen van.
Andrássy-út, Váczi-utcza,
Be sok czifra nép tapossa.
Ne járj arra, mondom neked,
Megirigylik hű szivedet.
Jobb madárnak a vadonban,
A párjával boldog ottan,
Ne is járjon kertek alatt,
Előbb-utóbb lépen ragad.
In: Csengeri János: Budapesti nóták, Bp., Méhner Vilmos kiadása 1888.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése