Uj Idők Uj Idők, 1937 (43. évfolyam, 27-52. szám 648.oldal-részlet )
meg s a születési és az elhalálozási évszám. Semmitmondó adatok... De jó ember volt-e vascy gonosz, aki ott alant pihen? Boldog volt-e vagy boldogtalan? Szerenesés, vagy szerencsétlen? Rút vagy szép? Hívő vagy hitetlen?
Nines felelet e kérdésekre. Minden elmúlott az itt nyugvókkal, ami földi életükkel kapcsolatos volt. A képzelet sem segít s az emlékezés is alászáll oly lassú keringéssel, mint az őszi, temetői fák elszáradt levele ...
A TABÁNI TEMETŐ
Nemrég ürítették ki ezt a temetőt. amely olyan most, mint egy lesüllyedt, zöld sziget. A fákat és a szelíd bokrokat valaha katonás sorba ültették kegyes, porrávált kezek. Most megnőttek, megerősödtek, összegabalyodtak és ágaikat befonta a repkény s az iszalag. Ilyenkor ősszel sárga-piros levélszőnyeget terítenek a fák végig a temetőn. Mintha csak fel akarnák díszíteni Halottak Napjára...
Itt járva, az ember feledi, hogy világvárosban él s csak azokra a régletünt emberekre gondol, akik ott porladnak mélyen a föld alatt: a biedermeier hölgyikékre és urakra, akik vasárnaponként a Sashegy lejtőin sétálgattak s néha életük veszélyeztetésével, csónakon rándultak át táncolni a pesti Redutba.
Három sír maradt meg e temetőben: a 48-as hősök csoport-sírhelye, közvetlenül előtte Döbrentei Gábor költő, nyelvész, történetíró sírja és Virág Benedeknek, a „szent öreg"nek a nyugvóhelye.
Jól illik ez az elhagyott hely Virág Benedekhez. Magányos, szomorú ember volt ő egész életében. Élete utolsó éveit itt élte le Budán, csekély nyugdíjából tengődve. Később még ezt a kis összeget is leapasztotta a devalváció. De ő csak írt. mély alázattal s nagy odaadással szolgálva a költészet és a nyelv ügyét. Szelíd és szenvedésekben gazdag élete végső, stílusos fináléjaként az 1810-es tűzvész elpusztította alkotásainak nagyrészét.
Virág Benedek sírja a tabáni temetőben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése