A tabáni borókabakrok közt bolyongva, feleletet kerestem a bús alkonyatiban: mit szeretett benned Budapest?
Mi volt ebben a török-rác-magyar-sváb-bunyevác Debbághne-Tebbágháne-Tabbágháne-Tabaghán-Tabánban az örökké való? Mi volt túl a hold ezüstjén, piszkon, macskakövön, romantikán?
Mi volt túl a Krausz Poldi hosszú gatyáján, amelyre egyszer Krúdy — záróra után verve fel a “Mély pince« kocsmárosát — ezt a megjegyzést tette:
— Te egy derék magyar zsidó vagy, Poldiíkám, mert hosszú gatyában hálsz.
Nem hiszem, hogy Bukarest azért szereti a Tálcsukot, mert öreg. Kétlem, hogy Párizs azért rajong a Montmartre-ért, mert vannak macskajajos, csókCUPpantós sikátorai. A Vieux Port sem azért érdekes, mert Marseilles legcsúnyább negyede. Nem hiszem, hogy a macskakő több, mint a flaszter, az omladék szebb, mint a pontház, s jobb a homály, mint az ég drapériája.
Es mégis, miért vonzódik az ember a kacskaringó, az esthajnal, a beomló kapualj után?
Miért kellett az Albekker- ivó, mikor volt Ritz is? Miért kellett az Albekkemél a citeraszó, mikor a Zeneakadémián Szigeti hegedült? Miért volt olyan édes, borzongató, hogy az Albekker baktere lámpással kíséri a kapatos vendéget le a Szarvas térig, mikor már volt négyütemű motor és taxamérő?
Az volt a jó talán, hogy a »Mély pincében« együtt ült Szalai Oszkár hivatásos mesemondó, ez az ágrólszakadt kis öreg, bozontos hajával, lyukas zsebeivel, álmaival, a hún legendákkal, Benedek Elek históriáival ... együtt ült Képes Gyula tábornok únral, aki a Ferenc József-földet fedezte fel? A demokrácia volt a jó? De hiszen a Mély pince-féle egyenlőség csak addig tartott, míg elfogyasztották Lina néni jubpaprtkását vargányával, mert másnap, józanon, a tábornok az ágrólszakadtnak csak kurtát köszönt, vagy azt se!
Hazugság volt ez a demokrácia.
Akkor mit keresett itt a tábornok s a mesemondó, BrótHy és Krúdy, a bosnyák piócakereskedő s a rác köpíilyös, egy asztalnál Kossuth Ferenc, a nagy Kossuth kis fia a költő, akit hajnalban (mert ' kopott volt és sovány) megszólitott a rendőr:
Mit csinál itt uraságod?
(a virradati színezüstben már hangolt egy madár)
— Mit csinál itt uxaságod?
(A vinradati színezüstben már hangolt egy madár.)
— Impressziókat gy&ftdk.
-impressziókat gyűjtök-
és van gyűjtési engedélye?-
Nincs-
Akkor szíveskedjék elhagyni a területet!
A vargánya volt itt az egyedülvaló? A Hungáriában pisztrángot adtak roston! S hozzá Bura hegedült, nem gitár Albekker dohos műintézetében!
S keresve a porban a múltat, az elsüllyedt világban a jelent, elemezgetve ezt a mai tabáni vándorútat, a jó érzést a boró- kabokrok között, rájövök arra, amire már sokan rájöttek előttem.
De hazugság volt ez is, csak illúzió.
Casanova nem járt itt csak néhány silány utánzata.
Mátyást keresték talán a költők, tábornokok, szép nők, borivók, bűbájosok? A királyt, aki két firenzei oroszlánjával gyalog, s útközben tenyeréből etette szelíd oroszlánjait. (Abban az órában múltak ki, mikor Becsben meghalt a király.)
A történelem jó dolog, de a lélek szomját ez sem oltja ki.
Akkor mit? Mit, az istenért?
Mi volt a jó, a balzsamos, az örökkévaló?
Talán az embererő fölé magasodó türelem? Ugyanis az öreg Virág Benedeknek, aki három kötetben megírta a Magyar századokat, a tabáni tűzvész idején mindene odaégett. S utána zokszó nélkül megírta újra!
Talán cigánylányokat kerestek grófok, költők, istenadták? Rác lányt? Pásztorórát? A nő sok, de nem minden. Csendre vágytak talán? De ez zsúfolt volt mindig, ez a hangos tabáni hodály.
Mit kerestek? Casanova nyomát? Mert legenda szólt arról, hogy a széptevő erre járt, s a XVIII. században ostrom alatt tartott egy rác menyecskét, mert ilyen éjfekete szem még Szevillában sem akadt.
A történelem jó dolog, de a lélek szomját ez sem oltja ki.
Akkor mit? Mit, az istenért?
Mi volt a jó, a balzsamos, az örökkévaló?
Talán az embererő fölé magasodó türelem? Ugyanis az öreg Virág Benedeknek, aki három kötetben megírta a Magyar századokat, a tabáni tűzvész idején mindene odaégett. S utána zokszó nélkül megírta újra!
Talán cigánylányokat kerestek grófok, költők, istenadták? Rác lányt? Pásztorórát? A nő sok, de nem minden. Csendre vágytak talán? Deez zsúfolt volt mindig ,ez a tabáni hodály.
A vargánya vplt itt az egyedülvaló? A Hungáriában pisztrángot adtak roston! S hozzá Bura hegedült, nem gitár Albekker dohos műintézetében!
Csend kellett nekik? Macskakő?
Csodát!
A béke, idebent.
Ennyit jelentett ez a huszonhárom éve elsüllyedt Antarktisz-Debbágháne-Tabán.
Ruffy Péter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése