Nemsokára csattogni kezdenek a csákányok a halálra ítélt Tabán régi téglái fölött. A világvárossá sedült Budapest kozmetikusai nem tűrik ezt a kis régies szépségflastromot a főváros arcán. Tabán elmúlik mint az ifjúság és a macskaköves utcák emléke nemsokára már csak a) sanzónokban él tovább. De mielőtt eltűnne, különös leleplezést tartogat számunkra. Kiderült — és rögtön bizonyítékokkal is szolgálunk, — hogy Tabán régias szépségen kívül a nevének köszönheti kivételes népszerűségét, a nevének, amelyre pompásan rímel ez a kedves hangzású szó, hogy <babám> A leleplezés magunkat is váratlanul ért. Úgy volt, hogy képes búcsúriportot készítünk a Tabánról és ugyanakkor megkértünk egy sereg ismert lírikust, hogy írjanak az alkalomhoz pársoros hangulatverset. Tessék megállapítani, hogy valamennyiüket elcsábította az egyetlen biztos és kipróbált rímlehetőség.
Most természetesen keresni kell egy új városrészt, amely hasonlóan kedves hangulatot kelt rímelési szempontból. Csak aztán az ne történjék, hogy amikor már kellően népszerűsítettük, jönnek csákánnyal ai főváros emberei és lebontják, mint a Tabánt.
Holdvilág,hangulat ,romantika,
Messziről hangzik a víg muzsika,
nyári csók csattan nyári éjszakán,
ég veled leomló vén Tabán
őBÚCSÚ A TABÁNTÓL
Volt egyszer egy kedves babám.
de ma már csak ketten voltunk,én meg a Tabán!
Bontják a Tabánt nemsokára.
már csak magam emlékszem majd
a kis babámra..
Utcádon járok lerombolt Tabán,
itt jártál babám.
Kis cipelőcskéd egykor itt osont.
Elmúlt. Vége. Pont.
Uj tavasz jött már, új tavasz s lányok,
rügy&k, virágok.
De bennem dőzsöl egy régi bánat,
tudd meg: utánad.
S
mikor legjobban szökni szeretnék,
elfog egy emlék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése