AZ ÚJ ÉLETRE ÉLEMKEDETT TABÁN

Az új életre-élemkedett Tabán

nemzeti ujság 1933 április 12 

 Nemsokára utolsót konulnak a tabáni templom harangjai a kivéuhedt, apró terek, a girbe-g-urba utcácskáik, a furcsa vén házak és kedves kémények felett. Az udvarokon nem fog a tabáni napon sütkérezni Mátyás, a délceg, fekete kandúr és az oleanderfa sem fogja bontogatni tavaszi rügyeit. Holdas estékem az ifjú alanyi költő nem fog el mélázva bolyongani a Holdvilág-utcáin és a cégér vadjáról leszáll az Arany Kakas és a Három Arany Kacsa, az ősi Kakuk és a Fejér Farkas ismeretlen tájakra vándorol. A kicsi és kissé szurtos, ámde derűs kis tabáni korcsmák pest-budai romántoseága tehát meghal, noha ez a romántosság ott élt már néhai való Nemes Gaál György idejében 1805-ben, midőn is e derék Litterátor „Az Tudós Palótznak, Furkáts Tamásnak Molnosbélbe’ lakó Sógora Urához Írott Levelei“ cimü könyvében sok jeles dolgot irt az akkor még eleven nyüzsgésü Rátz Városiról és annak vendégfogadóiról. Mind e kis korcsmáik eltűnnek, noha sok Pest-Budáit járó külsőországi utasember irta le azokat s noha Budapest regényessége főleg a Tabánban ütötte fel tanyáját, illetőleg a pesti ember regéinyesség-szükségletét a Tabánban szerezte be. A pesti ember úgy járt el langyos májusi estéken e kis korcsmákba, mint a párisi Szajnabalpart polgára a Szajnán tulra, a Montmartre zegzugos utcácskáiba- Itt találta' a százados múltú GuingUiettes-eket és a Tabarímeket, a kis csapszékeket, melyekben kedves ismerőse volt a Patrone, a délviidéki Provenszál-koresmáros. A "budapesti ember számára az volt a Tabán, mimit a párisi számára a Montmartre, mint a bécsi ember számára Grinzing. Kiki itt élte le ifjúsága boldog éveit és a szürkülő éveik felől az Ifjúság emlékeinek illúzióit. Mindennek azonban most vége lesz. Vége Talán nem. így volt ez ugyanis akkor is, amikor a régi Belvárost 1898-ban lebontották. Akkor szűnt meg a Sebestyén-utcában a Csigához cégén’ezett vendégfogadó, melybe Vörösmarty járt barátaival s melyben Petőfi, sőt egyszer Berzsenyi Dániel is megfordult. Megszűntek a régi Két Huszár-ok, a Halászlegény, a Grófhoz és a Három Arany Rózsák is elliervadtak. Ámde mi történt? Az ódon belvárosi házacskák eltűntek, de a régi Belváros Helyi Szelleme, Genius Loci-ja kiköltözött az egykor uj- módl elővárosokba, így a Szent József elővárosába is, mely ugyan uj hóstát volt 1750-ben, de igen kedves és ódon városfertály lett 1898 óta. Nagy szecesszió volt ez: a pesti Belváros regényessége és ódonsága kivándorolt a Józsefvárosba és a „Régi Város“, az irodalmi finomak „Vieux Budapestje ide vonult ki egy kis polgári derűre. A nagyvárosi polgár is mindenütt kereste és mindenütt megtalálta a régi pesti' Romántosságot a józsefvárosi vén cégérek alatt. Nos — most se féltsük a pest-budai polgárt. A regényesség utáni hajiam kiirthatatlan, kitör és eget kér. 

„Meghalt a Tabán, éljen a Víziváros!“, 

mondja a halhatatlan pest-budai életkedv, mely nem engedi magát holmi tabáni bontó csákányoktól agyonütni. „Él magyar, áll Buda még!“, kiáltja és nem mehetvén a Tabánba — a Vízivárosba megyem és felfedezi annak a regényességét. Oh, mondja a pest-budai polgár, elindulva a Lánohidtól a Víziváros felé, mely gyöngéd és kedves a ferences kapucinusok temploma oldalán a feszület előtt, a kis tér gesztenyefái árnyékában a sok üde kis budai virág. Mily ódonosan bájos a virágzó fagyalbök ott a kút körül a téren, mely kút Korvin-kutnak mondatik! Milyen ódon az Iskola-utca s vájjon mi lehet ama Vastuskó és a Vám-utea sarkán? Vájjon a néhai Becsületes Lakatos Céh legényeinek Herbergje a budai Vastnskó, avagy csak néhai füszerszámos boltos kalmár cégére? Ejnye, mily kedves a Gyorskocsi-utca neve is. Lám, lám, ez az utcanév az egykori császári Postakocsi és a Gyorsparaszt kocsi névőrzője. És — nini — a Három Nyulakhoz cégérezett egykori vízivárosi vendégfogadé helyén épült városi Serfőzőház hova lett? Kaszárnya őrizte a Három Nyulak nevét. Bárok kapuja még megvan, de hol vannak a deli medvekörmös hajtókáju, medvebőrsüveges magyar granatérosok? Hol vannak az egykori céhbeli veres mellényű, arany paszomántos, bőrkötényes magyar sernevelő legények? És — nini — mi kering ott a Gyorskocsi - utca végén a levegőben? Repülőgépes madár? Óh nem, Budám, a Vízivárosban nincsenek ilyen ujmódi dolgok. Három kacsa kering ott, aranyos a tollúk, majd a három kacsa összeolvad egy kacsává és leszáll egy igém takaros, ódon házom! Rögtön kiderül, mi történt! A tabáni Három Kacsa-utca helyi Geniusä, a töröik idejéből ittmiatradt helyi Dsim kacsafor- rcába öltözködve, elrepüilt a derék nógrádi tótok csákánya elől és nevét tabáni Három Arany Kacsából vízi városi Arany Kacsává változtatva, itt fészkelt meg. E derék tabáni kacsáik ezt annyival is inkább megtehették, mert hiszien századok óta itt volt cégéri hivatalban vízivárosi egy testvér komájuk, a vízivárosi Arany Kacsa. Ez adta az Arany Kacsa, később Kacsa-utca nevét. Ott áll a kies kis sermérő vendégfogadó az egykori Bürgermeister-ház hé!vén nőtt nagy palotával szemközt a Medvéről cégérezett utca —• a Medve-utca sarkán. Régi. hires lakátosmestei' kalapácsa által tett cégéren ül a vízivárosi Arany Kacsa. Históriáját márvány emléktábla örökíti meg. A márványtábla betűi megörökítik a környezet budai históriáját is. a Víziváros serfőzőházát is, mely 1711 és 1748 között állott a közeli Három Nyúl Kaszárnya helyén. A vendégfogadóban Haranghy Jenő festőművész falképe örökíti meg azt a jelenetet, midőn Buda városa Nemes Tanácsa 1718 március 17-én 12 hordó tavaszi sert ajándékoz a bndai főtisztelendő Franciákánus Barátok Páter Gvárdiánsánalk, Karakith Lukács Páternek, mondván szóról-szóra igy a Nemes Tanács Protocollurnában: 

„Még ha többet kérne is a fötisztelendő Conventus, még azt is megadnánk, jól tudván, hogy a Magasságbéli mily szeretettel fogadja azt, ha mi Szent Ferenc fiait gyámoljuk. Ezért egyelőre tehát, folytatólagosan tizenlcét hordó seret adunk a Fötisztelendő Uraknak, városunk jó sorsát a ferencrendi Atyák szent könyörgésébe ajánlva.“ 

A másik képen látszik az egykori Arany Kacsa vendégfogadó régyoszlopos ezekétrállása, alatta a Becsbe induló gyorsparasztok szekered és a serező polgárok. Egy harmadikom az ősi serpróba látható: a bőrnadrágos serfőző legény tartozik a friss malátás seriével leöntött zsámolyra üilni és felállani. Ha a zsámoly odaragad a bőrnadraghoz, sűrű a ser és jeles a ser próbatétele. A Kacsa-utcából tovább menve, a tabáni Aranykakas cégérét a Pálffy-téri Kakaskapu sermérő vendégfogadónál találjuk meg. Csupa budai magyar és török romantika fogad itt. ősi oéhi címereik, hajdúk és a lebontott Kakaskapu képe. Freskóban minden, ami egykor, a XVII. században valóság volt. Ma kép, de valósabb, mint a valóság, mert el nem romlandó regényes budai poézisban él a múlt. A pesti polgár az egykori budai Horváthok utcáján át visszatér' a Kacsa-utcához. Megnézi a Görgey-uteában Szent Flóriánus szobrocskáját, elgyönyörködik a Szent János ispotálya — a régi Szent János-kórház — falának törökkori maradványain és visszasétál az egykori budai Kapások utcájába. Ott áll — a tabáni Szarvas-tér pótlásául — a Hubertus vendég- fogadó Szarvasos cégére. Szent Hubertus és Szent Eustachus bájos legendájának emléke ez. Falain táncoló magyar legény és magyar lány. Remekbe vasalt pinceajtó. Polgári békesség. A csúnya élet zajlása nem hat el ide. Öreg budai harangok szólalnak meg az estében. Az elmúlt Tabán örök regényessége igy költözött át a Vízivárosba. 

Bevilaqua-Borsódy Béla.