1909-ben egy havas decemberi éjszakán- a Csend ucca 1 sz házban az Athenaeum Nyomda kottaszedő nyomdászának családjába 10. gyermekként egy kislány született , akit Stefi névre kereszteltek a tabáni templomban...(Készült ez a blog anyám és nagyapám emlékére...)
Article and photo copying is prohibited

2020. október 30., péntek

SZEBENI ANTAL TÉR

Tabáni séta




Nemzeti  Ujság 1925 április 25

Mostanában már kezd komolyan tavaszodni és ebben a szép tavaszi időben nincs kedvesebb dolog, mint egy tabáni séta. Az ember átvülanyosozik az Erzsébet-hidon, a Döbrentei- térről egy-két lépés csak és már benne is vagyunk ebben a könnyelműen halálraítélt városrészben, ahol ma részben álmodnak, részben haldokolnak a házikók. Ezt a haldoklást a legkomolyabb értelemben kell venni, tudniillik, ha itt vakolat, leomlik, eresz leszakad, már nem javítanak semmit. Nincs értelme. Festőién szép kis utcák futnak fel a hegyoldalba itt, aztán elfáradnak és egy-egy utca vége hirtelen és váratlan leheveredik valami tisztáson. Oleánderek az udvarokon, kalitkák az ablakokban, szegény emberek a házikókban. Ez Tabán, a furcsa, az ittfelejtett, helyesebben a kényszerűségből ittmaradt. Mert ha a háború például két évvel kesébb tör ki, biztos, hogy ma bérpalota-sorok csúfítanák el a Gel- lért-hegy alját. így azonban ábrándozék és szerelmesek sokat sétálnak a Cipő-utcában, a Kereszt-téren ée az Aranykakas-utcában, valamint a szomjasok is, kik aztán szivesen bo- rozgatnak el a házacskákban elrejtőző furcsa cégérü korcsmákban.
Ezeknek a kis házaknak a lebontását elvben már régen elhatározták, a gyakorlatban azonban ezt a müvet, ngy látszik, maga az idő fogja végrehajtani Nagyon betegek már a házikók és nem jár doktor hozzájuk. Kár értük nagyon. Emberkéz ebben a csöndes és betegeskedő városrészben csak a tradíciót pusztítja egyelőre, Sétánk folyamán ugyanis meglepetten állapítottuk meg, hogy a Szarvas-tér nincs többé. A régi házacskák még állnak ugyan és a tér is megvan, de nem Szarvas-tér többé, hanem Szebeni Antal-tér. A Szarvas-tér azért volt Szarvas-tér, mert az egyik ház homlokzatát igen érdekes, szarvast ábrázoló dombormű díszítette és díszíti ma is. A reliefet tiszteletremélté gyöngédséggel óvta ée épségben tartotta a háziúr és ma az a helyzet, hogy a dombormű, amelyről a teret elnevezték, megvan, nincs rajta semmi hiba, csak a Szarvas-teret sikkasztották el alóla. Nagyon tiszteljük a kitűnő Szebeni Antal emlékét, igen bölcs városatya és képviselő volt, tetőtől-talpig nagyszeember és budai ember, aki Buda minden érdekéért tűzbe menü Ha élne, bizonnyal ő sem helyeselné, hogy éppen az ő Budájának ezt az ékes múlttal rendelkező terét fosztották meg éppen ővele a tradíciótól. És ha körülnézne a Szarvas-téren, még egy mulasztást fedezhetne fel: azt az érdekes vas-feliratot, mely egy tűzvész emlékét hirdeti ugyis annyi pusztult el minden ok nélkül, csak úgy nembánomságból, könnyelműségből. Nem szomorú dolog, hogy az ember rövid délutáni séta közben egyszerre csak kijut egy térre és ott percek alatt olyan dolgokra jön rá, amit fel kell panaszolnia a nyilvánosságnak? Mért nem Írhat az ember folyton csak dicséretet erről a városról, amely minden bűnével, mulasztásával és nemtörődömségével mégis csak * legközelebb áll a szivünkhöz? Miért? is 

 Endrődi Béla

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése