ANTAL SÁNDOR:TABÁN, KŐMŰVES LÉPCSŐ

A TAXI

Budapesti taxitörténet

Krepsz Zoltán·2010. május 2.







Ismerős helyszín, a Főtaxi Zrt. központja napjainkban is a Kerepesi úton található, a régi épületben





Hőskor: Marta bérkocsi a '10-es évekből


A Szürketaxi néven is ismert céget Haltenberger Samu, a Magyar Posta egykori mérnöke alapította. A 1900-as évek idején kezdődött a géperejű járművek bevonása a postai szolgálatokra, egészen pontosan 1905. májusában tette meg első kilométereit az a szállító automobil, amelyet Csonka János műegyetemi tanműhelyvezető konstruált. Haltenberger a Postánál került kapcsolatba az autókkal, mérnökként több üzem gyártását is felügyelte, a típusokat saját maga vezette, de az évek során egyre nehezebben tudta munkáit megfelelően koordinálni. 1912-ben megvált a Postától, és még ebben az évben lefolytatta a Budapest Székesfővárosi Tanács és a Magyar Automobil Rt. Arad (Marta) között azt a tárgyalást, amelynek értelmében 1913. június 13-án − kétszáz Marta bérkocsival − elindult a budapesti taxiközlekedés. A Benz Magyar Automobil és Motorgyár Rt. szintén engedélyt kapott 50 jármű üzletszerű üzemeltetésére, azonban a konkurenciaharc elmaradt, mert a két cég 1913. decemberében Budapesti Automobil Közlekedési Rt. néven egyesült.





MÁG kistaxi, közismertebb nevén nyalóka − a vezetők úgy szerették, mint a gyerekek az édességet





Tankol a MÁG a belső üzemanyagtöltő oszlopnál


A millenniumi századforduló első évtizedében Győrött, Aradon és Budapesten is készültek személyautók, így az előre becsült kereslet kielégítésére megfelelő kapacitású ipari háttér állt rendelkezésre. Ez a helyzet kedvező táptalajt biztosított a kialakulóban lévő géperejű bérfuvarozásnak, és egyre több fiákeres, bérkocsis nyújtott be kérelmet engedélyért, hogy kenyerét autótaxizással kereshesse. A problémák az első világháború után kezdtek körvonalazódni, mert hazai személyautó gyártás ekkor már csak a mátyásföldi, a hadi események miatt repülőgépgyártásra átszervezett Magyar Általános Gépgyárban (MÁG) létezett. A kereslet többszörösen túlnőtt a kínálaton, ezáltal a MÁG-ra igen nagy feladat hárult: korszerű alváz kifejlesztése és sorozatban történő előállítása a lehető legrövidebb időn belül. Az új négyhengeres konstrukció 1924-ben mutatkozott be Magomobil néven, egy évvel később a szériagyártás is beindult; kétféle kivitel került piacra, ezen belül az erősebb, 25 lóerős típusnak két változata létezett. Az egyszerűbb kifejezetten az 1923-tól Autótaxi Budapesti Automobil Közlekedési Részvénytársaságként működő vállalat számára készült, amely nélkülözte az önindítót, motorja pusztán kurbli segítségével volt életre kelthető. Tudni kell, hogy ekkoriban az autógyárak nem foglalkoztak a felépítményekkel, a kocsik karosszériáját önálló, speciálisan erre szakosodott műhelyek gyártották le és szerelték fel. A MÁG is csak motorháztetőt, valamint komplett műszerfalat adott a motorizált alvázakhoz, az Autótaxi Rt. a saját bognárműhelyében készítette el a szükséges, céljainak legjobban megfelelő favázas építményt.





Nyáron kellemes volt a Magomobil nyitott vezetőfülkéje, nem így az őszi esőben vagy a téli mínuszokban





Nem lett sikeres típus a Mávag-Ford V8


A hatósági előírásoknak megfelelően minden szürkére festett, 2+1 fő szállítására alkalmas Magomobil taxi ún. landaulett kocsiszekrénnyel rendelkezett, amelynél fal választotta el az utasteret a vezetőtől, illetve hátul, az utas feletti bőr tetőrész lehajtható szerkezetű volt. A sofőrt függőlegesen álló szélvédő és a feje fölé kifeszített vászontető − népnyelv szerint pelenka − védte az időjárás viszontagságaitól, oldalablakról, netán fűtésről csupán álmodhatott. A kocsit ennek ellenére mindenki kedvelte, a vezetők „nyalókának” becézték, mert úgy szerették, mint a gyerekek a gömb alakú cukros édességet. Az évek múlásával a Magomobilok nem tűntek el az utakról, hiába váltak korszerűtlenné, a régi ipartörvény érvényben volt és a magyar érdekvédelem miatt tiltotta a külföldi importot. Változás 1938-ban történt, ekkor többek között Mávag-Ford V8 típusok álltak forgalomba, de ezek nem bírták a mindennapos megpróbáltatást, így az öreg matuzsálemek − képletesen szólva − ismét az utcán találták magukat. A második világháború egyben a gépek háborúját is jelentette, a hadsereg szinte minden járművet lefoglalt, köztük az Autótaxi Rt. teljes gépparkját. A roskadozó Magomobilok azonban elkerülték a bevonulást, sőt az 1945-ös elhurcolást is, így közvetlenül a felszabadulás után ezeket a kocsikat állították forgalomba, mert helyreállításuk nem követelt speciális szakértelmet és nagy költséget.





Utasra váró magántaxi valahol a belvárosban


A Magomobil „szürketaxiként” íródott be a magyar járműgyártás történelemkönyvébe, azaz mint vállalati tulajdonban üzemeltetett géperejű bérkocsi. Azonban a magánfuvarozás is ekkor indult útjára, amely státuszt szigorú szabályokkal tartották kordában. A magántaxisokra ugyanúgy vonatkozott az 1907-es ipartörvény, ők sem járhattak külföldi autókkal, és céges hovatartozásukat szín szerint azonosították: amíg az Autótaxi Rt. kocsijai szürkék voltak, addig a privát sofőröknek élénk vörösre kellett a kocsiszekrényeket festetni. Amikor anyagi nehézségek miatt a MÁG 1928-ban felhagyott a Magomobilok gyártásával, hirtelen bajba kerültek a magánosok; a nagy hathengeres Magosix nem kaphatott kiskocsiként vizsgaengedélyt, üzemeltetése drága volt, ezért a magasabb viteldíj miatt az utasok sem kedvelték. A MÁG vezetősége felismerte ugyan a problémát (a kistaxi hiányát), de erejéből csak egy öszvérre futotta, az 1928 áprilisától 1929 végéig gyártott Magotaxra. Mint a típusnév is bizonyítja, ez a változat kimondottan a taxisok számára készült. Méreteit tekintve gyakorlatilag mindenben megegyezett a Magosix-szel, motorja is hathengeres volt, de furatát csökkentve kisebb hengerűrtartalommal bírt, amely kedvezőbb adókategóriába sorolta. A hatóság is próbált segíteni a magánfuvarozókon, a Magotaxot − tekintélyes dimenziói ellenére − kiskocsinak minősítette, így a régi Magomobilokon alkalmazott viteldíjért lehetett vele fuvarozni. A „pirostaxisoknak” azonban mégsem kedvezett a szerencse: hiába volt a Magotax kényelmesebb, tágasabb, az utasok féltek tőlük, mert nem voltak biztosak abban, hogy a sofőr valóban kiskocsi tarifáért fuvarozza őket.





Magomobil szürketaxik a Várban -Budapest turisztikai látványosságai régen is a tuti helyek közé tartoztak





Ma sok a taxi, régen hiány volt szabad kocsikból


A drosztokon a csoportosan várakozó taxik közül a Magomobilokat villámgyorsan elvitték, esetükben nem kellett csalástól tartani, és így fordulhatott elő, hogy a rozoga, lestrapált Magomobilok árai is az egekbe szöktek, mert a Magotax-szal ellentétben biztos megélhetést jelentettek. Az idők során enyhült a helyzet, lassan az utasok is rászoktak a kényelemre, és a gazdasági válságig a fuvarosoknak bizony nem volt okuk panaszra. A recesszió hatása azonban ismét a Magotax tulajdonosokat sanyargatta, mert az iszákos hathengeres motor miatt örültek, ha bevételük megközelítette a rezsijüket. A kocsik tisztasága, karbantartása is hagyott kívánnivalókat, de az előírások betartását a rendőrség szigorúan megkövetelte, és nyomban kitiltotta az ütött-kopott taxikat a forgalomból. Sokan a kényes élénk vörös színben látták szerencsétlenségük lehetséges magyarázatát, ezért a Budapesti Géperejű Bérkocsi Ipartársulat (BGBI) − a tagok felkérésére − 1931 őszén beadványban kérte a polgármestert, hogy autóikat egységesen sötétkékre fényezhessék. Az engedélyt megkapták, de 1932-ben már alig akadt olyan magántaxis, akik 1000 pengőt tudott ilyesmire áldozni. Ekkor ismét a hivatalhoz fordultak, ahol hozzájárultak egyedi ötleten alapuló halasztásukhoz: 1932. május 15-től „Kéktaxi” feliratú táblát tettek a piros kocsik ablakába, amin a kategóriát is feltűntették a csalások megelőzésére.





Négyhengeres motorral futottak az 1924-től rendszeresített Magomobilok. A karosszéria az Autótaxinál készült





Magomobil szürketaxi az 1966-os megnyitó tárlaton


Magyarországon egyetlen kulturális közintézmény, a városligeti Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum őriz két eredeti, a ’20-as évekből származó magyar gyártmányú taxit. A Fővárosi Autótaxi Vállalat, mint az Autótaxi Budapesti Automobil Közlekedési Rt. jogutódja 1952-ben selejtezte ki az utolsó Magomobilokat. A múzeum állandó járműtörténeti kiállításán megtekinthető, 1924-ben készült példány sokáig raktárban pihent, majd a „Közlekedési Múzeumért” című kiállításon 1959-ben mutatkozott be először a közönségnek. Egy évvel később a II. sz. Autójavító Vállalat szakmunkásai felújították, hogy részt vehessen a Ferihegyi repülőtéren rendezett felvonuláson, ahol számos raktárban őrzött társával együtt 200 kilométert futott műszaki probléma nélkül. 1966-ig nyugalmas időszak következett, a Közlekedési Múzeum újranyitásáig ismét raktárba került, majd 1973-ban a „60 éves a fővárosi taxi” jubileumi kiállítás tiszteletére új fényezést kapott, mert a látogatók fokozott érdeklődését erősen megsínylette a dukkózás. Napjainkban − immáron 86 évesen − kissé megfáradva, de változatlan hitelességgel képviseli a személyfuvarozás kilenc évtizedes múltra visszatekintő történetét, illetve a magyar gépipar azon korszakát, amikor még létezett önálló hazai személyautó-gyártás.





Piros az autó, de a szélvédőn ott a Kéktaxi felirat


A négy évvel fiatalabb, 1928-as évjáratú Magotax pirostaxi magántaxiként került forgalomba, majd 1932-től − átfestés nélkül − kéktaxiként rótta Budapest utcáit. Tulajdonosa 1945-ben engedhette meg magának anyagilag az átfestést, de a sors fintoraként csak vörös festékhez tudott hozzájutni. 1949-ben, a járművek leadása idején nem volt szíve leadni szeretett és megbecsült munkaeszközét, ezért kockázatok árán 1968-ig fészerben dugdosta. Felépítését tekintve a Magotax közeli rokonságban van a Magomobil taxi változatával. A csupaszon vásárolt Magosix alvázra a kor gyakorlatának megfelelően egyedileg készült a nyitható betétes, landaulett karosszéria. A tulajdonos a vezetőülés feletti kihúzható rolót fix rögzítésű fakeretre feszítette, megszűntetve így annak mozgathatóságát. Az utastérben eltolható üvegtáblákkal választották le a hátsó traktust, az utas az ablak eltolása után szólhatott a sofőrnek. A háború előtt hangtovábbító készülék is volt a kocsiban, amely sajnos elveszett. Az ülések bevonata bőr, epedarugózás szolgálja a kényelmet, és a szabályok értelmében pótülés is található a Magotaxban. Tekintettel a régi „balra hajts” közlekedési irányra, az autó jobbkormányos kivitelű. Szemből nézve érdekes jelenség, hogy mind a két oldalon található pótkerék, amely az akkori gumiköpenyek silány minőségével indokolható. Zárható csomagtartó hiányában az utasok poggyászait hátul, egy lehajtható vasrácsra erősítették, amely alatt az üzemanyagtartályt helyezték el. Kiemelten fontos tartozék a viteldíjjelző készülék, amely német Bruhn gyártmány és a kocsi jobb oldali első oszlopa mellett, kívül helyezték el. A második világháború előtt a taxisok csak bérelték az órákat, díjmódosítások esetén a forgalmazó képviselet állította át őket, amely művelet nemritkán hetekig is elhúzódott. Amíg a taxaméter nem működött, addig a BGBI által nyomtatott viteldíjtáblázatokat használták a gépkocsivezetők.
FORRÁS:http://www.autonavigator.hu/sztori/budapesti_taxitortenet-2666

1908 ÉVI BORTÖRVÉNY ELŐZMÉNYEI

Hamisításon köznapi értelemben általában azt értjük, amikor a termék nem az, amit a készítője füllent róla, hanem kicsit vagy nagyon más, és az ilyesmit nagyon helyesen üldözik, mióta az ember szervezett társadalomban él. Ha pedig pontosan, törvényben is meghatározták, hogy mi is a bor, akkor minden hamisítás, ami a törvényben leírtaknak nem felel meg. Ezen a téren (mint ahogy akkoriban sok más téren is) a dualizmus kori magyar törvényhozás Európa élvonalában járt, már 1893-ban profi bortörvényünk volt. 

http://www.1000ev.hu/index.php?a=3&param=6506

Az elvek, a lényeg nem sokat változott, talán a bor utólagos szesszel dúsítása, és a törkölybor (csíger) trövényi receptje kirívó példa az eltérésekre. Akkor is, ma is lényegében az húzta meg az elvi határt a tiltott és a törvényes beavatkozások között, hogy mi igazán szükséges a jó borhoz. Mindegy, hogy az természetes alkotóeleme-e a szőlőből erjesztett folyadéknak, vagy teljesen idegen tőle.Ma már tilos akár természetes úton kozmetikázni a bor színét, hiszen az becsapás, de lehet, sőt sokszor kell is - szigorúan bizonyos mértékig - kénezni, különben önthetjük ki az amúgy még menthető nedűt. Itt egy kis szubjektív ízelítő, szigorúan a fogyasztó szemszögéből rangsorolva a botlásokat és az egészséget károsító aljadék hamisításokat. És kérem, ez mind hamisítás.

  Gazdák elkergetik a  fináncot:...1883

...Szőlőből is  lehet

Nekünk a legkevésbé fájó trükk (csakis eü. szempontból, annál inkább árt a helyi gazdáknak, közvetve meg nekünk, ha ők tönkremennek) amikor a bor tényleg bor, sőt, minden tekintetben megfelel a törvényeknek, csak nem onnan való, mint ami cimkén szerepel. Szóval, ha az eredetvédelemmel trükköznek. A bortörvény ezt most is, és 1893-ban is tiltotta. Amikor tehát a felkapott borvidéken nincs annyi szőlő, mint amennyit a sztárborász el tud adni, és kicsit távolabb is körülnéz, - amúgy lelkiismeretesen - valami jó szőlőt, vagy mustot, rosszabb esetben bort vételez a borvidék határán éppen csak túlról, akkor már bukta van. Volt arra is példa, hogy egy kunsági borászat olcsó, de jó olasz asztali bort palackozott sajátjaként, tehát azt hazudta az olasz asztali borra, hogy kunsági asztali bor, ha jól emlékszem, tán be is zárták egy időre.

Forrás: latensiszakos.blog.hu

Az osztrák bortörvény szigorítása

Az új magyar bortörvény (1908. évi XLVII. törvényczikk) életbelépte óta bortermelőink és borkereskedőink s az ezek érdekeinek képviseletére hivatott egyesületek és testületek, sőt a törvényhatóságok is, ismételve kifejezést adtak annak az óhajtásnak, hogy az 1907 április 12-iki osztrák bortörvénynek, illetve e törvény végrehajtási rendeleteinek ama rendelkezéseit, melyek a Magyarországban érvényben levőknél enyhébbek – a vámterület közösségére való tekintettel – szigorítsák s a magyar bortörvénnyel lehetően összhangzásba hozzák. 

A két állam területén a borhamisításra vonatkozóan eddig érvényben volt szabályok között a leglényegesebb eltérések azok voltak, a melyek a must és a bor czukrozására s a törkölybor készítésére vonatkoztak. E tekintetben ugyanis a magyar bortörvény – tudvalevően – az egész világ valamennyi bortörvénye közt a legszigorúbb, míg ellenben Ausztriában az ottani törvény, illetőleg eddigi végrehajtása mind a czukrozás, mind a törkölyborkészítés tekintetében igen nagy szabadságot engedett. 

Az Ausztriában e részben eddig érvényben volt túlságosan enyhe rendelkezések egyik kára az volt, hogy borkereskedőink versenyképességét megnehezítette az osztrák borkereskedőkkel szemben. Másik káruk pedig az volt, hogy tág teret engedtek a borhamisításra, mert a legtöbb visszaélés, illetőleg borhamisítás – tudvalevően – épen a kellőleg nem korlátozott és nem ellenőrzött czukrozással és törkölyborokkal történik. Ennek folytán annak a veszedelemnek voltunk addig kitéve, hogy a nálunk szigorúan tiltott hamisított bor Ausztriából fog hozzánk bejönni. 

A magyar bortermelőknek és borkereskedőknek az osztrák bortörvény szigorítására vonatkozó kivánsága tehát nagyon is érthető volt. A baj csak az volt, hogy e kivánság teljesítése nem állott módjában a magyar kormánynak, mert e tekintetben az osztrák kormányra a dolog természeténél fogva – nem gyakorolhatott befolyást. 

Az osztrák bortörvény szigorítása

Az új magyar bortörvény (1908. évi XLVII. törvényczikk) életbelépte óta bortermelőink és borkereskedőink s az ezek érdekeinek képviseletére hivatott egyesületek és testületek, sőt a törvényhatóságok is, ismételve kifejezést adtak annak az óhajtásnak, hogy az 1907 április 12-iki osztrák bortörvénynek, illetve e törvény végrehajtási rendeleteinek ama rendelkezéseit, melyek a Magyarországban érvényben levőknél enyhébbek – a vámterület közösségére való tekintettel – szigorítsák s a magyar bortörvénnyel lehetően összhangzásba hozzák. 

A két állam területén a borhamisításra vonatkozóan eddig érvényben volt szabályok között a leglényegesebb eltérések azok voltak, a melyek a must és a bor czukrozására s a törkölybor készítésére vonatkoztak. E tekintetben ugyanis a magyar bortörvény – tudvalevően – az egész világ valamennyi bortörvénye közt a legszigorúbb, míg ellenben Ausztriában az ottani törvény, illetőleg eddigi végrehajtása mind a czukrozás, mind a törkölyborkészítés tekintetében igen nagy szabadságot engedett. 

Az Ausztriában e részben eddig érvényben volt túlságosan enyhe rendelkezések egyik kára az volt, hogy borkereskedőink versenyképességét megnehezítette az osztrák borkereskedőkkel szemben. Másik káruk pedig az volt, hogy tág teret engedtek a borhamisításra, mert a legtöbb visszaélés, illetőleg borhamisítás – tudvalevően – épen a kellőleg nem korlátozott és nem ellenőrzött czukrozással és törkölyborokkal történik. Ennek folytán annak a veszedelemnek voltunk addig kitéve, hogy a nálunk szigorúan tiltott hamisított bor Ausztriából fog hozzánk bejönni. 

A magyar bortermelőknek és borkereskedőknek az osztrák bortörvény szigorítására vonatkozó kivánsága tehát nagyon is érthető volt. A baj csak az volt, hogy e kivánság teljesítése nem állott módjában a magyar kormánynak, mert e tekintetben az osztrák kormányra a dolog természeténél fogva – nem gyakorolhatott befolyást. 

Mindazáltal – mint most kitűnt – földmivelésügyi miniszterünk ezt a kérdést állandóan szemelőtt tartotta s csak alkalmat várt arra, hogy az említett kivánságok érvényesítésére a kezdő lépéseket a siker reményével megtehesse. Úgy látszik, hogy ezt az alkalmat azok a nagymértékű borhamisítások adták meg, a melyek körülbelül másfél év óta Dalmácziában a törkölyborral történtek s a melyek miatt Ausztriában is, nálunk is annyi panasz merült föl, hogy a dalmát bor behozatalánál kivételes szigorú ellenőrzési eljárást kellett életbeléptetnünk.

Borhamisitás

A borhamisítás.

Sajnos, a filloxera-vész után következett időben, a mikor a borvidék pinczéi az olasz borok tömegével teltek meg, valósággal felvirágzott a borpancsolás. Tobzódott a szemérmetlen élelmesség, és a gyanús folyadék hihetetlen tömegével árasztotta el a fogyasztási piaczot, nagyobb rombolást idézve elő a filloxeránál is. Csaknem hitelét vesztette a valódi bor a pinczemanipuláczió kotyvalékával szemben. Az igazi hegyaljai bor csak, mint az olasz bor izesítője és zamasító kelléke, talált vevőre, úgy a hogy. A fojtogató versenynek a bortörvény nem álhatta útját. A törvény szigorított rendelettel 193tiltotta ugyan az idegen bornak hegyaljaival való keverését s azt "hegyaljai" néven hozni forgalomba, de ez a tilalom hatálytalan maradt, részint az ellenőrzésnek a nevetségességig menő naiv módszere miatt, de főleg azért, mert a borvidék neves községeiből vasútra adott kotyvalékot, a fogyasztási helyeken, minden nehézség nélkül igazi bor gyanánt lehetett szerepeltetni. A szerencsétlen olasz borvámklauzula, kapcsolatban a nyomában felvirágzott borhamisítással, válságba sodorta a Tokajhegyalja termelőközönségét s ez a válság még most is tart. Mert, habár az olasz bor a kellően felemelt vám miatt többé nem áraszthatja is el a Hegyalját, de a hosszú ideig elhúzódott vámegyezkedés ideje alatt elég készlettel láthatta el magát a pinczében szüretelő konkurrens, hogy több év termésének haszonhajtóságát legalább is kérdésessé tegye. Különben a türhetetlenné vált károsító verseny arra indította a vármegye közönségét, hogy szabályrendeletileg tiltsa el a borvidékbe idegen ország, vagy más borvidék termékének a fogyasztás mérvét meghaladó mennyiségben való behozatalát. Ez a szabályrendelet felsőbb jóváhagyást nem nyert ugyan még, de hisszük, hogy jóváhagyják és ezzel, nemkülönben a tervbe vett védjegygyel, talán biztosítható lesz a hegyaljai bor régi hitele.

Forrás: latensiszakos.blog.hu
Forrás: http://mek.oszk.hu/09500/09536/html/0026/10.html
Forrás:Huszadik század.hu

TABÁN RÉGI KÉPEKEN

Minket fotografál a bácsi??

ÉLT 29 ÉVET.....FEHÉRSAS TÉRI POLGÁRI....

Ez volt a régi polgári....

A Vasárnapi Újság 1906 júniusban örömmel  adja tudtul,hogy felépült a főváros legszebb iskolája:

"ÚJ ISKOLA A FŐVÁROSBAN. Fényes új otthont épített ismét a főváros a magyar népművelésnek. A budai Fehérsas-téri polgári fiú iskola, mely Balázs építész tervei szerint készült, úgy külső, mint belső berende zés tekintetében szinte páratlanul áll nemcsak Magyarországon, de még a külföldön is. Az iskola, mely Bárczi tanácsnok lelkes kezdemé­nyezésére épült, a régi Szarvas-téri^skolát van hivatva pótolni. A régi iskola a Szarvas-tér ós Krisztina-körút sarkán álló ősi klastromépületben volt elhelyezve. Ez a régi iskola, mely még Mária Terézia idejében épült és nemsokára áldozatul esik a pusztító csákánynak, Budapest egyik legrégibb és egyik legeredetibb épülete és vele eltűnik a földszínéről Budának egyik legérdekesebb emléke. Az új iskola teljesen megfelel a modern kor igényeinek. A Gellért-begy aljában négy felől szabad homlokzattal a tágas ós fás Fehérsastéren, Budapest egyik legszebb helyén épült Az iskola homlokfalai magyar stílű falfreskókkal és kétfelől díszes mozaik-képekkel vannak ellátva. Az osztályok tágas, világos helyiségek, a bú­ torzat, valamint a fali díszítés is, stilizált magyar motívumokkal van ékesítve, a tágas és világos folyosók fűtőkészülékekkel és aszbesztburkolattal ellátva. A második emeleten vannak a szertárak és a Madary tervei szerint bútorozott igazgatói iroda, meg az ifjúsági és tanári könyvtár, továbbá a Kimnach festőművész utasításai alapján berendezett rajzterem. Külön épületet foglal el a kb. 1000 embert befogadó tágas tornacsarnok, mely szintén a legdíszesebben és bármely nagy sportcsarnoknak is dicsőségére váló czólszerűséggel van berendezve. Van az iskolának még két külső és egy nagy belső udvara is, hol a tanulók a szünetekben és torna-órákban szabadon mozoghatnak és játszhatnak. Ez a minta-iskola, mely a fővárosnak sok százezer koronájába került, mely bátran nevezhető az ország legszebb iskolájának, méltán arra van hivatva, hogy fogalmat adjon a nálunk járó idegennek arról, mennyit áldozunk kultúránknak ós a népmívelésnek."

És itt az új polgári iskola.29 évet élt.Tényleg drága iskola volt!

A felsői kép jobbsarkának egy részlete szerényen rejti Tabán leghíresebb kocsmájának képét a régi polgári mögött  anno 1906 BurgerJózsef kocsmáros idejéből

NEM AZ A FONTOS......

SZERESSEN EGY KICSIKÉT.....

Ágay Irén, Kabos Gyula,Jávor Pál......